Az orthorexia nervosa klinikai alapjai: kialakuló perspektívák

Nancy S Koven

Pszichológiai Tanszék, Bates College, Lewiston, ME, USA

Alexandra W Abry

Pszichológiai Tanszék, Bates College, Lewiston, ME, USA

Absztrakt

Bevezetés

Az Orthorexia nervosa, szó szerint „megfelelő étvágyat” jelent, az egészséges táplálékkal kapcsolatos kóros rögzülés, amelyet találóan „erénynek álcázott betegségnek” neveznek. 1 Bár hivatalosan még nem ismerték el pszichiátriai diagnózisként, az orthorexia gyakran jelentős károsodással jár, mivel az étrendre való odafigyelés révén az optimális egészség elérésére tett kísérlet az alultápláltsághoz, a kapcsolatok elvesztéséhez és a rossz életminőséghez vezethet. Az egészségtelen táplálkozás más stílusához viszonyítva az orthorexiát a tudományos közösség nagyrészt elhanyagolta, annak ellenére, hogy viselkedési szokásait az étkezési rendellenességgel foglalkozó szakemberek gyakran megfigyelik. 2 Ebben az áttekintésben leírjuk, mi ismert az orthorexia tüneteiről, epidemiológiájáról és értékeléséről, beleértve annak diagnosztikai határainak és neuropszichológiai profiljának tárgyalását. Kiemeljük azt is, ami még ismeretlen ebben a problémás étkezési szokásban, és több utat javasolunk a további kutatásokhoz.

Az orthorexia tünetei

Asztal 1

Az Orthorexia nervosa diagnosztikai kritériumai Moroze és mtsai által javasolt 5

A kritérium: Obszesszív elfoglaltság az „egészséges ételek” fogyasztásával, az ételek minőségével és összetételével kapcsolatos aggodalmakra összpontosítva. (Az alábbiak közül kettő vagy több.)

• Táplálkozási szempontból kiegyensúlyozatlan étrend fogyasztása az ételek „tisztaságával” kapcsolatos aggodalmak miatt.

• A tisztátalan vagy egészségtelen ételek fogyasztása és az ételek minőségének és összetételének a testi vagy érzelmi egészségre vagy mindkettőre gyakorolt aggodalma és aggodalma.

• A páciens által „egészségtelennek” vélt élelmiszerek szigorú kerülése, amely magában foglalhat olyan zsírokat, tartósítószereket, élelmiszer-adalékanyagokat, állati termékeket vagy egyéb összetevőket, amelyeket az alany egészségtelennek tart.

• Azoknál a személyeknél, akik nem élelmiszer-ipari szakemberek, túl sok időt (pl. Napi 3 vagy több órát) fordítottak arra, hogy bizonyos ételtípusokat olvassanak, szerezzenek és készítsenek észlelt minőségük és összetételük alapján.

• Bűnös érzések és aggodalmak olyan bűncselekmények után, amelyekben „egészségtelen” vagy „tisztátalan” ételeket fogyasztanak.

• Más ételekkel kapcsolatos hiedelmek iránti intolerancia.

• Az emberek jövedelméhez képest túlzott összegeket költenek élelmiszerekre észlelt minőségük és összetételük miatt.

B kritérium: A rögeszmés elfoglaltság az alábbiak egyikével válik károsabbá:

• A testi egészség károsodása táplálkozási egyensúlyhiány miatt (pl. Alultápláltság alakul ki kiegyensúlyozatlan étrend miatt).

• Súlyos szorongás vagy a szociális, tudományos vagy szakmai működés károsodása rögeszmés gondolatok és magatartás miatt, amelyek a beteg „egészséges” táplálkozásra vonatkozó meggyőződésére összpontosítanak.

C kritérium: A zavar nem pusztán egy másik rendellenesség, például rögeszmés-kényszeres betegség vagy skizofrénia vagy más pszichotikus rendellenesség tüneteinek súlyosbodása.

D kritérium: A viselkedést nem lehet jobban elszámolni a szervezett ortodox vallási ételek betartásának kizárólagos megfigyelésével, vagy amikor a speciális ételigényekkel kapcsolatos problémák professzionálisan diagnosztizált ételallergiákkal vagy speciális étrendet igénylő egészségi állapotokkal kapcsolatosak.

Megjegyzések: Újranyomva a Psychosomatics, Moroze RM, Dunn TM, Craig Holland J és munkatársai, Microthinking about micronutrients: az egészséges táplálkozás rögeszméiből a halálközeli „orthorexia nervosa” felé történő átmenet és javasolt diagnosztikai kritériumok, A sajtóban 2014. március 19 Elsevier engedélyével. 5.

Diagnosztikai határok

A fentiekben ismertetett jellemzők közül sok az anorexia nervosa és a rögeszmés-kényszeres rendellenesség (OCD) visszhangja, olyan állapotok, amelyek önmagukban nagyon kísérőek és funkcionálisan hasonló klinikai megjelenéssel bírnak. OCD (1. ábra). Az orthorexia és az anorexia a perfekcionizmus, a szorongás és a szorongás közös vonásainak közös jellemzői, 10 a jelentős súlyvesztés lehetősége mellett. 4 Az orthorexiás és az anorexiás egyének egyaránt eredményorientáltak, étrendjük betartását az önfegyelem jelzőjeként értékelik, az étrendtől való eltérést pedig az önkontroll kudarcaként értelmezik. Mindkettő korlátozottan ismeri állapotát, és gyakran tagadja a rendellenességével kapcsolatos funkcionális károsodásokat. 1 Az OCD-vel való átfedés tekintetében az ortorexiás személyek bizonyos rögeszmés-kényszeres hajlamokat mutatnak: visszatérő, tolakodó gondolatok az ételről és az egészségről nem megfelelő időpontokban, a szennyeződés és szennyeződés miatti túlzott aggodalom, valamint az ételek és az étkezés ritualizált módon való elrendezésének erős igénye. 1, 11 Az OCD-hez hasonlóan az ortorexiás egyéneknek is korlátozott ideje van más tevékenységekre, mivel a szigorú étkezési stílus betartása megzavarja a normális rutint. 4

Venn-diagram, amely az orthorexia nervosa, az anorexia nervosa és a rögeszmés-kényszeres rendellenesség (OCD) egyedi és átfedő jellemzőit mutatja be.

Mégis vannak figyelemre méltó kiindulási pontok az orthorexia és ezen egyéb feltételek között. A legjelentősebb különbség az orthorexia és az anorexia között a rendezetlen étkezés motivációja. Az anorexiában az egyéneket a testkép és az elhízástól való félelem foglalkoztatja, megváltoztatva étkezési szokásaikat a fogyás érdekében. Az orthorexiában az egyének étkezési szokásaikat veszik át, vágyakozva, hogy egészségesek, természetesek vagy tiszták legyenek, 1, 12 irreális, ha nem mágikus hitet vallanak bizonyos ételekről. 13 Az anorexiás személyek hajlamosak elrejteni viselkedésüket, míg az orthorexiás egyének nagyobb valószínűséggel hivalkodnak szokásaikkal. 1 Az OCD tekintetében a legjelentősebb különbség az, hogy az orthorexia rögeszméinek tartalmát inkább egoszintonikusnak, mintsem ego-disztonikusnak érzékeljük. 8.

E két rendellenességen túl az orthorexia több más diagnosztikai kategóriával, köztük a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD) is átfedésben van. Az OCPD szindrómán belül, amely maga is a félelem és a viselkedés gátlása által jellemzett személyiségzavarok csoportjába tartozik, az orthorexiához hasonló 14 figyelemre méltó hasonlóság a perfekcionizmus, a merev gondolkodás, a túlzott odaadás, a hipermoralitás, valamint a részletek és az észlelt szabályok elfoglaltsága. Míg eddig egyetlen tanulmány sem vizsgálta az OCPD és az orthorexia együttes előfordulásának arányát, az OCPD és az OCD, valamint az OCPD és az étkezési rendellenességek közötti komorbiditást alaposan tanulmányozták. Az előbbiekre vonatkozó adatok vegyesek, egyes tanulmányok az OCPD és az OCD 15, 16 közötti alacsony szintű társulásra utalnak, mások szignifikáns és specifikus összefüggéseket jeleznek. 17, 18 Az utóbbi összefüggéssel kapcsolatban van néhány bizonyíték arra, hogy az OCPD, nem pedig az OCD, szoros kapcsolatban áll az étkezési rendellenességekkel, 19 különösen az anorexiával. 20 Más kutatások kimutatták, hogy az OCPD tulajdonságok jelenléte pozitívan jósolja a kóros étkezési szokások kialakulását. 21, 22

2. táblázat

Példák bizonyos ételmozgásokhoz kapcsolódó hibás ételhiedelmekre

• Élelmünk körülbelül 70% -ának magas víztartalmúnak kell lennie, mivel testünk 70% -a víz (élővíz-diéta)

• Az étel túl gyors rágása akadályozza a fehérjék gyomor emésztését és az aminosavak felszívódását (nyers étel)

• A sárga étel fogyasztása az energiát a produktív tevékenységekre összpontosítja, és erősíti a lelki központot (csakra-központú étkezés)

• A feldolgozatlan növényi táplálék fogyasztása növeli az ember lelki gyakoriságát, és segít kapcsolatba lépni az istenivel (veganizmus)

• A gyomor éhgyomorra történő fogyasztása étkezés előtt 30–60 perccel előkészíti a gyomrot a táplálék felszívódására (trofológia)

• A vércsoporttal társított étel fogyasztása megakadályozza a betegségeket, javítja az energiát és a közérzetet (vércsoportos diéta)

• A testi elfajulás és a betegségek elkerülése érdekében az étrend legfeljebb 30% -ának savas ételeket kell tartalmaznia (lúgos étrend)

• A rossz napszakban történő étkezés megzavarja az autonóm idegrendszert, akadályozva a stressz kezelésének képességét (harcos étrend)

Epidemiológia és értékelés

Az orthorexia epidemiológiájára vonatkozó adatokat, mint bármely más állapotot, az értékelési eszközök érzékenysége és sajátossága alakítja. Az a tény, hogy nincsenek alaposan megvizsgált, egyértelmű pszichometrikus tulajdonságokkal rendelkező orthorexia mértékek, megnehezíti megbízhatósági megbecsülését a prevalenciájáról. Az orthorexiáról szóló eredeti értekezésükben Bratman és Knight 1 egy egyszerű, 10 tételes dichotóm osztályozási skálát javasoltak az orthorexia értékelésére, de ez az intézkedés nem kapott sok vonzást az irodalomban. Ehelyett a kutatók elsősorban ennek a skálának az ORTO-15 31, és kisebb mértékben az ORTO-11 10 és az ORTO-11-Hu 32 módosítására támaszkodtak az orthorexia prevalenciájának mérésére a különböző populációkban. 3, 6, 32 Vita van azonban ezen intézkedések megbízhatóságáról és érvényességéről.

Egyes kutatók kiküszöbölték az ORTO-15 elemeit annak érdekében, hogy megerősítsék annak megbízhatóságát és érvényességét. Például, amikor az ORTO-15-et magyar lakosság számára alkalmazták, Varga és társai 32 négy elemet kiküszöböltek az intézkedésből annak következetességének javítása érdekében, aminek eredményeként az ORTO-11-Hu. Bár további kutatásokra van szükség, úgy tűnik, hogy az ORTO-11-Hu jó belső megbízhatósággal rendelkezik (Cronbach-féle α = 0,82), ha magyar populációban használják. Hasonlóképpen, Arusoğlu és mtsai 39 négy elemet kiküszöböltek az ORTO-15-ből török lakosság számára történő felhasználás céljából, így 11 tételes verziót értek el, amelynek belső érvényességi együtthatója 0,62. Nevezetesen, az ORTO-15-ből a magyar adaptációhoz kiküszöbölt elemek különböztek a török adaptációhoz kiküszöbölt tételektől. Bár lehetséges, amint azt Varga és mtsai 32 javasolják, hogy a kulturális különbségek ellentmondásos belső konzisztenciaértékeket képviselnek a minták között, az is lehetséges, hogy az ORTO-15 egyszerűen nem megbízható ortorxia mérőeszköz.

Az ORTO-15 egy másik komoly aggodalomra okot adó ténye az a tény, hogy nem veszi figyelembe azokat az obszesszív-kényszeres tüneteket, amelyeket az orthorexiában szenvedő emberek tapasztalnak, mint például az étellel kapcsolatos tolakodó gondolatok, a szennyeződéssel és szennyeződéssel kapcsolatos aggodalmak, valamint az étkezési hajlam ritualizált módon. Ez a hiba arra késztette az ORTO-15 kifejlesztését végző kutatókat, hogy csak akkor jelöljék meg a vizsgálatban résztvevőket ortorexiásnak, ha a résztvevő egyszerre mutat "egészségügyi fanatikus viselkedést" (az ORTO-15 pontszám alapján) és "megváltozott MMPI-t". 31 Ez utóbbi kritériumnak megfelelõ résztvevõk olyan férfiak voltak, akik 66-nál kevesebb eredményt értek el, és nõk, akik 65-nél kevesebbet értek el a rögeszmés viselkedést elszámoló minnesotai többlépcsõs személyiségleltár 7. skáláján. 31 Számos más tanulmányban azonban 3, 6, 32, 34 kutató az ORTO-15-et használta az orthorexia egyedüli mércéjeként, ami aggályokat vet fel eredményeik pontosságával kapcsolatban.

Neuropszichológiai profil

A mai napig az orthorexiával kapcsolatos kutatások többsége az állapot érzelmi és fizikai következményeire összpontosított, nem pedig a mögöttes agy-viselkedés összefüggésekre. Egy tanulmány (34) azonban standardizált klinikai neuropszichológiai értékelést használt az orthorexia kognitív profiljának jellemzésére, célozva azokat a kognitív területeket, amelyekről ismert, hogy az anorexia és az OCD érintettek, ideértve a figyelmet, a verbális hosszú távú memóriát, a vizuális tér működését és a végrehajtó funkciókat, 42 - 45 mint vizsgázó jelölt területei. Az egyetemi hallgatók nem klinikai mintájának felhasználásával erősen ortorexiás résztvevők (definiálva a pontszerzőket) 34 Valójában egy szerencsétlen pozitív visszacsatolási hurok kialakulhat úgy, hogy a változatos, serkentő napi tevékenységeknek való kitettség csökken az időigényes és összetett étkezési szabályok betartása érdekében, ösztönözve a halmazállapot-váltás képességeinek további csökkenése az alkalmazó gyakorlat hiánya miatt 34 A kognitív rugalmatlanság szintén az anorexia 46 és az OCD jellegzetessége.

Konstrukcióként a WM arra utal, hogy az információkat rövid ideig online tárolják egy másik feladat szolgálatában. Véges és kimeríthető erőforráskészletként a WM műveleteit könnyen meg lehet zavarni, ha figyelmet fordítunk a feladattól független belső vagy külső ingerekre; 56 lehetséges például, hogy az élelmiszerekkel és egészséggel kapcsolatos képekkel vagy gondolatokkal való folyamatos elfoglaltság gyengíti a WM-t az orthorexiában, 34 mivel hasonló megállapításokról beszámoltak az étkezési rendellenességekkel foglalkozó irodalomban. A bizonyítékok azt sugallják, hogy az étellel kapcsolatos gondolatok csökkentik a fogyókúrázók WM-kapacitását, 57 és anorexiás betegeknél diszfunkcióról számoltak be, különösen a vizospatialis vázlatlapon és a WM központi végrehajtó komponenseinél. 58 Az OCD kapcsán meta-analitikus bizonyítékok vannak arra 59, hogy a WM-t összefüggésbe hozzák a végrehajtói diszfunkció és a hosszú távú memóriazavar között, így az ismétlődő, tolakodó gondolatok megzavarják az epizodikus kötődést a WM során. Mivel a WM sokrétű kognitív terület, az orthorexiával kapcsolatos jövőbeni kutatásnak meg kell kísérelnie elválasztani a végrehajtó hatalmat (pl. Kognitív kontroll) a nem egymást követő (pl. Tárolási) elemektől annak érdekében, hogy árnyaltabban elemezhesse a WM diszfunkcióját, és elősegítse az agyi utak egyértelműbbé tételét. amelyek a diszfunkció mögött állnak.

Kezelés és kezelés

A mai napig nem végeztek vizsgálatokat az orthorexia kezelésének hatékonyságáról, bár javaslatot tettek a legjobb gyakorlatokra. Az ideális beavatkozás egy multidiszciplináris csoportot foglal magában, amely orvosokat, pszichoterapeutákat és 62, 63 dietetikusokat foglal magában, így a gyógyszeres kezelés, a kognitív-viselkedési terápia és a pszichoedukáció 8 kombinációja szoros megfigyeléssel alkalmazható ambuláns körülmények között. Jelentős súlycsökkenés és alultápláltság esetén az etetési szindrómában jártas orvosok fekvőbeteg-ellátását kell jelezni.

Következtetés

Annak tudomásul vételével, hogy az orthorexiával kapcsolatos további kutatások egy kulturálisan felépített állapot megismétlését szolgálhatják, 72 az előző szakaszokban áttekintett információk több kérdést vetnek fel ránk, mint határozott válaszokat (3. táblázat). A megfelelő diagnosztikai felismerés, amint azt Moroze és munkatársai megkezdték, 5 az előzetes lépés az ortorexiás személyek megfelelő azonosításához szükséges arany standard értékelési eszközök létrehozása felé, 63 és ezzel előrelépés fog történni az etiológia, a kezelés és a megelőzés megértésében.