Az elhízás növeli a divertikulitisz és a divertikuláris vérzés kockázatát

Absztrakt

Háttér és célok

Az elhízás és a divertikuláris szövődmények vizsgálata korlátozott. Megvizsgáltuk a testtömeg-index (BMI), a derékbőség és a derék-csípő arány, valamint a divertikulitisz és a divertikuláris vérzés kapcsolatát.

Mód

Prospektív kohorszvizsgálatot végeztek 47 228 férfi (40–75 éves) egészségügyi szakemberrel, akik 1986-ban nem voltak divertikuláris betegségben (kiindulási érték). Az újonnan diagnosztizált divertikuláris betegségről kétéves nyomon követési kérdőíveken beszámoló férfiaknak kiegészítő kérdőíveket küldtek. A súlyt 2 évente regisztrálták, a derék és a csípő kerületeit 1987-ben gyűjtötték össze.

Eredmények

A követés 18 éve alatt 801 divertikulitisz és 383 divertikuláris vérzés esetet dokumentáltunk. Az egyéb rizikófaktorokhoz való igazítást követően a ≥ 30 kg/m 2 BMI-vel rendelkező férfiak relatív kockázata (RR) 1,78 (95% -os konfidencia intervallum [CI], 1,08–2,94) volt a diverticulitis és 3,19 (95% CI, 1,45–2) között. 7,00) divertikuláris vérzés esetén, összehasonlítva a 2-es BMI-vel rendelkező férfiakkal. A derékkörfogat legmagasabb kvintilisében levő férfiaknál a legalacsonyabbakhoz viszonyítva a multivariábilis RR 1,56 (95% CI, 1,18–2,07) volt divertikulitisznél és 1,96 (95% CI, 1,30–2,97) divertikuláris vérzésnél. A derék-csípő arány a divertikuláris szövődmények kockázatával is társult, amikor a legmagasabb és a legalacsonyabb kvintiliseket hasonlították össze: multivariábilis RR 1,62 (95% CI; 1,23–2,14) divertikulitisznél és multivariábilis RR 1,91 (95% CI; 1,26– 2.90) divertikuláris vérzés esetén. A BMI kiigazítása nem változtatta meg a derék-csípő arány összefüggéseit.

Következtetések

Ebben a nagy prospektív kohorszban a BMI, a derékbőség és a derék-csípő arány jelentősen megnövelte a divertikulitis és a divertikuláris vérzés kockázatát.

BEVEZETÉS

A divertikuláris betegség a gyomor-bélrendszeri javallat a kórházi felvétel és az ambuláns klinikai látogatások során. 1, 2 Becslések szerint a felnőttek 65% -ában alakul ki diverticulosis 80 éves korukra, és a diverticulosisban szenvedő betegek 10-30% -ában szövődmények, köztük diverticulitis és divertikuláris vérzés lépnek fel. 3, 4

Az étrendi rosthiányt a divertikuláris betegség kialakulásának egyik fő kockázati tényezőjének tekintik. A divertikulózis prevalenciája drámai módon emelkedett a finomított gabonamagvak bevezetését követően. 5 A divertikuláris betegséghez esetlegesen kapcsolódó egyéb étrendi és életmódbeli változások ugyanakkor alacsony rosttartalmú étrend elfogadásával párosulnak, beleértve az elhízást.

Az elhízást egyre inkább a betegség kockázati tényezőjeként ismerik el. Számos emésztőrendszeri betegség társult elhízással, ideértve a cirrhosist, az epekő betegségeket, a gastrooesophagealis reflux betegségeket, a vastagbél, a nyelőcső és a hasnyálmirigy rákjait. 7 - 9 Az elhízással kapcsolatos mechanizmusok, amelyekről feltételezik, hogy szerepet játszanak ezekben a rendellenességekben, szintén befolyásolhatják a divertikuláris szövődményeket, nevezetesen az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kapcsolatot. 10 Ezenkívül az elhízott egyének bélflóra közelmúltban felfedezett különbségei relevánsak lehetnek a divertikuláris betegség szempontjából. 11, 12

Anyagok és metódusok

Tanulmány a népességről

A vizsgálati kohorsz 51 529 férfi fogorvosból, állatorvosból, gyógyszerészből, optometrikusból, oszteopátiás orvosból és podiatristából állt, akiket az egészségügyi szakemberek nyomon követési tanulmányának részeként prospektíven követtek. A kiinduláskor 1986-ban a résztvevők 40–75 évesek voltak, és részletes kérdőíveket adtak vissza az étrendről, az életmódról és a kórtörténetről. Az orvosi információkat kétévente frissítették, az étrendi információkat pedig 4 évente frissítették önadagolt kérdőíveken keresztül. A tanulmányt a Harvard Közegészségügyi Iskola, valamint a Brigham és Női Kórház intézményi felülvizsgálati testületei hagyták jóvá.

Az elemzésből kizártuk azokat a férfiakat, akik a kiindulási helyzetben divertikulózis, divertikulitisz vagy divertikuláris vérzés, rák (a nem melanoma bőrrák kivételével) vagy gyulladásos bélbetegség diagnózisáról számoltak be. Ezenkívül kizárták azokat a férfiakat, akiknek az átlagos napi bevitele meghaladta a 800 - 4300 kcal tartományt, és azokat a férfiakat, akiknek nem sikerült visszaküldeniük az étkezési gyakorisági kérdőívet. A fennmaradó kiindulási populáció 47 228 férfit tartalmazott, akiket 1986 és 2004 között követtek.

A divertikulitisz és a divertikuláris vérzés értékelése

Az elsődleges vizsgálati végpontok az incidens divertikulitisz és a divertikuláris vérzések voltak. Kétévente nyomon követési kérdőíveket kérdeztek az újonnan diagnosztizált diverticulosisról vagy a diverticulitisről 1990-től kezdődően. A divertikuláris betegségről beszámoló résztvevőknek 5 kérdéses kiegészítő kérdőívet küldtek: 1) A diagnózis dátuma; 2) A diagnózis megerősítésére elvégzett eljárások; 3) a divertikuláris betegség kimutatásához vezető tünetek vagy tesztek; 4) Az étrend módosítása a diagnózis előtt; és 5) kapott kezelés. A képzett absztraktok bevitték az adatokat, beleértve a szabad szöveges információkat is.

Azokat a személyeket, akik a divertikuláris betegség új diagnózisáról számoltak be, divertikulitisznek minősítették, ha a divertikuláris betegségnek tulajdonított hasi fájdalomról és az alábbiak egyikéről számoltak be: 1) fistula, tályog, perforáció vagy elzáródás szövődményei; 2) antibiotikumokkal, kórházi kezeléssel vagy műtéttel kezelik; 3) súlyos vagy akut kategóriába sorolva; lázzal járó, gyógyszert igénylő vagy számítógépes tomográfiával értékelt. A divertikuláris vérzést a rektális vérzésnek definiálták, amelyet divertikuláris betegségnek tulajdonítottak, és az alábbiak egyikével: 1) kórházi kezelés igénybevétele, intravénás folyadékok, vérátömlesztés, angiográfia, nukleáris orvosi vizsgálat vagy műtét; 2) Bőséges vérzésnek minősül; vagy 3) egyéb lehetséges gyomor-bélrendszeri, rektális vagy anális források nélkül olyan férfiaknál, akiknek a vérzését nem értékelték rutin endoszkópia vagy bárium beöntés részeként. Az egyes végpontdefiníciók első 2 kritériumát alkalmazták a végpontdefiníciók érzékenységi elemzésében.

Az önbevallás pontosságának kezelése érdekében az 1990-es és 1992-es fő tanulmányi kérdőíveken áttekintették a divertikuláris betegségről beszámoló férfiak 179 rendelkezésre álló orvosi feljegyzését. A divertikuláris betegséget 97% -ban igazolták. Az orvosi nyilvántartásban szereplő diagnózis és a kimenetel-meghatározásaink alapján az ön által bejelentett diagnózis összességében 85% volt. A fennmaradó esetekben 50% -uknál diagnosztizálták a divertikulitist vagy a divertikuláris vérzést a diagram áttekintésén, de önbevallás alapján nem szövődményes betegségnek minősítették őket. Az ön által bejelentett diagnózisok lebontása és a diagram áttekintésével való egyezés: 91 nem szövődményes divertikulózis (51%), 86% -os egyezés volt; 77 divertikulitisz-eset (43%) 84% -os egyezéssel, és 11 divertikuláris vérzéses eset (6%) 73% -os egyezéssel.

Antropometriai mérések értékelése

A testtömeg-indexet súly (kg)/magasság négyzet (m) formájában számoltuk. A testtömeg kétévente frissült, és a magasságot a kiinduláskor jelentették. Ezen túlmenően a résztvevők 21 éves korukban jelentették súlyukat az alap kérdőíven. A derék és a csípő mérését 1987-ben és 1996-ban önállóan állapították meg. Illusztrált utasítások irányították a derék mérését a köldök szintjén, a csípő mérését pedig a legnagyobb kerület mellett, szorosan illeszkedő ruhában állva. Egy korábbi validációs vizsgálatban a korrelációs együtthatók 2 technikus mérés átlaga és az ön által bejelentett mérések között 0,97 volt a súly, 0,95 a derék kerülete, 0,88 a csípő kerülete. 25

Egyéb lehetséges kockázati tényezők értékelése

Az élelmi rost, a zsír és a vörös hús, a fizikai aktivitás, valamint a nem szteroid gyulladáscsökkentők és az acetaminofen használata szintén szórakoztató lehet. Ezek a divertikuláris szövődmények kockázati tényezői ebben a kohorszban és/vagy más vizsgálatokban bebizonyosodtak. 20, 26 - 31 A táplálkozási információkat 4 évente értékelték egy élelmiszer-gyakorisági kérdőív alapján. A fizikai aktivitást kétéves kérdőíveken értékelték, és metabolikus ekvivalens (MET) órában fejezték ki hetente. A nem szteroid gyulladásgátló fájdalomcsillapítók, köztük az aszpirin és az acetaminofen jelenlegi, rendszeres alkalmazását 2 évente értékelték. Az étrendi kérdőívek érvényességét és reprodukálhatóságát, valamint a fizikai aktivitás értékelését korábban bizonyították. 32, 33

Statisztikai analízis

Kiszámítottuk a követés személyi éveit az alap kérdőív 1986-os visszaküldésének napjától a divertikulózis vagy divertikuláris szövődmények első diagnózisának dátumáig, a halál dátumáig vagy 2004. december 31-ig, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Azokat a férfiakat, akik a gasztrointesztinális rák, a diverticulosis, a diverticulitis, a divertikuláris vérzés vagy a gyulladásos bélbetegség új diagnózisáról számoltak be, a diagnózis időpontjában cenzúrázták. A divertikuláris betegség diagnosztizálása előtt információkat kaptak a lehetséges kockázati tényezőkről, beleértve a testtömeget és a méretet.

A BMI-t 6 kategóriára osztottuk, amelyek magukban foglalják a túlsúly és az elhízás általánosan használt kritériumait. A 21 éves testtömeg-indexet a BMI 2-től a BMI ≥25 kg/m 2-ig terjedő ötödik csoportba sorolták, mivel ebben a korban kisebb volt a férfiak száma, akiknek nagy a BMI-értéke. Hat súlycsökkenési kategóriát hoztak létre 21 éves kor óta (45 font). A derékkörfogat és a derék-csípő arány kategorizálásához kvintileket használtak. Változókat hoztak létre a derék kerülete és a derék/csípő arány hiányzó értékeire vonatkozóan.

A relatív kockázatokat (RR) és a megfelelő 95% -os konfidencia intervallumokat (CI) minden végpontra kiszámoltuk Cox arányos kockázati modellek felhasználásával, életkor szerint, 1 éves intervallumokban, a vizsgálati periódusban pedig 2 éves intervallumokban. 35 Az antropometriai mérések legmagasabb kategóriáiban szereplő férfiakat összehasonlították a legalacsonyabb kategóriába tartozó férfiakkal. A többváltozós RR-ket úgy számítottuk ki, hogy egyidejűleg kiigazítottuk a divertikuláris betegség más ismert vagy lehetséges kockázati tényezőit, beleértve az összes étkezési zsírt (kvintilisek) és az összes élelmi rostot (kvintilisek), a vörös húst (kvintilisek), a teljes kalóriabevitelt (kvintilisek), a fizikai aktivitást (kvintilisek) és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (igen/nem) és az acetaminofen (igen/nem) jelenlegi alkalmazása. 20, 26 - 31 Ezenkívül a derék kerületének többváltozós elemzésében a magasságot hüvelykben (0,05) állítottuk be. Valamennyi elemzés kétoldalas volt, és a 0,05 alatti p értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintették. Az elemzésekhez a SAS 9.1-es verzióját (SAS Institute Inc., Cary, Észak-Karolina) használtuk.

EREDMÉNYEK

A 730 446 személyévnyi követés során 801 divertikulitisz esetet és 383 divertikuláris vérzést észleltünk. A kiinduláskor a férfiak 3,7% -ának a BMI-je kisebb volt, mint 21 kg/m2, 29,8% -ának a BMI-je 23 és 25 kg/m 2 között volt, és 8,1% -uk legalább 30 kg/m 2-es BMI-vel. A kiindulási jellemzők és a BMI, a derék kerülete és a derék/csípő arány közötti összefüggések hasonlóak voltak (1. táblázat). Azok a férfiak, akiknek magas a BMI, a derék kerülete és/vagy a derék és a csípő aránya, átlagosan nagyobb valószínűséggel ülnek, fájdalomcsillapítókat használnak, valamint zsír- és vörös húst fogyasztanak. Az életkor nem különbözött a BMI kategóriákban; de a kis derékkörfogatú és/vagy alacsony derék/csípő arányú férfiak általában fiatalabbak voltak, mint a nagyobb mérések.

Asztal 1

Alapvető jellemzők a testtömeg-index, a derékbőség és a derék-csípő arány szerint

MEGJEGYZÉS: Az életkor kivételével minden változó korosztályos. A MET jelentése metabolikus egyenérték; Az NSAID nem szteroid gyulladáscsökkentőt jelent

2. táblázat

Testtömeg-index, valamint a divertikulitisz és a divertikuláris vérzés relatív kockázata

A korai felnőttkorban a testtömeg és a divertikuláris szövődmények közötti kapcsolat értékeléséhez 21 éves korban elemeztük a BMI-t. A testtömeg-index 21 éves korban nem volt szignifikánsan összefüggésben a divertikulitissel vagy a divertikuláris vérzéssel a multivariábilis elemzések során. A jelenlegi BMI hatása mindkét divertikuláris kimenetel kockázatára változatlan maradt, miután a BMI-t kiigazították 21 éves korban.

Derék-csípő arány

4. táblázat

Derék-csípő arány, valamint a divertikulitisz és a divertikuláris vérzés relatív kockázata

Derék-csípő arány, a kvintilisek P értéke a trendre12345

Diverticulitis
Események (n)	84.	109.	107.	121	135
Személyévek	101529	103135	91468	92241	88660
Korhoz igazított RR b	1.00	1.26	1.39	1.54	1.81	c	1.00	1.22	1.30	1.41	1.62	b	1.00	1.08	1.47	1.57	2.20	c	1.00	1.05	1.37	1.43	1.91	a derék-csípő kvintilisek (Q1: 0,98).

VITA

Ebben a nagy, leendő férfi kohorszban azt tapasztaltuk, hogy a BMI függetlenül kapcsolódott a divertikulitis és a divertikuláris vérzés kockázatához. Pozitív összefüggéseket találtak a súlygyarapodás, a derék kerülete és a derék/csípő arány között is, ami további szerepet játszik a testzsírban, mint a divertikuláris szövődmények kockázati tényezőjében. Az elhízás és az egyes antropometriai mérések közötti kapcsolatok erőssége hasonló volt a többi lehetséges zavaró tényezővel történő kiigazítás után, és amikor az elemzést olyan férfiakra korlátozták, akiknél alacsonyabb endoszkópiát végeztek, vagy akik megfeleltek az eredmény legszigorúbb definícióinak.

Megállapítottuk, hogy a derék-csípő arány szignifikánsan társult a divertikuláris szövődményekkel a BMI-hez való igazodás után. Ezenkívül a BMI-vel való kapcsolat gyengült, amikor a derék-csípő arányhoz igazították. A derék-csípő arány jobb mutató lehet a zsigeri zsírban, mint a BMI, és a zsigeri zsír metabolikusan aktívabb, mint a szubkután zsír. 46 Így a zsíreloszlás és metabolikus következményei fontosak lehetnek a divertikuláris szövődmények kialakulásában. Alternatív megoldásként ez a megállapítás tükrözheti a BMI tökéletlenségét az adipozitás mértékeként, mivel a BMI nem különbözteti meg a zsírt a sovány testtömegtől. Ezért a derék-csípő arány kimutathatja az általános elhízás maradék variációját, amelyet a BMI nem vesz figyelembe.

Vizsgálatunk bizonyos korlátozásait érdemes megjegyezni. Az ön által bejelentett divertikuláris betegség és a testmérések bevezetik a téves osztályozás torzításának lehetőségét. A tanulmány résztvevői azonban egészségügyi szakemberek voltak, 179 orvosi nyilvántartás áttekintése jóváhagyta az ön által bejelentett divertikuláris betegség érvényességét, a korábbi vizsgálatok során igazolták a saját maguk által bejelentett testméréseket, és a végpont meghatározásainak érzékenységi elemzései hasonló eredményeket tártak fel. A maradék megzavarás egy másik lehetséges magyarázat eredményeinkre, de kontrolláltuk az étrendet és a fizikai aktivitást (amelynek szerény összefüggései voltak a vizsgálati végpontokkal, lásd az on-line melléklet 1. táblázatát), és eredményeink nem változtak érezhetően. Ezenkívül az elhízott férfiaknál gyakrabban diagnosztizálják a divertikuláris betegséget a gyakoribb orvosi kapcsolat miatt. Az elhízás és a tünetmentes diverticulosis közötti összefüggés hiánya, valamint az eredmények hasonlósága, amikor az elemzéseket olyan férfiakra korlátozták, akiknél alacsonyabb endoszkópiát végeztek, csökkenti a kimutatási torzítás valószínűségét. Végül vizsgálatunk 40 évnél idősebb férfiakra korlátozódott. Ennek ellenére a divertikulózis ritka fiatal egyéneknél, és úgy tűnik, hogy a férfiak és a nők egyaránt érintettek. 45, 47

Függelék 1. táblázat

A divertikulitiszhez és a divertikuláris vérzéshez potenciálisan társuló változók relatív kockázatai

Változó Diverticulitis HR (95% CI) Divertikuláris vérzés HR (95% CI)

BMI
48, 49 és a visszatérő szövődmények jelentős kockázata. 50, 51 Valójában kevés ismert módosítható kockázati tényező mellett a jelenlegi megelőző intézkedések nagyban támaszkodnak a profilaktikus kolektómiára. Az elhízás és a divertikuláris betegség közötti kapcsolat irányíthatja a jövőbeni vizsgálatokat is, amelyek a betegség mechanizmusainak feltárására irányulnak.

Köszönetnyilvánítás

Támogatás: A leírt projektet az Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynökség (K08 HS14062, Strate), az Országos Rákintézet (PO1CA055075, Giovannucci és K24 CA113433, Syngal), valamint a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet (R01 HL035464) támogatásával finanszírozták., Giovannucci). A tartalom kizárólag a szerzők felelőssége, és nem feltétlenül képviseli az Országos Rákintézet, az Országos Egészségügyi Intézetek vagy az Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynökség hivatalos nézeteit. A finanszírozási forrásoknak nem volt szerepük a tanulmány tervezésében, lebonyolításában vagy jelentésben.

Rövidítések

Lábjegyzetek

Pénzügyi beszámoló: A szerzőknek nincsenek nyilvánosságra hozható konfliktusaik.

Kiadói nyilatkozat: Ez egy szerkesztetlen kézirat PDF-fájlja, amelyet kiadásra elfogadtak. Ügyfeleink számára nyújtott szolgáltatásként a kéziratnak ezt a korai változatát biztosítjuk. A kézirat átmásolásán, szedésén és a kapott bizonyíték felülvizsgálatán átesik, mielőtt a végső hivatkozható formában közzétennék. Felhívjuk figyelmét, hogy a gyártási folyamat során olyan hibákat fedezhetnek fel, amelyek befolyásolhatják a tartalmat, és a naplóra vonatkozó minden jogi felelősségvállalás vonatkozik.