Az elhízás farmakológiai kezelése Európában; Várakozás a fehér feketerigó megérkezésére

Consulte los artículos y contenidos publicados en éste medio, además de los e-sumarios de las revistas científicas en el mismo momento de publicación

Esté informado en todo momento gracias a las alarmas y novedades

Acceda a promociones exclusiveivas en suscripciones, lanzamientos y cursos acreditados

Most az Endocrinología, a Diabetes y Nutrición (angol szerk.). Több információ

Indexelve:

Index Medicus/MEDLINE, Excerpta Medica/EMBASE, SCOPUS, Science Citation Index Expanded, Journal Citation Reports/Science Edition, IBECS

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Az elhízáshoz társuló társbetegségek hatásának csökkentése érdekében a testtömeg legalább 5% -át el kell veszíteni. Az életmód megváltoztatásával ez a cél néhány hónap alatt megvalósulhat, de a betegek többsége általában hosszú távon gyógyul meg. 1 A fogyás fenntartása az egyik legnehezebb kihívás a kedvezőtlen biológiai és környezeti helyzetben, ezért adjuváns kezelésekre van szükség.

Az elhízás gyógyszeres kezelésével kapcsolatos innováció nem párhuzamos az elhízás világszerte tapasztalható aránytalan növekedésével az elmúlt 20 évben. 2 Ráadásul a mellékhatások miatt az évek során ismételt gyógyszer-visszavonás miatt a szabályozó hatóságok sokkal igényesebbek voltak az elhízásra utaló új gyógyszer jóváhagyásakor, mint bármely más betegség esetén.

Az elhízás terápiás megközelítésében a gyógyszerek használatának kiemelt helyet kell kapnia az életmódbeli változásokon alapuló kezelés (5% –10% súlycsökkenés) és a bariatrikus műtét (20% –30% fogyás) között. Ezért az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Igazgatóság (FDA) állítása szerint ahhoz, hogy egy gyógyszert hatékonynak lehessen tekinteni az elhízás kezelésében, meg kell felelnie a következő feltételeknek: a) súlykülönbség 1 év után> 5% -hoz képest és (b) hogy azoknak az alanyoknak az aránya, akik súlya meghaladja az 5% -ot, legalább 35% a placebóhoz képest. Az ezt a kezelési hiányosságot fedező gyógyszeres kezelések hiánya elősegíti az endoszkópos eljárások vagy a bariatrikus műtétek alkalmazását az 1. fokú elhízás esetén. 3 Az ilyen eljárások nem mentesek a mellékhatásoktól, amelyek még fontosabbak, mint azok, amelyeket a nem óvatosság miatt forgalmazott gyógyszerek okoznak. Az elhízás miatt nem engedélyezett, de jelentős súlycsökkenést kiváltó gyógyszerek nem engedélyezett használata szintén egyre nagyobb teret hódít, mivel közép- és rövid távon garantálni kell a fogyást.

Egyes szervezetek akkor is felszólították az elhízás elleni gyógyszerek jóváhagyását, ha azoknak vannak mellékhatásai. Az Egyesült Államokban az Obesity Care Continuum (OCC), amelyet az Obesity Society (TOS), az Obesity Action Coalition (OAC), az American Metabolic and Bariatric Surgery Society (ASMBS) és az American Dietetic Association (ADA) képvisel, többször is aggodalmát fejezte ki az FDA álláspontja miatt, amely az elhízás szempontjából nagyobb biztonságot igényel a kábítószerekben, mint más gyógyszerek. Európában az EASO (European Association for the Study of Obesity) nyilatkozatai alig vagy egyáltalán nem befolyásolták az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Európában értékelésre és jóváhagyásra benyújtott gyógyszerekre vonatkozó döntéseit, annak ellenére, hogy azokat amerikai kollégája jóváhagyta. Ilyen véleménykülönbségek vannak az ügynökségek között gyakran. Így az USA-ban engedélyezett gyógyszereket nem engedélyezik Európában, és fordítva, annak ellenére, hogy ugyanazokat a dokumentációkat nyújtják be az Atlanti-óceán mindkét partján.

Az 1988-ban jóváhagyott orlisztát az egyetlen polcokon maradt gyógyszer, amelyet Európában az elhízás kezelésére javasolnak. Hatásmechanizmusa a gyomor és a hasnyálmirigy lipázainak gátlásához kapcsolódik, ami 30% -kal csökkenti a bevitt zsír felszívódását. A gyakorlatban a betegek csökkentik zsírbevitelüket, hogy elkerüljék az olajos hasmenés kellemetlen mellékhatásait. Különböző metaanalízisek a fogyás kicsi, de tartós hatását mutatták ki, 2,9 kg különbséggel a placebóhoz képest, ami hozzájárul az elhízáshoz társuló néhány társbetegség javításához vagy a diabetes mellitus megelőzéséhez. 4

Több év elteltével, amelyben új gyógyszereket nem hagytak jóvá, az FDA 2012-ben két új gyógyszert hagyott jóvá az elhízás kezelésére: lorcaserin (szelektív szerotonerg agonista az 5HT2c altípushoz) és kombináció alacsony és közepes adagokban fentermin/topiramát (PHE)/TPM), szimpatomimetikus szer és anorexigén hatású antiepileptikum, amelyre vonatkozóan monoterápiaként nagyobb tapasztalat áll rendelkezésre.

A Lorcaserin (Belviq ®) étvágygátló központi hatásmechanizmusa hasonló a fenfluraminhoz és a dexfenfluraminhoz, de úgy tűnik, hogy nincs hatása a szívbillentyűkre (ami az 5HT2 receptor A és B altípushoz kapcsolódik), ami a ez a két gyógyszer. A lorcaserin tolerálhatóságát és hatékonyságát három 52 hetes randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban (BLOSSOM, BLOOM és BLOOM-DM vizsgálatok) tesztelték, ahol a 10 mg/nap dózis további mérsékelt, 2,9% -os súlycsökkenést eredményezett. –3,6% a placebóhoz képest, az alanyok 47% -a érte el a súlycsökkenést> 5%. Az 5,6 Lorcaserin mellékhatásai (szájszárazság, fejfájás, szédülés, émelygés) enyheek és a betegek jól tolerálják, és egyelőre nincs bizonyíték a szívbillentyű betegség összefüggésére. Nagyon fontos meghatározni azokat az alanyokat, akik reagálnak a lorcaserinre, mert a gyógyszer költségét évi 1500 dollárra becsülik, vagy körülbelül 265 dollár/kg elveszik. Azok az alanyok, akik a követés 12. hetében> 5% -ot veszítenek, nagyobb súlyveszteséget érnek el 52. héten (−10,6 kg, a betegek 85,5% -ánál 1 év alatt> 5% a súlyvesztés. 7

A Lorcaserint az EMA-hoz küldték be, amely 2013. május 30-án elutasította a gyógyszer forgalomba hozatalát azzal az indokkal, hogy a súlycsökkenés szerény volt, és a kockázatok meghaladták a várt előnyöket. A szakértők konkrétan kijelentették, hogy nem zárható ki a szerotonerg 5HT2A/B receptorokra kifejtett hatás, amely a szívbillentyűk vagy a depressziós tünetek szerotonerg szindróma előfordulásának kockázatával jár. További megoldandó kérdés lenne az állatokban mutatott lehetséges karcinogenitás, amelyekben emlőrák és laphámrák, schwannoma és asztrocytoma eseteit jelentették.

Miután benyújtotta e kombináció dokumentációját Európában, az EMA kétszer (2012. október 18-án és 2013. február 21-én) megtagadta forgalmazását azzal az érvvel, hogy az előnyök nem haladják meg a használatával járó kockázatokat. Kijelentették, hogy a fentermin hosszú távú biztonságosságát (1–3 ütés/perc szívfrekvencia-növekedés) nem hagyták jóvá, és azt is, hogy nem állnak rendelkezésre hosszú távú adatok a topiramát lehetséges káros neuropszichiátriai és kognitív hatásairól vagy a lehetséges teratogenitásról ( harelip) terhes nőknél, akik topiramátot szednek. Bár azt javasolták, hogy tegyen figyelmeztetést a gyógyszercsomagra, vagy akár javasolja a gyógyszer felírásának ellenőrzését az orvosi ellenőrzés által, a szabályozó hatóságok fenntartották eredeti szakértői jelentésüket.

A kombináció európai forgalomba hozatalának dokumentációját 2013. októberében nyújtották be az EMA Bizottsághoz, de sok orvos azt gondolja, hogy a korábbi kérelmekkel történtek alapján az európai marketing jóváhagyása nehéz.

Szintén 2014. szeptemberében az FDA tanácsadó testülete 14 igen szavazattal és egy ellenszavazattal jóváhagyta, hogy az értékelő bizottság mérlegelésre terjessze a 3,0 mg liraglutid (Saxenda ®) javallatát az elhízás kezelésére, a cukorbetegségben szerrel szerzett tapasztalatok alapján. valamint egy folyamatban lévő kardiovaszkuláris biztonsági vizsgálaton (a LEADER-tanulmány: a Liraglutide-hatás és a cukorbetegség hatása: a kardiovaszkuláris kimenetel eredményeinek értékelése). A 3,0 mg liraglutiddal végzett, 5344 beteg bevonásával végzett III. Fázisú vizsgálatokban az átlagos testsúlycsökkenés 56. héten nem diabéteszes betegeknél 8% volt (szemben 2,6% placebóval; kezelési szándék adatai). A súlycsökkenés> 5% -ot a betegek 63,5% -ánál értek el (26,6% -uk placebóval). 9,10 A gyógyszer érdekessége, hogy nincs központi mellékhatása, és csak gyomor-bélrendszeri tüneteket okoz, általában átmeneti (hányinger, hányás vagy hasmenés), ami elősegíti a kezelés alacsony felfüggesztési arányát (29%). Van néhány kérdés, amely tisztázásra vár, többek között az akut pancreatitis és a kolelithiasis nagyobb gyakorisága a liraglutiddal kezelt betegeknél, a pulzusszám 1–3 ütés/perc-rel növekszik, valamint a pajzsmirigy- és emlődaganatok nagyobb-nem szignifikáns száma a csoportban liraglutiddal kezelték.

Az elhízás kábítószerekkel való leküzdésének kilátásai továbbra is komorak. Egyrészt hátrányos helyzetben vagyunk az USA-hoz képest az elhízás kezelésére rendelkezésre álló gyógyszerek tekintetében, de ha az európai egészségügyi rendszerek finanszírozási politikája nem változik, még akkor is, ha széles gyógyszerkínálat állt rendelkezésre, csak néhány beteg magas vásárlóerővel képesek lesznek profitálni ezekből az új gyógyszerekből. Ezért nem meglepő, hogy kezdjük látni, hogy egy ilyen revindálás kimérává válhat.

Összeférhetetlenség

A szerző előadásokért és/vagy tanácsadásért díjat kapott Abbott, Astra-Zeneca, Lilly, Merck-Serono, MSD, Novo-Nordisk, Nestlé Healthcare, Nutricia, Sanofi, Vegenat részéről.