Elhízás és oxigénterápia: Az oxigén program szuperméretezése

Az RT-k feladata oxigént biztosítani olyan szinten, amely lehetővé teszi elhízott pácienseik számára, hogy növeljék aktivitási képességeiket

Gyakran feltételezik, hogy az oxigénnel kezelt betegek egyszerűen a dohányzás mellett döntöttek ezen terápia iránti igény iránt. A légzőkészülék szakemberei tudják, hogy ez nem mindig így van, és hogy számos oka lehet annak, hogy a beteg oxigénterápiára szorul. Könnyen kiterjesztheti ezt a gondolkodásmódot más feltételekre is. Például az elhízott emberek étkezéssel hozták magukra a terápiás igényüket? Vagy valóban csak lehetséges, hogy az ócska élelmiszeripar valamilyen függőséget okozó szerrel fűzte be termékeit, és országos függőséget váltott ki a zsíros ételektől? Vagy ez a kényelmi ipar hibája, amely számos gyorsbillentyűt hozott létre a testmozgáshoz, lehetővé téve a betegeknek, hogy soha ne kelljen ujjat emelniük a mindennapi élet során? Úgy tűnik, mindig van valami külső tényező, amire felróható a rossz egészségi állapot, mégis szinte mindig az a lényeg, hogy a páciens választhatja, hogy dolgozik-e vagy sem a megelőzhető betegség megszerzésének megakadályozása érdekében.

Jelenleg egyfajta verseny folyik arról, hogy mely megelőzhető betegségek vezetik majd az elsődleges halálokot az amerikaiaknál. A COPD jelenleg „előrébb jár”, az a megelőzhető szempont, hogy a páciens választhatja, dohányzik-e vagy nem. Az COPD mögött az elhízás áll ezen a versenyen, a megelőzhető rész a túlevés és a testmozgás mellőzésének választása, valamint a felelősségteljes evés és testmozgás. Mindkét betegség óriási hatást gyakorol a beteg életminőségére, és még nagyobb hatással van az egészségügyi ellátás teljes költségére e betegségek járulékos következményei miatt.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) webhelye szerint 1 túlsúly növeli a betegségek/rendellenességek kockázatát:

? magas vérnyomás
? diszlipidémia (például magas összkoleszterinszint vagy magas trigliceridszint)
? 2-es típusú diabétesz
? szívkoszorúér-betegség
? stroke
? epehólyag-betegség
? osteoarthritis
? alvási apnoe és légzési problémák
? néhány rák (endometrium, emlő és vastagbél)

Ezen komplikációk közül sok a COPD-vel is összefügg.

Az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ 2 (NCHS) adatai azt mutatják, hogy a 20 éves és idősebb amerikai felnőttek 30% -a - több mint 60 millió ember - elhízott. Az American Thoracic Society (ATS) becslése szerint 30 millió amerikai rendelkezik COPD-vel, ez a szám folyamatosan nőtt az elmúlt években. Önmagában ezek az állapotok változatlanul kihívást jelentenek a kezelésben, de a COPD-vel diagnosztizált elhízott beteg kezelése még nagyobb kihívást jelent a légzőszervi szakemberek számára.

Diagnózis
Sokféleképpen lehet megállapítani, hogy a beteg elhízott-e - a legegyszerűbb, ha a beteget skálára helyezzük. Sokszor egyszerű megfigyelések tárhatják fel, hogy a beteg nincs ideális súlyban. Bár a COPD diagnosztizálása nem olyan könnyű, a viszonylag egyszerű szűrőeszközök elegendő információt nyújthatnak a klinikus számára a COPD jelenlétének előrejelzéséhez.

Az elhízás és a COPD együttes hatása gyakran megnehezíti a tünet kiváltó okának meghatározását. Például az elhízás korlátozó összetevőt ad a COPD-hez. A mellkas körüli további súly és a rekeszizomra nehezedő nyomás megakadályozza a tüdő teljes kitágulását. A személy további súlya azt is jelenti, hogy több oxigénre van szükség az extra testtömeg támogatásához. Nyugalmi állapotban a beteg több oxigént fogyaszt, csak a megfelelő oxigénellátás fenntartása érdekében. A korai klinikai kutatások egyik példája kimutatta, hogy a COPD-betegek kb. 25-40% -a éjszaka telítetlen volt és további oxigénterápiára volt szükség. 3 Ezek közül a betegek közül lehet, hogy túlsúlyosak voltak, és nem végeztek teljes poliszomnográfiai vizsgálatokat, amelyekből kiderülhetett, hogy a betegnek valójában obstruktív alvási apnoe (OSA) volt, valószínűleg súlya miatt. Ebben az esetben az obstrukció oxigénterápiája nem kezelte volna a problémát; A CPAP lenne a választott terápia az OSA számára. Vannak más ilyen klinikai vizsgálatok, amelyek olyan következtetéseket vonnak le, amelyek eltérőek lehetnek, ha figyelembe veszik a beteg súlyát és a súly miatti szövődményeket.

A terápia lehetőségei
Az LTOT-betegek könnyű, tartós hordozható oxigénrendszert akarnak. Divatos, kényelmes rendszert is szeretnének. Az oxigénipar válaszolt, és jelenleg számos lehetőség áll a fogyasztók rendelkezésére a hordozható oxigénterápiás rendszerek tekintetében, ugyanakkor a gazdasági kérdések miatt a beteg számára ténylegesen kínált választási lehetőségek korlátozottak. Ezenkívül a rendszert választó betegek közül sokan nem ismerik jól a hordozható oxigénrendszerek teljesítménybeli különbségeit, és amikor alkalmat kapnak rá, funkciójukat alakítják át. Az otthoni gondozónak beavatkoznia kell, és segítenie kell a betegeket olyan rendszerek megtalálásában, amelyek kielégítik az igényeiket, és képesek fenntartani a betegek oxigénszintjét a mindennapi élet során. Ezek több, mint egyszerű pihenő előírások az LTOT számára. Aktivitással sok beteg nem képes fenntartani a megfelelő telítettséget, és súlyos deszaturációt fog tapasztalni. Ennek eredményeként légszomj, fáradtság és szédülés jelentkezik. Amikor a betegek ezeket a tüneteket tapasztalják, általában abbahagyják tevékenységüket, és leülnek, amíg jól érzik magukat.

Elhízott beteg számára az elhízás miatti szövődmények gyakran megakadályozzák a testmozgást, még akkor is, ha az oxigénrendszer megfelelő oxigénellátást biztosít. Az osteoarthritis, a hátfájás, a bokák duzzanata és az általános rossz izomkondíció olyan kihívásokat jelent, amelyek megakadályozhatják a beteget a testmozgásban. A légzőterapeuta számára nem csak az elhízott páciensnél alkalmazandó oxigénrendszer meghatározása a kihívás, hanem az oxigénszint figyelése a tevékenység során, amelyet a beteg képes teljesíteni. A pulmonális rehabilitációs klinikusok, a fiziológus fiziológusok és más egészségügyi szakemberek segíthetnek meghatározni az elhízott betegek testmozgási képességeit, és ösztönözhetik őket arra, hogy képességeik szerint mozogjanak, különös tekintettel az aktív képességeik előrehaladására. Ha ez megfelelően történik, a betegek elkezdik látni a haladást, és ideális esetben kényelmesebbnek érzik magukat az aktívabb tevékenység mellett. Miután megértették, hogy a beteg valóban oxigénnel gyakorolhat, apró lépésekkel meg lehet növelni a páciens képességeivel megegyező munkaterhelést. Idővel a beteg akár fogyni is kezdhet, és javíthatja a testmozgást.

Következtetés
Amerika nagy része tisztában van a túlsúlyos problémákkal. Diétaprogramok, diétakönyvek, mozgásprogramok és egészségklubok vannak mindenhol. Az LTOT-betegek esetében - elhízottak vagy nem - a kiegészítő oxigénigényt is figyelembe veszik. Ha a légzőterapeuták nem figyelik és nem tartják fenn a megfelelő oxigénszintet, amíg a betegek aktívak, a betegek valószínűleg abbahagyják az aktív működésüket és mozgásszegény életmódot kezdenek a lefelé irányuló spirál felé. Az inaktív LTOT-beteg sokáig nem marad életben. Becslések szerint az LTOT-betegek az LTOT megkezdése után körülbelül 2 évig élnek túl. Ez részben azért van, mert nem adunk nekik annyi oxigént, hogy aktívak legyenek? Minden légzőterapeuta célja az, hogy az LTOT-betegek még sok évig életben maradjanak, aktívak és egészségesebbek legyenek, és javítsák az életminőségüket. Az LTOT-nál elhízott beteget kezelő terapeuták számára ez még nagyobb kihívást jelent. Felkészültünk erre?

Robert McCoy, BS, RRT, FAARC, ügyvezető igazgató, Valley Inspired Products Inc., Apple Valley, Minn.

Hivatkozások
1. Hogyan befolyásolja az elhízás az ember egészségét? Elérhető: www.cdc.gov/nccdphp/dnpa/obesity/faq.htm#how Hozzáférés: 2006. augusztus 25.

2. A túlsúly és az elhízás prevalenciája a felnőttek körében: Egyesült Államok, 1999-2002. Elérhető: www.cdc.gov/nchs/products/pubs/pubd/hestats/obese/obse99.htm Hozzáférés: 2006. augusztus 25.

3. O’Donohue WJ Jr, Bowman TJ. Hipoxémia alvás közben krónikus obstruktív tüdőbetegségben: a terápia jelentősége, kimutatása és hatásai. Légzésvédelem. 2000; 45: 188-91.