1999 marha- és bölénytermesztési nap

Az árpa takarmányértéke: A

Bővítő Központ

összehasonlító marhahús-teljesítmény-vizsgálatok

Vern Anderson, Ph.D.

Carrington Kutató Bővítő Központ

Észak-Dakota Állami Egyetem

Úgy tűnik, hogy az árpa takarmányértéke lényegében megegyezik a kukoricával, szárazanyagra vonatkoztatva, analitikai és takarmánykísérletekben összehasonlítva. Van néhány bizonyíték arra, hogy NRC (1996) alulbecsülte a tápértéket. Az árpa takarmánynövekedése átlagosan a húsmarhák termesztésére és befejezésére fordított kukorica nyereségének 97,1% -át tette ki a közelmúltban végzett számos kutatás áttekintése alapján. Hunt (1995) és Owens (1995) egyéb áttekintése dokumentálja az árpa és a kukorica egyenértékű teljesítményét takarmányozási körülmények között.

Az árpát évszázadok óta termesztik mérsékelt éghajlaton az egész világon. Számos faj takarmányaként használják, széles körű kezelési feltételek mellett, több termelési forgatókönyvben. Takarmánygabona versenyképes számos más áruval, köztük kukoricával, szemcirokkal, búzával és zabbal. Az árpa etetéséhez való visszatérés nagymértékben függ a rendelkezésre álló tápanyagoktól és a költségektől. Az árpa elsősorban energia-, fehérje- és rostforrásként ismert. Egyedi tápanyag-összetételű, de kedvezően hasonlítható össze több más szemcsével (1. táblázat). Ezen tápanyagok hatékony felhasználása fajonként változhat. Hasonlóképpen, a fajok tápanyagigénye a termelés szakaszától függően változhat és változhat. Ez a cikk két módszert mutat be a takarmányárpa relatív értékének becslésére a kukoricához képest.

Az árpa takarmánygabona felhasználása

Az árpát általában azokban a régiókban etetik, ahol termesztik. A terméshez kevesebb vízre van szükség, kevesebb növekvő fokú nappal és alacsonyabb az alapanyag, mint a kukoricának. A fajtákat regionális alkalmazkodásra, takarmányozásra vagy malátázásra fejlesztették ki, bár a tenyésztési erőfeszítések nagy része a kiváló malátafajtákra irányul. Az állatok teljesítményében a változatosság miatt jelentős különbségeket figyeltek meg (Boss és Bowman, 1996; Bowman és mtsai, 1998; Hinman és mtsai, 1995) egyes esetekben, de hasonló teljesítményt figyeltek meg a különböző fajtáknál (Bradshaw és mtsai. 1994), még akkor is, ha a bushel súlya és a fehérje szintje nem volt azonos (Hinman, 1982). Úgy tűnik, hogy van egy küszöbhatás, ha a bushel súlya meghaladja a 44 kg-ot, és hasonló nyereséget produkál, hasonló fehérje- és rosttartalommal. Általánosan elfogadott, hogy a magas kivonatú malátázott árpafajták szintén javítják az állatok teljesítményét (Hockett és White, 1982; Molina-Cano és mtsai., 1997; és Bowman és mtsai, 1998).

Egyes nem gabonatermő területek vagy hiányos gabonatermelő területek importálhatják az árpát takarmányként állattenyésztés céljából, de versenyben állnak más szállítható takarmányokkal. Ez a forgatókönyv a nemzetközi piacokat is magában foglalja.

Az áruk közötti verseny erős azokon a növénytermesztési területeken, ahol sok takarmánymag termelhető (azaz Dakotas, Minnesota). Az állattenyésztőknek végső soron hasznot kell hozniuk, ha okosan szerzik be a gabonákat.

Ezekkel a megfontolásokkal fontos meghatározni az árpa tápanyagainak relatív költségét az egyéb gabonákhoz viszonyítva, és a beszerzési döntésekhez viszonyítani a bokor/ár árát. Először pusztán analitikai szempontból kell összehasonlítani az árpa és a kukorica és/vagy más takarmányok laboratóriumi értékelését. Ez a módszer pontos, ellenőrizhető és megismételhető értékeket eredményez. Másodszor, az összehasonlító takarmányozási kísérletek során végzett állat-teljesítmény áttekintése biológiai értékeket ad. Nagyobb eltérés mutatkozik ezekben az összehasonlító vizsgálatokban a környezeti, genetikai és egyéb tényezők különbségei miatt. Ebben az esetben a "használati érték" kifejezést alkalmazzuk, mivel a teljesítmény szintje változhat az árpa különböző arányával. Az árpa relatív értékét ésszerűen meg kell állapítani ezekkel az eljárásokkal.

Az árpa két fő tápanyaga a szénhidrát, elsősorban a keményítőtől (energiától) és a nyersfehérjéből származó nem-strukturális. Az energiát kalóriákban mérjük, Mcal (megakalóriák) mint a feedgrains kifejezési egysége. Számos feltevést kell tenni az összehasonlításhoz, pusztán analitikai szempontok alapján. Az energia és a fehérje ára pozitív és erősen korrelál, az állatok tápanyagigénye és felhasználása hasonló. Nyilvánvaló, hogy ezek a kritériumok nem mindig teljesülnek. Az analitikai összehasonlítás azonban egy módszert ad a gyors és egyszerű összehasonlításhoz. Az összehasonlításhoz az 1. táblázatban bemutatott tápanyagelemzéseket használjuk.

A kukorica szolgál majd az energiaértékek alapjaként, a szójababliszt pedig a fehérje költségeihez. Ha a kukoricát 2,25 dollár/buxel értékre becsülik, az árpa mint energia takarmány értéke az egyes gabonák metabolizálható energia (ME) egységein alapul, az NRC (1996) marhahús esetében. A táblázat egy másik Zinn (1993) által kiszámított ME-értéket tartalmaz. Ez az érték jóval magasabb, mint az NRC (1996), azonban ahhoz, hogy konzervatív legyünk ebben az összehasonlításban, a széles körben publikált NRC (1996) ME értékeket fogjuk használni. A karbantartáshoz szükséges nettó energiát (NEm) és a nettó nyereség-energiát (NEg) az 1. táblázat is bemutatja. Az NRC (1996) együtthatók alacsonyabbak, mint a Zinn (1993), valamint Bowman és Blake (1995) által kiszámított értékek. A fehérje értéke a kukorica feletti fehérjetartalomon alapul, amelyet a szójabab-lisztből származó fehérje költsége alapján számolnak, 225 USD/tonna.

Példaként az marhahúsra vonatkozó NRC-t (1996) alkalmazzuk, az ME értéke 0,0303 USD/Mcal, kukorica pedig 2,25 USD/56 lb. bushel. Az árpa 1,76 dollár/48 lb. bushel értéket hordozna önmagában energiával, ME-vel 3,03 Mcal/kg. Ha a fehérjét 0,26 USD/font értékre becsülik (a szójabab lisztje 225 USD/tonna, az árpa pedig 13,2% fehérje, szemben a kukorica 9,8% -ával, további 0,17 USD értékű fehérjét adnának egy árpa barackra összesen 1,93 dollár. Ezért egy köhög árpa (48 font) egy köhög kukorica (56 font) 85,7% -át érné. Másképp fogalmazva, ha a kukorica fontonként 0,0402 dollár, akkor az árpa ér 0,0402 font fontonként. Táblázat létrehozható számos összehasonlító számítás gyors és egyszerű elvégzéséhez. A kapcsolat megváltozik, ha a fehérje ára az energiához viszonyítva megváltozik.

A használati érték összehasonlítása

Az árpa elsődleges célja a húsmarhák etetése. A legnagyobb mennyiséget a fiatal állatok piaci súlyú etetésére használják. A sertésipar nem széles körben fejlett az árpatermesztési régiókban, és a baromfi- vagy tejipari vállalkozások sem számtalanak. Ezért az árpa értékének becslésénél a marhahús takarmánynövekedésére koncentrálunk, azonban vannak előnyei az árpa tejelő és sertés adagjában történő felhasználásának más gabonákkal szemben. Az árpa takarmányértékének meghatározásakor az elsődleges szempontok a szárazanyag-bevitel, az állati nyereség és a takarmány-hatékonyság. Bár ezek a tételek fontosak, beárnyékolja őket a végső mérés, a takarmányköltségek fölött megtérülnek.

A szemek kombinációi gyakran eredményesebbek, mint egy szem. Az egyes gabonák aránya változóvá válik, valamint a teljesítmény növekedésének/csökkenésének különbségei. A használati érték kiszámítása tükrözi a különbséget, mivel a gabona mennyisége változik egy adagban.

A marhahús takarmányozásában az árpát étrendben használják az őzek és üszők termesztésére és befejezésére. A növekvő étrend alacsonyabb gabonaszintet (fejenként naponta 4-10 font) és magasabb takarmányszintet használ. Ezeket az étrendeket elválasztott borjaknak táplálják a mérsékelt növekedési sebesség érdekében. A növekvő borjaknak magasabb a fehérjeszükséglete, mivel a növekedés nagyrészt izom, csont és szervek helyett zsír. A szarvasmarháknak táplált takarmányalapú étrend áttekintése során Hunt (1995) arra a következtetésre jutott, hogy az árpa etetése javította a fehérje állapotát a kukoricához képest, mivel a kiterjedtebb kérőfermentáció nagyobb mikrobiális fehérje szintézist eredményezett.

A befejező diéták napi 15-22 font gabonát tartalmazhatnak. Ahogy az őzek megközelítik a betakarítási súlyt, a sovány szövetek lerakódásának sebessége csökken és a zsír felhalmozódása növekszik. A zsírlerakódás kevesebb nitrogént igényel, ennélfogva alacsonyabb a fehérjeigénye az őzek befejezéséhez.

Az árpa értéke bizonyos mértékben függ a fehérje összehasonlító költségeitől. Ha nagyobb a fehérjeszükséglet az őztermesztésben, az árpa fehérje értéke növelhető a befejezéshez képest. A kérdés pontos megválaszolásához kiterjedt tanulmánysorozatot lehetne kidolgozni. Időközben számos olyan kísérletünk van, amelyek adatokat szolgáltatnak az árpa különböző arányú összehasonlításáról más szemekkel (2. táblázat). Az összes vizsgált árpafajtát figyelembe véve az árpából származó állati nyereség az összes többi gabona 98,4% -a volt a termesztés során. A befejező teljesítmény az egyéb takarmányszemek 96,5% -a volt, ismételten, figyelembe véve az összes értékelt árpafajtát. Nyilvánvaló, hogy egyes fajták jobban teljesítenek a takarmányban. Tenyésztési erőfeszítések folynak számos intézményben a magasabb hozamú és/vagy fehérjetartalmú takarmányspecifikus árpák kifejlesztésére.

Ha más gabonákkal csak a legjobban teljesítő árpafajtákat hasonlítják össze, akkor a termesztési érték 97,1% -on marad, de a befejező teljesítmény a többi gabona 97,9% -ára nő. A kukorica és a legjobb árpafajták összehasonlítása a kukorica 98,0% -os növekedését eredményezi az árpa diéták esetében a termesztés során és 96,4% -os nyereséget a termesztés során.

Hunt (1995) és Owens és mtsai (1995) véleményei alátámasztják az árpa és a kukorica lényegében egyenértékű értékét a takarmányadagokban. Hunt áttekintése (1995) alátámasztja azt a tézist, miszerint az árpa alulértékelt az NRC (1984, 1996) táblázatokban. Owens és mtsai (1995) 565 etetési vizsgálatot vizsgáltak, amelyekben több mint 23 000 szarvasmarha vett részt takarmányban, és arra a következtetésre jutottak, hogy az árpával etetett szarvasmarhák gyorsabban gyarapodnak, mint a kukoricával, búzával vagy milóval etetett szarvasmarhák.

Az árpa analitikai módszerekkel összehasonlítva lényegében megegyezik a kukoricával súly alapján. Az állati teljesítmény vagy a felhasználási érték alátámasztja az árpa és a kukorica és az egyéb takarmányszemek értékét, különösen akkor, ha optimális fajtát alkalmaznak.

1. táblázat: Az árpa és más közönséges takarmányszemek tápanyagtartalma 1

Tétel Árpa Kukorica Cirok Búza Zab
1. hírcsatorna 402 410 428 434 423
Szárazanyag, %
------------------100% szárazanyagra vonatkoztatva------------------
Nyers fehérje 88.1 90,0 89,0 88,0 89.2
Savas mosószer rost 5.77 3.30 6.38 4.17 14.0
Semleges mosószer szál 18.10 9.00 13.30 11.70 29.3
TDN 84. 90 82 88 77
Hamu 2.4 1.6 2.0 2.0 3.3
Zsír 2.2 4.3 1.7 2.0 5.2
Kalcium .05 .03 .05 .05 .01
Foszfortartalmú .35 .27. .34 .42 .41
Kálium .57 .33 .44. .41 .51
Metabolizálható energia, Mcal/kg
Marhahús 1 3.03 3.25 2.96 3.18 2.78
Owen és mtsai., 1995 3.34
Tejtermék 2 3.29 3.12 3.12 3.47 2.98
Sertés 3 3.22 3.90 3.63 3.66 2.97
Baromfi 3 3.09 3.94 3.72 3.60 2.83
Marhahús
Nettó energiafenntartás, Mcal/kg 2.06 2.24 2.00 2.18 1.85
Bowman és Blake, 1995 2.16
Zinn és mtsai., 1993 2.14
Nettó energianyereség, Mcal/kg 1.40 1.55 1.35 1.50 1.22
Bowman és Blake, 1995 1.48
Zinn és mtsai., 1993 1.47
Tejtermék
Nettó energiafenntartás, Mcal/kg 2.06 1.94 1.94 2.18 1.86
Nettó energia nyereség, Mcal/kg 1.40 1.30 1.30 1.50 1.22
Nettó energia szoptatás, Mcal/kg 1.94 1.84 1.84 2.04 1.77

1 Nemzeti Kutatási Tanács. 1996. A marhahús tápanyagigénye, hetedik kiadás.
2 Nemzeti Kutatási Tanács. 1989. A tejelő szarvasmarhák tápanyagigénye, hatodik átdolgozott kiadás.
3 Takarmány-referenciaszám, 1997.

2. táblázat: Az árpa összehasonlítása más gabonákkal a marhahús takarmány teljesítmény tesztjeiben.

Idézett irodalom

Anderson, V. L. D. Burr és J. T. Hagen. 1994. Nedves desztilláló szemek észak-dakotai háttérképhez és kikészítéshez. A Carrington Kutató Bővítő Központ marhahús-termelő terepi napjának előkészítése. Vol. 17: 29-33.

Anderson, V. L. és S. L. Boyles. 1988. Három árpa-kukorica diéta a takarmányokhoz. Észak-Dakota Farm Research kéthavonta megjelenő értesítő. 47 (3): 16-19.

Anderson, V. L. 1991. Négy szemes cirok-árpa étrend a takarmányokhoz. A Carrington Kutató Bővítő Központ marhahús-termelő szántóföldi napi munkája Vol. 11: 20-24.

Boss, D. L. és J. G. P. Bowman, valamint R. M Brownson. 1994. Az árpafajta vagy a kukorica hatása a takarmány teljesítményére, a hasított test tulajdonságaira és az étrend emésztésére a kormányzók által. Proc. Nyugat. Sec. Am. Soc. Anim. Sci. 45: 313.

Boss, D. L. és J. G. P. Bowman. 1996. Árpafajták a hínók befejezéséhez: I. A takarmány teljesítménye, az in vivo diétás emésztés és a hasított test jellemzői. J. Anim. Sci. 74: 1967-1972.

Bowman, J. és T. Blake. 1995. Árpa takarmányminőség húsmarhák számára. A V IOC és a VII IBGS eljárásai. p82-90.

Bowman, J., T. Blake, L. Surber, D. Boss, D. Anderson és D. Kress. 1998. Montanai Állami Egyetem, Állattenyésztési és Környezettudományi Osztály jelentése (interneten keresztül)

Bradshaw, W. L., D. D. Hinman és R. C. Bull. 1994. A Steptoe vs Klages árpafajták és a takarmány-feldolgozási módszerek a tápanyagok emészthetőségét, hasított testének jellemzőit és teljesítményét irányítják. Idahói Egyetem Caldwell Kutató Bővítő Központ 287. sz.

Dion, S. és J. R. Seoane. 1992. Kukorica, árpa, búza és zab tápértéke közepes minőségű szénával táplálva a hízó kormányokig. Tud. J. Anim. Sci. 72: 367-373.

Hill, G. M. és P. R. Utley. 1989. A Beagle 82 tritikálé és a Kline árpa emészthetősége, fehérje-anyagcseréje és tönkremeneteli lebomlása kukoricalapú szarvasmarha-étrendben. J. Anim. Sci. 67: 1793-1804.

Hinman, D.D. 1982. A maláta és a takarmányárpa fajták összehasonlítása a húsmarhák teljesítményével. Idahói Egyetem, Caldwell Research Extension Center. 5. számú előrehaladási jelentés.

Hinman, D.D., S.J. Sorensen és P. A. Momont. 1995. Az árpa bokrok és a kevert árpa hatása a húsmarhák teljesítményére és az étrend emészthetőségére. Idahói Egyetem, Caldwell Research Extension Center. Haladásról szóló jelentés 297. sz.

Hocket, E. A. és L. M White. 1982. Proc IV Int. Árpa tábornok Symp. 234-241.

Hoppe, K. F., V. L. Anderson, H. Hughes, K. Froelich és K. Alderin. 1997. Az észak-dakotai borjak befejezésének teljesítménye és gazdasági összehasonlítása Észak-Dakotában vagy Kansasban, kukorica vagy árpa alkalmazásával. Carrington Kutató Bővítő Központ marhahús- és bölénytermelő szántóföldi napi munkái. Vol. 20: 28-33.

Hunt, C. W. 1995. Árpa gabona etetési értéke hús- és tejelő szarvasmarhák számára. Ban ben. Táplálkozási útmutató a csendes-óceáni északnyugati árpa kérődzők táplálásához. Richard C. Bull (szerk.) Idahói Egyetem, EXP 776.

Milner, T. J., J. G. P Bowman és B. F. Sowell. 1995. Az árpafajta vagy a kukorica hatása a takarmány teljesítményére és az etetési viselkedésre. Proc. Nyugat. Sec. Am. Soc. Anim. Sci. 46: 539-542.

Milner, T. J., J. G. P. Bowman, L. M. M. Surber, S. D. McGinley, T. K. Daniels és J. T. Daniels. 1996. Feedlot A kukoricával vagy árpával etetett marhahúsok teljesítménye és hasított tulajdonságai. Proc. Nyugat. Sec. Am. Soc. Anim. Sci. 46: 539-542.

Molina-Cano, J-L., M. Francesch, A. M. Perez-Vendrell, T. Ramo, J. Voltas és J. Brufau. 1997. Cereal Sci 25, 37-47.

Nichols, W. T. és D. W. Weber. 1988. Búza kontra kukorica és árpa marhahús befejező adagokban. Proc. Nyugat. Sec. Am. Soc. Anim. Sci. 39: 406.

NRC. 1984. A marhahúsok tápanyagigénye. 6. kiadás. National Academy Press. Washington DC.

NRC. 1996. A marhahúsok tápanyagigénye. 7. kiadás. National Academy Press. Washington DC.

NRC. 1989. A tejelő szarvasmarhák tápanyagigénye. 6. javított kiadás. National Academy Press. Washington DC.

Owens, F., D. Secrist és D. Gill. 1995. A gabonaforrások és a gabonafeldolgozás hatása a takarmányfelvételre és a takarmánymarhák teljesítményére. Proc. Symp. A Feedlot Cattle bevitele. Oklahoma Agric. Exp. Stn, P-942, 235-256.

Zinn, R. A. 1993. A feldolgozás hatása az árpa takarmány-összehasonlító takarmányára takarmány-marhák számára. J. Anim. Sci. 71: 3.