Az álom

Absztrakt

Az álom egyedülálló pszichodinamikailag informatív eszköz az agyi aktivitás szubjektív összefüggéseinek értékelésére a REM alvás során. Ide tartoznak az érzések, észlelések, emlékek, kívánságok, fantáziák, impulzusok, konfliktusok és védekezések, valamint önmagáról és másokról alkotott képek. Az álomelemzés különféle klinikai körülmények között alkalmazható a diagnosztikai értékelés, a pszichodinamikai megfogalmazás, a klinikai változások értékelésének és az orvosilag beteg betegek kezelésének segítésére. Az álmok szolgálhatnak a transzfer, az ellenállás, a közelgő válság, a fellépés, a konfliktusok megoldása és a döntéshozatal kezdeti mutatóiként. Az álmok klinikailag funkcionális kategorizálása megkönnyítheti a pszichopatológia, a pszichodinamika, a személyiségszerkezet és a pszichoterápiás folyamat különböző összetevőinek megértését. Különböző típusú álmokra mutatunk be példákat, amelyek szemléltetik azok relevanciáját és alkalmazását különböző klinikai helyzetekben.

Az orvosi és pszichiátriai kezelési módok között egyedülálló módon a pszichoanalízis és a pszichodinamikailag orientált pszichoterápia nem használja laboratóriumi vizsgálatokat vagy mérőeszközöket diagnosztikai célokra. Az „agy évtizedének” nevezett időszakban 1 a pszichiátria elkezdte alkalmazni a neuroimaging képalkotó technikákat és a neuroendokrin méréseket, amelyek releváns információkat szolgáltattak számunkra az agy működéséről. Mindazonáltal, bármennyire is izgalmasak és informatívak ezek a neurobiológiai tesztek, az agy működésének és aktivitásának objektív biológiai mérésén belül maradnak. Amilyen technológiai kifinomulttá váltunk, még mindig hiányzik az önélmény megbízható mérése; vagyis diagnosztikai eszköz, amelyet az agytevékenység tudatos és tudattalan szubjektív összefüggéseinek értékelésére terveztek. Ezek az összefüggések magukban foglalják az érzéseket, észleléseket, emlékeket, kívánságokat, fantáziákat, konfliktusokat, impulzusokat és védekezéseket, valamint képeket önmagáról és másokról.

Mégis létezik egy idővel tesztelt pszichodinamikailag informatív eszköz, amely véleményem szerint ugyanolyan minőségileg megbízható, mint bármelyik jelenlegi pszichometriai értékelés, PET-vizsgálat vagy neurotranszmitter-mérés. Arra az álomra utalok, egy szubjektíven szubjektív mentális tapasztalatra, amelyet a Freud 2 több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdett vizsgálni, hogy megértse a tudattalan mentálást.

Száz év alatt, amióta Freud közzétette eredeti hipotézisét, az álmodás funkciójának megértése jelentősen megváltozott. Freud úgy vélte, hogy az álom olyan mentális jelenség, amelynek célja a biológiai impulzusok és tudattalan kívánságok cenzúrázása az alvás megőrzése érdekében. Freud megfigyeléseit követően az alvási laboratóriumok és klinikai vizsgálatok sokasága azt sugallta, hogy az álom és/vagy a REM alvás egy veleszületett biológiai jelenség, amelynek célja a memória feldolgozásának, a problémamegoldásnak, a hangulatszabályozásnak és a pszichológiai alkalmazkodóképesség megkönnyítése. 3 - 12

A neurofiziológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az álom akkor következik be, amikor az agy REM-alvás közben aktiválódik. 11., 13., 14. Ez az előagyi áramkörök gerjesztéséből áll, a pontine és a középagy retikuláris aktiváló rendszereinek aktiválása miatt. Ezen túlmenően az occipitalis, a parietalis és a limbicus régiók szelektíven aktiválódnak, a kolinerg neuronok gerjesztése mellett a noradrenerg és a szerotonerg neuronok gátlása.

A Reiser 4 megjegyzi, hogy a memóriából származó jelenlegi és múltbeli konfliktusok vagy problémák az álomképekben tükröződnek, és hasonló effektusok kapcsolódnak hozzájuk. Számos nyomozó hangsúlyozza az álmodozás adaptációs, tanulási és problémamegoldó funkcióit. 5 - 10 Koulack 5 rámutat, hogy a stresszes tapasztalatok beépülnek az álomtartalomba az elsajátítás elősegítése érdekében. Greenberg és Pearlman 9, 10 kutatásai azt sugallják, hogy a nyilvánvaló álom az álmodó próbálkozását jelenti az értelmes kérdések és problémák kezelésére. A Palombo 15 az REM alvást vagy álmot úgy tekinti, mint a közelmúlt emlékeinek összehangolását és tárolását a múlt emlékeivel az integráció és az alkalmazkodóképesség érdekében. Kramer 12 kísérlete azt mutatja, hogy az álomtartalom kapcsolódik az ébrenléthez, az alvás előtti érzelmi aggodalmakhoz, és előre jelzi az álmodó hangulatát a következő reggelen. A „sikeres” éjszakai álmodozás az egész éjszaka folyamán zajló, egymást követő érzelmi problémamegoldás eredménye.

Bár egyesek azzal érvelnek, hogy az álomkép véletlenszerű és értelm nélküli, a kutatók többsége úgy véli, hogy az álomtartalom fontos pszichodinamikai funkciókat tölt be. Míg Freud 2 az álom mögött rejlő látens jelentés és rejtett impulzusok vagy kívánságok felfedezésére összpontosította erőfeszítéseit, a kortárs elemzők inkább a nyilvánvaló képekre és a benne foglalt metaforikus jelentésekre koncentrálnak. 16, 17 Az biztos, hogy az álomképek gyakran impulzusokat és kívánságokat tükröznek, amint azt Freud megfigyelte, de átadja az érzelmek spektrumát, a múlt tapasztalatait, a közelmúlt eseményeit, a védekező műveleteket, az én és mások észlelését, a konfliktusokat, problémákat és a állásfoglalásukat.

Az álmok jelentésének megértése régóta bevált megközelítés a szabad asszociáció használatával történt, általában a terápiás foglalkozások során. Ez marad a legeredményesebb módszer a betegek álmainak megértésére. Az irányított ellátás jelenlegi gyakorlati légkörében, az idő korlátozott terápiára és a pszichofarmakológiai beavatkozásra helyezve a hangsúlyt, időszűke hiányában gyakran nincs időnk a pácienseink szabad asszociációinak elemzésére. Ezenkívül egyre több pszichodinamikusan orientált pszichiáter dolgozik különféle klinikai körülmények között, beleértve a sürgősségi osztályokat, a fekvőbeteg-osztályokat, az ambuláns klinikákat, a konzultációs-összekötő szolgáltatásokat és a részleges kórházi kezeléseket. Ennek következtében a klinikusoknak gyakran szükségük van a betegek kiértékelésére és diagnosztizálására a korábban megengedettnél rövidebb idő alatt.

A gyorsabb megértés érdekében az álmok a szabad asszociáció aktív folyamatát igénylik mind a beteg, mind a terapeuta részéről. Ez együttes erőfeszítést igényel, amelynek során a terapeuta és a páciens együttműködik az álom kölcsönös megértése érdekében. Ez a megközelítés némileg ellentétes a klasszikus modellel, ahol a páciens szabadon társul, míg az elemző általában passzívan hallgat, és ezt követően értelmezi az álmot.

Pszichodinamikailag funkcionális szempontból az álmok a következő típusok szerint osztályozhatók:

Ezeket a kategóriákat önkényesen építik fel, de úgy vélem, hogy funkcionális és klinikai szempontból hasznosak lehetnek. Felismerve, hogy ezek közül az elemek közül egy vagy több jelen van minden álomban, mégis megfigyeltem, hogy minden álomban gyakran beágyazódik egy központi pszichodinamikai téma vagy funkció. Valójában ez a besorolás olyan keretet nyújthat a klinikus számára, amelynek célja az álmokból származó adatok rendezése, amelyek relevánsak a pszichoterápiás folyamat különböző összetevői szempontjából. Az alábbi példák szemléltetik ezeket az álomtípusokat és azok alkalmazását a klinikai környezetben.

ESETPÉLDÁK

4. Affektív állam: Egy 40 éves házas nő megpróbált megbirkózni a különféle stresszorokkal, köztük 9 éves lánya agydaganata, a munka nehéz felügyelője és férje érzelmi érzékenységének hiánya. A következő álomról számolt be: „Felúsztam egy domb vizet, és nagyon jeges volt. A lányom velem úszott, de megcsúszott a víz alatt, és nem találtam meg. Végül elértem és felhúztam. Rettegtem. A beteg a lánya agydaganata kapcsán érzett terrorhoz kapcsolódott. Sikeresen eltávolították, de tudta, hogy fennáll a megismétlődés lehetősége. A lányának tervezték az utólagos MRI-t, és a beteg megrémült, hogy megismétlődésre utaló bizonyítékot találnak. Élete felfelé irányuló csatának érezte magát, amelyben lánya betegségével, férje érzelmi távolságtartásával és a felügyelő támogatásának hiányával küzd. A jeges víz emlékeztette a férjével és felügyelőjével tapasztalt érzelmi hidegségre. Ez a belső elszigeteltség és magány érzését is közvetítette.

7. Ellenálló-védekező: Egy 28 éves egyedülálló férfi gyenge motivációval, halogatással és ön szabotáló magatartással rendelkezik. Noha rendkívül intelligens volt és felsőfokú végzettséggel rendelkezett, karrierje leállt, és bénultnak érezte a változtatásra tett kísérleteket. Annak ellenére, hogy felfedeztük önpusztító magatartásának néhány forrását, terápiás zsákutcában maradt. Körülbelül két évvel a kezelés után a következő álmot mesélte nekem: „Felvettem valakit, hogy megöljön 7000 dollárért. Tudtam, hogy bármikor felmondhatom a saját gyilkosságomat, de akkor elveszítem a pénzemet. Végül leállítottam, és elvesztettem a pénzemet.

Az álom közvetlenül a beteg 30. születésnapja előtt következett be. 30 éves korára elhatározta, hogy jelentős változást hajt végre az életében. A 7000 dollár volt az a pénzösszeg, amelyet az előző két évben fizetett nekem. Lényegében felbérelt, hogy „megöljem” önmagának önpusztító részét, de nehezményezte, hogy fizetett érte. Az előző két év során nem sikerült változtatni, és úgy érezte, hogy elpazarolta a pénzét. Másrészről önmagának meggyilkolása az önpusztító magatartását szimbolizálta, amelyet a terápia révén remélni kívánt.

VITA

Ezek a klinikai matricák szemléltetik, hogy az álmok hogyan segíthetik elő a páciensekkel végzett munkánk különböző aspektusainak megértését. A többi diagnosztikai és projektív teszthez hasonlóan rendkívül informatívak lehetnek, ha az egész klinikai helyzet összefüggésében megfontoltan használják őket. Az 1. példában a beteg álma rávilágított központi konfliktusára és elvezetett minket ennek egy jelentős etiológiai eleméhez (pl. Testvérek rivalizálása). Ez volt az első álom, amelyről beszámolt, és amellett, hogy megvilágította konfliktusának meghatározóit, felfedte az általa alkalmazott védekezési manőverek egy részét is (figyelemkeresés, irányító viselkedés). Ez az álom, mint sok más, a terápiában jelentett első vagy kezdeti álom, nagyban hozzájárult a páciens központi konfliktusának, védekezésének, önábrázolásának és az interperszonális kapcsolatok megértésének előkészítéséhez. 18.

A 2. példában szereplő álom drámai módon ábrázolja a beteg progresszív önbomlását, és egyértelműen jelzi a közelgő öngyilkosságot. A nyilvánvaló tartalom metaforikusan bemutatta a beteg elveszített küzdelmét önirányított dühe és belső tehetetlensége ellen. A páciens érzéseinek és önmegítélésének élénk ábrázolása a nyilvánvaló tartalomban azt bizonyítja, hogy a manifeszt kép nem mindig egy cenzúra, amely fáradságos megfejtést igényel. Ebben az esetben vékonyan leplezett képi sorrendként jelent meg, amely értelmes történetté való fordítást igényel. Az átadás jellege a grafikus, leplezetlen képeken is megmutatkozott (vagyis a segítőkészségem hatástalan volt).

A 3. példában szereplő álom a páciens központi pszichodinamikai konfliktusát közvetítette, és ezután végleges diagnózishoz vezetett. Az álmok gyakran metaforikusan ábrázolják a beteg testi vagy pszichiátriai betegségét. Például egy 83 éves férfi arról álmodozott, hogy kirándulást tervez. Nem tudta megtalálni a becsomagolandó holmijait, majd vezetés közben eltévelyedett. Zavart, elveszett és csalódott volt. A beteget eredetileg ismétlődő rémálmok és romló memória miatt utalták rá. Az MRI és a pszichometriai tesztek a multi-infarktusos betegség másodlagos demenciáját tárták fel. Egy másik beteg, egy középkorú, homályos, rejtélyes szomatikus tünetekkel rendelkező nő arról álmodozott, hogy nagy nehezen felmegy egy meredek dombra. Ez az álom segített megállapítani a súlyos depresszió diagnózisát. Fiss szerint 19 álom érzékeny a tudatalatti fizikai ingerekre, és a szomatikus betegség korai detektoraként szolgálhat. Freud 2 ugyanezt a megfigyelést tette, amikor megjegyezte, hogy „a belső szervek rendellenességei nyilvánvalóan az álmok felbujtói”. (34. o.).

Az 5. példában szereplő álom igazolta a páciens tudatos kommunikációját saját tapasztalataival kapcsolatban. Ezenkívül figyelmeztetett minket a közelgő öngyilkossági döntésére. Ez a beteg visszafordíthatatlanul megsérültnek és a korai halál felé vezető pályára tekintett. Bár tudatos félelem és kilátástalanság érzéseiről számolt be, álmában a hangulat elégedettség volt. A halál iránti elszántságérzete fontos nyom volt öngyilkossági szándékához. Az álom a bizalom erős elemét is jelezte az átadásban. Ezt igazolta a beteg állítása, miszerint csak én voltam az, akivel elég kényelmesnek érezte magát, hogy megossza érzéseit. Az önreprezentációs vagy önállapotú álmok a beteg önfunkciójának különböző aspektusait tükrözik, beleértve a testképet, a fizikai tulajdonságokat, a jellemvonásokat, az érzéseket, az értékeket, a reményeket és az ideálokat. 21 Ehhez a beteg álmához hasonlóan tartalmazhatnak transzferenciális, konfliktusos és problémamegoldó elemeket is.

A 6. példa álmát a beteg több hete panaszolta meg, miszerint a haladása túl lassú. Mások, köztük a felesége, dühösnek, kritikusnak és megfélemlítőnek élték meg. A beteg szempontjából az álomban lévő férfiak apja és jómagam tulajdonságait mutatták meg, jelezve az álom transzferenciális aspektusait. Apja kritikus és érzéketlen volt, és érzelmileg elhagyta a beteget. Úgy érezte, hogy közömbös, megbízhatatlan és nem vagyok elég hozzáértő ahhoz, hogy segítsek neki. Az álom visszatükrözte a beteg düh, tehetetlenség és a felelősség megszüntetését. A transzfer álmok gyakran jóval azelőtt fordulnak elő, hogy a páciens tudatosan kifejezne pozitív vagy negatív érzéseket a terapeutával szemben. Nemcsak tudatossá tehetik a terapeutát a ki nem mondott attitűdökkel és érzésekkel, hanem drámai illusztrációként szolgálhatnak a betegek mások torz észlelésének páciense számára is.

A 7. példában szereplő beteg elkerülése, halogatása és határozatlansága révén ellenállt a változásnak. Nem volt hajlandó kockáztatni karrierjében és kapcsolataiban, félt az elutasítástól vagy a kudarctól. Azt, hogy mennyire folytatta ön szabotáló magatartását, az álomban az jellemezte, hogy hajlandó elveszíteni 7000 dollárt a változások elkerülése érdekében. A betegnek ismétlődő álma is volt, amikor a kifutón guruló, de felszállni képtelen repülőgépben találta magát. Ezekben az álmokban gyakran használtuk a képeket privát kódként vagy hivatkozásként az ő önpusztító viselkedésére. Megállapítottam, hogy az álomképekre való hivatkozások hasznosak lehetnek abban, hogy elősegítsék a páciens tudatosságát a sajátos jellemvonásokkal, konfliktusokkal és védekezéssel kapcsolatban. Például gyakran hivatkoztunk a kifutón ülő és képtelen felszállni képes gép képére, amikor a beteg önbénító viselkedést tanúsított. Számára az önpusztító gondolkodás és viselkedés gyakran egyet jelentett az ellenállással. Példaként említette, hogy folyamatosan késlekedett egy cikk megírásával, és elfelejtette megmutatni nekem, ahogy megígérte.

A 8. példa az álmodozás problémamegoldó funkcióját mutatja be. A rossz irányba haladó busz szimbolizálja azokat a főbb kérdéseket, amelyekkel a beteg küzdött, ideértve a munkája igényeit és a beteljesületlen kapcsolatát. Ugyanakkor képes volt legyőzni tehetetlenségét, döntést hozni és cselekedni (leszállni a buszról és bérelni egy autót, hogy jó irányba haladjon). Greenberg és Pearlman tanulmányai különösen azt sugallják, hogy az álmok megkönnyítik a tanulást és a problémamegoldást. 9, 10 Palombo 15 megfigyelte, hogy az álmodozás lehetőséget nyújt a legutóbbi emlékek tárolására úgy, hogy a problémamegoldó, adaptív folyamat részeként illeszti őket a múlt emlékeihez. Ebben az álomban a beteg jelenlegi konfliktus- és tehetetlenség-érzése párosult a hatékonyság és függetlenség érzésével, amikor Kaliforniában élt. Az álom dilemmájának megoldása előre jelezte a munkájával, barátjával és étrendjével kapcsolatos későbbi döntéseit. A döntéshozó álmok informatívak lehetnek a küszöbön álló konstruktív változásokkal kapcsolatban, vagy jelezhetik a közelgő fellépést, ellenállást és idő előtti befejezést (6. példa).

Ezen klinikai példák segítségével megpróbáltam bemutatni, hogyan lehet az álmot hatékonyan alkalmazni pszichodinamikailag és pszichodiagnosztikailag hasznos eszközként. Bár önkényesen nyolc diszkrét kategóriába soroltam az álmokat, elismerem, hogy a legtöbb álom egy vagy több ilyen pszichodinamikai elemet tartalmaz. Alapvetően ez a besorolás az álmok klinikailag pragmatikus módon történő strukturálásának és megértésének a módja. Az álmok gyakran igazolhatják az ismert klinikai adatokat; máskor a központi konfliktusok, a küszöbön álló döntések, a transzferreakciók vagy az öngyilkossági impulzusok első mutatói. A hosszú távú kezelés során elért egymást követő álmok felhasználhatók a klinikai változások érvényesítésére és megkönnyítésére is az alapvető konfliktusok, az átadás, az ellenállás, az önképviselet és az interperszonális kapcsolatok tekintetében. 22 Az álomanyag klinikai alkalmazása azonban nem korlátozódik a hosszú távú pszichoanalitikus kezelésre; ezt az anyagot különféle klinikai találkozásokon is fel lehet használni, ideértve az egyedi konzultációkat és az időkorlátos terápiát.

Az álmodozás egyedülállóan személyes, kreatív jelenség. Mélyen szubjektív tapasztalat, hogy a betegek elismerhetik és értékelhetik, mint mélyen értelmes kommunikációt magukban. Gyakran a betegek elutasítják vagy minimalizálják az álmot azáltal, hogy megjegyzik: „ez csak egy álom”, mintha nem valami „valódi” lenne. Azt válaszolom, hogy az álmodozás képe ugyanolyan „valóságos” és kézzelfogható, mint bármely ébrenléti gondolat vagy érzés. Ezenkívül elmagyarázom, hogy az álmok szubjektív érzékelésünket alkotják az alvás közbeni agyi aktivitásról.

A legtöbb beteg megtanulhatja, hogyan kell feldolgozni álmaikat szabad társulás útján, anélkül, hogy szükségképpen küzdenének egy mögöttes, ezoterikus jelentés felfedezésével. A kulcs abban rejlik, hogy értékeljük a manifeszt kép által közvetített szimbolikus üzenetet. Ahelyett, hogy mindig homályos kívánságot vagy konfliktust álcázna, a nyilvánvaló kép gyakran metaforikusan tájékoztat minket a központi problémáról vagy a klinikai kérdésről. Valójában maga a nyilvánvaló tartalom volt a vizsgálat középpontjában a gyermekkori traumatikus tapasztalatok, az ego működésének értékelése, valamint az ellenségesség számszerűsítése hipertóniás és normotenzív betegeknél. 23 - 25 Mindazonáltal nem kívánom minimalizálni a látens tartalom fontosságát, és azt sem, hogy jelentős pszichodinamikai elemek változatlanul beágyazódjanak a nyilvánvaló képekbe.

A betegek számára elengedhetetlen szempont, hogy értékeljék álmaik értelmességét, és rájöjjenek, hogy képesek megérteni őket. A terapeuták számára fontos szem előtt tartani az álmok által a konfliktusok, problémák, érzések, kapcsolatok, transzfer, ellenállás, énkép és döntéshozatal kapcsán nyújtott pszichodinamikai információk spektrumát. Az álomra, mint pszichodinamikailag informatív eszközre hivatkozva, lényegében átfogalmazom azt, amit Freud 2 oly elõzetesen megfigyelt száz évvel ezelõtt: „Az álmok elemzésével lépést tehetünk a legcsodálatosabb és legtitokzatosabb anyag összetételének megértésében. minden eszköz ”(608. oldal).

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezt a cikket részben az Amerikai Pszichoanalízis Akadémia 44. téli találkozóján mutatták be, Miami Beach, Florida, 2000. december 8.