Az étkezés megtervezése az ételek változatosságával, az étrend minőségével és a testsúly állapotával függ össze a francia felnőttek nagy mintájában

Absztrakt

Háttér

Az étkezés megtervezése potenciális eszköz lehet az időhiány ellensúlyozására, és ezért ösztönözheti az otthoni étkezés elkészítését, amely a jobb étrend minőségével függ össze. A mai napig azonban az étkezés tervezésére kevés figyelem irányult a tudományos szakirodalomban. Keresztmetszeti vizsgálatunk célja az étkezés megtervezése és az étrend minősége közötti összefüggés vizsgálata volt, ideértve a táplálkozási irányelvek betartását és az ételek változatosságát, valamint a súlyállapotot.

Mód

Az étkezés megtervezését, vagyis a következő napokban elfogyasztott ételek tervezését a webalapú NutriNet-Santé tanulmány 40 554 résztvevője értékelte. Az étrendi mérések magukban foglalták az energia, a tápanyagok, az élelmiszercsoportok bevitelét és a 24 órás étrendi rekordok alapján becsült francia táplálkozási irányelvek (mPNNS-GS) betartását. Az élelmiszer-fajták pontszámát szintén kiszámolták az Élelmiszer-gyakoriság kérdőív segítségével. A súlyt és a magasságot maguk jelentették be. Az étkezéstervezés és az étrendi bevitel közötti összefüggést ANCOVA-kkal értékelték, míg az mPNNS-GS pontszámok kvartilisével, az étel változatosságának kvartilisével és a súlyállapot kategóriáival (túlsúly, elhízás) logisztikai regressziós modelleket használtak.

Eredmények

A résztvevők 57% -a nyilatkozott úgy, hogy legalább alkalmanként megtervezi az étkezést. Az étkezéstervezőknek nagyobb valószínűséggel volt magasabb az mPNNS-GS (VAGY 4. kvartilis) vs.. 1 = 1,13, 95% CI: [1,07–1,20]), magasabb az általános élelmiszer-változatosság (VAGY 4. kvartilis) vs.. 1 = 1,25, 95% CI: [1,18–1,32]). A nőknél az étkezés megtervezése a túlsúly (OR = 0,92 [0,87–0,98]) és az elhízott (OR = 0,79 [0,73–0,86]) alacsonyabb esélye volt. Férfiaknál az összefüggés csak az elhízás szempontjából volt szignifikáns (OR = 0,81 [0,69–0,94]).

Következtetések

Az étkezés megtervezéséhez egészségesebb étrend és kevesebb elhízás társult. Bár a jelentett összefüggésekből nem következtethetünk ok-okozati összefüggésre, ezek az adatok arra utalnak, hogy az étkezés megtervezése potenciálisan releváns lehet az elhízás megelőzésében.

Háttér

Az iparosodott országokban az étkezési szokások és a főzési gyakorlatok jelentősen megváltoztak. Először is, a főzésre fordított idő csökkent: az Egyesült Államokban az 1965–1966-os napi 1:63 óráról 2006–2007-re 58 percre csökkentek [1]. Ezenkívül megváltozott az elfogyasztott ételek forrása: az emberek kevesebbet fogyasztanak otthon készített ételből, míg a házon kívül készített ételek az étrend egyre nagyobb részét teszik ki [2–4].

Ennek a megfigyelésnek a fényében számos tanulmány értékelte a házon kívül készített ételek potenciális hatását az étrend minőségére, valamint a súlyállapotra. Ezek a tanulmányok rámutattak arra, hogy a házon kívül készített ételek fogyasztása alacsonyabb minőségű étrenddel [5–8] és magasabb testtömeg-indexgel [9–11] jár, míg az otthon elkészített ételek tulajdonítottak előnyöket [2, 12 –14]. Az otthoni ételkészítés gyakoribbá válása az étrendi célok jobb betartásával [12], a gyümölcs-, zöldségfélék [13, 14], a rost, a folát és az A-vitamin magasabb bevitelével társult, míg a fiataloknál alacsonyabb a zsírbevitel [13]. Ezért az otthoni étkezés elkészítését egyre inkább népszerűsítik az étrend minőségének javítására és az elhízás megelőzésére irányuló stratégiaként [12–15].

Mód

Vizsgálati populáció

Adatgyűjtés

Étkezés tervezés kérdőív

Az étkezéstervezési gyakorlatokat egy opcionális kérdőív segítségével értékelték, amelyet a NutriNet-Santé kohort tanulmányban indítottak 2014 áprilisában.

Először értékelték a bevásárlási és főzési gyakorlatokat. A résztvevőket különösen arra kérték, hogy jelezzék, részt vettek-e élelmiszerboltokban (minden nap, hetente többször, hetente egyszer, hetente kevesebb mint egyszer) és főzésben (minden nap naponta kétszer, minden nap naponta, többször). hetente, de nem minden nap, hetente egyszer, ritkábban, soha) a háztartásukban. Ezután a résztvevőknek a következő kérdést tették fel: „Általában mikor választod azokat az ételeket, amelyeket étkezéshez fogsz enni?” (közvetlenül étkezés előtt, napközben, előző nap, néhány nappal előtte, egy héttel korábban, soha). A „soha” válaszoló résztvevőket mentesítették a kérdőív többi részének kitöltésére.

A résztvevőktől azt is megkérdezték, hogy korlátozni kell-e őket arra, hogy át kell gondolniuk, mit kell főzniük. A válaszokat 5 pontos Likert-skálán értékelték, egy (teljesen nem értek egyet) és öt (teljesen egyetértek) értékkel.

Ezután megkérdezték a résztvevőket, hogy terveznek-e étkezést, akár szabálytalan módon (igen, igen, igen, igen, de már nem, nem soha nem terveztem étkezést). A résztvevők számára az „étkezés megtervezése” fogalommeghatározása az volt, hogy „előre megtervezzék azokat az ételeket, amelyeket a következő napokban fogyasztanak”. Azokat a résztvevőket, akik az étkezés tervezéséről számoltak be, „étkezéstervezőknek” tekintették, míg másokat „nem étkezéstervezőknek”.

Végül a kérdőív tartalmazta az étkezés tervezésének gyakoriságát (hetente többször, hetente egyszer, kéthetente egyszer, havonta kétszer-háromszor, nem rendszeresen), időtartamát (néhány nap, egy hét, két hét vagy több)., a hét időszaka (hétköznapok, hétvégék, hétköznapok és hétvégék) és inspirációs források (személyes receptek repertoárja, Internet vagy alkalmazások, élelmiszer-vásárlás során elérhető összetevők).

Társadalmi-demográfiai és gazdasági jellemzők

A kiinduláskor és ezt követően évente a NutriNet-Santé vizsgálat résztvevőit felkérik, hogy nyújtsanak be szocio-demográfiai adatokat, ideértve a nemet, az életkorot (18–30, 30–50, 50–65,> 65 év), az iskolai végzettséget (középfokig), valamilyen főiskolai vagy egyetemi végzettség), havi jövedelem (2 700 €/fogyasztási egység), a gyermekek jelenléte a háztartásban (igen, nem), a fogyókúra fogyókúrája az elmúlt évben (igen, nem) és a fizikai aktivitás (alacsony), mérsékelt, magas). A havi háztartás jövedelmét „fogyasztási egységenként” (CU) kell kiszámítani, ahol a CU a háztartás első felnőtté, 0,5 CU a 14 éves vagy annál idősebb személyeknél, és 0,3 CU a 14 év alatti gyermekeknél, a nemzeti statisztikai módszerek és iránymutatások [39].

A fizikai aktivitást az International Physical Activity Questionnaire (IPAQ) francia változatának rövid formátumával értékeltük. Becsülték a heti energiafelhasználást metabolikus egyenértékű feladatpercekben kifejezve, és három fizikai aktivitási pontszámot állapítottak meg (azaz alacsony (12 g/nap), hozzáadott cukrok (az energiafogyasztás> 17,5% -a), vagy amikor az energiafogyasztás meghaladja a a szükséges energiaszintet több mint 5% -kal. Az egyes komponensek elhatárolása megegyezett a PNNS közegészségügyi célkitűzései által meghatározott küszöbértékkel, amikor rendelkezésre állnak [45], különben a francia ajánlott étrendi juttatások [46] szerint határozták meg. Jelen elemzésnél az mPNNS-GS-t vesszük figyelembe, a PNNS-GS módosított változatát, amely csak az étrendi összetevőket veszi figyelembe, tehát kizárja a fizikai aktivitás komponensét. Így a maximális pontszám 13,5 volt.

Élelmiszer változatosság pontszám

Az élelmiszer-változatosság meghatározása szerint az adott referencia-időszak alatt elfogyasztott különféle élelmiszerek száma [47]. Figyelembe véve, hogy a szezonalitás valószínűleg befolyásolja az étel változatosságát, és hogy 10–15 napos időszakot ajánlottak az ételfajta pontos értékeléséhez [48], az étel változatosságát egy Food Frequency Questionnaire (FFQ) segítségével értékelték.

Tizenhat hónappal az alapérték után a résztvevőket felkérték, hogy töltsenek ki egy saját kezűleg 240 tételes FFQ-t, hogy értékeljék az elmúlt év szokásos étrendi bevitelét [49]. A résztvevőket arra kérték, hogy számolják be fogyasztási gyakoriságukat annak alapján, hogy hányszor ették meg a javasolt szokásos adagméretet (tipikus háztartási mérések, például kanál vagy szokásos egység, például joghurt). A fogyasztás gyakorisága az elmúlt év szokásos fogyasztására hivatkozott, növekvő mértékben, ideértve az éves, havi, heti vagy napi egységeket is, és a résztvevőket csak egy válasz megadására kérték.

Az élelmiszer-változatosság pontszáma megfelelt annak a FFQ-tételnek a számának, amelyet az elmúlt év során legalább egyszer elfogyasztottak [47]. A maximális pontszám ezért 240 volt. A gyümölcs- és zöldségféleség-pontszámokat a résztvevők által jelentett különböző gyümölcsök és zöldségek száma alapján is kiszámolták.

Antropometriai adatok

A magasságot és a súlyt antropometrikus kérdőív segítségével értékelték, amelyet online alapon adtak be, a kiinduláskor és azt követően minden évben [50, 51]. Az elemzéshez minden résztvevő esetében az étkezéstervezési kérdőívhez legközelebb álló adatokat használtuk.

A terhes nőkről nem gyűjtöttek adatokat. A BMI-t (kg/m 2 -ben) a súly és a négyzetmagasság arányaként számítottuk ki. A résztvevőket alsúlyosnak vagy normál testtömegnek (BMI

Eredmények

A NutriNet-Santé vizsgálat 102 703 résztvevője között, akik megkapták az étkezéstervező kérdőívet, összesen 52 949 résztvevő (azaz 51,6%) töltötte ki. Közülük 1754-et kizártak, mert úgy nyilatkoztak, hogy nem vesznek részt étkezés-készítésben a háztartásukban, 3242-et az étrendi nyilvántartásokban szereplő adatok hiánya miatt (kevesebb, mint 24 24 órás étrendi nyilvántartás vagy aluljelentés), és 7 399-et azért, mert nem teljesítették az FFQ-t, így ami összesen 40 554 résztvevő számára áll rendelkezésre elemzésekhez. A kirekesztett résztvevőkhöz képest az érintettek nagyobb valószínűséggel voltak nők, idősebbek, alacsonyabb iskolai végzettséggel, magasabb jövedelemmel, háztartásban élő gyermekekkel, fizikailag aktívak és kevésbé valószínű, hogy fogyókúrát követtek az elmúlt évben (mind P 2 (mind P 1. táblázat Az étkezéstervezők szociodemográfiai, gazdasági és életmódbeli jellemzői vs.. nem étkezéstervezők (N = 40 554 - NutriNet-Santé 2014)

A 2. táblázat az étkezéstervezők főzési gyakorlatát mutatja be vs.. nem étkezéstervezők, valamint az étkezéstervezők körében az étkezési gyakorlatok részletei. A nem étkezéstervezőkkel összehasonlítva azok a személyek, akik gyakrabban terveznek főtt ételeket. A nem étkezéstervezők többsége eldöntötte, hogy milyen ételt készítsen a nap folyamán vagy közvetlenül étkezés előtt, míg az étkezéstervezők arról számoltak be, hogy napközben, előző nap vagy néhány nappal előtte döntenek. Végül az, hogy milyen ételeket kell elkészíteni, kevésbé korlátozta az étkezéstervezőket, mint a nem étkezéstervezőket (mindezt P 2. táblázat Főzés és étkezéstervezési gyakorlatok (N = 40 554 - NutriNet-Santé 2014)

Energia, tápanyagok és ételcsoportok felvétele az étkezéstervezőkben vs.. a nem étkezéstervezőket a 3. táblázat mutatja be. Az eredménytől függően az ANOVA-kban a magyarázott variancia (r 2) százaléka 0,10 és 0,75 között változott. Összességében nagyon kicsi különbségeket figyeltek meg az étkezéstervezők és a nem étkezéstervezők energia-, makrotáp- és élelmiszercsoport-bevitelében.

Az étkezés megtervezése és az mPNNS-GS kvartilisek, valamint az étel változatosságának kvartilisei közötti összefüggéseket a 4. táblázat mutatja be.

A nem étkezéstervezőkkel összehasonlítva azok az egyének, akik étkezésüket tervezték, nagyobb valószínűséggel tartoztak az mPNNS-GS 2., 3. és 4. kvartiliséhez, mint az 1. kvartilis, ami a táplálkozási irányelvek nagyobb mértékű betartását tükrözi. Hasonlóképpen, a nem étkezéstervezőkkel összehasonlítva, az étkezéstervezők is nagyobb valószínűséggel tartoztak a teljes ételfajta, a zöldségfélék és a gyümölcsfajta 2., 3. és 4. kvartiliséhez, mint az 1. kvartilis, ami az étrend magasabb változatosságát tükrözi. Ezeknél a modelleknél az előrejelzett valószínűségek és a megfigyelt válaszok összefüggése 63,8, illetve 54,9% százalékos egyezést mutatott. További elemzés, amely az mPNNS-GS és a változatosság pontszám folyamatos változóként történő figyelembevételével hasonló tendenciákat tárt fel: az étkezéstervezők magasabb mPNNS-GS értéket mutattak (7,92 ± 0,008 vs.. 7,88 ± 0,009, P = 0,0001) és az összes ételkülönbség-pontszám (113,81 ± 0,16 vs.. 112,20 ± 0,19, P 5. táblázat: Az étkezés megtervezése és a testsúly állapota közötti összefüggést bemutató logisztikai regresszióelemzés férfiaknál és nőknél (N = 40 554 - NutriNet-Santé 2014) a

Vita

Az egyének nagy populáció-alapú mintájának felhasználásával ez a tanulmány új meglátásokat hozott az étkezéstervezési gyakorlatokról, valamint az étrend minőségével és súlyállapotával való kapcsolatukról. Az étkezés megtervezéséhez a táplálkozási irányelvek jobb betartása és a magasabb ételválaszték társult. Ezenkívül az étkezés megtervezése alacsonyabb esélyekkel társult a túlsúlyos és elhízott nőknél, valamint a férfiaknál.

Vizsgálatunkban, annak ellenére, hogy a nagy mintaméret miatt a szociodemográfiai, gazdasági és életmódbeli jellemzők között jelentős különbségek vannak, az étkezéstervezők és a nem étkezéstervezők nagyon hasonló profilokat mutattak. Különösen nem figyeltek meg jelentős különbséget az étkezés tervezésében a gyermekek háztartásban való jelenlétével kapcsolatban. Ez az eredmény ellentétben áll a korábbi kvalitatív vizsgálatokkal, amelyek azt sugallják, hogy a gyermekek jelenléte növeli az időhiány érzését [17, 23–26, 60], és ezért időmegtakarítási stratégiák kidolgozásának szükségességét, például étkezés tervezését. A fáradtság és az idő szűkössége azonban csökkentheti az étkezési tervek betartásának valószínűségét is [26].

Tudomásunk szerint ez a tanulmány elsőként írja le az étkezéstervezési gyakorlatokat egy általános populációs mintában. Összességében több mint két résztvevő elárulta, hogy legalább alkalmanként megtervezi étkezését. Általában az egyének heti többször tervezték étkezésüket, néhány napos időszakra, beleértve a hétköznapokat és a hétvégét is, és leginkább személyes recept-repertoárjukból vagy az élelmiszer-vásárlás során kapható alapanyagokból kapnak ihletet. Egy korábbi felmérés, amelyben értékelték a kanadaiak attitűdjeit és szokásait az otthoni ételek elkészítésével kapcsolatban, kiemelte, hogy a résztvevők mintegy 40% -a dönti el, mit készít vacsorára napközben, 27% előző nap és 33% legalább két nappal korábban [29] . Ez utóbbi azonban nem vizsgálta az étkezés tervezésének módozatait.

Eredményeink azt mutatták, hogy azok a nők, akik étkezést terveztek, kevésbé voltak túlsúlyosak vagy elhízottak, míg a férfiaknál csak az elhízással volt összefüggés. Mivel az étkezéstervezőknek jobb minőségű étrendjük van, ez potenciálisan megakadályozza a túlsúlyt ezekben az egyénekben [52]. Nem zárhatjuk ki azonban a fordított okozati összefüggést sem. Azok, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az étel- és súlykezelésnek, nagyobb valószínűséggel tervezik meg étkezésüket. Ennek a hipotézisnek megfelelően két szakirodalmi tanulmány kiemelte, hogy az étkezés megtervezését gyakrabban használják a sikeres fogyókúrázók, mint azok, akik nem tartottak fenn fogyást [36, 37].

A közegészségügy szempontjából eredményeink támogató betekintést nyújtanak arra, hogy az étkezés tervezésének elősegítése ösztönözheti az egészségesebb és változatosabb otthoni étkezések elkészítését. Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a szülőket érdekli az étkezés tervezésének elsajátítása [28, 60], más eredmények szerint azonban az étkezés tervezését is összetettnek és időigényesnek tekintik [62]. Speciális eszközök segíthetik az embereket az étkezéstervezés irányításában, de az idő múlásával elfogadhatónak és fenntarthatónak kell lenniük, fontos meghatározni a fogyasztók igényeit. Jelen adatok rávilágítottak arra, hogy az étkezés tervezésének különféle módjai vannak. Példaként megfigyeltük, hogy az élelmiszer-vásárlás során rendelkezésre álló összetevők valószínűleg befolyásolják az étkezés tervezését, míg a meglévő eszközök inkább menüket javasolnak az élelmiszer-vásárlás tervezéséhez.

Erősségek és korlátozások

A tanulmány egyik fő erőssége a nagy mintaméret volt, amely lehetővé tette az étkezéstervezési gyakorlatok népességi szintű értékelését. A webalapú platformon összegyűjtött társadalmi-gazdasági és életmódbeli változók széles skálája lehetővé teszi a zavaró tényezők lehetséges hatásainak ellenőrzését. Ezenkívül a 24 órás étrendi nyilvántartások értékeléséhez használt webalapú eszköz jó érvényességet mutatott a korábbi tanulmányokban [63, 64]. A szezonalitásnak az ételváltozatokra gyakorolt hatása miatt azonban az FFQ-t alkalmazták az étrendi változatosság értékelésére, mivel ez viszonylag hosszú ideig lehetővé teszi a szokásos beviteli becsléseket [65].

Következtetések

Eredményeink rávilágítottak arra, hogy az étkezésüket tervező egyének nagyobb eséllyel rendelkeznek jobb étrendi minőséggel, ideértve a táplálkozási irányelvek magasabb betartását, valamint a megnövekedett ételválasztékot. Ezenkívül az étkezés megtervezése alacsonyabb esélyekkel társult az elhízáshoz férfiaknál és nőknél, valamint túlsúlynál csak nőknél. Bár intervenciós vagy prospektív kutatásokat kell végezni az ok-okozati összefüggések levonása érdekében, ezek az adatok arra utalnak, hogy az étrend minőségének javítása és a túlsúly megelőzése érdekében az étkezés tervezésének népszerűsítése felmerülhet. Egy ilyen eszköz részben megoldhatná az időhiány kérdését, amelyet a fogyasztók jelentenek az ételkészítéshez, és ezért ösztönözheti az otthoni főzést. Figyelembe véve az étkezés tervezésének ebben a tanulmányban meghatározott lehetséges előnyeit, érdekes lenne, hogy a jövőbeni kutatások értékeljék azoknak az alkalmazásoknak az előirányzatait és hatását, amelyek célja az étkezésüket tervező egyének támogatása.