Megértés a japán emberek által az élelmiszer-csomagoláson feltüntetett nátriumtartalomról

Tárgyak

Absztrakt

Bevezetés

A sócsökkentés az egyik legfontosabb életmód-módosítás a magas vérnyomás megelőzésére Japánban, ahol a szív- és érrendszeri betegségek a halálozás fő okai, és az átlagos sófogyasztás magasabb, mint a nyugati országokban. 1., 2., 3., 4. A hatékony sócsökkentéshez elegendő tápértékkel kapcsolatos információt kell feltüntetni az élelmiszer-címkéken, hogy a fogyasztók jobb döntéseket hozzanak. A táplálkozás és az egészség összefüggésében történő hatékony élelmiszer-választáshoz a fogyasztóknak ismerniük kell a termékben található specifikus tápanyagok mennyiségét, és fel kell mérniük, hogy mennyit tekintenek alacsony vagy magas tápanyagmennyiségnek. 5 Nyugati országokban végzett tanulmányok arról számoltak be, hogy azok az emberek, akik gyakran nézik az élelmiszer-címkéket, és táplálkozási döntésekhez használják őket, nagyobb valószínűséggel fogyasztanak egészségesebb ételeket. 6.

Japánban a tápláléktartalomra vonatkozó élelmiszerek címkézését az egészségfejlesztési törvény szabályozza, amely meghatározza azokat a tápanyagokat, amelyeket az élelmiszer-címkékre kell nyomtatni, és ennek végrehajtását; A nátriumtartalmat, nem pedig a sóegyenértéket, az élelmiszer-csomagolás címkéjén fel kell tüntetni e rendelet értelmében. 7 Mindazonáltal a sócsökkentés célértékei napi grammban vannak feltüntetve mind az Élelmiszer-referencia-felvételek Japánban 2010-ben (DRI2010) 8, mind a Japán Hipertónia Társaság 2009-es iránymutatásaiban a magas vérnyomás kezelésében (JSH2009). 9 Nem világos, hogy a fogyasztók rendelkeznek-e megfelelő ismeretekkel a nátrium és a só (nátrium-klorid) kapcsolatával kapcsolatban, és az sem ismert, hogy felhasználhatják-e az élelmiszer-címkéken a nátriumtartalomra vonatkozó nyomtatott információkat saját sóbevitelük ellenőrzésére.

A Shokuiku-t (étkezési oktatás) a 2005-ben életbe lépett élelmiszer-oktatási alaptörvény 10 támogatja, a Shokuiku Országos Konferenciát pedig minden évben júniusban rendezték a kabinet irodája égisze alatt. A DRI2010 és JSH2009 nátrium sóvá történő átalakulásának és a sóbevitel célértékeinek ismereteit kérdőív segítségével vizsgáltuk a Shokuiku 2012-es Yokohama 7. Nemzeti Konferenciáján látogatók körében.

Mód

A Shokuiku hetedik országos konferenciáját 2012. június 16–17-én tartották. Az Országos Egészségügyi és Táplálkozástudományi Intézet standot létesített a helyszínen, és felszólította a legalább 20 éves látogatókat, hogy válaszoljanak egy önállóan kitöltött kérdőívre. Ebben a kérdőívben a következő elemekkel kapcsolatos információkat kértek: nem, életkor, foglalkozás, élelmiszer-oktatással való foglalkozás, az élelmiszer-címkék megtekintésének gyakorisága, családtagjaik a háztartásban, a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek és az étel/táplálkozás kapcsolatának ismerete, a nátriumtartalom megértése az élelmiszer-címkéken és a sófelvétel célértékeinek ismerete a DRI2010 és JSH2009 szerint.

Az élelmiszerek címkézésének megértésével kapcsolatos kérdést az 1. ábra mutatja. A válaszadókat arra kérték, hogy számítsák ki az 1000 mg nátrium sótartalmát és töltsék ki a megadott helyet, vagy karikázzák be a „nem tudom” szöveget. a sóbevitelt feleletválasztós formátumban vetették fel (1. táblázat).

Kérdés, amelyet 1000 mg nátrium sóekvivalensként tettek fel, 2012. évi Shokuiku 7. Nemzeti Konferencia, Jokohama, Japán.

A válaszadók jellemzőit és az 1000 mg nátrium sóekvivalensére adott válaszaikat nemenként és az összes válaszadóra vonatkozóan táblázattuk. A válaszokat akkor tartottuk helyesnek, ha 2,50 és 2,60 g között voltak; 1000 mg nátrium egyenértékű (23,0 + 35,5)/23,0 = 2,54 g sóval (nátrium-klorid), ahol 23,0 a nátrium atomtömege és 35,5 a klorid atomtömege. A helyes válaszok százalékos arányát úgy számoltuk ki, hogy a válaszolók száma helyesen válaszolt, mint számláló, és az összes válaszadó nevezője. A „válaszadók” közé tartoztak azok, akik „nem tudom” -val válaszoltak, és azok, akik nem válaszoltak a kérdésre. A százalékos arányt korosztály, egyedül vagy családban élés, foglalkozás, étkezési oktatás és az élelmiszer-címkék megtekintésének gyakorisága szerint számolták.

A DRI2010 és JSH2009 szerinti sóbevitel célértékével kapcsolatos kérdésre adott válaszokat nemek és korosztályok szerint összegeztük. χ 2 tesztet használtunk a helyes válaszok arányának összehasonlítására. Az összes elemzéshez SPSS szoftvert (Statistical Package for the Social Sciences, v21.0, IBM Corporation, Chicago, IL, USA) használtunk. A kétfarkú szignifikancia szintet 0,05-re állítottuk. Az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Intézet etikai bizottsága jóváhagyta a tanulmányt.

Eredmények

Összesen 717 látogató válaszolt a kérdőívre, és 683 látogató válaszait elemezték. A kérdőíveket kizártuk, ha hiányoztak a nemre és az életkorra vonatkozó adatok. A résztvevők életkora a 20-as évektől a 70-es és annál idősebb volt, és a férfiak és a nők életkora szinte azonos volt (2. táblázat). A válaszadók 58 százaléka házastársával élt, és körülbelül egyharmada gyermekével élt. Kevés válaszadó végzett orvosi/egészségügyi foglalkozást: 6 (3,6%) a férfiaknál és 50 (9,7%) a nőknél, ebből 2 és 31 válaszadó volt táplálkozási szakember. Az 52 férfi közül, akik azt válaszolták, hogy foglalkozásuk „más”, 12 válaszadó azt írta, hogy vállalati alkalmazottak. A női válaszadók 40,9% -a volt otthonteremtő, és azok közül 85, akik foglalkozásukra „más” -ra válaszoltak, 28 diák volt. A résztvevők étkezési oktatással kapcsolatos kérdésére a férfiak 16,7% -a és a nők 35,0% -a válaszolt igennel. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran nézik az élelmiszer-címkéket, a férfiak 59,1% -a és a nők 80,0% -a válaszolt arra, hogy „mindig” vagy „néha” nézd meg őket.

Az 1000 mg nátrium sóegyenértékével kapcsolatos kérdésre a válaszadók 27,7% -a válaszolta a „nem tudom” kérdést, vagy üresen hagyta a választ (3. táblázat). A sóegyenérték minimális értéke 0 g (egy válaszadó), a maximális értéke 1000 g (29 válaszadó), a medián értéke 2,42 g (az adatokat nem közöljük). Csak a válaszadók 13,3% -a adott helyes választ (2,50–2,60 g): a férfiaknál 7,7%, a nőknél 15,2%.

A helyes választ adók százalékos arányát korosztályonként, családi helyzeten, foglalkozásonként és az étkezési neveléssel való foglalkozáson keresztül vizsgáltuk (4. táblázat). A fiatalabb csoportnál magasabb volt az arány, mint az időseknél. Magasabb volt azoknál, akik egyedül élnek, vagy szüleikkel élnek, mint azok, akik házastársukkal vagy gyermekeikkel élnek. Az orvosi/egészségügyi szolgáltatást végző válaszadók aránya nagyobb volt a helyes válaszokban: a férfiaknál 66,7%, a nőknél 38,0%. A helyes válaszokkal rendelkezők aránya az otthonteremtők között, akik a női válaszadók 40,7% -át tették ki, alacsony volt, 5,2%. Az élelmiszer-oktatásban részt vevők aránya a férfiaknál 17,9%, a nőknél 26,7% volt. Azok, akik arról számoltak be, hogy gyakran nézték az élelmiszer-címkéket, gyakrabban adtak helyes választ, különösen a nők esetében (23,5%).

Azok a válaszadók száma és százalékos aránya, akik a DRI2010 és JSH2009 szerinti sóbevitel célértékeire vonatkozó helyes választ választották, az 5. táblázatban láthatók. A helyes választ választók százaléka 61,8% volt (52,9% a férfiaknál és 67,5%). % a nőknél) a DRI2010 esetében és 40,4% (a férfiaknál 29,4%, a nőknél 57,5%) a JSH2009 esetében. A nőknél magasabb volt a százalékos arány, mint a férfiaknál, és a korosztályok közötti különbségek nem voltak kifejezettek, kivéve a 20 év körüli nők esetében, akiknél magasabb volt az arány (57,5%), és a negyvenes éveikben járó nőknél alacsonyabb az arány (32,4%) a JSH2009 esetében . A DRI2010 esetében az orvosi/egészségügyi dolgozók 71,4% -a, az otthonteremtők 66,5% -a és az étkezési oktatásban részt vevők 64,4% -a választott helyes választ, a JSH2009 esetében pedig az arány 51,4% volt az egészségügyi/egészségügyi dolgozók esetében, 44,0% otthonlakóknak és 42,8% az étkezési oktatásban részt vevőknek (az adatokat nem közöljük).

Vita

Az Health Japan 21 alapvető irányokat tűzött ki a japán egészség átfogó népszerűsítésére; 2001-ben kezdődött, a felnőttek sótartalmának célértéke 10 g volt. Az Health Japan 21 zárójelentésében 21, 21 értékelték, hogy a sóbevitel helyzete javult, de a célt nem érték el; az átlagos sóbevitel 2009-ben meghaladta a célt, 10,7 g-ot. A második kiadás 2013-ban kezdődött, és a sóbevitel célértékét 8,0 g-ban határozták meg. 22 A sócsökkentés kulcsfontosságú kérdés az egyének, az élelmiszer-gyártók és az egészségügyi szakemberek egészségének elõmozdításában. 4, 23, 24, 25

Az egészségfejlesztési törvény a következőképpen határozza meg az élelmiszer-címkékre nyomtatandó tápanyagok sorrendjét és egységeit: 1, összes energia kcal-ban; 2, fehérje grammban; 3, az összes zsír grammban; 4, szénhidrát grammban; és 5, nátrium milligrammban. 26 Az élelmiszerek címkézése azonban a gyártók belátása szerint történik, és egyes gyártók a fentiekben felsorolt másik öt tápanyag mellett a sóegyenértéket is feltüntetik a címkéken. Néhány országban az élelmiszerek címkézését stratégiaibb módon tervezték. Például abban az Egyesült Királyságban, ahol az Élelmiszerügyi Szabványügyi Ügynökség sócsökkentő programot vállalt, ma már a csomagolás előtti címkék és a jelzőlámpa színei jelzik, hogy a sótartalom „alacsony”, „közepes” vagy „magas” a napi ajánlott mennyiség százalékos arányát tekintve, amely segít a fogyasztóknak „egy pillanat alatt” egészségesebb döntéseket hozni. 25, 26 Az ilyen típusú fokozott élelmiszer-címkék előnyösnek bizonyultak a fogyasztók alacsony sótartalmú ételek kiválasztásával kapcsolatos döntéseiben. 26, 27, 28, 29, 30

Összegzésképpen: az élelmiszer-oktatási konferencia helyszínén kitöltött kérdőívre válaszolók csupán 13,3% -a számította ki helyesen a nátrium sóekvivalensét, ami arra utal, hogy a jelenlegi japán élelmiszer-címkézési előírások nehézségekbe ütköznek a fogyasztók jó megértése érdekében. A sótartalmat grammban, nem a nátriumtartalmat kell feltüntetni az élelmiszer-csomagolásokon, és további vizsgálatokra van szükség a só jobb táplálkozási címkézéséhez Japánban (vagyis a napi bevitel százalékos arányának és/vagy a jelzőlámpás címke használatának) ) a sók hatékony csökkentése érdekében a fogyasztók jobb ételek választásával és a magas vérnyomás megelőzésével.

Hivatkozások

Ueshima H, Zhang XH, Choudhury SR. A magas vérnyomás epidemiológiája Kínában és Japánban. J Hum Hypertens 2000; 14: 765–769.

Ueshima H, Sekikawa A, Miura K, Torinói TC, Takashima N, Kita Y, Watanabe M, Kadota A, Okuda N, Kadowaki T, Nakamura Y, Okamura T. Szív- és érrendszeri betegségek és kockázati tényezők Ázsiában: válogatott áttekintés. Keringés 2008; 118: 2702–2709.

Kawano Y, Ando K, Matsuura H, Tsuchihashi T, Fujita T, Ueshima H. A japán hipertóniás társaság diétás sócsökkentő munkacsoportjának jelentése: (1) A sókorlátozás és a sókorlátozás célszintjének indoklása a magas vérnyomás kezelésében. Hypertens Res 2007; 30: 879–886.

Brown IJ, Tzoulaki I, Candeias V, Elliott P. Sóbevitel szerte a világon: következmények a közegészségügyre. Int J Epidemiol 2009; 38: 791–813.

Cowburn G, Stockley L. A tápértékjelölés fogyasztói megértése és használata: szisztematikus áttekintés. Közegészségügyi Nutr 2005; 8.: 21–28.

Campos S, Doxey J, Hammond D. Táplálkozási címkék az előre csomagolt élelmiszereken: szisztematikus áttekintés. Közegészségügyi Nutr 2011; 14: 1496–1506.

Watanabe S, Melby M, Aiba N. Az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerek címkézése a fogyasztók szempontjából. Asia Pac J Clin Nutr 2009; 18.: 532–537.

M Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium. Étrendi referencia felvételek japánul (japánul). Daiichi Shuppan: Tokió, Japán. 2010.

Japán magas vérnyomás-társaság. Útmutató a magas vérnyomás kezeléséhez (japánul). Lifescience Shuppan: Tokió, Japán. 2009.

Adachi M. A táplálkozással kapcsolatos oktatás és promóció elméletei Japánban: az „Élelmiszer-oktatási alaptörvény” megalkotása. Asia Pac J Clin Nutr 2008; 17. (1. kiegészítés): 180–184.

A kabinetiroda 2012. évi Shokuiku hetedik nemzeti konferenciája (japánul). http://www8.cao.go.jp/syokuiku/more/promotion/convention/7th/report/index.html Hozzáférés: 2013. június 18...

Takahashi E, Sasaki N, Takeda J, Ito H. Az agyi vérzés és a magas vérnyomás földrajzi eloszlása Japánban. Hum Biol 1957; 29.: 139–166.

Dahl LK. A sóbevitel lehetséges szerepe az esszenciális magas vérnyomás kialakulásában. 1960. Int J Epidemiol 2005; 34: 967–972.

Ő FJ, MacGregor GA. Átfogó áttekintés a sóról és az egészségről, valamint a globális sócsökkentő programok jelenlegi tapasztalata. J Hum Hypertens 2009; 23: 363–384.

Országos Egészségügyi és Táplálkozási Intézet. National Heath and Nutirion Survey Japan, 2009 (japán nyelven, vázlat angolul). Daiichi shuppan: Tokió, Japán. 2012.

Intersalt Szövetkezeti Kutatócsoport. Intersalt: az elektrolitkiválasztás és a vérnyomás nemzetközi vizsgálata. 24 órás vizelettel történő nátrium- és káliumkiválasztás eredményei. BMJ 1988; 297: 319–328.

Zhou BF, Stamler J, Dennis B, Moag-Stahlberg A, Okuda N, Robertson C, Zhao L, Chan Q, Elliott P. Középkorú férfiak és nők tápanyagbevitele Kínában, Japánban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban az 1990-es évek végén: az INTERMAP tanulmány. J Hum Hypertens 2003; 17.: 623–630.

Sadler K, Nicholson S, Steer T, Gill V, Bates B, Tipping S, Cox L, Lennox A, Prentice A National Diet and Nutrition Survey - Az étrend-nátrium értékelése felnőtteknél (19–64 évesek) Angliában, 2011– 2012. https://www.gov.uk/government/news/report-on-dietary-sodium-intakes Hozzáférés 2013. június 22...

Bernstein AM, Willett WC. A 24 órás vizelet-nátrium kiválasztás tendenciái az Egyesült Államokban, 1957–2003: szisztematikus áttekintés. Am J Clin Nutr 2010; 92: 1172–1180.

Ueshima H. Az Health Japan 21 támogatása és a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése (japánul). Junkanki Senmonni 2004; 12.: 227–233.

Az Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium zárójelentése az Egészségügyi Japánról 21 (japán nyelven) 2011. http://www.mhlw.go.jp/stf/houdou/2r9852000001r5gc.html Hozzáférés: 2013. június 18...

Nishi N, Okuda N. Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés az Health Japan 21 célkitűzésének kitűzésében (2. kiadás) (japán nyelven, absztrakt elérhető angol nyelven). J Natl Inst Közegészségügy 2012; 61: 399–408.

Ő FJ, MacGregor GA. A népesség sófogyasztásának csökkentése világszerte: a bizonyítéktól a megvalósításig. Prog Cardiovasc Dis 2010; 52: 363–382.

Tada N, Maruyama C, Koba S, Tanaka H, Birou S, Teramoto T, Sasaki J. Japán étrendi életmód és szív- és érrendszeri betegségek. J Atheroscler Thromb 2011; 18.: 723–734.

Kokubo Y. A stroke hagyományos rizikófaktor-kezelése: soha nem érő kihívás az étrend és a fizikai aktivitás egészségügyi magatartása szempontjából. Curr Opin Neurol 2012; 25: 11–17.

Fogyasztói Ügynökség táplálkozási címkézési rendszerei Japánban (japánul). http://www.caa.go.jp/foods/pdf/syokuhin569.pdf Hozzáférés: 2013. június 13...

Dunbar G. Feladat alapú tápértékjelölés. Étvágy 2010; 55: 431–435.

Wyness LA, Butriss JL, Stanner SA. A lakosság nátrium-bevitelének csökkentése: az Egyesült Királyság Élelmezési Szabványügyi Ügynökségének sócsökkentő programja. Közegészségügyi Nutr 2012; 15: 254–261.

McLean R, Hoek J, Hedderley D. Az alternatív címkeformátumok hatása a magas és alacsony nátriumtartalmú termékek választására egy új-zélandi populációs mintában. Közegészségügyi Nutr 2012; 15: 783–791.

Goodman S, Hammond D, Hanning R, Sheeshka J. A csomagolás előtti nátriumtartalom-címkék élelmiszerboltokhoz történő hozzáadásának hatása: kísérleti tanulmány. Közegészségügyi Nutr 2013; 16.: 383–391.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt a JSPS KAKENHI 24590832 számú támogatta.

Szerzői információk

Hovatartozások

Táplálkozási Epidemiológiai Osztály, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozástudományi Intézet, Tokió, Japán

Nagako Okuda, Saki Horie és Hidemi Takimoto

Nemzetközi Együttműködési és Partnerségi Központ, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Intézet, Tokió, Japán

Táplálkozási Tanszék, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozástudományi Intézet, Tokió, Japán

Kazuko Ishikawa-Takata és Hidemi Takimoto

Élelmiszer- és Egészségtudományi Tanszék, Kumamoto prefektúra Egyetem, Kumamoto, Japán

Információs Központ, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Intézet, Tokió, Japán

Tomoko Nakanishi és Yoko Sato

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre