A fejlett stádiumú gonartrózis kezelése proloterápiával: Esettanulmány

Ilker Solmaz

1 Törökország Proloteraphy and Pain Clinic, Isztambul, Törökország

Suleyman Deniz

2 Aneszteziológiai Osztály, Gulhane Katonai Orvosi Akadémia, Haydarpasa Training Hospital, Isztambul, Törökország

Onder Taylan Cifci

3 Gumussuyu Katonai Kórház, Isztambul, Törökország

Absztrakt

Bevezetés

Ennek az esettanulmánynak a célja a proloterápia klinikai és radiológiai eredményeinek megvitatása egy olyan betegnél, akinek a teljes térdprotézisét tervezték, de műtét nem végezhető együttes betegségek miatt.

Esetismertetés

Egy 72 éves nőnek több mint 5 éve súlyos fájdalmai voltak a térdén. A kezelési módszerek közé tartozik a fogyás, az ízület súlyának csökkentése, nyújtó gyakorlatok, nem szteroid gyulladáscsökkentő és szteroid gyógyszerek, valamint fizioterápia. A Western Ontario és a McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) skálát alkalmaztuk a beteg osteoarthritis szintjének mérésére: Fájdalom szint; 25 pont, merevségi szint; 10 pont, fizikai funkcióvesztés; 80 pont, és az összes WOMAC 115 pont. A radiológiai értékelés során a beteget IV fokozatú osteoarthritisként diagnosztizálták a szignifikáns osteophita jelenlét és az ízület teljes szűkülete miatt. Hat térdproloterápiás protokollt alkalmaztak a beteg számára, havonta egy alkalommal.

Következtetések

Jelentős javulást figyeltek meg a WOMAC skálán (Fájdalom szint; 5 pont, merevségi szint; 2 pont, Fizikai funkcióvesztés; 15 pont és az összes WOMAC 22 pont). A páciens oszteoartritisz-szintje egy év után a radiológiai értékelés során I. fokozatúvá vált. Esetünk az a jelentés, amely radiológiai bizonyítékokat mutat be az osteoarthritis szintjének javulásának klinikai eredményei mellett. Ezen esettanulmány eredményeként további vizsgálatok végezhetők azzal a céllal, hogy más, minimálisan invazív kezelési lehetőséget kínáljanak a betegek számára a műtét előtt. Véleményünk szerint a proloterápiát gyakrabban lehet előnyben részesíteni hatékony módszerként, amint a szalagos struktúrák jelentősége az osteoarthritis patogenezisében megállapításra kerül.

1. Bemutatkozás

A degeneratív ízületi betegség (osteoarthritis) egy krónikus, nem gyulladásos és gyakori ízületi betegség, amelyet a szinoviális ízületi porc degenerációja és az új csontképződés jellemez az ízületek felszínén és szélén (1).

Az osteoarthritis a leggyakoribb ízületi betegség és a fizikai deformitás egyik leggyakoribb oka. Mind a nemeket, mind az összes fajt érinti. Bár a 75 év feletti személyek 30% -ának vannak tünetei, a nem tüneti (radiológiai) osteoarthritis a betegek több mint 20% -ánál jelentkezik a 3. évtizedben, és 80% -ánál a 8. évtizedben (2).

A térd a leggyakrabban érintett ízület, különösen a súlyviselés miatt. A térd osteoarthritisje jelentősen befolyásolhatja az egyén életminőségét; még a gyaloglást is lehetetlenné teszi (2).

A kezelési módszerek közé tartozik a fogyás, az ízület súlyának csökkentése, nyújtó gyakorlatok, nem szteroid gyulladáscsökkentő és szteroid gyógyszerek, valamint fizioterápia. Másrészt az ortopédiai megközelítés során előnyös lehet egy olyan patológiás folyamat, amely magában foglalja az ízületek felületének cseréjét fémekkel (1, 2).

A proloterápia olyan injekciós terápiás módszer, amely képes megfordítani a degenerációs folyamatot a test regenerációs potenciáljának aktiválásával. Ez az egyetlen módszer, amely képes elkerülni a beteget a nagyobb műtéti beavatkozásoktól azáltal, hogy klinikai javulást biztosít még IV fokozatú gonartrózis esetén is (3).

Ez az esettanulmány célja a proloterápia klinikai és radiológiai eredményeinek megvitatása olyan betegnél, akinek a teljes térdprotézisét tervezték, de műtét nem hajtható végre együttes betegségek miatt.

2. Esetismertetés

Egy 72 éves nőnek több mint 5 éve súlyos fájdalmai voltak a térdén. Tíz éven át krónikus obstruktív tüdőbetegség, 20 év cukorbetegség és 30 év magas vérnyomás volt a kórtörténetében. A fizioterápia mellett két évvel ezelőtt intraartikuláris szteroidot és egy évvel ezelőtt hialuronsav injekciókat alkalmaztak, és panaszai nem oldódtak meg ezekkel a kezelésekkel, bár hat óránként 500 mg paracetamolt, 30 mg koffeint, 10 mg kodeint alkalmazott és 25 mg dexketoprofen-trometamolt nyolc óránként.

Az utolsó beutalt orvos beteg teljes térdprotézist ajánlott, de kijelentette, hogy a műtéti beavatkozás kedvezőtlen lenne rendszertelen krónikus betegségei miatt. Végül is a beteget klinikánkra irányították.

A fizikális vizsgálat érzékenységet mutatott ki a mediális és laterális collateralis szalagokban, a pes anseriusban, a patellaris szalagban és a koszorúér szalagon. Csökkenés következett be az ízület hajlítási szögénél, a mozgástartománynál (ROM = 90 fok), és a stressztesztek pozitívak voltak.

Visual Analog Scale (VAS), Price et al. (4), a beteg fájdalomszintjének mérésére használtuk. A fájdalom szintjét a legsúlyosabb fájdalomszint közelében állítottuk össze (Scala 1).

A Western Ontario és a McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) skálát (5) alkalmaztuk a beteg osteoarthritis szintjének mérésére: Fájdalom szint; 25 pont, merevségi szint; 10 pont, fizikai funkcióvesztés; 80 pont, és az összes WOMAC 115 pont.

A radiológiai értékelés során a beteget IV fokozatú osteoarthritisként diagnosztizálták a szignifikáns oszteofita jelenlét és a teljes ízületi tér szűkülete miatt (1. táblázat) (1. ábra).

Asztal 1.

StageBemutatás

1	Minimális osteophyte, normális ízületi tér
2	Jelentős oszteofita, gyanús ízületi szűkület
3	Jelentős oszteofita és jelentős ízületi tér szűkül
4	Jelentős oszteofita és teljes ízületi szűkület

A vérelemzésről és a biokémiai tesztekről a normál értéket jelentették. A proloterápiás protokoll beadásáról azután döntöttek, hogy megkapta a páciens írásbeli beleegyezését.

2.1. Terápiás protokoll

Hat térdproloterápiás protokollt alkalmaztak a beteg számára, havonta egy alkalommal.

A beteget monitorozták EKG-vel, artériás vérnyomás és pulzus-oximéter mérésekkel. 50 mcg fentanilt, 1 mg midazolamot és 50 mg propofolt osztott adagokban adtak a betegnek sedoanalgesia esetén.

A vizsgálati érzékenységet az injekciós terület sterilizálása után jelöltük meg. 4 cm3 25% dextrózt + 4 cm3 0,2% lidokain oldatot intraartikulárisan injektáltunk. Oldalsó térdinjekciók.

0,5 cm3 15% dextrózt + 0,5 cm3 0,2% lidokain oldatot injektáltunk az ízület körüli bizonyos pontokra (ízületi kapszula, mediális koszorúérszalag behelyezése, mediális mellékoldali szalag behelyezése, teno-periostealis csatlakozás, pes anserem semimembranosus pont behelyezése sípcsont felett, gastrocnemius és adductor magnus pontok behelyezése a combcsont fölé, fibro-osseous csatlakozás, íves és ferde szalagok behelyezése, laterális koszorúér-szalag behelyezése, laterális collateralis szalag behelyezése, teno-periostealis csomópont, iliotibialis traktus a sípcsonton, bicepsz behelyezése femoris pont a fibuláris fejnél, a gastrocnemius és a popliteus pontok behelyezése a combcsontba).

Öt alkalommal adtuk be a bőr kísérletét 15 pontos injekciókhoz, és 22 cm3 oldatot használtunk.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők és a szteroidok elvesznek. Folytatták a súlycsökkenést, az ízület súlyának csökkentését, a nyújtási gyakorlatokat és a fizioterápiát.

3. Következtetések

A beteget 6 ülés végén értékelték. A VAS pontszámot a fájdalommentes ponthoz közel mértük (Scala 2).

Jelentős javulást figyeltek meg a WOMAC skálán (Fájdalom szint; 5 pont, merevségi szint; 2 pont, Fizikai funkcióvesztés; 15 pont és az összes WOMAC 22 pont)

A páciens oszteoartritisz-szintje egy év múlva a radiológiai értékelés során I. fokozatúvá vált (2. ábra).

Növekedés történt az ízület hajlítási szögénél, a mozgástartománynál (ROM = 115 fok).

Nagyon fontos, hogy az előrehaladott stádiumú gonartrózisos betegeknél javulást mutattak a proloterápia utáni klinikai és radiológiai bizonyítékok. A fájdalomszint csökkenése mellett a IV fokozatú ízületi gyulladást egy év után röntgenfelvétellel javítottuk I. fokozatúvá.

Az injekciós terápiákat általában gonartrózis esetén alkalmazzák nem sebészeti kezelési módszerként. Ezen eljárások többsége vagy kortikoszteroidokat, vagy hialuronsavat tartalmaz. Ezek a terápiák rövid távon csökkentik a panaszokat. De nem találtak bizonyítékot arra, hogy hosszú távon javítanák az ízületi gyulladás szintjét (1-3, 6, 7). Terápiás módszerünkkel klinikai és radiológiai javulást sikerült kimutatni.

Korlátozott számú kettős-vak, randomizált vizsgálat található az irodalomban. Hackett és munkatársai tanulmánya. (6) 1960-ban az első felülvizsgálat. Reeves és munkatársai tanulmányai. (8-10.) Azok a további vizsgálatok, amelyek bizonyítják a betegek klinikai jelentős javulását a proloterápia után.

A proloterápia olyan eljárás, amelynek során a proliferatív oldatokat szalagos struktúrákba injektálják a regeneráció érdekében. Az injektált oldat gyulladást okoz a kötőszövetben. A gyulladásra adott immunválasz regenerálja a szalagos vegyületeket és megoldja az ízületi gyulladás során fellépő szalagos lazaságot (6, 7).

A szinoviális ízületi porc degenerációjának oka, amely szerepet játszik az osteoarthritis patológiájában, még nem bizonyított (6, 7). Esetünkben a proloterápia sikeres volt a degeneráció visszafordításában. Tehát a szalagos struktúrák kulcsfontosságúnak tekinthetők az ízületi gyulladás kialakulásában. Az ízület stabilitását szalagos struktúrák tartják fenn. Az ízületek mechanikájának károsodása ezen struktúrák lazasága és degenerációja miatt túlzott súlyt okozhat az ízületi szövetekben. A panaszok oka a porc degenerációja lehet a degeneráció utolsó lépése a kóros úton; nem az ízületi gyulladás kezdete (7).

Az ok, hogy a csak az ízületi porcot érintő terápiák csak átmeneti javulást eredményeznek, az az, hogy ezek a terápiák nem erősítik meg a fontos szalagos struktúrákat. Az ízületi mechanika javulása az ínszalagos struktúrák regenerálása után szinoviális regenerációt eredményezhet (7). A ligamentos megközelítés új megoldásokat kínálhat az ízületi gyulladás kezelésében, és rengeteg beteget megakadályozhat a nagyobb sebészeti beavatkozásokban.

Esetünk az a jelentés, amely radiológiai bizonyítékokat mutat be az osteoarthritis szintjének javulásának klinikai eredményei mellett.

Ezen esettanulmány eredményeként további vizsgálatok végezhetők azzal a céllal, hogy a műtét előtt más, minimálisan invazív kezelési lehetőséget kínáljanak a betegek számára.

Véleményünk szerint a proloterápiát gyakrabban lehet előnyben részesíteni hatékony módszerként, amint a szalagos struktúrák jelentősége az osteoarthritis patogenezisében megállapításra kerül.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők hálásak a Gulhane Katonai Orvosi Akadémia Aneszteziológiai Tanszékének, a Haydarpasa Oktató Kórház orvosainak az együttműködésükért.

Lábjegyzetek

Az egészségpolitikára/gyakorlatra/kutatásra/orvosi oktatásra gyakorolt hatás:A prolotráfiai kezelés más, minimálisan invazív kezelési lehetőséget kínál azoknak a betegeknek, akiket a műtét nem tudott elvégezni társbetegségek miatt.

A szerzők közreműködése: Tanulmányi koncepció és tervezés: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Onder Taylan Cifci, Adatszerzés: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Onder Taylan Cifci, Adatok elemzése és értelmezése: Ilker Solmaz, Onder Taylan Cifci, A kézirat elkészítése: Ilker Solmaz, Onder Taylan Cifci, A kézirat kritikai átdolgozása a fontos szellemi tartalomhoz: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Onder Taylan Cifci, Statisztikai elemzés: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Adminisztratív, technikai és anyagi támogatás: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Tanulmányi felügyelet: Ilker Solmaz, Suleyman Deniz, Onder Taylan Cifci .

Pénzügyi beszámoló: Igazoljuk, hogy a kéziratban tárgyalt anyaggal kapcsolatban nincs összeférhetetlenség egyetlen pénzügyi szervezettel sem.

Finanszírozás/támogatás: Az ebben a kéziratban bemutatott kutatást egyetlen intézmény sem finanszírozta.