Az étrendi gyulladásos index összefügg a megnövekedett fehérvérsejtszámmal az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatban

Michael D. Wirth

1 Rákmegelőzési és Védekezési Program, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

3 Connecting Health Innovations, LLC, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

Maria Sevoyan

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

Lorne Hofseth

4 University of South Carolina, South Carolina Gyógyszerészeti Főiskola, 715 Sumter Street, CLS 513B, Columbia, SC 29208

Nitin Shivappa

1 Rákmegelőzési és Védekezési Program, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

3 Connecting Health Innovations, LLC, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

Thomas G. Hurley

1 Rákmegelőzési és Védekezési Program, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

James R. Hébert

1 Rákmegelőzési és Védekezési Program, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, University of South Carolina, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

3 Connecting Health Innovations, LLC, 915 Greene Street, Suite 200, Columbia, SC 29208

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A fehérvérsejtek (WBC-k) vagy leukociták a három vérsejt-típus egyike (a másik kettő magában foglalja a vérlemezkéket és az eritrocitákat), amelyek a teljes vér körülbelül 45% -át teszik ki (55% -a plazma), ami a vérsejtek körülbelül 7% -át teszi ki. átlagos emberi testtömeg (Cameron JR, 1999; Pritchett és Reddy, 2015). Bizonyos WBC-k fontos funkciói közé tartozik, de nem kizárólag, a vírussal fertőzött sejtek megsemmisítése, az immunválasz irányítása citokin szekréció útján, antitestek szekréciója a fagocitózis kimutatására (limfociták), a kórokozók fagocitózis általi megsemmisítése (neutrofilek) és átalakulás makrofágok (monociták) (Pritchett és Reddy, 2015). A veleszületett és adaptív immunrendszer sajátos tulajdonságait és funkcióit másutt részletesen leírták (Labrecque és Cermakian, 2015). Fontos megjegyezni, hogy a fehérvérsejtek emelkedése normális választ jelenthet a fertőzésre és a sebgyógyulásra (Labrecque és Cermakian, 2015).

Az immunrendszer egyik fontos eleme a sérülésekre vagy sértésekre adott gyulladásos reakció. A citokinek a makrofágok által szintetizált kemoattraktánsok, amelyek képesek aktiválni más fehérvérsejteket. Második hírvivőként működhetnek, és kiválthatják az adhéziós molekulák expresszióját az endothel sejteken, amelyek elősegítik a leukociták kötődését és transzmigrációját (Levy, 1996; Pober és Cotran, 1990). Ez megint egy szükséges mechanizmus a megfelelő sebgyógyuláshoz és a fertőzések leküzdéséhez. Azonban aggodalomra ad okot, ha a gyulladásos szintet vagy a fehérvérsejteket növelő sértések vagy sérülések idővel krónikusá válnak. Tekintettel a gyulladásos citokinek és a fehérvérsejtek közötti kölcsönös kapcsolatra, az emberi test krónikus sérülése vagy sértése örökös ciklust hozhat létre, növelve a gyulladásos citokinek és fehérvérsejtek szintjét (Libby, 2007). A gyulladás krónikus szintjét számos krónikus betegség társította, beleértve, de nem kizárólag, a 2-es típusú cukorbetegséget (T2DM), a szív- és érrendszeri betegségeket (CVD), a gyomor-bélrendszeri betegségeket és a rákot (Libby, 2007). A fehérvérsejteket a gyulladás megbízható sejtbiomarkerének tekintették (Kounis et al., 2015). A fehérvérsejtek krónikus emelkedését számos krónikus betegséghez kötik, ideértve a T2DM-t, a koszorúér-betegséget, agyvérzést és a leukémiát (Costas et al., 2016; Danesh et al., 1998; Ford, 2002; Libby et al., 2016; Vozarova et al., 2002).

A krónikus szisztémás gyulladás egyik legerősebb környezeti befolyásolója az étrend (Ahluwalia et al., 2013). Általában a gyümölcs- és zöldségfélék, a teljes kiőrlésű gabonafélék és a halak (például a mediterrán) magas fogyasztásával jellemzett étrend-szokások alacsonyabb szintű szisztémás gyulladással járnak; míg a teljes és telített zsír, fehérje és egyszerű szénhidrátok magas fogyasztásával jellemzett étrendek (pl. nyugati étrend) magasabb gyulladásszinttel társulnak (Ahluwalia et al., 2013). Korábbi kutatások a táplálkozási szokásokat vagy mutatókat kapcsolták össze a fehérvérsejt számával. Például olyan indexeket és mintákat használó tanulmányok, mint a mediterrán étrend-pontszám (MDS), az olasz mediterrán index, a svéd vagy flamand étrendi ajánlások betartását mérő indexek és az Egészséges táplálkozás indexe (HEI) kimutatták, hogy az egészségesebb pontszámok fordítottan társulnak leukocita számmal (Ambring et al., 2006; Bonaccio et al., 2014; Chrysohoou et al., 2004; Dias et al., 2015; Hoebeeck et al., 2011; Loprinzi et al., 2016). Ezen étrendi mutatók vagy minták egyikét sem fejlesztették ki kifejezetten az étrendi gyulladásos potenciál tekintetében.

A diétás gyulladásos indexet (DII ®) azért fejlesztették ki, hogy jellemezze az egyén étrendi gyulladásos potenciálját a pro-gyulladáscsökkentő mennyiségi skála alkalmazásával (Shivappa et al., 2014a). A DII-t számos vizsgálatban validálták gyulladásos biomarkerek (pl. C-reaktív fehérje, tumor nekrózis faktor-alfa, interleukin-6) ellen (Julia és mtsai, 2017; Shivappa és mtsai, 2014b; Shivappa és mtsai, 2016b).; Tabung et al., 2015; Wirth et al., 2014). Ezenkívül a DII számos más gyulladással összefüggő betegséggel társult, beleértve az elhízást, a különböző rákos megbetegedéseket, a CVD-t, a telomer hosszát, a depressziót, az asztmát és a mortalitást (Graffouillere et al., 2016; Harmon et al., 2017; Kesse- Guyot és mtsai, 2016; Neufcourt és mtsai, 2016; Ruiz-Canela és mtsai, 2015a; Shivappa és mtsai, 2016a; Shivappa és mtsai, 2015a; Shivappa és mtsai, 2017b; Shivappa és mtsai, 2015b; Shivappa és mtsai, 2016b; Wirth és mtsai, 2016b; Wirth és mtsai, 2015; Wood és mtsai, 2015). A DII-t azonban még meg kell vizsgálni a WBC szintje szempontjából. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja a keresztmetszeti összefüggést a DII pontszámok és a fehérvérsejtek között a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) felhasználásával. Pontosabban azt feltételezték, hogy a gyulladásgátlóbb étrendet folytató egyéneknél a fehérvérsejt-szint magasabb lesz, mint a gyulladáscsökkentőbb étrenddel rendelkezőké. Továbbá, mivel mind a WBC szintek, mind a DII értékek eltérnek a testtömeg-indextől (BMI) (Gregor és Hotamisligil, 2011; Ruiz-Canela et al., 2015a), amelyről ismert, hogy krónikus szisztémás gyulladással jár, a BMI-t megvizsgálták mint potenciális hatás módosítója.

2. Módszerek

2.1 A népesség tanulmányozása

2.2 Eredmények értékelése

A leukocita szám megismerése érdekében a vérvételeket képzett phlebotomisták végezték a résztvevő MEC látogatása során. A vénapunkcióval kapcsolatos részletek az NHANES laboratóriumi eljárási kézikönyvében találhatók. A teljes vérképet Coulter-módszerrel (Coulter ® HMX, Beckman Coulter, Brea, Kalifornia) (CDC, 2013) végeztük. Az ebben a vizsgálatban elemzett leukociták magukban foglalták a teljes fehérvérsejt, monocita, limfocita és neutrofil számokat 1000/mikroliterben kifejezve. Ezenkívül megvizsgáltuk a monociták, a limfociták és a neutrofilek százalékos arányát. Noha rendelkezésre állt információk a bazofilekről és az eozinofilekről, a résztvevők körülbelül 95% -ának értéke 0,4 alatt volt (1000/μl) az eozinofileknél, és 99% -uk értéke 0,2 (1000/μL) alatt volt a bazofileknél. Tekintettel e két leukocita típus korlátozott értéktartományára, kizárták őket az elemzésekből. Valamennyi eredményt folyamatos intézkedésként kezeltük.

2.3 Az étrendi gyulladásindex és a lehetséges kovariánsok

Az ön által bejelentett lehetséges zavarók között szerepelt az életkor; verseny; jövedelem; családi állapot; oktatás; napi alvás időtartama; dohányzás; heti alkoholos italok száma; egészségbiztosítás; észlelt egészség; a dohányzás családi állapota; a szívbetegség családi kórtörténete; rák, cukorbetegség, asztma, ízületi gyulladás vagy bármilyen keringési állapot korábbi diagnózisa; derékbőség; és közepesen erős és erőteljes fizikai aktivitás (MVPA idő percben). Kétéves ciklusok között 2007 és 2012 között az NHANES csonkította az életkorot 80 évre, de a 2005–2006 ciklusra 85 évre. A konzisztencia fenntartása érdekében az összes elemzést az életkor 80 évre csökkentette. A BMI a klinikán mért súly és magasság (kg/m 2) alapján.

2.4 Statisztikai elemzések

3.0 Eredmények

Rövidítések: STE = standard hiba.

2. táblázat

Átlagos vérsejtszám és százalékos arány a DII kvartilisek szerint, Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES), 2005–2014.

Immunmarker 1. kvartilis (n = 6491) 2. kvartilis (n = 6599) 3. kvartilis (n = 6 608) 4 kvartilis (n = 6348) P-érték 1 vs. 4P-érték Cont.

WBC-szám (1000/uL)	7,32 (7,21–7,44)	7,33 (7,21–7,45)	7,45 (7,34–7,57)	7.42 (7.30–7.54)	0.10	0,01
Limfocita szám (1000/uL)	2,20 (2,16–2,24)	2,20 (2,16–2,24)	2,21 (2,17–2,25)	2,20 (2,15–2,34)	0,73	0,81
Monocita szám (1000/uL)	0,55 (0,53–0,58)	0,55 (0,53–0,58)	0,56 (0,53–0,58)	0,56 (0,53–0,58)	0,58	0,36
Neutrofilszám (1000/uL)	4,33 (4,24–4,41)	4,33 (4,23–4,43)	4,43 (4,34–4,52)	4,41 (4,31–4,51)	0,06	2 (7,12 vs. 6,88, p = 0,01). Ezt azonban nem figyelték meg azok között, akiknek BMI-je 25,0 és 29,9 kg/m 2 között volt (7,29 vs. 7,20, p = 0,30), vagy azoknál, akiknek BMI-értéke ≥ 30,0 kg/m 2 (7,83 vs. 7,86, p = 0,71). . A BMI 2-vel rendelkezők közül a DII 4-es kvartilisnek szintén magasabb volt a monocitáinak és a neutrofiljeinek száma, és alacsonyabb volt a limfocita-százalékuk az 1. DII-kvartilishez képest (3. táblázat). A 25,0–29,9 kg/m 2 BMI-vel rendelkező betegek között nem figyeltek meg összefüggést a DII és a WBC között. Ugyanez vonatkozott azokra is, akiknek BMI-értéke ≥ 30,0 kg/m 2, kivéve a monociták csökkenését, amelyet megfigyeltek. Érdekes módon a derék kerülete továbbra is jelentős előrejelző maradt a BMI-rétegzett modellekben. A túlzott kiigazítás figyelembevételével a derék kerülete eltávolításra került a BMI-rétegzett modellekből, és az eredmények változatlanok maradtak.

3. táblázat

A testtömeg-index állapota szerint rétegzett DII-kvartilisek átlagos vérsejtszám- és százalékaránya, Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES), 2005–2014.