Az Atkins-diéta alapelve

Az „Atkins-diéta” alapkoncepciója Dr. Atkins elmélete, miszerint a túlsúly és a túlzott szénhidrát-túlérzékenység a túlsúly problémájának gyökere. Az az elv, amelyre a tervét alapozza, azt mondja, hogy a test az elfogyasztott szénhidrátok feldolgozásának módja - nem pedig az, hogy mennyi zsírt eszünk - okozza a súlygyarapodást.

Atkins szerint sok túlsúlyos ember „inzulinrezisztens” lehet, vagyis nem működnek megfelelően azok a sejtek, amelyek szénhidrátokat glükózzá alakítanak (ami energiává válik).

Ott jön Dr. Atkins terve. Korlátozza a szénhidrátbevitelt, különösen a „rosszak”, mint például a feldolgozott, előre csomagolt és ócska élelmiszerek (sütik, üdítők stb.); és kövesse a magas fehérjetartalmú étrend tervet.

A szénhidrátbevitel napi 40 gramm alatti csökkentésével a test belép az úgynevezett folyamatba ketózis. A ketózis olyan állapot, amelynek során a testnek a raktározott zsírra kell támaszkodnia az energiáért. Ennek eredményeként a test gyorsan elkezd zsírégetni és eléri a fogyást. Ez a folyamat a testet ketonoknak nevezett vegyületek előállítására készteti, amelyek kezdetben „buzz” vagy eufórikus érzést keltenek a diétázókban.

Dr. Atkins szerint, a ketózis befolyásolja az inzulintermelést és megakadályozza, hogy több zsír képződjön. Atkins terve azt sugallja, hogy amint a test belép a ketózisba, és hatékonyan megkezdi a zsír üzemanyagként történő felhasználását, a fogyókúrázók szénhidrát utáni vágya alábbhagy. A legtöbb fogyókúrázó az első néhány napban nem érzi hiányát az alacsony szénhidráttartalmú étrend miatt, mert magas zsírtartalmú ételeket fogyaszt.

A későbbi szakaszokban a szénhidrátokat fokozatosan visszavezetik az étrendbe, amíg a kívánt fogyást el nem érik.