Az irritábilis bél szindróma kezelése interdiszciplináris megközelítéssel

Dominika Dorota Nelkowska

Pszichológiai Intézet, Kazimierz Wielki Egyetem, Bydgoszcz, Lengyelország

Absztrakt

Az irritábilis bél szindróma (IBS) multifaktoriális etiológiájú és összetett klinikai képű funkcionális rendellenesség. A bél-agy tengely diszregulációjának, mint az IBS kialakulásának fontos patogenetikai mechanizmusának közelmúltbeli felfedezése egyfajta áttörést jelent az IBS és az elterjedt társbetegségek megértésében. Ennek ellenére az IBS-kezelés még mindig sok problémát okoz, és gyakran hatástalannak bizonyul, vagy csak rövid távú hatással jár a tünetek súlyosságának csökkentésében. Az IBS jellemzőire, beleértve az etiopatogenezissel kapcsolatos új megállapításokat, interdiszciplináris kezelési megközelítést javasolnak, és aláhúzzák az orvosi és pszichológiai beavatkozások szerepét. A szakirodalom keresése elektronikus adatbázisok felhasználásával történt, a legfrissebb publikációkra összpontosítva. A felülvizsgálat hasznos lehet az IBS menedzsment legjobb stratégiájának összehangolásához.

Bevezetés

Célkitűzés

Ez a felülvizsgálat az IBS kezelésével kapcsolatos kutatásokon és irányelveken alapul. Irodalomkutatást végeztek elektronikus adatbázisok (Google Scholar, EBSCO, Springer, ScienceDirect) felhasználásával, a legfrissebb publikációkra összpontosítva. Az IBS jellemzőire, beleértve az etiopatogenezissel kapcsolatos új megállapításokat, interdiszciplináris kezelési megközelítést javasolnak, és az orvosi és pszichológiai beavatkozások szerepét hangsúlyozzák. A felülvizsgálat hasznos lehet az IBS-kezelés legjobb stratégiájának összehangolásához.

Az IBS etiopatogenezise

Az IBS tüneteit korábban általában figyelmen kívül hagyták, és inkább a neurotizmus, a neurózis vagy a túlzott öngondoskodás és a szimpátia keresésének megnyilvánulásának tekintették [11]. Bár az ilyen pszichológiai jellemzőket valóban megerősítették a vizsgálatok, az IBS összetettebb rendellenesség, és etiopatogenezise túlmutat a beszélgetési mechanizmusokon vagy a szomatizáción [12,13]. A hozzárendelhető okok sokasága a tünetek sokféleségében is megmutatkozik. A krónikus vagy visszatérő fájdalom és kényelmetlenség, valamint számos GI panasz mellett számos más klinikai tünet is alá van húzva [4,14]. Ezeket az 1. táblázat mutatja be .

Asztal 1

Az irritábilis bél szindróma domináns tünetei

A multifaktoriális etiológiát és a komplex tüneteket az elmúlt évtizedekben szisztematikusan ellenőrizték és alaposan elmagyarázták. Az etiológiát a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyének túlzott reakcióképességének, a zsigeri túlérzékenységnek, a fertőző tényezőknek, az epesav felszívódási zavarainak (IBS-D-ben), a fokozott immunológiai és neuroimmunológiai reaktivitásnak, a genetikai érzékenységnek, valamint a pszichológiai és társadalmi tényezők [4,6,9,15-19]. A közelmúltban különös figyelmet fordítottak a bél-agy tengely (GBA) diszregulációjára, valamint a stressz és a bél mikrobiota közötti kölcsönhatásokra [11,13,20,21]. A GBA megfelelő működését elengedhetetlennek tartják az emésztőrendszer fiziológiai működéséhez, míg a bél mikroflórája a GBA fontos eleme. A mikrobiota és a GBA kifejezéseket már felcserélhetően használják a központi idegrendszerrel (CNS) kölcsönös kölcsönhatások jelzésére [22].

IBS menedzsment

Az IBS okát eddig nem sikerült egyértelműen meghatározni, így a hatékony gyógyulás lehetősége is korlátozott volt [19]. Az IBS kórélettanának ismeretében az utóbbi években elért figyelemre méltó fejlődés azonban lehetővé teszi ezen állapot jobb megértését, és új perspektívákat hoz az IBS kezelésére. A különféle IBS-kezelési stratégiákról szóló publikációk növekvő száma ellenére nincs általánosan elfogadott kezelési protokoll, míg a jelenlegi klinikai irányelvek gyakran további kutatások vagy pontosítások szükségességét jelzik [28]. Figyelembe véve az IBS összetett jellegét, a kezelésnek interdiszciplinárisnak kell lennie a biopszichoszociális modell szerint [12,29]. Különböző szakemberek csoportjának összeállítása (beleértve a gasztroenterológusokat, pszichológusokat, pszichiátereket, urológusokat, nőgyógyászokat stb.) Lehetővé tenné a megfelelő diagnózist és további intézkedéseket a betegek panaszainak összessége szerint. Az izolált beavatkozások és a multidiszciplináris megközelítés közötti különbségeket az 1. és a 2. ábra mutatja be .

Az irritábilis bél szindróma kezelésének elszigetelt módszerei

Interdiszciplináris csoport az irritábilis bél szindróma kezelésére

A többdimenziós megközelítésnek a klinikai gyakorlat elengedhetetlen részévé kell válnia, mivel a „magányos ranger” modell már nem elegendő a mai gasztroenterológiához, sőt általában az orvostudományhoz sem [30]. Az IBS diagnosztikai összetettségét a 2. táblázat mutatja be, bemutatva a tanácsadóra váró lehetséges diagnosztikai csapdákat. A központi érzékenységi szindrómák közös patofiziológiai jellemzőkkel rendelkeznek és átfedik egymást; ezért csak egy jól kötött szakembercsoport képes megfelelően diagnosztizálni és kezelni a funkcionális GI-rendellenességeket, beleértve az IBS-t is [30]. Az IBS átfogó kezelésének ezután megfelelő diagnózissal kell kezdődnie, és magában kell foglalnia mind a farmakológiai, mind a nem farmakológiai kezelési módszereket, a betegség súlyosságától és a beteg igényeitől függően.

2. táblázat

Az irritábilis bél szindróma diagnosztikai összetettségének rövid bemutatása

Farmakológiai kezelés

A közelmúltban a probiotikus kezelés népszerűsége növekszik, bár ennek a módszernek a hatásaival kapcsolatban még mindig ellentmondásos bizonyítékok vannak [5,21,36-39]. Számos egyedi törzs hatékonyságát vizsgálták, köztük a Bifidobacterium infantis, Saccharomyces boulardii, Escherichia coli, Lactobacillus casei vagy Lactobacillus acidophilus [13]. Az eredmények nem meggyőzőek és nehéz egyértelműen meghatározni, hogy a probiotikumok valóban előnyt mutatnak-e a placebóval szemben, míg a specifikus készítmények hatékonysága továbbra is ellentmondásos [13,36,38]. A Lactobacillus és a Bifidobacteriumok kombinációja azonban ígéretesnek tűnik, mivel a vizsgálatok megerősítették szerepét a szoros kereszteződési gát integritásának helyreállításában, miközben gyengítették a HPA tengelyt és az autonóm idegrendszeri aktivitást [21,40]. A probiotikus kiegészítés fő előnye általában a kezelés biztonsága és a mellékhatások ritkasága [28]. Minőségellenőrzési szabványok azonban nincsenek, és óvatosság ajánlott, mivel a probiotikus kiegészítők összetétele nagyon eltérő [5].

A legfrissebb jelentések a D-vitamin pótlásának szerepét is jelzik [41–43]. A D-vitamin immunmodulátor, gyulladáscsökkentő és antimikrobiális szer, és szerepet játszik a bél mikrobiomjának szabályozásában és a bél nyálkahártya-gyulladásának szabályozásában [41,44]. A vizsgálatok jelentős D-vitamin-hiányt feltételeznek az IBS-ben szenvedő betegek körében, és az első empirikus jelentések a D-vitamin-kiegészítés hatékonyságát jelzik, amely javíthatja a tünetek súlyosságát és az életminőséget [42,43].

Egy másik új IBS kezelési javaslat, amely a bél mikroflóra moduláció jelentőségének felismerése eredményeként jelent meg, a széklet mikrobiota transzplantációja (FMT). Az FMT-t magában foglaló kezelés a bélflóra pótlására és modulációra összpontosít, amelynek során az egészséges emberi ürülékből funkcionális baktériumokat transzplantálnak a betegek GI traktusába, ahol az adagolás kapszulákat vagy enterális szuszpenziót tartalmaz [5,13,45]. Eddig a kutatási eredmények nem adnak egyértelműen pozitív értékelést. Az FMT hozzájárulhat a bél mikrobiota változásához, mivel a betegek az FMT után a széklet mikrobiális biodiverzitásának növekedését mutatták. Ugyanakkor a tünetek enyhülését a placebo-kontrollos csoportban figyelték meg, mint az FMT csoportban; ezért az FMT szempontjából nem lehet jelentős előnyt vonni [13,46,47]. Ezenkívül az FMT biztonsága jelenleg megkérdőjelezhető, mivel nincs kutatás, amely értékelné a módszer hosszú távú következményeit. Egyelőre jelentősnek tekintik a lehetséges károk kockázatát. Az általános félelem oka az, hogy az FMT visszafordíthatatlan beavatkozást von maga után a mikrobiotába és a mikrobiómába, valamint a fertőzések, a rák vagy az autoimmun rendellenességek kialakulásának lehetőségét [5,13].

Diétás beavatkozások

Pszichológiai segítségnyújtás és pszichoterápia

Az IBS-betegek személyiségére vonatkozó, szociális és érzelmi bizonytalansággal és szomatizációval kapcsolatos megállapítások jelzik a pszichológiai és pszichoterápiás beavatkozások fontosságát az IBS kezelésében. Ezenkívül, mivel a stressz és a pszichológiai tényezők közvetlenül befolyásolhatják a bél működését és hozzájárulhatnak az IBS tüneteihez, az önszabályozási mechanizmusok megerősítésén és a hatékony stresszkezelésen alapuló beavatkozások valóban relevánsak lehetnek e populáció általános működéséhez [29]. Különösen a GI tünetei lehetnek a nem megfelelő megküzdési stratégiák következményei, és egyidejűleg egyénileg érzékelt stressz okai, amelyek ördögi kört képeznek a tünetek számára (3. ábra).

Ördögi kör, amely megmutatja a stressz és az érzelmi tünetek, valamint a szomatikus reakciók közötti összefüggéseket

Eddig a pszichoterápia hatékonyságát megerősítő vizsgálatok száma az IBS-kezelésben azt mutatja, hogy ez a fajta beavatkozás javítja a betegek életminőségét, csökkenti a fájdalmat és szorongást, valamint a szomatikus tüneteket, bár nem biztos, hogy specifikus vagy a nem specifikus tényezők relevánsak [64-68]. Ennek ellenére a kognitív viselkedésterápia (CBT), valamint az éberségi terápia, az elfogadás és az elkötelezettség terápia, a testtudat terápia és a bélközpontú hipnoterápia pozitívan igazolt és bizonyult hatékony kezelésnek az IBS-ben [4,6,64,65, 68–71].

Záró megjegyzések

Mindent figyelembe véve szisztematikus egészségügyi változásokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy a leghatékonyabb kezelési stratégiákat biztosítsuk a szenvedő betegek megsegítésére. A jövőbeni erőfeszítéseknek a különféle kezelésekhez való hozzáférés javítására kell összpontosítaniuk, beleértve a pszichoterápiát is.

Életrajz

Kazimierz Wielki Egyetem, Bydgoszcz, Lengyelország