Élettani Hírek Magazin

Szerkesztőbizottság
Hozzájárul
Jelenlegi probléma

Korábbi kiadások
- A 111–119
  - 119. szám
  - 118. szám
  - 117. szám
  - 116. szám
  - 115. szám
  - 114. szám
  - 113. szám
  - 112. szám
  - 111. szám
- A múltbeli számok 101-110
  - 110. szám
  - 109. szám
  - 108. szám
  - 107. szám
  - 106. szám
  - 105. szám
  - 104. szám
  - 103. szám
  - 102. szám
  - 101. szám
- A 91–100
  - 100. szám
  - 99. szám
  - 98. szám
  - 97. szám
  - 96. szám
  - 95. szám
  - 94. szám
  - 93. szám
  - 92. szám
  - 91. szám
- A múlt számok 81-90
  - 90. szám
  - 89. szám
  - 88. szám
  - 87. szám
  - 86. szám
  - 85. szám
  - 84. szám
  - 83. szám
  - 82. szám
  - 81. szám
- Korábbi számok 71-80
  - 80. szám
  - 79. szám
  - 78. szám
  - 77. szám
  - 76. kiadás
  - 75. szám
  - 74. szám
  - 73. szám
  - 72. szám
  - 71. szám
- Korábbi számok 61-70
  - 70. szám
  - 69. szám
  - 68. szám
  - 67. szám
  - 66. szám
  - 65. szám
  - 64. szám
  - 63. szám
  - 62. szám
  - 61. szám
- Korábbi számok 51-60
  - 60. szám
  - 59. szám
  - 58. szám
  - 57. szám
  - 56. szám
  - 55. szám
  - 54. szám
  - 53. szám
  - 52. szám
  - 51. szám
- Korábbi számok 41-50
  - 50. szám
  - 49. szám
  - 48. szám
  - 47. szám
  - 46. szám
  - 45. szám
  - 44. szám
  - 43. szám
  - 42. szám
  - 41. szám
- Korábbi számok 31-40
  - 40. szám
  - 39. szám
  - 38. szám
  - 37. szám
  - 36. kiadás
  - 35. kiadás
  - 34. kiadás
  - 33. szám
  - 32. kiadás
  - 31. szám
- Korábbi számok 21-30
  - 30. szám
  - 29. szám
  - 28. kiadás
  - 27. szám
  - 26. szám
  - 25. szám
  - 24. szám
  - 23. szám
  - 22. szám
  - 21. szám
- Korábbi számok 11-20
  - 20. szám
  - 19. szám
  - 18. szám
  - 17. szám
  - 16. kiadás
  - 15. szám
  - 14. szám
  - 13. szám
  - 12. szám
  - 11. szám
- Korábbi számok 1-10
  - 10. szám
  - 9. szám
  - 8. szám
  - 7. szám
  - 6. kiadás
  - 5. kiadás
  - 4. szám
  - 3. szám
  - 2. kiadás
  - 1. szám

2014 tél - 97. szám

Az emberi anyagcsere és az elhízás: a testmozgás hatása

Ez a cikk a fizikai aktivitás és a testmozgási programok emberi anyagcserére és elhízásra gyakorolt hatásait tárgyalja. Bemutatja, hogy a testmozgás és a testmozgás milyen fontos a testsúlytól és az összetételtől függetlenül, és számos sikeres beavatkozásról számol be, beleértve a közösségi alapú testedzési programokat, amelyek csökkentik a testzsírt és javítják az egészségkimenet mutatóit a túlsúlyos/elhízott egyéneknél.

Az emberi anyagcsere és az elhízás: a testmozgás hatása

Ez a cikk a fizikai aktivitás és a testmozgási programok emberi anyagcserére és elhízásra gyakorolt hatásait tárgyalja. Bemutatja, hogy a testmozgás és a testmozgás milyen fontos a testsúlytól és az összetételtől függetlenül, és számos sikeres beavatkozásról számol be, beleértve a közösségi alapú testedzési programokat, amelyek csökkentik a testzsírt és javítják az egészségkimenet mutatóit a túlsúlyos/elhízott egyéneknél.

Dr. Naomi Brooks és Dr. Stuart Galloway
Egészségügyi és testmozgástudományi kutatócsoport, Stirlingi Egyetem, Egyesült Királyság

Az elhízás gyors és folyamatos növekedése mind a fejlett, mind a fejlődő világban a világ jelenlegi kritikus egészségügyi problémája. Az elhízás szintjének növekedése a közegészségügy számára nagy kihívást jelent, mivel az elhízás hozzájárul a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, agyvérzés, a rák és az életminőség romlásának megnövekedett eseteihez. A metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség szintén kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezenkívül a zsírszövet - azaz a hasi és az intraabdominális (zsigeri) zsírszövet - elhelyezkedése a kardiometabolikus betegség kockázatának növekedésével jár. A kardiometabolikus betegség miatti morbiditás és mortalitás nagy terhet ró az egyénekre, a családokra és a közösségekre, és fokozott pénzügyi terhet ró az egészségügyi ellátórendszerekre.

A legegyszerűbb, hogy az elhízást a megnövekedett energiafogyasztás okozza egyidejű energiafelhasználás nélkül. Ez azonban nem ilyen egyszerű. A környezeti és viselkedési tényezők, beleértve a megnövekedett kalóriabevitelt és az élelmiszer-bevitelt (magas cukor- és zsírtartalmú ételek), befolyásolhatják az energiahiányt. A fizikai aktivitás csökkenése is hozzájárul, egyesek inkább érvelnek az elhízás válságához. A fizikai inaktivitás és a mozgásszegény életmód az anyagcsere-rendellenességek független kockázati tényezője. Megfelelő fizikai aktivitás szükséges az anyagcsere-egészséghez, és csökkenti az érelmeszesedéssel és anyagcsere-rendellenességekkel járó kockázati tényezőket, különösen a magas vérnyomás, az inzulinrezisztencia, a glükóz intolerancia, az alacsony HDL-koleszterin, a magas LDL-koleszterin és a magas trigliceridszintek kiigazítását. A csökkent mozgásszegény idő (kevesebb ülés) mellett a fizikai aktivitás ajánlott mind az anyagcserezavarok megelőzésében, mind kezelésében.

A testtömeg-index alapján mért megnövekedett testtömeg (BMI: tömeg (kg)/magasság (m) 2) következetesen beszámolt arról, hogy az egész életen át a megnövekedett halálozáshoz és morbiditáshoz kapcsolódik. Az egészséges egyén számára ajánlott BMI 18,5–24,9 kg/m2; a túlsúly 25–29,9 kg/m2 BMI, az elhízott pedig ≥ 30 kg/m2. A BMI azonban nem veszi figyelembe a testösszetételt vagy a zsírtömeg elhelyezkedését.

Az elhízott egyéneknél az adipociták számának és méretének (növekvő zsírtömeg) következtében egészségügyi komplikációk jelentkeznek. Az adipociták megnövekedett mérete és száma diszfunkcióhoz és celluláris stresszhez vezet, ami hozzájárul az inzulinrezisztenciához, fokozott gyulladáshoz és a keringő lipidek számának növekedéséhez (részletes áttekintést lásd Capurso & Capurso, 2012). Az elhízott személyek rezisztenciát fejtenek ki az inzulin sejtes hatásaival szemben, amely az inzulin károsodott képességének mutatkozik a glükózfelvétel stimulálásában a plazmából a zsír- és izomsejtekbe. Úgy gondolják, hogy a megnövekedett zsírsavak (FA) lipid metabolitokkal/jelátviteli molekulákkal kombinálva zavarják az inzulin-jelátviteli utat, és ronthatják az inzulin működését és hozzájárulhatnak az inzulinrezisztenciához (1. ábra). Az inzulin hatásával szembeni rezisztencia a plazma glükózkoncentrációjának emelkedését eredményezi (a normál értékeket lásd az 1. táblázatban). A hasnyálmirigy továbbra is kiválasztja az inzulint, hogy csökkentse a vércukorszintet, és végül a béta-sejtek kudarcot vallanak, és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyéneknek inzulinkezelésre van szükségük.

1. ábra Az inzulinjelzés normálisan növeli a GLUT4 transzlokációját, de az inzulinrezisztencia mellett ezt úgy gondolják, hogy blokkolja a zsírsav-metabolitok, például a hosszú szénláncú acilCoA (LCACoA), a diacilglicerin (DAG) és a ceramidok felhalmozódása. Vagyis a zsírsavak leadása nagyobb, mint az oxidációs és/vagy triglicerid-tárolási képesség. Ábra Timmers et al. (2008). További részletek az eredeti áttekintő cikkből.

A vázizom rendkívül fontos anyagcsere-szövet, és energiatermeléshez glükózt és zsírt, valamint aminosavakat használ fel. A glükóz kulcsfontosságú üzemanyag, amelyet a vázizomzat gyakorol az edzés során, és ez a felvétel és felhasználás független az inzulinaktivitástól. Így az inzulinrezisztensek, például a 2-es típusú cukorbetegek, csökkenthetik a vércukorszintet a vázizomtömegük fokozott használatával. A fizikai aktivitás, különösen éhgyomri állapotban, csökkentheti az elhízás metabolikus diszfunkciójának kóros szövődményeit azáltal, hogy fokozza a vér által hordozott és az intramuszkuláris FA-k oxidációját, csökkentve ezen FA-k inzulinrezisztenciára gyakorolt hatását. A vázizomzat krónikus összehúzódási rohamai (pl. Edzés) myokinek és gyulladáscsökkentő reakciók kialakulásához vezetnek, amelyek csökkentik a reaktív oxigénfajtákat, a mitokondriális diszfunkciókat és az ER stresszt, amelyek mind hozzájárulnak az anyagcsere-diszfunkció csökkentéséhez. Érdekes módon összefüggés mutatkozik a fizikai aktivitás intenzitása és mennyisége, valamint a szív- és érrendszeri/anyagcsere-egészségügyi eredmények között. Versenyző sportolók kutatása arra utal, hogy fizikai aktivitásuk túlnyomórészt alacsony intenzitással zajlik (

75–80%) és nagyon kevés közepes testmozgással (

5–10%) és nagyobb mennyiséget intenzív intenzitással (

15–20%). Ezen aktivitási időtartamok/eloszlások elfogadása nagyobb kardiovaszkuláris és anyagcsere-adaptációkat eredményezhet (Neal és mtsai 2013) a jól képzett szabadidős sportolókban, ami azt sugallja, hogy a fizikai aktivitás intenzitásának a spektrum könnyű és erőteljes intenzitása felé történő célzása előnyösebb lehet az egészségre . Az erőteljes tevékenység olyan egészségügyi javulásokat eredményez, mint például a szív- és érrendszeri és anyagcsere-betegségek zsírosodásának és kockázati markereinek csökkentése (például növeli az aerob kapacitást és csökkenti a zsírtömeget). Így erős összefüggések vannak az aerob fitnesz, az erőteljes aktivitás mennyisége és az adipozitás között, amelyek fontosak a kardiovaszkuláris és anyagcsere-betegség kockázati markereinek csökkentésében.

Az elmúlt 4 évben Skóciában az életmódbeli beavatkozás kutatási programját magában foglaló sikeres közegészségügyi beavatkozás kiváló példája volt az elmúlt 4 évben. A Football Fans in Training (FFIT) egy 12 hetes, nemi szempontból érzékeny testsúly- és testmozgási program, amelyet a skót Premier League klubjainak férficsoportjai szállítanak. A programot a Glasgowi Egyetem vezette, és a fogyás, a fizikai aktivitás és az étrend tudományos megközelítéseinek felhasználására fejlesztették ki, amelyeket futballklubjaik résztvevőinek juttatnak el. A beavatkozás célja az volt, hogy arra ösztönözze az egyéneket, hogy változtassanak életmódjukon, hogy csökkentsék fogyatékosságukat, fizikailag aktívabbá váljanak és egészségesebb étrendet fogyasszanak. Magánszemélyeket egész Skóciában futballklubokból toboroztak. Miután egy sikeres kísérleti tanulmány (Gray és mtsai 2013) kimutatta, hogy a 12 hetes beavatkozás kivitelezhető és pozitív hatással lehet az életmódválasztásra, az elhízás csökkentésére és a megnövekedett fizikai aktivitásra, a projektet Skóciában futballklubokkal bővítették.

450 kcal/nap és a legnagyobb mértékben megnövekedett fizikai aktivitás. Így az életmódbeli beavatkozások hatékonyabbak lehetnek, mint a jelenlegi vényköteles gyógyszerek a cukorbetegség kezelésében és megelőzésében.

A testmozgás pozitív hatásai mellett az étrend korlátozása és az ezzel járó tömeges veszteség továbbra is befolyásolja az egészséget, az elhízást és a következményes hatásokat. Egy ígéretes, nemrégiben készült tanulmány arról tanúskodik, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben jellemző béta-sejtek diszfunkciója és inzulinrezisztenciája visszafordítható (Lim és mtsai 2011). A Newcastle Egyetemen folytatott projekt egy nagyon alacsony energiafogyasztás (600 kcal/nap) hatásait vizsgálta a 2-es típusú cukorbetegségre. A résztvevők 2-es típusú cukorbetegségben (49,5 ± 2,5 év) és BMI-vel 33,6 ± 1,2 kg/m2 voltak. 1 hét energia korlátozás után az éhomi plazma glükózkoncentráció 5,9 mmol/l-re normalizálódott, és a 8 hetes vizsgálat során stabil maradt. A béta-sejtek működése és a máj inzulinérzékenysége egészséges helyreállt a 8 hetes vizsgálati időkereten belül. Az átlagos tömegveszteség 15 kg volt. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják az energiafogyasztás rövid távú csökkentésének erejét, de az étrend korlátozásával kombinálva a testmozgás biztosítaná az egészséges testösszetétel megváltoztatását, hogy elősegítse a sovány tömeg megtartását, miközben elveszíti a zsírtömeget.

Összefoglalva: a fokozott fizikai aktivitás és a testmozgás, még az elhízott egyéneknél is, jótékony hatással lehet a halálozás kockázatának csökkentésére, az izomtömeg növelésére/fenntartására és az anyagcsere javítására a tömeges veszteség, valamint az általános egészségi állapot és jólét szempontjából. Ez a cikk nagyon rövid áttekintést nyújt számos tanulmányról, kiemelve, hogy a közösségi alapú testmozgási programok és a megfelelő életmódbeli beavatkozások megvalósítása megvalósítható, és rendkívül hasznos lehet az elhízott egyének egészségügyi eredményei szempontjából. Nemrégiben hasonló megállapításokat mutattunk be a korábban hátrányos helyzetű háttérrel rendelkező nők dél-afrikai településeken végzett közösségi alapú testmozgásának beavatkozásáról, amely azt mutatja, hogy az anyagcsere-egészség javulása figyelhető meg ezen egyéneknél is. Adataink azt is bizonyítják, hogy a közösségi alapú edzésprogramok megvalósíthatók és hatékonyak a dél-afrikai településen (Brooks et al. 2014).

A bemutatott részletekből világosan kiderül, hogy az anyagcsere-egészség javításának számos módja van, beleértve a testmozgás mennyiségét és intenzitását, valamint az étrend módosítását. Bár széles körben elismert tény, hogy a testmozgás előnyös, még nem értjük a beavatkozások optimális megközelítését. Talán a nagyobb kérdés az, hogyan lehet fenntartani az embereket a testedzési programokban, amelyek általában nagy lemorzsolódási arányt mutatnak. A skót FFIT program bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a helyes megközelítés mellett a nehezen elérhető csoportokban minden bizonnyal lehetséges a megtartás és a hosszabb távú viselkedésbeli változások. Nyilvánvaló, hogy a fizikai aktivitás és a testmozgás előnyös az elhízott egyének számára, fogyással vagy anélkül. Mint ilyen, alapvető fontosságú különféle testmozgási programok beépítése és az egészségtudósok, a fiziológus fiziológusok, a viselkedésmódosító szakemberek és a táplálkozási szakemberek/dietetikusok szakértelmének felhasználása az edzésprogram vagy a fizikai aktivitás megtervezése során.

Hivatkozások

Brooks NE, Bowes J, Gava L, január N, Esterhuizen A & Myburgh KH (2014). A tizenkét hét közösségi testmozgás javítja az egészségügyi paramétereket azoknál a nőknél, akik egy félig vidéki településen élnek Dél-Afrikában. FASEB J 28: 884.25.

Capurso C és Capurso A (2012). A túlzott zsírosságtól az inzulinrezisztenciáig: a szabad zsírsavak szerepe. Vascul Pharmacol 57, 91–97.

Duncan GE (2010). A „fitt, de kövér” koncepció áttekintésre került: a népességen alapuló becslések az NHANES segítségével. Int J Behav Nutr Phys Act 24: 7: 47.

Gibala MJ, Little JP, MacDonald MJ & Hawley JA (2012). Fiziológiai adaptációk alacsony volumenű, nagy intenzitású intervallum edzéshez az egészség és a betegségek terén. J Physiol 590.5, 1077–1084.

Gray CM, Hunt K, Mutrie N, Anderson AS, Treweek S & Wyke S (2013). Túlsúlyos és elhízott férfiak testsúly-szabályozása profi futballklubokon keresztül: randomizált kísérleti kísérlet. Int J Behav Nutr Phys Act 10..

Hunt K, Wyke S, Gray CM, Anderson AS, Brady A, Bunn C, Donnan PT, Fenwick E, Grieve E, Leishman J, Miller E, Mutrie N, Rauchhaus P, White A & Treweek S (2014). A skót Premier League labdarúgó klubok (FFIT) által lebonyolított, nemi szempontból érzékeny fogyás és egészséges életmód program a túlsúlyos és elhízott férfiak számára: pragmatikus, randomizált, kontrollált vizsgálat. Gerely 383, 1211–1221.

Knowler WC, Barrett-Connor E, Fowler SE, Hamman RF, Lachin JM, Walker EA és Nathan DM (2002). Cukorbetegség-megelőzési Program Kutatócsoport. A 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának csökkentése életmódbeli beavatkozással vagy metforminnal. N Engl J Med 346, 393–403.

Lim EL, Hollingsworth KG, Aribisala BS, Chen MJ, Mathers JC és Taylor R (2011). A 2-es típusú cukorbetegség visszafordítása: a béta-sejtek működésének normalizálása csökkenő hasnyálmirigy- és májtriacil-glicerin mellett. Diabetologia 54., 2506–2514.

McAuley PA és Blair SN (2011). Elhízási paradoxonok. J Sports Sci 29., 773–782.

Neal CM, Hunter AM, Brennan L, O’Sullivan A, Hamilton DL, De Vito G & Galloway SD (2013). A hathetes polarizált edzésintenzitás-megoszlás nagyobb fiziológiai és teljesítményadaptációkhoz vezet, mint egy képzett kerékpárosok küszöbmodellje. J Appl Physiol 114., 461–471.

Talanian JL, Galloway SD, Heigenhauser GJ, Bonen A, Spriet LL (2007). Két hetes, nagy intenzitású aerob intervallum edzés növeli a nők zsírégetésének képességét edzés közben. J Appl Physiol 102, 1439–1447.

Timmers S, Schrauwen P & de Vogel J (2008). Izmos diacilglicerin metabolizmus és inzulinrezisztencia. Physiol Behav 94. o, 242–251