Az autológ zsírátültetés eljárása, alkalmazásai és eredményei

Francesco Simonacci

Orvosi és Sebészeti Tanszék, Plasztikai Sebészeti Osztály, Parmai Egyetem, Parma, Olaszország

zsírátültetés

b Bőr, mininvazív, regeneratív és plasztikai sebészeti egység, Parmai Egyetemi Kórház, Parma, Olaszország

Nicolò Bertozzi

Orvosi és Sebészeti Tanszék, Plasztikai Sebészeti Osztály, Parmai Egyetem, Parma, Olaszország

b Bőr, mininvazív, regeneratív és plasztikai sebészeti egység, Parmai Egyetemi Kórház, Parma, Olaszország

Michele Pio Grieco

Orvosi és Sebészeti Tanszék, Plasztikai Sebészeti Osztály, Parmai Egyetem, Parma, Olaszország

b Bőr, mininvazív, regeneratív és plasztikai sebészeti egység, Parmai Egyetemi Kórház, Parma, Olaszország

Eugenio Grignaffini

Orvosi és Sebészeti Tanszék, Plasztikai Sebészeti Osztály, Parmai Egyetem, Parma, Olaszország

b Bőr, mininvazív, regeneratív és plasztikai sebészeti egység, Parmai Egyetemi Kórház, Parma, Olaszország

Edoardo Raposio

Orvosi és Sebészeti Tanszék, Plasztikai Sebészeti Osztály, Parmai Egyetem, Parma, Olaszország

b Bőr, mininvazív, regeneratív és plasztikai sebészeti egység, Parmai Egyetemi Kórház, Parma, Olaszország

Absztrakt

Célkitűzés

Az autológ zsírátültetés eljárásának, alkalmazásainak és eredményeinek szisztematikus áttekintése, ígéretes technika, különféle klinikai alkalmazásokkal.

Betegek és módszerek

Az autológ zsíroltással kapcsolatos publikációk irodalmi áttekintése.

Eredmények

Következtetések

A lipofilling alacsony kockázatú eljárás, amely az arc, a törzs és a végtagok lágyrészhibáinak kijavítására alkalmazható, minimális kellemetlenséggel a betegek számára.

1. Bemutatkozás

2. Zsírbegyűjtés

Coleman és mtsai. [24] a zsírbegyűjtés technikáját írta le, amely minimalizálta az adipociták traumáját. Egy 10 mm-es fecskendőhöz csatlakoztatott 3 mm-es, tompa élű, 2 lyukú kanül segítségével a zsírt manuálisan szívják ki a dugattyú visszahúzásával. A kanült áttolják a betakarítás helyén, mivel a sebész digitális manipulációval visszahúzza a fecskendő dugattyúját, és enyhe negatív nyomást hoz létre [24]. Az enyhe negatív nyomás és a kanül keményedő hatása a szöveteken keresztül lehetővé teszi a zsírcsomagok mozgatását a kanülön és a Luer-Lok nyíláson keresztül a fecskendő hordójába [24]. Megtöltve a fecskendőt leválasztják a kanülről, amelyet egy dugóval helyettesítenek, amely lezárja a fecskendő Luer-Lok végét [24]. A dugattyút levesszük a fecskendőről, mielőtt centrifugába helyeznék [24].

Különböző természetes zsírlerakódások vannak a testben; a sebészeknek a beteg pontos kivizsgálása után meg kell határozniuk a legmegfelelőbb területet. A has a zsírszedés leggyakoribb helyszíne; a második a trochanterikus régió (nyeregtáskák), valamint a combok és a térdek belseje [25], [26]. A zsíroltványok betakarítása elvégezhető „nedves” vagy „száraz” módszerrel. 1993-ban Klein és mtsai. [16], [27] leírta a „nedves” módszert, amely magában foglalja a donor helyének 0,9% NaCl-t, epinefrinet és helyi érzéstelenítőt tartalmazó folyékony oldat (Klein-oldat) injekcióját. Illouz és de Villers [16], [28] kiemelték azt a tényt, hogy a nedves technika hidrodiszekciót okoz, és megnöveli a cél zsírréteget, megkönnyítve ezzel a későbbi aspirációt, csökkent fájdalommal és ekchimózissal. Megfigyelték, hogy az alacsony nyírási stressz miatt javul a graft túlélése; valójában a betakarított zsírra kifejtett nyírófeszültség meghatározása szerint az adipocita életképességét befolyásoló tényező [29]. Alternatív megoldásként a szárító folyadék nélküli „száraz” módszer is alkalmazható. A „száraz” technika azonban nagyobb fájdalomcsillapítók iránti igényhez vezethet [27].

3. Zsírfeldolgozás