Sör és elhízás: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Célkitűzés: Van egy általános elképzelés, hogy a sörivók átlagosan „elhízottabbak”, mint sem ivók, sem bort vagy szeszes italokat fogyasztók. Ezt tükrözi például a „sörhas” kifejezés. A sörfogyasztás és a hasi elhízás közötti összefüggésről szóló néhány tanulmány azonban következetlen eredményeket hozott. Megvizsgáltuk a sörfogyasztás és a derék-csípő arány (WHR) és a testtömeg-index (BMI) közötti kapcsolatot egy sört fogyasztó populációban.

Tervezés: Keresztmetszeti vizsgálat.

Beállítás: A Cseh Köztársaság hat kerületének általános lakossága.

Tárgyak: 1141 férfi és 1212 25–64 éves nő (válaszarány 76%) véletlenszerű mintája kitöltötte a kérdőívet, és egy klinikán rövid vizsgálatnak vetették alá. Egy sör, bor és szeszes ital fogyasztását egy tipikus héten, az ivás gyakoriságát és számos más tényezőt kérdőív segítségével mértünk. Jelen elemzések 891 férfin és 1098 nőn alapulnak, akik vagy nem ivók, vagy „exkluzív” sörivók (azaz nem ittak sem bort, sem szeszes italokat egy tipikus héten).

Eredmények: A férfiak átlagos heti sörfogyasztása 3,1 l, nőknél 0,3 l volt. A férfiaknál a sörfogyasztás pozitívan kapcsolódott a WHR-hez az életkorhoz igazított elemzések során, de az összefüggés gyengült és jelentéktelenné vált, miután kontrollálták más kockázati tényezőket. Kölcsönhatás mutatkozott a dohányzással: a sörfogyasztás és a WHR közötti összefüggést csak a nemdohányzók körében látták. A sörbevitel nem volt összefüggésben a férfiak BMI-jével. A nőknél a sörbevitel nem volt összefüggésben a WHR-rel, de gyenge inverz összefüggés volt a BMI-vel.

Következtetések: Nem valószínű, hogy a sörbevitel nagymértékben megnövekedett WHR vagy BMI-vel járna.

Bevezetés

Nincs általános konszenzus az elhízás és a mérsékelt alkoholfogyasztás viszonyában. Egy nemrégiben készült szakirodalmi áttekintés megközelítőleg hasonló számú vizsgálatot talált, amelyek pozitív, negatív és nincs összefüggésről számoltak be (Suter és mtsai, 1997). Mivel a mérsékelt alkoholról feltételezik, hogy növeli a pozitív energiamérleget (Suter és mtsai, 1997), és mivel a sör több szénhidrátot (és ezáltal esetleg több felhasználható energiát) tartalmaz etanolegységenként, mint a legtöbb bor vagy párlat, a sört azzal gyanúsítják, hogy növeli a az elhízás kockázata nagyobb mértékben, mint más alkoholos italoké. Van egy általános elképzelés, hogy a sörivók átlagosan „elhízottabbak”, mint sem a nem ivók, sem a bor vagy a szeszes italok. Ezt tükrözi például a „sörhas” kifejezés (Duncan és mtsai, 1995). Ha ez így van, akkor a sörbevitelt összefüggésbe kell hozni az elhízás általános mérőszámaival, például testtömeg-indexével (BMI), vagy a zsíreloszlás mutatóival, például a derék-csípő arány (WHR), vagy mindkettővel.

A sör és az elhízás indexének összefüggésével kapcsolatos szakirodalom ritka és következetlen (Slattery és mtsai, 1992; Duncan és mtsai, 1995; Kahn és mtsai, 1997; Dallongeville és mtsai, 1998; Rosmond és Bjorntorp, 1999). Mivel az elhízás, különösen a hasi, erős kockázati tényező a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából (Larsson, 1992), és a sör egyre népszerűbb, úgy gondoltuk, hogy ez a kérdés némi figyelmet érdemel. Ehhez Csehország adatait elemeztük, amely országban a legmagasabb az egy főre jutó sörfogyasztás (kb. 155 liter) (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, 1998). Az egyéb alkoholtartalmú italok fogyasztásával kapcsolatos esetleges zavaró tényezők kiküszöbölése érdekében ezekbe az elemzésekbe csak a tartózkodók és az alanyok számoltak be, akik sört fogyasztottak, de más italokat egy tipikus hét alatt.

Mód

A harmadik cseh MONICA felmérés adatait használtuk fel 1992-ben. A részleteket máshol írták le (Bobak et al, 1999); röviden, 1141 25-64 éves férfit és 1212 nőt, akiket véletlenszerűen választottak ki hat cseh körzet népesség-nyilvántartásából, hívtak meg a vizsgálatba. A résztvevők (a válaszadási arány 76%) kitöltöttek egy kérdőívet, vérmintát adtak és egy rövid vizsgálatnak vetették alá őket egy klinikán. Antropometrikus méréseket végeztek alanyoktól levetkőzve és cipő nélkül. A súlyt mechanikus mérleggel mértük 1/2 kg pontossággal, a magasságot pedig acél sztadiométerrel 1/2 cm pontossággal. A BMI-t a tömeg (kg) és a magasság (m) négyzetben osztva osztották ki. A derék kerületét műanyag szalaggal mértük a csípőcsík és a legalacsonyabb borda margó közötti középpontban, és a csípő kerületét nagyobb trochanteren mértük, mindkettőt 1/2 cm pontossággal.

A résztvevők beszámoltak az alkoholfogyasztás gyakoriságáról, valamint arról, hogy egy tipikus héten mennyi bort, szeszes italt és sört fogyasztottak. A férfiak körében az alkoholfogyasztók 73% -a sört ivott, de nem bort és szeszes italokat egy tipikus héten; ez az arány a nőknél 62% volt. Ezeket a résztvevőket „exkluzív” sörivóknak tekintettük. A vizsgálatban részt vevő 1141 férfi és 1212 nő közül csak 11 férfi és 30 nő volt „exkluzív” borivó, és csak 16 férfi és 32 nő volt „kizárólagos” szeszes ital. Ezek a számok túl kicsiek voltak ahhoz, hogy érdemi eredményeket nyújtsanak, ezért minden elemzés a nem ivókra és az „exkluzív” sörivókra korlátozódott (891 férfi és 1098 nő). Ezeket az alanyokat négy csoportba sorolták az átlagos heti sörfogyasztásuk alapján: nem ivók; ≤1l (kevesebb mint körülbelül 36 g alkohol); 1,1–3,5 l (18–125 g alkohol); 3,6–7 l (126–250 g alkohol); és> 7 l (> 250 g alkohol). Mivel csak két nő volt a legmagasabb kategóriában, a nőknél a két legmagasabb kategóriát egyesítették.

A vizsgálati alanyok egy külön alkalomra 24 órás étrend-visszahívást is elvégeztek. Mivel a 24 órás visszahívás nem jó mércéje a hosszabb távú bevitelnek egyéni szinten, a 24 órás visszahívást alkalmaztuk, hogy csoportos szinten értékeljük a sörbevitel jelentését egy tipikus héten. A sörbevitel a 24 órás visszahívás során meredeken nőtt a jelentett sörbevitel mellett egy tipikus héten. A férfiaknál az átlagos 24 órás sörfogyasztás az „átlagos bevitel” öt csoportjában 0,074, 0,168, 0,393, 0,788 és 1,437 l volt. A nők körében az átlagos 24 órás bevitel a négy kategóriában 0,013, 0,086, 0,166 és 0,308 l volt. Ez arra utal, hogy az ön által bejelentett sörbevitel ésszerűen megbízható.

A sörbevitel, valamint a BMI és a WHR közötti összefüggést lineáris regresszióval elemeztük, külön a férfiaknál és a nőknél. Becsültük a WHR és a BMI különbségeit a sörbevitel és a nem ivók kategóriái között (referencia kategória). Becsültük a sörbevitel hatását is folyamatos skálán (1 l sörre hetente), ami egyenértékű a lineáris trend tesztjével. Ezek mindegyikére vonatkozóan bemutatjuk az életkorhoz igazított becsléseket és a dohányzásra (napi cigarettaszám), az összkoleszterinszintre, a fizikai aktivitásra (a fény gyakoriságán, mérsékelt és erőteljes tevékenységekre alapozott pontszám) és az oktatás (alapfokú, tanonc, középiskola és egyetem). A WHR-t és a BMI-t egyszerre vontuk be a többváltozós modellekbe, de mivel az eredmények nem változtak, az egyszerűbb modellek eredményeit közöljük. Nem állítottunk be vérnyomást és HDL-koleszterint. Bár ezek a tényezők összefüggenek az alkoholfogyasztással, összefüggenek a metabolikus szindrómával is, amelynek része a hasi elhízás (Defronzo & Ferrannini, 1991), és ezekhez való igazodás túlszabályozáshoz vezetne.

Hasonló számításokat végeztünk az ivási gyakorisággal kapcsolatban, de mivel az asszociációk hasonló irányúak voltak, de statisztikailag nem szignifikánsak, csak a sörbevitel megállapításait mutatjuk be. Teszteltük a sörbevitel és a BMI közötti kölcsönhatást is, amint azt Duncan és munkatársai (1995) javasolják, a heti sörfogyasztás és az ivás gyakorisága, valamint a sörbevitel és a dohányzás között.

Eredmények

Az átlagos heti alkoholfogyasztás ebben a populációban férfiaknál 158 g, nőknél 22 g volt; ennek 79, illetve 55% -át fogyasztották sörként. A férfiak átlagos WHR értéke 0,93, a nőknél 0,81, a férfiaknál a BMI átlag 27,1, a nőknél 26,9 volt; az átlagos heti sörfogyasztás férfiaknál 3,1 l, nőknél 0,3 l (1. táblázat). Az elemzésekben szereplő alanyok további leíró statisztikáit az 1. táblázat is bemutatja. A sörfogyasztás mindkét nemnél szignifikánsan pozitívan kapcsolódott a dohányzáshoz, a férfiaknál pedig negatívan a dohányzáshoz; nem volt összefüggésben az összkoleszterinnel vagy az életkorral (a táblázat nem mutatja).

Az életkorhoz igazított elemzések során a sörbevitel pozitívan függött a férfiak WHR-jétől, a nőknél pedig negatívan (2. táblázat). Más tényezők ellenőrzése után a férfiak regressziós együtthatója körülbelül felére csökkent, és elveszítette statisztikai szignifikanciáját. A pozitív asszociáció csillapítása a férfiaknál nem egyetlen tényező miatt következett be; a fizikai aktivitás, a dohányzás és az oktatás egyaránt hozzájárult a hatás becslésének csökkenéséhez. A nőknél nem volt egyértelmű összefüggés a sörbevitel és a WHR között. A BMI kontrollja egyik nemben sem változtatta meg az eredményeket. Azok az alanyok kizárása, akiknek kórtörténetében angina, szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség vagy neoplazma szerepel, nem változtatott az eredményeken.

A BMI nem volt összefüggésben a férfiak sörbevitelével, de a nőknél marginálisan szignifikáns inverz összefüggés volt megfigyelhető, amelyet a többváltozós elemzés kissé csillapított (2. táblázat). Ez az összefüggés az alkoholfogyasztás teljes megoszlásában mutatkozott meg. A WHR további kiigazítása vagy krónikus betegségben szenvedő alanyok kizárása nem változtatta meg ezeket az eredményeket.

A sörivás gyakorisága a WHR-hez és a BMI-hez hasonlóan kapcsolódott, mint a heti bevitel, de az összefüggések statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Amikor mind az ivási gyakoriságot, mind a heti bevitelt ugyanabban a modellben vezették be, az ivási gyakoriság hatásának minden javaslata teljesen elveszett (nem látható). Nem volt kölcsönhatás a heti sörfogyasztás és az ivási gyakoriság között, de a Cseh Köztársaságban szokásos ivási szokások miatt nagyon kevés férfi volt magas heti, de alacsony ivási gyakorisággal.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a sör bevitel WHR-re gyakorolt hatását módosítja-e a BMI és a dohányzás. A sörbevitel és a WHR közötti pozitív kapcsolat erősebb volt azoknál a férfiaknál, akiknél a BMI a mediánszint alatt volt (regressziós együttható 0,002/1 l sör hetente), mint a férfiaknál, amelyek meghaladták a medián BMI-t (0,001 együttható), de az interakció nem volt statisztikailag szignifikáns (P= 0,48). Azt is tapasztaltuk, hogy a sör hatása erősebb volt a nemdohányzó férfi férfiak körében (regressziós együttható 0,003/1 l sör hetente), mint a dohányos férfiaknál (0,001 együttható, a férfi dohányzás prevalenciája 39%), P interakcióra 0,029. Nem volt javaslat ilyen interakcióra a nők között.

Vita

Megállapítottuk, hogy ebben a sörivó populációban a sör bevitele gyengén pozitívan kapcsolódott a WHR-hez a férfiaknál, és gyengén negatívan kapcsolódott a nők BMI-jéhez. A dohányzás megváltoztatta a sör bevitelének WHR-re gyakorolt hatását a férfiaknál.

A keresztmetszet kialakításának vannak hátrányai, de mindent megtettünk ezek csökkentése érdekében. Azokat az alanyokat, akik egy másik héten bármilyen egyéb alkoholtartalmú ital elfogyasztásáról számoltak be, kizárták az elemzésekből, ezért a többi ital preferenciájához kapcsolódó tényezők nem zavarhatták meg az eredményeket. A krónikus betegségben szenvedő alanyok kizárása nem változtatta meg az eredményeket; ezért valószínűtlen, hogy az egészségügyi szelekció torzítása befolyásolta ezt a tanulmányt. Noha a minta nagysága viszonylag szerény volt, a sörbevitel nagy eltérései elegendő erőt szolgáltattak a férfiak elhízási indexeivel való kapcsolatának tanulmányozásához. A nők expozíciójának változása azonban kicsi volt. A tipikus sörbevitelt nem tudtuk hivatalosan igazolni, de csoportszinten erősen összefüggött a 24 órás visszahívási adatokkal. Ezenkívül a szokásos sörfogyasztás szorosan összefüggött a HDL-koleszterinnel; ez is alátámasztja az adatok érvényességét.

A sör és az elhízás összefüggéseivel kapcsolatos korábbi vizsgálatok következetlenek. Az ARIC-tanulmányban a sör és a szeszes ital fogyasztása pozitívan kapcsolódott a WHR-hez, feltehetően mindkét nemnél, mivel mindkét nem esetében csak összesített eredményeket közöltek (Duncan et al, 1995). Az amerikai fiatal felnőttek CARDIA-tanulmányában a sör mindkét nemben pozitívan társult a WHR-hez (Slattery és mtsai, 1992). Ezzel szemben az Egyesült Államok II. Rákmegelőzési tanulmányának egyik almintájában nem volt egyértelmű összefüggés a sörbevitel és a „deréktömeg-súlygyarapodás” 10 éves változása között férfiaknál vagy nőknél, és a sörfogyasztás negatívan társult a BMI mindkét nemben (Kahn és mtsai, 1997). Egy francia tanulmányban a sör (és a bor) bevitele pozitívan társult a nők WHR-jéhez, a férfiaknál azonban nem, míg a nőknél fordítva a BMI-hez (Dallongeville et al, 1998). Svéd nőknél a WHR negatívan korrelált a sör (és a bor) fogyasztásával (Rosmond & Bjorntorp, 1999).

A vizsgálatok közötti különbségek részben a különböző iváskultúráknak köszönhetők. Különböző populációkban az ital megválasztása különböző zavaró tényezők halmazához kapcsolódhat. Csehország jó hely a sör hatásainak tanulmányozására. Az Egyesült Államokkal vagy Franciaországgal ellentétben a sör a leggyakoribb ital mind a férfiak, mind a nők számára. Étkezés közben fogyasztják, és a legtöbb ember gyakran és mérsékelten fogyaszt sört. A sörbevitel Csehországban, legalábbis mérsékelt mennyiségben, nincs összefüggésben a társadalmi hátrányokkal, és nem hordoz társadalmi megbélyegzést. Ebben a lakosságban tehát a sörivás kevésbé valószínű, hogy más tényezők zavarják, mint más országokban.

A sörfogyasztás és a dohányzás közötti kölcsönhatás a WHR előrejelzésében a férfiakban érdekes. Az interakció valódi lehet, mivel a dohányzás hajlamos a csökkent testsúlyra (Grunberg, 1990) (de nem feltétlenül a központi zsírtartalomra (Samaras & Campbell, 1997)), és potenciálisan módosíthatja (és elhomályosíthatja) a sör Azonban továbbra is óvatosak vagyunk ebben a kérdésben, mert több interakciót teszteltünk ebben a viszonylag kis adathalmazban, és az eredmények az I. típusú hibának köszönhetők.

Nem tudtuk megmagyarázni a sörbevitel és a BMI közötti inverz kapcsolatot. A menopauza állapota, a dohányzás vagy más életmódbeli tényezők nem vették figyelembe ezt. A többváltozós modellben azonban az összefüggés nem volt statisztikailag szignifikáns, és lehetséges, hogy az inverz kapcsolat javaslata véletlenszerű hiba miatt.

Ebben a vizsgálatban kevés volt a nagyivókból; a férfiak kevesebb mint 3% -a ivott ≥14 l-t hetente (hozzávetőlegesen napi 65 g etanollal egyenértékű), és csak öt nő (0,5%) ivott ≥7 l sört (∼ 32 g etanolt naponta). Ez a tanulmány ezért nem foglalkozott az erős alkoholfogyasztás következményeivel. A mérsékelt sörivás tekintetében eredményeink összhangban vannak az irodalommal, ami azt sugallja, hogy a sör és az elhízás közötti kapcsolat, ha létezik, valószínűleg gyenge.

Hivatkozások

Bobak M, Hertzman C, Skodova Z & Marmot M (1999): Társadalmi-gazdasági helyzet és kardiovaszkuláris kockázati tényezők Csehországban. Int. J.Epidemiol. 28., 46–52.

Dallongeville J, Marecaux N, Ducimetiere P, Ferrieres J, Arveiler D, Bingham A et al (1998): Az alkoholfogyasztás és a különféle italok hatása a derék átmérőjére és a derék-csípő arányra francia férfiak és nők mintájában. Int. J. Obes. 22., 1178–1183.

DeFronzo RA és Ferrannini E (1991): Inzulinrezisztencia. Sokoldalú szindróma, amely felelős a NIDDM-ért, az elhízásért, a magas vérnyomásért, a diszlipidémiáért és az érelmeszesedéses kardiovaszkuláris betegségért. Cukorbetegség ellátása 14, 173–194.

Duncan BB, Chambless LE, Schmidt MI, Folsom AR, Szklo M, Crouse III JR et al (1995): A derék és a csípő arányának asszociációja más a bornál, mint a sör vagy a kemény ital fogyasztása esetén. Am. J. Epidemiol. 142, 1034–1038.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (1998): Élelmiszer-mérlegek. Róma: ENSZ.

Grunberg NE (1990): A dohányzás és a testtömeg közötti inverz kapcsolat. Ban ben Az alkohol és a drungproblémák kutatási eredményei, LT Kozlowski, HM Annis és HD Cappel, szerk. Vol. 10., 273–315. Oldal, Plenum Press: New York.

Kahn HS, Tatham LM, Rodriguez C, Calle EE, Thun MJ & Heath Jr CW (1997): A felnőttek testtömegindexének 10 éves változásával járó stabil viselkedés és a deréknövekedés valószínűsége. Am. J. Közegészségügy 87, 747–754.

Larsson B (1992): Az elhízás és a testzsír-eloszlás, mint a szívkoszorúér betegség prediktora. Ban ben A szívkoszorúér-betegség epidemiológiája. Az etiológiától a közegészségügyig. M. Marmot és P. Elliott szerk., 233–241. P. New York: Oxford University Press.

Rosmond R & Bjomtorp P (1999): A nők pszichoszociális és társadalmi-gazdasági tényezői, valamint az elhízáshoz és a testzsír regionális megoszlásához való viszonyuk. Int. J. Obes. 23, 138–145.

Samaras K & Campbell LV (1997): A központi adipozitás nem genetikai meghatározói. Int. J. Obes. 21, 839–845.

Slattery ML, McDonald A, Bild DE, Caan BJ, Hilner JE, Jacobs Jr DR et al (1992): A testzsír és eloszlásának összefüggései az étrendi bevitel, a fizikai aktivitás, az alkohol és a dohányzás feketék és fehérek között. Am. J. Clin. Nutr. 55(5), 943–949.

Suter PM, Haesler E & Vetter W (1997): Az alkohol hatása az energia-anyagcserére és a testsúly szabályozására: az alkohol az elhízás kockázati tényezője? Nutr. Fordulat. 55, 157–171.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk a résztvevő körzetek helyi kardiológusainak. A tanulmányt a cseh egészségügyi minisztérium és a Wellcome Trust támogatásával finanszírozták. Az MB-t a Wellcome Trust Training Fellowship in Clinical Epidemiology támogatta, az MM pedig az MRC kutatóprofesszora.

Szerzői információk

Hovatartozások

Epidemiológiai és Közegészségügyi Tanszék, Nemzetközi Egészségügyi és Társadalmi Központ, University College London, Egyesült Királyság

M Bobak és M Marmot

Megelőző Kardiológiai Osztály, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Prága, Csehország

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre

Hozzájárulások

Gurantor: M Bobak.

Közreműködők: Minden szerző közösen tervezte a cseh MONICA tanulmány kiterjesztését. A ZS koordinálta az adatgyűjtést és véleményezte a papír tervezetét. Az MB elemezte az adatokat és elkészítette a dolgozatot. MM hozzájárult az eredmények értelmezéséhez és a cikk megírásához.