Az alma rágásának hatása a fog lepedék eltávolítására és a nyál baktériumok életképességére

Susana Rubido

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

Lucía García-Caballero

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

María Teresa Abeleira

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

Jacobo Limeres

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

Marta García

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

Pedro Diz

Orvosi-Sebészeti Fogászat Kutatócsoport (OMEQUI), Santiago de Compostela Egészségügyi Kutató Intézet (IDIS), Santiago de Compostela Egyetem (USC), Santiago de Compostela, Spanyolország

Társított adatok

Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és a kiegészítő információkat tartalmazó fájlokban.

Absztrakt

Célkitűzések

Az alma rágásával végzett fogplakk-eltávolításra vonatkozó vizsgálatok ritkák és datáltak, ellentmondásos eredményekkel. Ennek a tanulmánynak a célja annak meghatározása volt, hogy az alma rágása a fog lepedékének mechanikus eltávolítását eredményezi-e, vagy bármilyen hatással van-e a nyál baktériumok életképességére.

Mód

A vizsgálati csoport 20 egészséges, jó száj egészségi állapotú felnőttből állt, akiket véletlenszerűen kiosztottak fogmosásra vagy almafogyasztásra. 2 hét elteltével a kísérletet megismételtük a megfordított sorrenddel. A plakk indexet (PI) és a baktériumok életképességét (BV) a teljes nyál (köpés) mintában fogmosás vagy almás evés (alapvonal, B) előtt, közvetlenül utána (A) és 24 órával később (24) határozták meg.

Eredmények

Az alma megrágása után a PI-A szignifikánsan magasabb volt, mint mindkét PI-B (P am és 12 óra). A résztvevők az egyes kísérletek megkezdése előtt 24 órán keresztül nem használhattak semmilyen szájhigiénés technikát, és nem fogyaszthattak alkoholt vagy olyan ételeket, amelyek elősegíthetik a lepedék mechanikus eltávolítását, bár másként kérték őket a szokásos étkezési szokások fenntartására. Minden önkéntes két különböző kísérleten esett át, amelyek során különálló lepedékeltávolítási technikákat hajtottak végre: kézi fogmosás (MT) vagy alma rágása (APP). A kísérletek sorrendjét kiegyensúlyozott randomizációs rendszer alkalmazásával határoztuk meg, és minden kísérlet között két hét pihenőidő volt.

Az MT-t csak egy Vitis® közepes fogkefével (Dentaid, Barcelona, Spanyolország) és steril vízzel (10 ml) végeztük, fogkrém nélkül. A Bass fogmosási technikát összesen két percig (a szájüreg kvadránsánként 30 másodpercig) alkalmaztuk. Az összes felhasznált alma Golden Delicious fajta volt, átlagos súlya 160 g; a szájüreget a száj két oldala között felváltva hajtották végre, de időkorlátot nem írtak elő.

A plakkindexet (PI) minden kísérlet során három időpontban határoztuk meg: a kiindulási értéknél (PI-B), a résztvevő klinikára érkezésekor; közvetlenül a lepedékeltávolítási technika (PI-A) elvégzése után; és 24 órával az eltávolítási technika befejezése után (PI-24). Nem stimulált nyálmintákat vettünk ugyanebben a három időpontban, hogy meghatározzuk a nyálban lévő baktériumok vitalitását (BV): a kiindulási értéknél (BV-B), közvetlenül az eltávolítási technika elvégzése után (BV-A), és 24 órán belül (BV) -24).

Az eltávolítási technika befejezése után 24 órán át (a PI-24 és BV-24 mérések után) a résztvevők nem hajtották végre a szokásos szájhigiénés technikájukat, nem fogyasztottak alkoholt vagy nem ettek olyan ételt, amely elősegíthette a lepedék mechanikus eltávolítását, bár egyébként fenntartották szokásos étkezési szokások.

A fogplakk makroszkopikus meghatározása

A lepedék jelenlétét a fogfelületeken az eritrozinnal festett plakk (Plac Control ®, Dentaid, Barcelona, Spanyolország) vizuális ellenőrzésével határoztuk meg foganként hat helyen [14]: mezovestibularis, mediovestibularis, distovestibularis, mezezolingualis, mediolingualus és distolingualis. A Quigley-Hein plakkindex Turesky-módosítását [15, 16] alkalmazták a plakk mennyiségi meghatározásához. Az értékelést egyetlen vizsgáztató végezte. A Turesky [16] által módosított Quigley-Hein PI [15] egy korábban validált index, és ez az egyik legszélesebb körben használt index a szájhigiénés termékek értékeléséhez, amelyben a plakk mennyiségi meghatározása [17, 18, 19].

Az egyes alanyok átlagos PI-jét az összes index (fogonként 6) összegének és a mérések teljes számának (a pontozható fogak száma megszorozva 6-nak) összeadva határoztuk meg. A vestibularis felületek PI-jét úgy határoztuk meg, hogy a felső és az alsó vestibularis felületek egyes mutatóinak (3 foganként) összegét elosztva a mérések teljes számával (a pontozható fogak száma szorozva 3-mal). A palatális/nyelvi felület PI-jét a palatális és a nyelvi felület összes indexének (foganként 3) összegének és a mérések teljes számának (a pontozható fogak száma szorozva 3-nak) összegével határoztuk meg.

Minden kísérlet végén az összes fogfelületet szakszerűen megtisztítottuk, hogy eltávolítsuk a megmaradt supragingivális plakkot és a plakkfestő oldatot.

A baktériumok vitalitásának elemzése a nyálmintákban

A fogmosás és az alma rágásának antibakteriális aktivitását a nyálbaktériumok vitalitásának értékelésével elemeztük epifluoreszcens mikroszkópos technikával (LIVE/DEAD ® BacLight ™, Molecular Probes, Leiden, Hollandia). A fluoreszcens oldatot két fluorokrómból, a SYTO-9-ből és a propídium-jodidból állítottuk elő, gerjesztési/emissziós maximuma SYTO-9 esetében 480/500 nm, propídium-jodid esetében 490/635 nm volt. A két fluorokróm egyidejű alkalmazása lehetővé teszi az ép citoplazmatikus membránokkal rendelkező baktériumok (zöld fluoreszcencia) megkülönböztetését a sérült membránokkal rendelkező baktériumoktól (vörös fluoreszcencia). A LIVE/DEAD ® BacLight ™ fluoreszcens oldatot a gyártó utasításainak megfelelően készítettük 5 ml steril vízben, amelyet 0,22 μm-es Millipore membránon (Millipore Iberica SA, Madrid, Spanyolország) szűrtünk, az egy az egyhez viszonyítva. két fluorokróm. Az oldatot -20 ° C-on tároltuk.

Nem stimulált nyálmintákat gyűjtöttünk egy korábban leírt köpési módszerrel [20]: a résztvevőket arra utasították, hogy nyeljenek le a gyűjtés megkezdése előtt, majd azt mondták nekik, hogy zárt ajkak mögül gyűjtsék össze a nyálat, és a kémcsőbe minden perc végén egy 3 perces tárgyalás. Ezután a nyálmintákat 2000 fordulat/perc sebességgel 6 percig centrifugáltuk. Az üledéket 100 μl steril vízben szuszpendáljuk, majd a fluoreszcens oldat (100 μl) hozzáadása előtt homogén szuszpenziót rázzuk. A szuszpenziót sötétben, szobahőmérsékleten 15 percig tároltuk, majd Olympus BX 51 mikroszkóppal (Olympus, Tokió, Japán) vizsgáltuk, amely fluoreszcein és Texas Red szűrőkészlettel volt felszerelve. Az életképes és életképtelen baktériumok számlálását nagy teljesítményen (x100) végeztük 20 mikroszkópmezőn (tárgylemezenként 10 mező), amelyek legalább 100 baktériumot mutattak (a baktérium aggregátumokat leszámítva). Minden nyálmintához kiszámítottuk a baktériumok életképességének átlagos százalékát.

Statisztikai analízis

Az eredményeket az SPSS 15.0 verziójának statisztikai csomagjával (Windows, SPSS Inc, Chicago, USA) használtuk. Az összes PI és BV érték normális eloszlást mutatott (Kolmogorov-Smirnoff-teszt). A mérések idõpontjának és az elvégzett kísérletnek együttes elemzését két fix hatású (idõ és kísérlet) és egy véletlen hatású (minden résztvevõ) vegyes modellek alkalmazásával végeztük. Ismételt mértékű ANOVA tesztet gammaeloszlású adatokhoz használtunk annak megállapítására, hogy léteztek-e különbségek a különböző fogfelületeken észlelt PI-ben (például vestibularis versus lingualis/palatalis).

Eredmények

A fogplakk értékelése

Az átlagos PI érték a fogmosás után alacsonyabb volt, mint a fogmosás előtt (1. ábra és 1. táblázat), míg az alma megrágása után az átlagos PI magasabb volt, mint a fogmosás előtt (2. ábra és 1. táblázat). A plakkeltávolítás két módszerének összehasonlításakor kiderült, hogy a fogmosás lényegesen alacsonyabb PI értékeket eredményezett azonnal és 24 órával a tisztítás után, mint az alma megrágása (1. táblázat). A fogmosás a PI-t jobban csökkentette a vestibularis, mint a palatalis/lingualis felületeken, míg az almás evés a PI-t kevésbé csökkent a vestibularis felületeken, mint a palatalis/lingualis felületeken (3. ábra).

(A) Plakkfolt az alapvonalon. (B) Plakkfolt közvetlenül a steril vízzel végzett fogmosás után.

(A) Plakkfolt az alapvonalon. (B) Plakkfolt közvetlenül az alma megrágása után.

A fogmosás a vestibularis indexet jobban csökkentette, mint a palatális/lingualis felületeken (P = 0,002), míg az almás evés kevésbé csökkentette a plakk indexet a vestibularis felületeken, mint a palatal/lingualis felületeken (P 2. táblázat). Alma rágása után az átlagos BV-A szintén alacsonyabb volt, mint egy alma rágása előtt (2. táblázat). A fogmosás és az alma megrágása után a BV-24 átlagértékei mindkét esetben szignifikánsan magasabbak voltak, mint a BV-A értékek (2. táblázat). A plakkeltávolítás két módszerének összehasonlításakor kiderült, hogy a BV-24 szignifikánsan magasabb volt egy alma rágása után, mint a fogmosás után (2. táblázat).