Az elhízáshoz kapcsolódó genetikai szindrómák

Megjelenés dátuma: 2015.03.28., Admin

elhízás

Utoljára módosítva: 2015.03.28

Ezt a cikket 2506 alkalommal tekintették meg

Az öröklődő tényezők jelentős szerepet játszanak az emberi test teljes súlytartományában az adipozitás meghatározásában. 1 Ebben a fejezetben az ismert Mendeli rendellenességekre összpontosítunk, amelyek az elhízást következetes klinikai jellemzőként tartalmazzák. Klasszikusan az elhízási szindrómák által érintett betegeket a mentális retardációval, a diszmorf tulajdonságokkal és/vagy más fejlődési rendellenességekkel való összefüggésük eredményeként azonosították. Újabban számos monogén rendellenességet azonosítottak, amelyek a leptin-melanokortin jelátviteli út megszakadásából erednek (lásd 1. fejezet). Ezekben a rendellenességekben az elhízás a domináns megjelenítő jellemző, bár gyakran együtt jár a neuroendokrin diszfunkció jellegzetes mintáival. A klinikai értékelés szempontjából továbbra is hasznos a genetikai elhízási szindrómákat a kapcsolódó fejlődési késleltetéssel járó és anélkül kategorizálni.

A fejlődési késéssel összefüggő elhízás

Definíció, elterjedtség, etiológia és patogenezis

Prader, Labhart és Willi 1956-ban írták le az első, ezzel a szindrómával küzdő beteget. 2 A Prader-Willi-szindróma (PWS) az emberi elhízás leggyakoribb szindrómás oka, becsült előfordulási gyakorisága 25 000 születésből kb. 1 és népességi előfordulása 1 50 000-ben. 3 A Prader-Willi-szindrómát egy vagy több apánál expresszált lenyomatozott transzkriptum hiánya okozza a 15q11-q13 kromoszómán belül, egy olyan régióban, amely SNURF-SNRPN-t és több kis nukleoláris RNS-t (snoRNS-t) tartalmaz. A PWS molekuláris patofiziológiája továbbra sem tisztázott, bár ebben a régióban számos jelölt gént vizsgáltak, és kimutatták, hogy expressziójuk hiányzik a PWS betegek postmortem agyában. 4 Az SNURF-SNRPN promótert és a kódoló régiókat érintetlenül kiegyenlített transzlokációk 5 azt sugallják, hogy a SNURF-SNRPN megzavarása kevésbé fontos, míg a PWS-ben szenvedő gyermek HBII-85 snoRNS-jének nemrégiben jelentett mikrodeletiója szilárd bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a HBII- 85 snoRNS játszik fő szerepet a PWS fenotípus fő jellemzőiben. Ez utóbbi páciens egyes atipikus jellemzői azonban arra utalnak, hogy ebben a régióban más gének is fontosak lehetnek.

Az elhízási fenotípus egyik javasolt közvetítője a PWS-ben szenvedő betegeknél az enterális hormon ghrelin, amely szerepet játszik az étkezési éhség szabályozásában rágcsálókban és emberekben, valamint stimulálja a növekedési hormon (GH) szekrécióját a GH-secretagogue receptoron keresztül ( GHS-R). Az éhomi plazma ghrelin szintje 4,5-szer magasabb a PWS-ben szenvedő betegeknél, mint az ugyanolyan elhízott kontrolloknál és más elhízási szindrómában szenvedő betegeknél, és ezáltal ezek a betegek érintettek lehetnek a hyperphagia patogenezisében. 8,9