Az étrendi rostbevitel modulálja a TCF7L2 variánsok és a fogyás közötti kapcsolatot az életmódbeli beavatkozás során

A transzkripciós faktor 7-szerű 2 (TCF7L2) génen belüli egyetlen nukleotid polimorfizmus (SNP) jól ismert kockázati variáns a 2-es típusú cukorbetegség szempontjából (1). A legjobban vizsgált SNP az rs7903146, amely az inzulin szekrécióval (2) és a BMI-vel (3) is társul. Továbbá beszámoltunk arról, hogy ez a variáns befolyásolta a fogyást a Tübingeni Életmód Intervenciós Program (TULIP) során úgy, hogy a nonrisk CC allélok hordozói nagyobb súlyt vesztettek, mint az XT allél hordozók (4). A TULIP program testmozgásból és diétás beavatkozásból áll, csökkent zsír- és rostbevitel mellett (a résztvevőket arra utasították, hogy legalább 15 g rostot fogyasszanak 1000 kcal-onként). A Diabetes Megelőzési Program (DPP) nemrégiben kiadott jelentése (1) azonban nem tudta megismételni a TCF7L2 SNP rs7903146 összefüggését a sikeres fogyással az életmódbeli beavatkozás során. A szerzők feltételezték, hogy ennek oka lehet az, hogy a megnövekedett rostbevitel nem része a DPP-nek, és az étkezési rostok fontosak lehetnek a TCF7L2 szempontjából, mert megváltoztathatják a TCF7L2 és a cukorbetegség közötti kapcsolatot (5). Ezért megvizsgáltuk, hogy a rostbevitel befolyásolja-e a kapcsolatot a TCF7L2 SNP rs7903146 és a fogyás között a TULIP életmódbeli beavatkozás során.

A TULIP intervenciós programról, valamint a genotipizálásról és a klinikai jellemzőkről a ref. 4. 304 alany adatait elemeztük, amelyekhez élelmiszer-naplók álltak rendelkezésre. Ezek közül 144 hordozta a CC allélt, 160 pedig XT allélt. Az életmódbeli beavatkozás során a napi rostbevitel mediánja (25 g/nap) két csoportra osztotta. Minden résztvevő több 3 napos étkezési naplót biztosított. Ételnaplók, amelyek dokumentálják a kalóriabevitelt McCaffery JM,

Jablonski KA,

Frank PW,

et al

. TCF7L2 polimorfizmus, fogyás és proinsulin: inzulin arány a cukorbetegség megelőzési programjában. PLoS ONE 2011; 6: e21518