Az életmódon alapuló fizikai aktivitás beavatkozásának hatása a japán felnőttek egészségügyi kiadásaira: közösségi alapú retrospektív tanulmány
1 Tsukuba Wellness Research Co., Ltd., Kashiwa, Chiba 277-8519, Japán
2 Nursing School, Tokiói Női Orvostudományi Egyetem, Tokió 162-8666, Japán
3 Sportorvosi Tanszék, Átfogó Humán Tudományok Doktori Iskola, Tsukubai Egyetem, Tsukuba, Ibaraki 305-8577, Japán
4 Prevenciós Orvostan Tanszék, Gachon Egyetem Orvostudományi Főiskola, Incheon 21999, Koreai Köztársaság
Absztrakt
Háttér. A tanulmány célja annak megvizsgálása volt, hogy egy életmódon alapuló fizikai aktivitás program hozzájárulhat-e az orvosi kiadások csökkentéséhez. Mód. A vizsgálat résztvevői 60 felnőtt volt, 63,1 éves (szórás, 4,4) éves, az intervenciós csoportban; az eset-kontroll csoport 300 felnőttből állt, akiket véletlenszerűen választottak ki Japán nemzeti egészségbiztosítási rendszeréből. Ez a közösségi alapú retrospektív tanulmány 3 éves nyomon követést tartalmazott. Eredmények. Az intervenciós csoport teljes és járóbeteg-egészségügyi kiadásai lényegesen alacsonyabbak voltak, mint a kontrollcsoportnál: az összes kiadás 640,4 USD/év; járóbeteg-kiadások, 369,1 USD/év. A járóbeteg-látogatások esélyaránya 6,47-szer magasabb volt a kontrollban, mint az intervenciós csoportban. Következtetés. Vizsgálatunk azt sugallja, hogy a fizikai aktivitást elősegítő egészségügyi program csökkentheti az összes egészségügyi kiadást, a járóbeteg-egészségügyi kiadásokat, és esetleg a fekvőbetegek egészségügyi kiadásait is.
1. Bemutatkozás
Az előrejelzések szerint a globális népesség gyorsan elöregszik a következő fél évszázad során [1]. Az öregedéssel járó egészségügyi kiadások növekedése világszerte népegészségügyi problémává vált [2]. Japán elöregedő társadalommal rendelkezik, és várhatóan 2060-ban idős országgá válik (akkor tekinthető annak, amikor az ≥ 65 éves idős népesség meghaladja az összes népesség 39,9% -át) [1]. A népesség elöregedésének növekedése Japánban nagyobb, mint sok más országban. Ezenkívül az életmóddal összefüggő endokrin vagy anyagcsere-betegségek az elsődleges betegségekre fordított orvosi kiadások 41,1% -át teszik ki 2010-ben; a mozgásszervi megbetegedések 7,6% -ot tesznek ki. Ez a két kategória tehát az elsődleges betegség költségeinek 48,7% -át teszi ki [2]. Ezért Japán számára rendkívül fontos az életmóddal összefüggő betegségek hatékony megelőzésének kidolgozása, az egészséges várható élettartam meghosszabbítása és ezáltal az ezzel járó gazdasági terhek csökkentése.
Japánban van egy nemzeti egészségbiztosítási (NHI) rendszer, és minden lakosra vonatkozik valamilyen egészségügyi biztosítás. Az NHI segítségével a főbb egészségügyi szolgáltatások, mint például az egészségfejlesztés, a betegségek megelőzése, az orvosi kezelés és a rehabilitáció, minden ember számára megfizethető áron működnek [3]. Megállapítást nyert, hogy az orvosi kiadások Japánban 38 milliárd dollárról 1907 milliárd dollárra nőttek az 1960 és 1990 közötti 30 éves időszakban [4–6]. Ezenkívül a hiányos helyzetű rendszer és a helyzet kezelésére szolgáló intézkedések kidolgozása nemzeti prioritássá vált [7].
Egyre több bizonyíték szerint a rendszeres testmozgás jelentősen összefügg a nem fertőző betegségek és a halálozás kockázatának csökkenésével [8–12]. Számos tanulmány arról számolt be, hogy a magasabb fizikai aktivitás negatívan társul az orvosi kiadásokhoz [13–15]. Például egy japán felnőttek nemzeti adatkészletét használó népességalapú kohorszvizsgálat azt mutatta, hogy az orvosi kiadások jelentősen csökkentek azoknál az egyéneknél, akik hosszabb időt töltöttek járással [13]. Hasonló eredményeket értek el más országokban is [16–18]. Számos tanulmány számolt be a fizikai aktivitás egészségügyi kiadásokra gyakorolt hatásáról, többek között Japánról. E tanulmányok többsége azonban megfigyelési tervet használt [13, 14]. Ennek megfelelően nem zárhatták ki a fordított okozati összefüggés lehetőségét, amikor az egészségesebb egyének részt vettek a fizikai tevékenységben, és ennek megfelelően alacsonyabb orvosi kiadásokkal jártak. Ezenkívül a korábbi egészségügyi problémák hatással lehetnek a fizikai aktivitás hiányára; a korábbi fizikai egészségügyi problémák szintén megnövekedett orvosi kiadásokat eredményezhetnek.
Legjobb tudomásunk szerint nem jelentettek beavatkozási tanulmányt a fizikai aktivitás növeléséről az orvosi kiadások csökkentése érdekében. Ezért ki kell dolgozni és értékelni kell egy közösségi szintű beavatkozási programot a fizikai aktivitás elősegítése érdekében az egészségügyi költségek csökkentése érdekében. Így a jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja egy helyi önkormányzat által támogatott életmód-alapú testmozgás program hatásait az orvosi kiadások változásaira, összehasonlítva egy közösség véletlenszerűen kiválasztott egyező kontrollcsoportjával 3 éves megfigyelés során. időszak.
2. Anyagok és módszerek
2.1. A tanulmány résztvevői
2.2. A fizikai aktivitás és a fitnesz mérései
A mindennapi életük fizikai aktivitásának méréséhez a résztvevőknek a fizikai aktivitás program megkezdése előtt 7 napig lépésszámlálót kellett viselniük (HJ-730IT, Omron Healthcare, Kiotó, Japán). Megmértük a teljes és a gyors járás lépésszámát a lépésszámláló segítségével az alapvonalon és minden nap a beavatkozás során. A gyors gyaloglást úgy határoztuk meg, hogy az ≥4 anyagcsere-egyenértéknek és legalább 10 perc folyamatos gyaloglásnak megfelelő ütem legyen [20]. A fizikai erőnlétet a testmozgás programjaira vonatkozó japán fitnesz teszt alapján hat elemből álló teszt segítségével is mértük: kézifogás ereje (kg); felülés (idő/30 mp); ül és nyúl (cm); egylábú nyitott szemmel állva (mp); járási sebesség (10 m gátfutás teszt, sec/10 m); és aerob kapacitás (watt/kg).
2.3. Antropometriai értékelés
Kiszámítottuk a testtömeg-indexet (BMI) testtömeg (kg)/magasság (m 2) formájában. Bioelektromos impedancia eszközzel (HBF-352, Omron Healthcare) mértük a testzsír-tömeg indexet (százalék) és a súly szerint beállított vázizom tömegét (százalék).
2.4. Fizikai tevékenység program
2.5. Orvosi kiadások
Japánban minden lakó valamilyen egészségügyi biztosítással rendelkezik. Az NHI egy egészségbiztosítási rendszer, amely a lakosság mintegy 35% -át fedi le; az elsődleges előfizetők az önálló vállalkozók, a mezőgazdasági munkások, a háziasszonyok és a nyugdíjasok [3]. Az NHI szinte az összes orvosi kiadást fedezi, mint például a diagnózis, a vizsgálat, a kezelés, a műtéti beavatkozások, az orvosi fogyóeszközök, a fizikoterápia, a fekvőbeteg ápolási szolgáltatások, a fogászati kezelés és az egyéb orvosi költségek [3]. Gyűjtöttük az orvosi költségigényekkel kapcsolatos adatokat minden résztvevőtől, aki 2010. január és 2013. december között feliratkozott az NHI-re Kazóban [2, 19]. Az orvosi állítások adatai magukban foglalták a járóbeteg-látogatások és a fekvőbeteg-ellátás számát, valamint a járóbeteg-és fekvőbeteg-ellátás orvosi költségeit. Ezeket az orvosi állítások adatait a kedvezményezettek azonosító számain keresztül kapcsolták össze az intervenciós csoport résztvevőivel. A kiindulási alapon a 2010. január és december közötti egészségügyi kiadások adatait használtuk fel. Korábbi tanulmányok alapján kiszámoltuk az egy főre eső éves orvosi kiadásokat is a beavatkozás és a nyomon követés során [14]. Ebben a tanulmányban a monetáris adatokat amerikai dollárokká konvertáltuk 1,00 USD árfolyamon, amely egyenlő 108 jennel.
2.6. Statisztikai analízis
A résztvevők kiindulási jellemzőit átlagként és szórásként (SD) és százalékban fejeztük ki. A Mann-Whitney alkalmazásával elemeztük az életkor és az összes, a fekvőbeteg és az ambuláns orvosi kiadások átlagos különbségét az intervenciós és kontrollcsoportok között.
teszt a statisztikai szignifikancia értékelésére a kategorikus változók között (férfiak és nők gyakorisága, idős népesség és elhízás).
Megállapítottuk, hogy a fizikai aktivitás-beavatkozás hozzájárult-e az orvosi kiadások változásához: megvizsgáltuk a fizikai aktivitási program és az átlagos éves változás teljes, járóbeteg-és fekvőbeteg-egészségügyi kiadások közötti összefüggést az alapszinttől; ezt kevert hatású modellek segítségével tettük meg, és a résztvevő-specifikus elfogásokat és a lineáris változást idővel véletlenszerű hatásként kezeltük. Ez a megközelítés lehetővé tette számunkra, hogy felmérjük a fizikai aktivitási programot (a kulcsfontosságú fix hatást) a teljes, járóbeteg és fekvőbeteg-egészségügyi kiadások átlagos változásának ütemére, miközben figyelembe vesszük a résztvevőn belüli ismételt intézkedések időbeli függését. A vegyes hatású modellek magukban foglalták az életkort (folyamatos), a nemet (férfi és nő) és az intervenciós státust (intervenciós vagy kontrollcsoport). Korábbi tanulmányok alapján az orvosi kiadások összes adata a legkisebb négyzetek átlagaként (95% konfidencia intervallum [95% CI]) volt feltüntetve évente a 3 éves intervenciós időszak.
Kiértékeltük az esélyhányadot (OR) és a 95% -os CI-t is a járóbeteg-látogatások és a kórházi kezelés során, általánosított lineáris modell alkalmazásával, az életkor, a nem és az alapszintű orvosi kiadások kiigazítása után. A beavatkozás által előidézett fizikai aktivitás, fizikai erőnlét és testösszetétel változásainak meghatározásához ismételt mértékű varianciaanalízist (ANOVA) végeztünk a teljes lépésszámra és a gyors gyaloglásra; post hoc elemzést végeztünk a Bonferroni teszt alkalmazásával (kiindulási érték 6, 9 és 15 hónap után). Az összes statisztikai elemzést SPSS-sel végeztük; megfontoltuk
3. Eredmények
A kiindulási alapon az intervenciós csoport teljes orvosi kiadása 822,8 dollár volt, ami alacsonyabb, mint a kazói lakosok 2 008,9 dolláros összköltsége. Az 1. táblázat bemutatja az életkor, nem, az idősek aránya, valamint az összes, a fekvőbeteg és a járóbeteg orvosi kiadás eredményeit az intervenciós és kontrollcsoportok között. Nem figyeltünk meg szignifikáns különbséget a két csoport között.
Az értékek átlagok (SD).
Az értékek a legkisebb négyzetek (95% CI).
Jelentős különbség a beavatkozási és a kontrollcsoport között a kiindulási pont szerint
A 2. táblázat a vegyes hatású modellek eredményeit mutatja be életkor és nem szerint. Megvizsgáltuk az orvosi kiadások és a fizikai aktivitási programban való részvétel közötti longitudinális összefüggést. Megállapítottuk, hogy a kontroll és az ambuláns orvosi kiadások szignifikánsan magasabbak voltak a kontrollban, mint az intervenciós csoportban. Az intervenciós csoporthoz képest a kontrollcsoport összes orvosi kiadása 640,4 USD volt (95% CI, 25,1-1386,3;
) és a járóbeteg-egészségügyi kiadások 361,9 USD (95% CI, 173,1-622,2;). Nem figyeltünk meg azonban szignifikáns különbséget a fekvőbeteg-egészségügyi kiadások tekintetében (
Általánosított lineáris modelleket használtunk a kórházi orvosi ellátáshoz való látogatás OR értékelésére a fizikai aktivitási programban való részvétel szempontjából (3. táblázat). A járóbeteg-látogatásoknál szignifikánsan megnövekedett OR-t figyeltünk meg a kontrollcsoportban (OR, 6,47; 95% -os CI, 3,55–11,81) az intervenciós csoporthoz képest; azonban ezt nem találtuk fekvőbetegeknél (OR, 1,16; 95% Cl, 0,49–2,75).
A kiinduláskor az átlagos teljes és gyors gyaloglás lépésenként 7171 (95% Cl, 6087–8256) és 2217 (95% Cl, 1422–3012) lépés volt naponta. A teljes lépésszám szignifikánsan nőtt: 10 120 (95% Cl, 9120–11121) lépés/nap 6 hónap elteltével, 8697 (95% Cl, 7743–9650) lépés/nap 9 hónap elteltével, és 8652 (95% Cl, 7795–1991) 9508) 15 hónap után (4. táblázat). A gyors lépésszámlálás szignifikáns növekedést mutatott 3413 (95% Cl, 2553 - 4273) lépés/nap 6 hónap után, 2927 (95% Cl, 2090 - 3764) lépés/nap 9 hónap elteltével és 2710 (95%) Cl, 2039-3322) 15 hónap múlva. A fizikai aktivitási program betartása 73,5% volt az intervenciós csoportban a 15 hónap alatt. Az 5. táblázat a testösszetétel és a fizikai erőnlét változásának eredményeit mutatja kiinduláskor, valamint 6, 9 és 15 hónap után. Megfigyeltük az izomtömeg növekedését, a fizikai erőnlét minden elemének növekedését, valamint a zsírtömeg és a BMI csökkenését (5. táblázat). Emellett érzékenységi elemzést is végeztünk a testösszetétel és a fizikai erőnlét változásának az orvosi kiadások változására gyakorolt hatásairól az intervenciós program résztvevői számára. Nem találtunk azonban szignifikáns összefüggést az izomtömeg, a zsírtömeg és a fizikai erőnlét változása és a teljes orvosi kiadás változása között (az adatokat nem közöljük). | 8697 (7743–9650) | 8652 (7796–9508) | 2927 (2090–3764) | 2711 (2039–3382)
P érték 4. táblázat P érték 5. táblázat 4. MegbeszélésEz a tanulmány egy egészségfejlesztési program hatásait vizsgálta, amely közösségi alapú beavatkozás formájában valósult meg a fizikai aktivitás növelése érdekében, az orvosi kiadásokra. Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat, amelyben egy beavatkozást alkalmaztak annak megvizsgálására, hogy egy fizikai aktivitási program milyen hatással van az orvosi kiadások változására. Eredményeink azt mutatják, hogy a testmozgás programban való részvétel csökkent orvosi költségekkel járt - különösen a teljes és a járóbeteg-ellátás költségeivel. Ez a csökkent kiadás valószínűleg annak köszönhető, hogy a résztvevők egészségi állapotának elősegítése miatt csökkent a járóbeteg-látogatások száma. Japánban a helyi önkormányzatok egészségfejlesztési programokat hajtottak végre az egészségügyi kiadások növekedésének megállítása érdekében; néhány tanulmány kimutatta, hogy a megnövekedett fizikai aktivitás egyértelműen csökkentette az életmódbeli betegségek kockázatát [13, 14, 24]. A helyi önkormányzatok egészségfejlesztési programjait azonban egyetlen eseményként vagy nagyon rövid időtartamokon keresztül hajtották végre; a lakosok számára ezért korlátozott lehetőség nyílt arra, hogy rendszeresen részt vegyenek testmozgási programokban [24]. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a fizikai aktivitás kétségtelenül hozzájárul a halálozás csökkenéséhez, valamint a morbiditás és a fizikai fogyatékosság kockázatának csökkentéséhez [25]. Jelen tanulmányban a fizikai aktivitás és az izomtömeg jelentős növekedését, valamint a BMI csökkenését figyeltük meg az intervenciós csoportban. A nem elhízott egyénekhez képest az elhízott emberek általában nagyobb fizikai fogyatékossággal és magasabb egészségügyi kiadásokkal rendelkeznek [26]. Továbbá a bizonyítékok arra utalnak, hogy a növekvő fizikai aktivitás az elhízás, az anyagcsere-betegségek és a fizikai fogyatékosság alacsonyabb kockázatával jár [20, 22]. Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás növelésével elért egészségügyi javulás valószínűleg a teljes és a járóbeteg-egészségügyi kiadások csökkenésével függ össze. A vizsgálat másik korlátja, hogy véletlenszerűen kiválasztott illeszkedő kontrollcsoportot alkalmazott, és nem randomizált, kontrollált vizsgálat volt. A beavatkozás hatásainak érvényesítéséhez véletlenszerűen kiválasztott illesztést végeztünk nem, életkor és lakóhely szerint. Nem vettünk figyelembe azonban más fizikai egészségi állapotokat, egészséges magatartást (dohányzás, alkoholfogyasztás és diétás táplálkozás) vagy demográfiai tényezőket (iskolai végzettség és jövedelem). 5. KövetkeztetésekA japán elöregedő népesség okozta növekvő egészségügyi kiadások társadalmi kérdésére válaszul egészségfejlesztési programokat kell végrehajtani az életmódbeli betegségek megelőzése érdekében, amelyek az ország teljes egészségügyi kiadásainak több mint felét teszik ki. Alacsonyabb egészségügyi kiadásokat figyeltünk meg az egészségfejlesztési program résztvevőinél egy 3 éves időszak alatt, mint egy kontrollcsoportban, amelynek alapszintjén ugyanazok az egészségügyi kiadások voltak. Versenyző érdekekA szerzők kijelentik, hogy a jelen cikk megjelenésével kapcsolatban nincs összeférhetetlenség. A szerzők közreműködéseYasuyo Yoshizawa és Junghoon Kim egyformán járultak hozzá ehhez a munkához. KöszönetnyilvánításEzt a kutatást a Saitama prefektúrával és Kazo városával közösen hajtották végre az egészséges hosszú élettartamra épülő Saitama projekt részeként. Junghoon Kimet az alaptudományi kutatási program támogatta a Koreai Oktatási Minisztérium által finanszírozott Koreai Nemzeti Kutatási Alapítványon keresztül (2014R1A1A2059106). Hivatkozások
| |||||||||||||||||||||||||