Az elhízás változásai befolyásolják-e a teljes tesztoszteronszintet a massachusettsi longitudinális eredmények alapján

Felhívjuk figyelmét, hogy az Internet Explorer 8.x verziója 2016. január 1-jétől nem támogatott. További információért lásd ezt a támogatási oldalt.

Hozzáférés megszerzése Hozzáférés

Epidemiológiai évkönyvek

Add hozzá Mendeley-hez

Célja

Az elhízás az Egyesült Államok egyik fő közegészségügyi kihívásává vált, és mára még a dohányzást is meghaladja, mint a betegség folyamatainak hozzájárulóját. Az elhízás fordított összefüggésben van a teljes tesztoszteronszinttel. Az elhízás szintjének változásai befolyásolják a teljes tesztoszteron szintet?

Mód

A Massachusetts Male Aging Study, egy prospektív, közösségi alapú, véletlenszerű mintavétel 40–70 éves férfiak körében végzett vizsgálatának alapjául szolgáló adatok felhasználásával megvizsgáltuk, hogy az elhízás változásai befolyásolják-e a teljes tesztoszteronszintet. A kiinduláskor (T1; 1987–1989) és az azt követő nyomon követésen (T3; 2002–2004) a szérum teljes tesztoszteront mértük a reggeli vérmintákon. Az elhízást a testtömeg-index BMI-ként határozták meg, ≥ 30 kg/m 2. Négy elhízásváltozási kategóriát alkottak: elhízott egyik időpontban sem, csak T1-nél, csak T3-nál, és T1-nél és T3-nál egyaránt. A T1-en felvett 1709 férfi közül 855 vett részt a T3-on. A varianciaanalízist használták a T3 tesztoszteronszint modellezésére az elhízás változásának függvényében, a T1 tesztoszteronszint, életkor, krónikus betegségek, gyógyszeres kezelés, alkohol, dohányzás és fizikai aktivitás kiigazításával. Páronkénti összehasonlítást végeztek a Semelyik csoport és a többi elhízásváltozási kategória között a Bonferroni eljárással a többszörös összehasonlításokhoz.

Eredmények

A férfiak száma a Sem, mind a T1, a csak a T3, mind a T1 és T3 csoportban 409 (69%), 17 (3%), 84 (14%) és 80 (14%) volt. Az elhízás változása szignifikánsan társult a T3 tesztoszteronszinttel mindkét nyersben (P

Előző kiadott cikk Következő kiadott cikk