Étrendi energia sűrűség az elhízás kezelésében: egy éves vizsgálat 2 súlycsökkentő étrend összehasonlításával 2

Absztrakt

Háttér

Az alacsony energiasűrűségű (kcal/g) ételek fogyasztása több nap alatt csökkenti az energiafogyasztást, de ennek a súlycsökkentési stratégiának a hatékonyságát nem tesztelték.

Célkitűzés

Az étrend energiasűrűségének csökkentését célzó két stratégia súlycsökkenésre gyakorolt hatásait összehasonlítottuk 1 év alatt.

Tervezés

Az elhízott nőket (n = 97) véletlenszerűen olyan csoportokba sorolták, akiknek tanácsot adtak a zsírbevitel csökkentésére (RF csoport) vagy a zsírbevitel csökkentésére és a vízben gazdag ételek, különösen a gyümölcsök és zöldségek fogyasztásának növelésére (RF + FV csoport). Nem rendeltek célokat az energia vagy a zsír bevitelére; az alanyokat arra utasították, hogy étkezésük elveinek betartása mellett ad libitum mennyiségű ételt fogyasszanak.

Eredmények

1 év elteltével a vizsgálat befejezőinek (n = 71) mindkét csoportban szignifikánsan csökkent a testsúlya (P Kulcsszavak: Energiasűrűség, gyümölcs és zöldség, vízben gazdag ételek, zsírbevitel, elhízás, testsúly-szabályozás

BEVEZETÉS

Mivel az elhízás 1980 óta megduplázódik (1), sürgős szükség van hatékony, táplálkozásilag kiegyensúlyozott súlycsökkentő stratégiákra. Bár sok diéta rövid távú fogyást eredményez, a fogyás hosszú távú betartása és fenntartása nehéz elérni (2). Az energiafogyasztás csökkentésének megközelítései általában az adagok vagy az ételválasztás korlátozására összpontosítanak; az ilyen korlátozó megközelítések azonban éhezéshez és elégedetlenséghez vezethetnek. A klinikai vizsgálatok során az éhség a fogyás hiányával vagy a súly visszanyerésével járt (3-5). Ezzel szemben egy étrendi stratégia, amely kielégítő mennyiségű étel fogyasztásával segíti az egyéneket az éhség kezelésében, javíthatja a betartást és növelheti a fogyást. Az egyik ilyen megközelítés az egyének ösztönzése az étrend energia-sűrűségének csökkentésére alacsony energia-sűrűségű ételek fogyasztásával.

Az étrend energiasűrűsége (kcal/g) csökkenthető a zsírbevitel csökkentésével, amelynek nagyobb az energiasűrűsége (9 kcal/g), mint a szénhidrátnak vagy a fehérjének (4 kcal/g). A vízben gazdag ételek, például gyümölcs és zöldség étrendbe való felvétele szintén csökkentheti az étrendi energia sűrűségét, mivel a víz súlyt és mennyiséget ad az ételhez anélkül, hogy energiát adna hozzá. Ugyanazon kalóriamennyiség esetén az alacsony energiasűrűségű étrendet követő egyének nagyobb súlyú ételt fogyaszthatnak, és így kevesebb éhséget tapasztalhatnak, mint az egyes részeket korlátozó étrendet követők.

Több laboratóriumi alapú, ellenőrzött vizsgálatot végeztek, amelyekben a résztvevőket olyan tesztételekkel vagy étrendekkel kínálták, amelyek zsírtartalma, gyümölcs- és zöldségmennyisége vagy mindkettő (6-13) között változtak. E tanulmányok eredményei azt jelezték, hogy ezek a stratégiák az étrendi energiasűrűség csökkentésére hatékonyak voltak az energiafogyasztás csökkentésére akár 11 hétig. Számos klinikai vizsgálat megállapította, hogy a zsírfogyasztás korlátozása és a zsírcsökkentés kombinálása a megnövekedett gyümölcs- és zöldségfogyasztással mind súlyvesztéshez vezet (14-17). Bár ezek a kísérletek nem értékelték a diéta energiasűrűségét (18), lehetséges, hogy a fogyás az étrendi energiasűrűség csökkenésével függ össze. Az étrendi energiasűrűségnek a testtömegre gyakorolt specifikus hatását azonban még nem vizsgálták alaposan. Egy vizsgálat, amely mind az energiasűrűséget, mind a testsúlyt felmérte, megállapította, hogy az alanyok utasítása arra, hogy napi 2 adag alacsony energia-sűrűségű levest építsenek be egy csökkentett kalóriatartalmú étrendbe, nagyobb súlycsökkenést eredményezett, mint ugyanannyi energia beépítése a magas energia sűrűségű snack ételek (19). Ezek a tanulmányok azt sugallják, hogy az étrend energia-sűrűségének csökkentése valószínűleg hatékony stratégia a testsúly kezelésében, és tovább kell vizsgálni.

A jelen vizsgálat az étrend energia-sűrűségének csökkentésére vonatkozó tanácsok súlycsökkenésre gyakorolt hatását vizsgálta. Két különböző stratégiát teszteltek: az egyik a zsírbevitel csökkentését javasolta, a másik pedig a vízben gazdag ételek fokozott fogyasztását és a zsírbevitel csökkentését javasolta. Feltételezték, hogy az egyének csökkentett zsírtartalmú étrend betartása az étrendi energiasűrűség csökkenéséhez vezet, ami a fogyással jár. Ezenkívül feltételezték, hogy a vízben gazdag ételek alacsony zsírtartalmú étrendbe való beépítésének elősegítése az étrendi energia sűrűségének és energiafogyasztásának további csökkenéséhez, nagyobb súlycsökkenéshez és kevesebb éhséghez vezet, mint a csökkentett zsírtartalmú étrend tanácsadása egyedül.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Tárgyak

A lehetséges alanyokat szórólapok és újsághirdetések útján toborozták. A jogosultságot telefonos interjú, fizikai szűrés és kérdőívek segítségével határozták meg, amelyek értékelték a depresszió tüneteit (20), az étkezési rendellenességek tüneteit (21–23), valamint a fizikai tevékenység biztonságos elvégzésének képességét (24). Az alanyokat akkor vettük figyelembe a vizsgálatba, ha 20 és 60 év közötti nők voltak, testtömeg-indexük (BMI; kg/m 2 -ben) 30–40; így minden alanyot elhízottnak minősítettek (25). A válaszadókat kizártuk, ha a vérnyomásuk> 140/90 Hgmm, a szérum triacilglicerin> 400 mg/dl, vagy az összkoleszterin magasabb volt, mint életkoruk 90. percentilisénél (26); súlyos egészségi állapota volt, amely kizárta a részvételt, vagy bármilyen, a fizikai aktivitást korlátozó állapotot; terhes vagy szoptató volt; szelektív szerotonin-visszavételi gátlót szedtek; depressziós vagy rendezetlen étkezési tünetei voltak; vagy súlycsökkentő programban vettek részt.

A vizsgálatban szükséges minta nagyságát elhízott nők adatainak felhasználásával becsülték meg, akik súlycsökkentő vizsgálatban vettek részt, hasonló étrendű érintkezési táplálkozási beavatkozással (19). Becslések szerint egy beavatkozási csoportonként 35 alanyból álló minta lehetővé tenné a csoportok közötti 2,4 kg (5,3 lb) súlycsökkenés különbség kimutatását ismételt mérések analízisével, szignifikancia szintje 0,05 és 80%. erő. Az előző vizsgálat alapján az alany 30% -os kopási arányát jósolták; így az volt a cél, hogy beavatkozási csoportonként 50 tantárgyat vegyenek fel.

Száztíz nő teljesítette a kezdeti felvételi kritériumokat, és részt vett egy kéthetes bejáratási időszakban (27, 28). Ebben az időszakban 97 nő teljesítette a másodlagos befogadási kritériumokat (papírmunka kitöltése és foglalkozásokon való részvétel). Ezeket az alanyokat az életkor és az elhízás súlyossága (BMI) szerint osztályozták, és egy rétegzett permutált blokk-tervezés alkalmazásával véletlenszerűen két beavatkozási csoport közül 1-hez sorolták őket (1. ábra). Mivel ez volt az első ilyen típusú beavatkozás az energiasűrűség felmérésére, csak a nőket tesztelték a tervezés egyszerűsítése és a statisztikai erő növelése érdekében. Az alanyok írásbeli beleegyező nyilatkozatot nyújtottak be, és részvételüket pénzügyileg kompenzálták. A protokollt a Pennsylvaniai Állami Egyetem Kutatási Védelmi Hivatala hagyta jóvá, és a klinikai vizsgálatot az University Park campusán található Általános Klinikai Kutatóközpontban végezték. Ezt a tanulmányt az Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Könyvtára (http://www.clinicaltrials.gov) által nyilvántartott nyilvános vizsgálati nyilvántartásban „A kalóriaszabályozást befolyásoló tényezők az emberi táplálkozásban” nyilvántartásba vették (> NCT00108784).

A vizsgálati alanyok beiratkozásának, véletlenszerű hozzárendelésének és a vizsgálati protokoll elkészítésének folyamatábrája.