Az Orlistat hatása a súlygyarapodásra és a szív- és érrendszeri kockázati tényezőkre nagyon alacsony energiatartalmú étrend után hasi elhízásban szenvedő betegeknél

3 éves randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat

Bjørn Richelsen, MD, PHD 1,
Serena Tonstad, orvos, PHD 2,
Stephan Rössner, orvos, PHD 3,
Søren Toubro, MD 4,
Leo Niskanen, orvos, PHD 5,
Tizenhat Madsbad, MD, PHD 6,
Pertti Mustajoki, MD 7 és
Aila Rissanen, orvos, PHD 8

1 Endokrinológiai és Metabolizmus Tanszék, Aarhus Egyetemi Kórház, Aarhus, Dánia
2 Prevenciós Orvostudományi Klinika, Ullevål Kórház, Oslo, Norvégia
3 Elhízás Osztály, Egyetemi Klinika, Huddinge Kórház, Huddinge, Svédország
4 Emberi Táplálkozási Intézet, Koppenhága, Dánia
5 Orvostudományi Kar, Kuopio Egyetemi Kórház, Kuopio, Finnország
6 Endokrinológiai Osztály, Hvidovre Kórház, Hvidovre, Dánia
7 Peijas Kórház, Helsinki Egyetemi Központi Kórház, Helsinki, Finnország
8 Elhízáskutató egység, Helsinki Egyetemi Központi Kórház, Helsinki, Finnország

Címzett levelezés és újranyomtatási kérelem Bjørn Richelsenhez, egyetemi tanárhoz, az Aarhusi Egyetemi Kórház Endokrinológiai és Metabolizmus Tanszékének professzorához, Aarhus Sygehus, Tage Hansensgade 2, DK-8000 Aarhus C, Dánia. E-mail: bjoern.richelsenas.aaa.dk

3 éves randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Az orlisztát hatékonyságának vizsgálata a súlycsökkenés fenntartása során 3 éven át, a nagyon alacsony energiatartalmú étrend (VLED) által kiváltott súlyos fogyás után olyan elhízott betegeknél, akiknek metabolikus kockázati tényezői vannak, például diszlipidémia, csökkent éhgyomri glükóz és diéta- kezelt 2-es típusú cukorbetegség.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—Eredetileg a súlycsökkenést egy 8 hetes VLED (600–800 kcal/nap) indukálta 383 betegnél, átlagos BMI 37,5 kg/m 2 (30,0–45,2 tartomány). Azokat, akik testsúlyuk ≥5% -át elvesztették (383 betegből 309), véletlenszerűen randomizálták, hogy 3 évig életmód-tanácsadást kapjanak 120 mg orlisztáttal együtt, t.i. vagy megfelelő kapszulák. Az elsődleges végpontok a ≥5% -os fogyás fenntartása voltak 3 év után. Ezenkívül elemeztük a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának különbségeit az orlisztát és a placebo között.

EREDMÉNYEK—A VLED 14,4 ± 2.0 kg átlagos súlycsökkenést váltott ki a később randomizált betegek körében. Az átlagos súlygyarapodás 3 év után alacsonyabb volt az orlisztáttal, mint a placebóval (4,6 ± 8,6 vs. 7,0 ± 7,1 kg; P 2 és a derék kerülete ≥102 cm (férfiak) vagy ≥92 cm (nők). hogy az alábbi kockázati tényezők közül egy vagy több legyen: csökkent éhgyomri glükóz (plazma glükóz ≥6,1 mmol/l), diétával kezelt 2-es típusú cukorbetegség (plazma glükóz ≥7,0 mmol/l) vagy diszlipidémia (HDL-koleszterin ≤0,9 mmol/l [ férfiak] vagy ≤1,1 [nők]) és/vagy a szérum trigliceridek ≥2,0 mmol/l, de 5% 36 hónap elteltével. A másodlagos hatékonysági változók a derék kerületének és az anyagcsere profiljának változását tartalmazzák. Elemeztük a 2-es típusú új esetek kialakulását is cukorbetegség a vizsgálat során. A cukorbetegség kialakulása az éhgyomri glükóz normális vagy a csökkent éhomi glükózszinttől az éhomi glükózszint> 7,0 mmol/l-ig terjedő változásain alapult két egymást követő meghatározás során. A meghatározás magában foglalta azokat a betegeket is, akiknek anamnézisében nem volt cukorbetegség alatt elkezdte az antidiabetes gyógyszeres kezelést tanulmány.

Statisztikai analízis

Az adatokat elsősorban a kezelési szándékú populációban elemeztük, amely az összes randomizált betegből állt, akik legalább egy adag vizsgálati gyógyszert kaptak, és legalább egy utóértékelést végeztek az utolsó megfigyelés-átvitt megközelítés alkalmazásával. Az összes longitudinális adat elemzését (például a súlyt, az életjeleket, a hatékonyságot stb.) ANCOVA-val végeztük, kovariátorként a szűrési/kiindulási értékeket. A kezelési különbségek 95% -os CI-jét az LSMeans alkalmazásával becsültük meg. A modellben meghatározták a kezelés és a specifikus alcsoportok közötti interakciós hatást is. Az elsődleges végpont, a kezelés sikerességének elemzését a Cochran-Mantel-Haenszel teszttel végeztük, az összes rétegződési változóval egy időben. A cukorbetegség új eseteinek elemzését a kockázati arány felhasználásával végeztük. Minden elemzéshez a szignifikancia 0,05 szintjét alkalmaztuk.

EREDMÉNYEK-

Összesen 383 elhízott férfi és nő felelt meg a jogosultsági feltételeknek és megkezdte a VLED-kezelést. Ezek közül 309 beteget (152 férfit és 157 nőt), akik 8 hét VLED-kezelés után ≥5% -os súlycsökkenést értek el, randomizálták a vizsgálat kettős-vak, placebo-kontrollos szakaszában. Hetvennégy beteget (19,3%) kizártunk, akik a VLED alatt nem tudták elveszíteni testsúlyuk 5% -át. A randomizált csoportok összehasonlíthatók voltak az életkor és a kiindulási antropometriai mérések tekintetében (1. táblázat). Az átlagos testtömeg a szűrés során hasonló volt a két csoportban. A kockázati tényezőkkel rendelkező résztvevők száma nem különbözött a két csoport között (1. táblázat).

Fogyás

A súlycsökkenés 8 hetes VLED után 14,3 ± 2,0 kg volt azoknál, akiket randomizáltak az orlistatra, és 14,5 ± 2,1 kg-ot azoknál, akiket randomizáltak a placebóba (1. ábra). A VLED és a 36. hónap után a testtömeg-növekedés szignifikánsan kisebb volt az orlisztát csoportban a placebo kezeléshez képest (4,6 ± 8,6 vs. 7,0 ± 7,1 kg; P 10%).

Változások a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában

Új diabéteszes eseteket regisztráltak, és a placebo csoportban szignifikánsan több betegnél alakult ki 2-es típusú cukorbetegség (17 alany [10,9%]), összehasonlítva az orlistat-kezeléssel (8 alany [5,2%]) a 3 éves vizsgálat során (P = 0,041 ).

Biztonsági adatok

Noha az orlisztát rizikófaktorokra gyakorolt specifikus hatása szerény volt, vagy néhány rizikófaktor hiányzott, az orlisztát kezelés 3 éven át a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának jelentős csökkenésével járt. A jelen tanulmányból nem sikerült tisztázni, hogy ez az orlisztát sajátos hatása-e, vagy annak köszönhető-e az orlisztát által kiváltott extra 2,2–2,4 kg súlycsökkenés fenntartása. Ezek a megállapítások azonban összhangban vannak a 4 éves XENDOS-tanulmányban, amelyben a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása 37% -kal csökkent az orlisztát csoportban a placebo csoporthoz képest (14). Hogy az orlisztát csökkentheti a cukorbetegség kialakulását és javíthatja a glükóz-inzulin homeosztázist, mások is kimutatták (13). A súlycsökkenésre összpontosító egyéb életmódbeli beavatkozások szintén csökkent mérsékelt súlycsökkenéssel járó 2-es típusú cukorbetegség kialakulását mutatták (24,25).

Vizsgálatunk az elhízás azon kevés tanulmányainak egyike, amely megközelítőleg egyenlő nemi megoszlást eredményez. Az alcsoportelemzésben az orlistat és a placebo közötti súlycsökkenés különbségei kifejezettebbek voltak a nőknél, mint a férfiaknál. Ennek a nemspecifikus hatásnak az okát befolyásolhatja az a tény, hogy a placebóval kezelt nők nem voltak képesek fenntartani a testsúlycsökkenésüket ugyanúgy, mint a férfiak (nőknél csak 5,3% -os súlyvesztés, szemben a férfiak 7,5% -ával). Ezeket a nemi különbségeket azonban részletesebben meg kell vizsgálni a jövőbeni tanulmányokban.

Összegzésként megállapítottuk, hogy a lipáz inhibitorral vagy az orlisztáttal végzett 3 éves kezelés mérsékelten csökkenti a súly visszanyerését a hasi elhízottaknál a kezdeti VLED által kiváltott súlycsökkenés után. Különösen a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának szignifikáns csökkenését figyelték meg az orlistat-kezelés 3 éves időtartama alatt a placebóhoz képest. Így az orlisztát hasznos kiegészítő lehet a magas kockázatú elhízott alanyok hagyományos étrendi és életmódbeli kezeléséhez. Végül, ez a tanulmány azt jelzi, hogy a kezdeti VLED-kezelés nagyon hatékony, ha beépítik az elhízás kezelésének általánosabb stratégiájába. Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés nagy és gyors súlycsökkenést eredményez, ami a metabolikus kockázati tényezők markáns javulásához vezet.