Életmód-módosítás étrendi beavatkozással: alkoholmentes zsírmájbetegek egészségének elősegítése

Seyed Rafie Arefhosseini

1 Táplálkozási kutatóközpont, Egészségügyi és táplálkozási iskola, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

Mehrangiz Ebrahimi-Mameghani

1 Táplálkozási kutatóközpont, Egészségügyi és táplálkozási iskola, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

Alireza Farsad Naeimi

2 Hallgatói Kutatási Bizottság, Egészségügyi és Táplálkozási Iskola, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

Manoochehr Khoshbaten

3 Gasztroenterológiai Tanszék, Egészségügyi és Táplálkozási Iskola, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

Javad Rashid

4 Radiológiai Osztály, Orvostudományi Kar, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

Absztrakt

Háttér: A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) elterjedtsége világszerte gyakoribb, és az életmód módosításától eltekintve még nem sikerült biztos kezelést biztosítani. A rendelkezésre álló adatok következetesen azt mutatják, hogy az NAFLD-ben szenvedő betegeknél az energiafogyasztás szignifikánsan magasabb, mint azoknál az egyéneknél, akiknél nincs májzsírosodás. A táplálkozási magatartás megváltoztatása tűnik a kezelés elsődleges megközelítésének, egyidejűleg kezelve az összes klinikai és biokémiai hibát. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja az alacsony energiatartalmú étrend két különböző összetételének (I. diéta és II. Diéta) hatásait alkoholmentes zsírmájbetegekre.

Mód: Ebben a kettős-vak, randomizált, kontrollált vizsgálatban 44 ultrahangvizsgálattal igazolt túlsúlyos alkoholmentes zsírmájbetegséget két csoportra osztottak, és két alacsony energiafogyasztású étrendet kaptak (-500 kcal kevesebb, mint egyénileg az energiaigény). I. diéta (szénhidrát: zsír: fehérje: 55:25:20) és II. diéta (szénhidrát: zsír: fehérje: 40:40:20) hat hétig. Az antropometriai és biokémiai méréseket, valamint a májenzimeket 12 órás éhgyomorra értékeltük.

Eredmények: Az I. diéta és a II. Diéta után a testsúly szignifikánsan csökkent (% 1.82 és 2.45%). A májenzimek és az echogenicitás mind az I., mind a II. A triglicerid koncentráció átlaga a II. Étrend után csökkent (% 18,09), míg az I. diéta után nem volt szignifikáns változás. Jelentős összefüggéseket találtak az aszpartát-aminotranszferáz trigliceriddel történő változása és az LDL-C diéta I között.

Következtetés: Az alacsony energiatartalmú diéták összetételüktől függetlenül csökkenthetik a májenzimeket, míg a II. Diéta a súly és a triglicerid szint csökkentésében hatékonyabbnak tűnik, mint az I. diéta.

Bevezetés

A modern társadalmak napjaink életmódja sokkal különbözik az őseinktől, valószínűleg kulturális változások eredményeként. Ez az életmód inkább mozgásszegény és étrendi indiszkrécióval párosul, ami hozzájárult az elhízás és az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) világméretű járványához. A NAFLD egy klinikopatológiai betegség [1], amely nemcsak a nyugati társadalmakban, hanem a fejlődő országokban is figyelemre méltóan növekszik az elhízás növekedésével párhuzamosan [2-4].

Öt NAFLD betegen végzett klinikai vizsgálat során kiderült, hogy a ketogén (nagyon alacsony szénhidráttartalmú) étrend hat hónap alatt súlycsökkenést és a zsírmáj betegség szövettani javulását eredményezte [18]. Úgy tűnik, hogy az ilyen nagyon korlátozott szénhidráttartalmú étrend hasznossága és megvalósíthatósága kérdéses lehet a NAFLD számára; a beteg betartása nagyon fontosnak tűnik [19]. Azonban a mérsékelten alacsony szénhidráttartalmú étrend az energiafogyasztás csökkentésével úgy tűnik, hogy hatékony a NAFLD patogenezisében azáltal, hogy csökkenti a máj zsírfelhalmozódását. Másrészt az étkezési zsír befolyásolja a máj zsírtartalmát is; továbbá a megnövekedett triglicerid-lerakódás a májban a szabad zsírsavak túlzott beáramlásának következménye lehet [20,21], de nem világos, hogy milyen típusú étrendi beavatkozások vagy étrend-változások megváltoztathatják a májzsírt.

Ebben a tanulmányban egy nem farmakológiai étrendi beavatkozás, nevezetesen a különböző összetételű hipokalorikus diéták hatását kívántuk megvizsgálni a máj steatosisának és lipidprofiljának kezelésében NAFLD-ben szenvedő betegeknél.

Anyagok és metódusok

Ez a vizsgálat egy randomizált, kontrollált vizsgálat volt (regisztrált kód @ IRCT: IRCT138811203320N1) 44 NAFLD-ben szenvedő betegnél, ultrahangvizsgálattal és a májenzimek alanin-aminotranszferáz (ALT) és aszpartát-aminotranszferáz (AST) értékelésével megerősítve 2008-ban. Májbetegségben szenvedő betegek, például Wilson-kór, autoimmun májbetegségeket, hemochromatosist, hepatitis C vírusfertőzést és alkoholos zsírmájat kizártunk. Ezenkívül kizárták a hepatotoxikus gyógyszerekkel, lipidszint-csökkentő és vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel, orális fogamzásgátló tablettákkal és ösztrogénnel rendelkező betegeket. A Tabriz Orvostudományi Egyetem Etikai Bizottsága jóváhagyta ezt a kutatást, és minden beteg aláírta a tájékozott beleegyezést.

Antropometriai mérések a súlyt és a magasságot ugyanaz a képzett értékelő értékelte skála (100 g pontossággal) és szalag (0,5 cm pontossággal) alkalmazásával, és becsülték a testtömeg-indexet (BMI).

A szokásos étrendet a vizsgálat előtt értékelték a táplálkozási gyakoriság kérdőív segítségével a megfelelő hipokalorikus étrend kialakítása érdekében. A vérmintákat 12-14 órás éhezés után vettük ki a kiindulási értéknél. A lipidek részletes profilját (beleértve az összes koleszterint (TC), az LDL-C-t, a HDL-C-t, a lipoproteint a), az ALT-t és az AST-t enzimatikus kolorimetriás vizsgálattal mértük. Ultrasonográfiát használtak a zsírmáj meghatározására minden beteg számára, ugyanaz a szonográfus. A máj-epehólyag-ultraharonográfiát Sonoace X4 Medison (Dél-Korea) alkalmazásával végeztük, és az echogenitás fokát Joseph A.E.A. et al. [22].

A hipokalorikus étrendet úgy tervezték, hogy megbecsülte az életkorra, nemre, ideális testtömegre, magasságra és aktivitási szintre vonatkozó energiaigényt. A betegeket véletlenszerűen két csoportba sorolták: (1) I. diéta (C: F: P 55:25:20) és (2) II. Diéta (C: F: P: 40:40:20), amelyeket étkezési tervként adtak meg néhány helyettesítővel a résztvevők számára. A fizikai aktivitás szintjét könnyűnek, mérsékeltnek és nehéznek határozták meg, és minden alanyot arra kértek, hogy ne változtassa meg a vizsgálati időszak alatt.

Valamennyi beteg 6 héten át követte az előírt étrendet, és kapta az utasítást, hogy 3 napig, beleértve egy hétvégi napot is, rögzítse napi étrend-bevitelét. Képzett dietetikus kezelte az étrendi adatokat, számítógépes adatértékelő rendszerrel fogadta és elemezte a nyilvántartásokat a Nutritionist ІІІ szoftver segítségével. A statisztikai elemzéshez 3 nap átlagos tápanyag-bevételt használtunk az előírt étrend betartásának megerősítésére. Az összes mérést és vizsgálatot megismételtük a vizsgálat végén.

Minden folyamatos adatot megvizsgáltunk normális eloszlás szempontjából. A két diéta antropometriai és biokémiai paramétereinek összehasonlítására T-student vagy Mann-Whitney U-tesztet alkalmaztunk. Míg az egyes étrendek időbeli változását páros t teszt és Wilcoxon teszt segítségével teszteltük szisztémás és aszimmetrikus eloszlású folyamatos változókra. A 0,05 alatti P értéket statisztikailag szignifikánsnak határoztuk meg.

Eredmények

Az átlagos életkor 38,00 ± 8,10 év volt az I. étrendben és 40,64 ± 8,33 év a II. Két csoport között nem volt szignifikáns különbség az életkor tekintetében. Mindkét csoportot összehasonlítottuk a demográfiai (1. táblázat), antropometriai és biokémiai faktorokkal a kiinduláskor. Amint az 1. táblázat mutatja, a kiindulási adatok alapján mind a két beavatkozási és kontrollcsoport hasonló volt, és nem találtunk szignifikáns különbséget közöttük.