Az elhízott személyek észlelt stresszének meghatározói: Az elhízással kapcsolatos tényezők és az észlelt stressz kapcsolatának feltárása

Dr. med. Florian Junne

észlelt

Abteilung für Psychosomatische Medizin und Psychotherapie

Medizinische Universitätsklinik Tübingen

Osianderstraße 5, 72076 Tübingen, Németország

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Bevezetés

Állatmodellekben, valamint emberen végzett kísérleti és epidemiológiai vizsgálatokban kimutatták a stressz specifikus típusainak összefüggését a megnövekedett táplálékfelvétellel és az azt követő súlygyarapodással [1,2,3,4,5,6,7,8,9,10, 11]. A stresszt általában úgy lehet meghatározni, mint „a homeosztázis tényleges vagy vélt fenyegetését” [12,13]. A fiziológiai stresszreakciót többek között a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyének komponensei közvetítik, beleértve az étvágyszabályozásra, az ételválasztásra és az energia-anyagcserére gyakorolt ​​következményeket [14,15,16,17,18]. A megnövekedett kortizolszint ezáltal megváltoztathatja az ételválasztást a kalóriadúsabb ételek felé és megnövelheti az élelmiszer-bevitelt [7,19]. E megállapítások alapján az észlelt stressz szerepe fontos lehet az elhízás kialakulásában és lefolyásában.

A különféle típusú stressz különbözõ szerepei tekintetében kimutatták, hogy akut stresszhelyzetekben, ahol a szimpatikus-mellékvese-medulláris rendszer túlnyomóan aktiválódik, csökkenthetõ az étvágy és ennélfogva a kalóriabevitel. Ezzel szemben krónikus stressznek való kitettség során, az agyalapi mirigy-mellékvese-kortikális rendszer túlnyomó aktivációjával, a jóízű és kalóriatartalmú ételek fokozott bevitele végső soron súlygyarapodást okozhat [8]. Ez utóbbi különösen a magas kortizol-reaktivitási profilú egyénekre vonatkozik a stressz hatására [20,21,22]. Foss és munkatársai naturalisztikus tanulmányában [23] a magas kortizol-reaktivitással rendelkező egyének például magasabb snack-bevitelt mutattak a napi gondokra reagálva, mint a kontrollcsoport [22,23,24,25,26].

Amellett, hogy azt mutatják, hogy a krónikus stressz a táplálékfogyasztás és általában a súlygyarapodás fontos mozgatórugója, a bizonyítékok azt mutatják, hogy az egyént kontrollálhatatlan (ego-) fenyegetésnek vélt stresszorok nagyobb mértékben táplálékbevitelhez vezetnek, mint a kontrollálhatónak vélt stresszorok kihívások [6,30,31]. Ezenkívül patkánymodellekből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a későbbi étkezési magatartás különbségeket mutat a fizikai stressz és az érzelmi szorongás összehasonlításakor. Az érzelmi stressznek kitett rágcsálók fokozottan preferálták a szacharinitalokat a vízhez képest, míg a fizikailag megterhelt rágcsálók fordított viselkedést mutattak [32,33,34]. A szociális stresszorokkal kapcsolatban a vizsgálatok (beleértve az állatmodelleket is) a negatív társadalmi stressz összefüggéseit mutatják a (zsigeri) zsír felhalmozódásával és a súlygyarapodással [12,35,36].

Tekintettel a specifikus pszichológiai (krónikus) stresszorok és a súlygyarapodás kapcsolatára vonatkozó bizonyítékokra, feltételezhetjük, hogy a fentebb bemutatott irodalomban meghatározott stressztípusok, azaz krónikus, kontrollálhatatlan, érzelmi és társadalmi szorongás gátaként szolgálhat a súlykezelésben és akár az elhízással küzdő egyének további súlygyarapodásához is hozzájárulhat. Ha egy ilyen krónikus, szubjektíven kontrollálhatatlan, szociális vagy érzelmi stressz egyidejűleg potenciálisan összefügg az elhízás jellemzőivel vagy következményeivel, akkor ez az elhízás, a stressz és az étkezés kedvezőtlen kölcsönhatásához vezethet.

A fenti megfontolások alapján ez a tanulmány először arra a kutatási kérdésre keresi a választ, hogy a feltételezett, esetlegesen elhízással összefüggő tényezők meghatározzák-e az elhízott személyeknél észlelt stresszt. Másodszor, ha találunk meghatározást, akkor a feltételezett stresszorok mennyiben járulnak hozzá az elhízott egyének észlelt stresszének szórásához? Feltételezték, hogy a következő, az elhízással kapcsolatos dimenziók határozzák meg az elhízott egyénekben észlelt stresszt a következő formákban: „test elégedetlensége”, „vékonyság iránti törekvés”, „impulzusszabályozás”, „hatástalanság” és „társadalmi bizonytalanság”. Ez utóbbi dimenziók egyikének magasabb pontszámai tehát feltételezhetően magasabb észlelt stresszhez kapcsolódnak.

Anyag és módszerek

Toborzás és adatkezelés:

A két nemből származó, BMI ≥ 30 kg/m² testtömegű személyeket, akik egy felsőoktatási egyetemi orvosi központban jelentek meg, az elhízás fizikai és mentális dimenzióinak átfogó, strukturált, több szakterületen történő felmérése céljából. A megalapozott beleegyezés után a résztvevők papíralapú kérdőíveket kaptak, beleértve a tanulmány kérdéseihez kapcsolódó átfogó szabványos műszerkészletet, amelyet később lemértek. A legtöbb tanulmányban résztvevőt a háziorvosuk küldte a programra strukturált értékelés és a későbbi kezelési ajánlások érdekében. A programon belüli lehetséges beutalók a konzervatív kezeléstől kezdve terjednek, beleértve pl. elhízás-specifikus kognitív-viselkedési (csoportos) terápia, műtéti bariatrikus beavatkozások. Az adatokat elektronikus úton továbbítottuk az SPSS szoftverformátumba, és statisztikai elemzésekhez készítettük elő.

Összesen 663 résztvevő vállalta, hogy részt vesz a tanulmányban. Nem válaszoló elemzéseket nem végeztek. A több lineáris regressziós elemzés kiszámítása előtt az egyik vizsgált változó hiányzó értékű adatsorait kihagytuk, így a minta nagysága 547 résztvevő volt.

Tervezés és műszerek

A vizsgálatot keresztmetszeti kivitelben, validált szabványos kérdőívek felhasználásával végezték, hogy felmérjék az észlelt stresszt, elhízást és az étkezési magatartással kapcsolatos dimenziókat, valamint a stresszel kapcsolatos mentális rendellenességek (azaz depresszió és szorongás) tüneteit. Az észlelt stressz kérdőív (PSQ-20) szolgált a standard eszközként a stressz, mint fő függő változó nagyságának felmérésére. A PSQ-20 20 különálló elemből áll, 4 alskálába csoportosítva, amelyek a stresszt meghatározó „aggodalom”, „feszültség”, „öröm” és „igények” konstrukciókat képviselik. A PSQ-20-at egészséges és beteg populációk különféle csoportjaiban validálták, jó és kielégítő vizsgálati tulajdonságokkal [37,38]. A megbízhatóság ebben a mintában jónak és kiválónak bizonyult mind a négy PSQ-20 alskálánál, Cronbach-féle α = 0,784-0,851 értékkel. A PSQ-20 összesített pontszámokat 0 és 1 közötti értékekben fejezzük ki.

Az Eating Disorder Inventory 2 (EDI-2) értékelték az alanyok önészlelését, érzelmeit és megismeréseit az evés és a testsúly patológiája szempontjából releváns 11 konstrukció vonatkozásában [39]. Az EDI-2-t az étkezési viselkedés és a kapcsolódó konstrukciók sokdimenziós értékelésére fejlesztették ki. A kérdőív összesen 91 darabot tartalmaz. Míg az EDI-t elsősorban az alsúlyú spektrumú rendellenességek értékelésére használták, egyre inkább a normál testsúlyú vagy a túlsúlyos népesség körében alkalmazzák [40]. Az EDI-2-t különböző populációkban validálták, jó vizsgálati tulajdonságokkal, és arany standard eszköznek tekinthető az evéssel és a testsúlyral kapcsolatos kognitív és érzelmi dimenziók értékelésére [39,41]. A megbízhatóság az EDI-2 alskálák többségénél jónak és kiválónak bizonyult, Cronbach α = 0,704-0,879 értékével. Csak az „érettségi félelmek” (α = 0,564) és az „aszkézis” (α = 0,620) alskálák mutattak rosszabb megbízhatóságot. Az EDI-2 négy konstrukciójának (alskálájának) összesített pontszámát elméletileg levezetett kritériumok alapján választottuk ki a regressziós modellbe való belépéshez (lásd alább a modell kidolgozásának részleteit).

A szorongásra és a depresszióra vonatkozó betegegészségügyi kérdőív (PHQ) alskáláit alkalmazták a mentális egészségi tünetek stresszel kapcsolatos terhelésének figyelemmel kísérésére a vizsgált populáción belül [42,43]. A PHQ alskálák megbízhatósága kiválónak és Cronbach-féle α = 0,729-0,867 értékkel bizonyult kiválónak.

Modellfejlesztés

A „potenciálisan elhízással kapcsolatos stresszorok” elméletileg levezetett modelljébe való belépéshez két tényező teljesítéséhez szükséges tényezők:

1) Mutassa meg az azonosított obesogén stressz legalább egyik típusának jellemzőit, azaz: a) krónikus, b) kontrollálhatatlan, c) érzelmi vagy d) szociálisan szorongó.

2) Potenciálisan kapcsolódhat magához az elhízáshoz vagy annak következményeihez. Ezen kritériumok alapján feltételezték, hogy a következő konstrukciók határozzák meg az elhízott egyének stresszét: a) „test elégedetlensége”, b) „vékonyság iránti törekvés”, c) „impulzusszabályozás”, d) „hatástalanság”, e) „Szociális bizonytalanság”.

Minden dimenziót az EDI-2 megfelelő alskálája képvisel [39].

Modellméretek

- Konstrukció a) A „testelégedetlenség” az általános testtel való elégedetlenség mértékét és a testrészek méretét írja le, és egy olyan érzelmileg szorongó tényező képviseletére választották, amely potenciálisan összefügg az elhízással [39].

- Konstrukció b) Az EDI-2 „Vékonyság a vékonyságért” leírása a fogyókúrával és a fogyókúrával kapcsolatos súlyos problémákkal foglalkozik. Ezt az alskálát potenciálisan krónikus jellegűnek választották az elhízással küzdő egyének számára, ami egy kontrollálhatatlan típusú stresszt jelent az egyének számára, akik például érzékelik a frusztrációt, hogy többször vékonyra törekednek anélkül, hogy (jelentős) súlycsökkenést érnének el [39].

- Construct c) Az „impulzusszabályozás” az impulzív cselekvések, a hangulatváltozások, az alkoholfogyasztás és a könyörtelenség tendenciáját írja le. Ezért „kontrollálhatatlan” stressz jellegűnek tekintették, amely egyidejűleg tükrözheti az impulzusszabályozás hiányának elhízás-specifikus dimenzióját, például a (problémás) étkezési magatartást illetően [39].

- Konstrukció d) Az „eredménytelenség” azt az érzést írja le, hogy általában elégtelen, bizonytalan, értéktelen és üreges, és hogy hiányosan ellenőrzi az ember életét. Ezt az alskálát úgy választották meg, hogy reprezentálja az ego-fenyegetés típusú stresszt, amelyet az elhízással küzdő egyének észlelhetnek, pl. az (étkezési) viselkedés változásai vagy az életmódbeli változások tekintetében, vagyis az, hogy a súlycsökkentés érdekében nem tudunk új (étkezési) magatartást vagy napi (fizikai aktivitás) rutinokat kialakítani, annak ellenére, hogy kifejezetten és erősen érzékelték ezt a szándékot vagy szándékot [39].

- E) A „társadalmi bizonytalanság” azt a meggyőződést írja le, hogy a társas kapcsolatok feszültek, bizonytalanok, kiábrándítóak, nem érdemesek és általában rossz minőségűek. Ezt az alskálát abból a szempontból vették figyelembe, hogy az elhízott egyének társadalmi helyzetben bizonytalannak érezhetik magukat például feltételezett vagy tapasztalt megbélyegzés vagy diszkrimináció miatt. Ezért ez a konstrukció a negatív társadalmi típusú stresszt képviselheti [39].

Feltételezzük, hogy mind az öt konstrukció potenciálisan krónikus/visszatérő, és mind az öt konstrukció feltételezhetően negatív érzelmeket vált ki, mint a potenciálisan obesogén stressz közös okát.