Az epekő előfordulása és kockázati tényezői fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél koreai populációban

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A gyulladásos bélbetegség (IBD) és az epekövek közötti kapcsolatot az 1960-as évek végétől ismerik fel. [1] Az epekő előfordulását Crohn-betegségben (CD) szenvedő betegeknél számos tanulmányban vizsgálták, a prevalencia aránya 13% és 34% között változott. [1–8]

Az általános populációban az epekő kialakulásának fő kockázati tényezői közé tartozik a női nem, az életkor növekedése és az elhízás. [9] A prevalencia a betegek összegyűjtésére támaszkodva sorozatonként változhat. A prevalenciában eltéréseket fedeztek fel országok, és ugyanazon ország különböző orvosi központjai között. [10] Mivel az epekövek számos kockázati tényezője fekélyes vastagbélgyulladásban (UC) és CD-betegeknél összehasonlítható lehet az IBD-mentes populációval, az IBD-ben szenvedő betegek epekövek kialakulásának pontos relatív kockázata életkor, nem és testtömegindex alapján (BMI) -nek megfelelő IBD-mentes kontrollt nem értékeltek részletesen. [11] Kevés vizsgálatot végeztek esettanulmányozással, és vagy nem voltak életkorhoz vagy nemhez illeszkedőek, vagy csak egy kis betegsorozatot tartalmaztak. [7,12]

Az epekövek patogenezise az UC-ben továbbra is bizonytalan. Az epekő kialakulásának kockázatát az UC-ben szenvedő betegek korlátozottak és következetlenek. [11] A vizsgálat célja az epekövek prevalenciájának és relatív kockázatának értékelése volt egy jól meghatározott UC-s betegek kohorszában az általános populációhoz viszonyítva, életkor, nem és BMI alapján, valamint az epekő fejlődésének különböző kockázati tényezőinek értékelése. UC betegeknél.

2. Módszerek

Összesen 331 UC-s beteget vontak be ebbe a vizsgálatba, akiket hasi ultrahanggal vagy hasi számítógépes tomográfiával (CT) vizsgáltak a Yeungnam Egyetemi Kórházban 2004 és 2015 között. Az UC diagnózisa standard klinikai, radiográfiai, endoszkópos és kóros kritériumokon alapult. [13] Kizárták azokat a betegeket, akik már dokumentálták az epekőbetegséget (GD), és kórelőzményükben kolecisztektómia volt az UC diagnózis előtt.

A betegek orvosi nyilvántartását utólag felülvizsgálták. Kiértékelték a kiindulási jellemzőket, beleértve az életkort, az alapbetegséget, a betegség súlyosságát, a kórházi felvételek számát, a kezelést, a teljes parenterális táplálkozási előzményeket, a betegség kiterjedését a diagnózis felállításakor, a nagy műtéti beavatkozást és a korábban elvégzett ultrahangvizsgálatot. A betegség súlyosságát és kiterjedését Mayo pontszám és Montreal osztályozás szerint osztályozták. [12] Ha nem volt alkalmazható Mayo pontszám, akkor az ultrahangvizsgálathoz legközelebb eső nap pontszámát alkalmaztuk.

A prevalencia összehasonlításához 662 olyan beteget választottunk ki az általános populációból, akik ultrahangvizsgálaton vagy hasi CT-vizsgálaton estek át egészségügyi szűrővizsgálatokra a kórházunk egészségfejlesztési központjában 2010 és 2015 között. Az életkort, a nemet és a BMI-t egyeztettük az UC csoporttal. Az epekő diagnózisát ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal állapították meg. Elemeztük az epekő rizikófaktorait UC-ben szenvedő betegeknél. A folyamatos változókat átlag ± SD értékként jelentettük, és független t tesztek segítségével elemeztük. Az eredményeket számokkal és százalékokkal fejezzük ki (kategorikus adatok), és elemezzük, adott esetben Pearson khi-négyzet teszt vagy Fisher pontos teszt alkalmazásával. A P értéke 2. A betegség kiterjedése 186 betegnél volt a proctitis (59,8%), a bal oldali vastagbélgyulladás 43-nál (13,8%) és az extenzív vastagbélgyulladás 82-nél (26,4%). Korábbi colorectalis műtétet 10 betegnél (3,2%) figyeltek meg. Kétszázötvennyolc beteg UC súlyossági indexe ≥3 volt (82,9%). Szteroiddal vagy azatioprinnal (AZA) kezelt betegek száma 146 (46,9%), illetve 60 (19,3%) volt (táblázat (1. táblázat). 1). Az epeköveket 25 UC-s betegnél (8%) és 24-en a kontrollcsoportban diagnosztizálták (3,9%, P = 0,007). Az epekövek becsült kockázata az UC-betegek esetében 2,178 (95% CI, 1,222–3,881) volt az életkor, a nem és a BMI korrekciója után.

Asztal 1

Az UC betegek és a kontroll csoport demográfiai és klinikai jellemzői.

3.2. Klinikai jellemzők és epekő kockázati tényezők UC-ben szenvedő betegeknél

A betegek csoportjában az UC diagnózistól az epekövek kimutatásáig eltelt átlagos időtartam 17,8 ± 30 hónap volt. 25 epekővel rendelkező UC-beteg közül 6 betegnél (24%) kolecisztektómián vagy ERCP-n (endoszkópos retrográd kolangiográfia) esett át tüneti betegség vagy szövődmények miatt.

Az epekővel vagy anélkül szenvedő UC-betegek átlagos életkora 57,1 ± 17,84, illetve 46,9 ± 17,53 volt. Nem volt szignifikáns különbség az átlagéletkorban a 2 csoport között (P =, 06), de szignifikáns különbség volt a ≥65 és 2 betegek között, a 2-es betegekben, nem volt szignifikáns különbség az epekő fejlődésében (P =, 058; 2,263; 95% CI, 0,982–5,213). UC-s betegeknél a férfi-nő arány 1: 0,77 volt. A női nem nem növelte az epekő kialakulásának kockázatát (P = 0,294; OR, 0,589; 95% CI, 0,246–1,409). Az általános populáció rizikófaktorai nem voltak összefüggésben az UC-ben szenvedők kockázataival.

A férfi nemek statisztikai szignifikancia nélkül magas tendenciát mutattak az epekövek kialakulásában. Az UC csoportban 10 olyan beteg volt, aki colorectalis műtéten esett át. Az olyan kontrollálatlan UC tünetek, mint a súlyos hasmenés és a hatalmas vérzés (3), a vastagbél rosszindulatú daganata (5), a vastagbél perforációja (1) és a perirectalis tályog (1) voltak a kolorektális műtét okai. A korábbi colorectalis műtét előzményei az epekövek magas tendenciáját jelezték, de nem érték el a statisztikai szignifikanciát.

Magas vérnyomás (P = 0,047; OR, 2,799; 95% CI, 1,035–7,569), cukorbetegség (P = 0,039; VAGY, 3,325; 95% CI, 1,129–9,793), életkor ≥65 év (P = 0,33); OR, 2.655; 95% CI, 1.110-6.349), és több mint 3 kórházi kezelés (P = .002; OR, 4.099; 95% CI, 1.751–9.595) erősen növelte a GD kialakulásának kockázatát egyváltozós elemzés során. Ezek közül az életkor ≥65 év (P = 0,033; VAGY, 2,655; 95% CI, 1,110–6,349) és a kórházi kezelés ≥3-szor (P = 0,01; VAG, 4,099; 95% CI, 1,751–9,595) statisztikai szignifikancia többváltozós analízissel (táblázat (2. táblázat 2).

2. táblázat

Epekő kockázati tényezők UC-ben szenvedő betegeknél.

4. Megbeszélés

Parente és munkatársai [11] arról számoltak be, hogy a CD-ben szenvedő betegeknél kétszer nagyobb az epekő kialakulásának esélye, mint a jól egyező kontrolloknak. Egy másik, ultrahangvizsgálaton alapuló tanulmány azt is kimutatta, hogy az epekövek prevalenciája CD betegeknél 13,5% volt. Ez majdnem kétszer olyan magas (7% –8%), mint az azonos korú kontrollcsoport esetében. [13] A CD-ben szenvedő betegeknél az epekövek nagyobb gyakoriságának fiziológiai oka az epesavak alacsonyabb felszívódását jelenti a terminális ileum széleskörű érintettségével vagy az ileum reszekcióját követő betegeknél. [7,22]

A CD-vel ellentétben az epekövek prevalenciája UC-ben szenvedő betegeknél továbbra is ellentmondásos kérdés. Két nemrég készült szonográfiai felmérés azt mutatta, hogy az UC-ben szenvedő betegeket kevésbé érinti az epekő, mint az általános populációban. [13,23] A jelen tanulmánynak megfelelő eredményekről is beszámoltak. Esettanulmányos vizsgálat az epekövek megnövekedett kockázatát mutatta CD-ben (OR, 3,6) és UC-ben (OR, 2,5) szenvedő betegeknél. A kockázat a legmagasabb a disztális ileumot érintő CD-ben szenvedő betegeknél (OR, 4,5), és azoknál a betegeknél, akiknek teljes UC-je a vakbélig terjed (OR, 3,3). [7] Ha és munkatársai egy másik tanulmányában [23] a prevalencia szignifikánsan magasabb volt, mint az általános populációé (13,8% vs. 3,1%). Az epekő előfordulása csaknem négyszer nagyobb volt UC-s betegeknél, mint a kontroll csoportban. A korábbi vizsgálatok prevalenciájával kapcsolatos ellentmondó eredmények oka viszonylag kis betegszámmal hozható összefüggésbe. Mindegyik vizsgálatban a beiratkozott UC-betegek különböző mértékű betegség-kiterjedése és súlyossága okozhatja az ellentmondó eredményeket.

Összefoglalva, az UC-ben szenvedő betegeknél nagyobb volt az epekövek prevalenciája az életkor és a nem szerinti általános populációkhoz képest. Az öregség, a többszöri kórházi kezelés, a magas vérnyomás és a cukorbetegség jelezte az epekövek fokozott kockázatát. A többszörös UC fellángolásban vagy időskorban szenvedő betegeket át kell szűrni az epekövek szempontjából, és az UC aktivitásának ellenőrzése lehet az epekövek megelőzésének lehetősége. Óvatosan javasoljuk, hogy rizikófaktoros UC-s betegeknél szükségessé váljon az epekő szűrése, és az epekő szövődményei is bekerülhetnek a hasi fájdalom okaiba az ilyen kockázati tényezőkkel rendelkező UC-s betegeknél.

Lábjegyzetek

Rövidítések: AZA = azatioprin, BMI = testtömeg-index, CD = Crohn-betegség, CT = számítógépes tomográfia, GD = epekő betegség, IBD = gyulladásos bélbetegség, UC = fekélyes vastagbélgyulladás.

Finanszírozás/támogatás: A tanulmányt a 2016-os Yeungnam University Research Grant támogatta.

A szerzőknek nem áll fenn összeférhetetlenségük.