Az alultápláltság kezelése és az elhízás elkerülése: az egyensúly figyelembevétele

Tárgyak

Absztrakt

Bevezetés

Latin-Amerika és más alacsony és közepes jövedelmű országok jelentős demográfiai, epidemiológiai és táplálkozási átmeneteken mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. 1 A gyermekek alultápláltságának és a csecsemőhalandóság tartós és progresszív csökkenése, valamint a népességalapú egészségügyi-táplálkozási beavatkozások együtt jártak a várható élettartam növekedésével és a népességpiramis szerkezetének drasztikus változásával, amelyek drasztikusan módosították a populációk epidemiológiai profilját. A nátriumban, finomított szénhidrátokban, szabad cukrokban, telített és transzzsírokban gazdag étrendek a fizikai inaktivitással együtt hozzájárultak az elhízás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák egyes formáinak járványos növekedéséhez. 2 Az étrend és a fizikai aktivitással összefüggő betegségek megelőzése és ellenőrzése nagy kihívást jelent az alacsony/közepes jövedelmű országok számára, figyelembe véve a szegénység szintjét, az egészséghez és az aktív élethez való hozzáférés terén meglévő egyenlőtlenségeket, a közszféra gyengeségét és pénzügyi korlátozásait, a nemzeti kormányok korlátai a közegészségügyi problémák kezelésére.

A halálozási arány * alakulása halálokok szerint, Chile 2000–2010. Forrás: Chilei kormány, Nemzeti Statisztikai Intézet (INE). * 100 000 lakosra jutva Az olvasás megkönnyítése érdekében összekapcsolt pontok.

Átmenet az alultápláltságról a túlsúlyra

Chile a 80-as és 90-es évek elején ellenőrizte a gyermekek alultápláltságát az elsődleges, a másodlagos és a tercier prevenció politikájának végrehajtásával az egészségügyi szolgáltatások és az oktatási infrastruktúra felhasználásával. A Nemzeti Kiegészítő Élelmezési Program élelmiszersegélyt nyújtott minden terhes és szoptató nőnek és gyermeknek. 8 Megalapozott az időbeli összefüggés e hatalmas beavatkozások jelenléte és az alultápláltság csökkenése között minden korcsoportban; így Chile gyakran a kiegészítő etetési programok sikerének paradigmájaként jelenik meg. A végrehajtás időszakában azonban megváltozott ezeknek a programoknak az igénye. A történelmi feljegyzések valójában arra utalnak, hogy az élelmiszer-program kedvezményezettjeinek széles körű lefedése és nem célzott megközelítése hozzájárulhatott az elhízás növekvő prevalenciájához 9 (2. ábra). A következő szakaszban elemezzük a fő chilei táplálékkiegészítő programokat a kisgyermekek számára, valamint azok lehetséges hatásait az elhízás és a krónikus betegségek utóbbi évtizedekben bekövetkező növekedésében.

Az elhízás prevalenciájának (%) tendenciái korcsoportonként, Chile 2001–2010. Forrás: Chilei kormány, Egészségügyi Minisztérium: Nemzeti egészségügyi felmérések 2003 (népesség ⩾ 15 év) és 2010 (népesség ⩾ 17 év); Nemzeti Gyermeknapközi Központok Testülete (JUNJI); Országos iskolai segítségnyújtási és ösztöndíjbizottság (JUNAEB). Összekötött pontok az olvasás megkönnyítése érdekében.

Országos kiegészítő etetési program

Országos óvodai tanács programja

A chilei tapasztalatok tanulságai

Az élelmiszer-programok megfelelő értékelésének és nyomon követésének hiánya, mint akadály az elhízás megelőzésében

Frissíteni kell az emberi erőforrások és az intézményi kapacitás képzését

Megfelelő élelmiszer-szabályozási keretekre van szükség

Frissíteni kell az élelmiszer-biztonság szabályozását az egészséges élelmiszer-fogyasztás elősegítése érdekében

Vegyen be megelőző elhízási intézkedéseket a táplálkozási átmenet korai szakaszában

A chilei tapasztalatok azt mutatják, hogy az elhízást megelőző intézkedéseket egyéni és népességi szinten már a táplálkozási átmenet korai szakaszában végre kell hajtani. Az országoknak nem kell megvárniuk, amíg fellépnek az elhízás járványai. A jelenlegi táplálkozási ajánlásokat és szakpolitikai intézkedéseket, például az épített környezet megváltoztatását a testmozgás elősegítése érdekében, a gyermekeknek szánt egészségtelen élelmiszerek reklámozásának szabályozását, a szódavízekre kivetett adók növelését és így tovább, időben végre kell hajtani annak hatékonyságában rejlő lehetőségek maximalizálása érdekében. Mint korábban említettük, kritikus fontosságú az értékelés beépítése minden beavatkozás elengedhetetlen elemévé; a hatásvizsgálatok az egyetlen módja a programok javításának és hatásuk növelésének.

Következtetések

A demográfiai, epidemiológiai és táplálkozási változások olyan gyorsak voltak Chilében, hogy az anyákra és gyermekekre vonatkozó sikeres politika az 1990-es évek végéig változatlan maradt. 1998-ban szigorú egészségfejlesztési politikát hajtottak végre a lakosság növekvő elhízásának és a magas szintű sedentarizmus kezelésének. Ez a politika sikeresen létrehozta a szabályozási-jogalkotási kereteket és a nemzeti programok széleskörű végrehajtását. Ez a politika azonban még mindig nem elegendő a problémák hatékony kezeléséhez, tekintettel azok nagyságára. A chilei folyamatnak támogatnia kell az előzetesen összehangolt megelőző intézkedések szükségességét (ideértve az emberi és intézményi kapacitások kiigazítását és frissítését, valamint a közvélemény tudatosságának növelését) az egyre növekvő obesogén környezet ellensúlyozása érdekében.

Hivatkozások

Popkin BM. Táplálkozási átmenet és elhízás a fejlődő világban. J Nutr 2001; 131: 871S – 873S.

Egészségügyi Világszervezet. Diéta, táplálkozás és a krónikus betegségek megelőzése. Jelentés egy közös WHO/FAO szakértői konzultációról. Egészségügyi Világszervezet: Genf, 2003.

Országos Statisztikai Intézet. Népszámlálás 2002. Országos Statisztikai Intézet: Santiago, Chile, 2002.

Országos Statisztikai Intézet. Chile hacia el 2050. Proyecciones de población: Santiago, 2005.

Albala C, Vio F, Kain J, Uauy R. Táplálkozási átmenet Chilében: meghatározók és következmények. Közegészségügyi Nutr 2002; 5.: 123–128.

Crovetto M. Az élelmiszer-szerkezet és az élelmiszer-fogyasztás változásai a Gran Santiago-i háztartásokban 1988-1997. Rev Chil Nutr 2002; 29.: 24–32.

Frenk J, Bobadilla J, Lozano R. Az epidemiológiai átmenet: a latin-amerikai tapasztalatok. Ban ben: Szeminárium a felnőttkori halálozás okairól és megelőzéséről a fejlődő országokban. Nemzetközi Unió a népesség tudományos kutatásáért (IUSSP): Santiago, Chile, 1991.

Vio F, Albala C. Táplálkozási politika a chilei átmenet során. Közegészségügyi Nutr 2000; 3: 49–55.

Kain J, Vio F, Albala C. Gyermekkori táplálkozás Chilében: a hiánytól a feleslegig. Nutr Res 1998; 18.: 1825–1835.

Kain J, Uauy R. A chilei kiegészítő takarmányozási program által használt célzási stratégiák. Nutr Res 2001; 21: 677–688.

Kain J, I. fiola, Muchnik E, Contreras A. A továbbfejlesztett chilei kiegészítő takarmányozási program értékelése. Arch Latinoamer Nutr 1994; 44.: 242–250.

Kain J, Pizarro F. A továbbfejlesztett kiegészítő táplálási program hatása a csecsemő hosszára. Arch Latinoamer Nutr 1997; 47: 101–104.

Uauy R, Riumalló J. Munkaterv a táplálkozási programok (FINP) országos szintű megfogalmazására és végrehajtására vonatkozó iránymutatások támogatására. Esettanulmány. FAO: Chile, 1997.

Rojas J, Corvalán C. Avance de la junta nacional de jardines infantiles és a los estándares de crecimiento OMS 2006. Rev chil nutr 2010; 37: 408–417.

Uauy R, Albala C, Kain J. Az elhízás alakulása Latin-Amerikában: átmenet az alulról a túlsúlyra. J Nutr 2001; 131: 893S – 899S.

Rojas J, Uauy R. Az elhízás megelőzésének szükségessége az alultápláltság veszélyének kitett gyermekek védelmének elhanyagolása nélkül. Rev Chil Nutr 1999; 26.: 35–39.

Rojas J, Uauy R. Evolucion de las normas de alimentacion y nutricion del program alimentario y cambios en elado nutricional de preescolares beneficiarios de la JUNJI en las ultimas 3 decadas. Rev Chil Nutr 2006; 33: 91–101.

Corvalan C, Uauy R, Flores R, Kleinbaum D, Martorell R. A chilei nemzeti bölcsődei tanács programjában felszolgált ételek energiatartalmának csökkentése nem csökkentette következetesen az elhízást a kedvezményezettek körében. J Nutr 2008; 138: 2237–2243.

ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete. Táplálkozás-javító erőforrások célzása a táplálkozási jólét előmozdítása érdekében. Róma 2001.