Három vakbélgyulladás anorexia nervosával fekvőbeteg-ellátásban

Shu Takakura

Pszichoszomatikus Orvostudományi Osztály, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Hiroaki Yokoyama

Pszichoszomatikus Orvostudományi Intézet, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Chie Suzuyama

Pszichoszomatikus Orvostudományi Intézet, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Keita Tatsushima

Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Makoto Yamashita

Pszichoszomatikus Orvostudományi Intézet, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Motoharu Gondou

Pszichoszomatikus Orvostudományi Intézet, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Chihiro Morita

Pszichoszomatikus Orvostudományi Intézet, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Tomokazu Hata

Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Masato Takii

Pszichoszomatikus Orvostudományi Osztály, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Keisuke Kawai

Pszichoszomatikus Orvostudományi Osztály, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Nobuyuki Sudo

Pszichoszomatikus Orvostudományi Osztály, Kyushu Egyetemi Kórház, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, 3-1-1 Maidashi, Higashi-ku, Fukuoka-shi, Fukuoka 812-8582 Japán

Absztrakt

Háttér

Kevéssé ismert az apendicitis előfordulása az anorexia nervosa (AN) utántáplálási időszakában. Három vakbélgyulladásos esetet jelentünk AN-ban szenvedő betegeknél, amelyek kórházi kezelés után következtek be AN kezelésére.

Eset bemutatása

Az 1. eset egy 34 éves nő, a 2. eset egy 17 éves nő, a 3. eset pedig egy 38 éves nő. A székrekedés mindhárom esetben megfigyelhető volt. A székletürítés gondos kezelése elengedhetetlen lehet a vakbélgyulladás megelőzéséhez az AN betegek körében a fekvőbeteg-ellátás alatt történő újratáplálási időszakban. Ezenkívül mindhárom esetben enyhe és diffúz tüneteket figyeltek meg. Ezért a diagnózis nehéznek bizonyult, és a hasi számítógépes tomográfia minden esetben különösen hasznos volt. Mivel a tünetek diffúzak voltak, az appendicitis állapota egy esetben súlyosabbnak és bonyolultabbnak bizonyult. Ezenkívül az apendicitis előfordulása az AN-ban a jelenlegi vizsgálatban magasabb lehet, mint a normális populációban.

Következtetések

Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a vakbélgyulladást kell tekinteni az AN potenciálisan fontos szövődményeinek az AN terápiájában.

Háttér

Az akut vakbélgyulladás az egyik gyakori hasi megbetegedés, és számos okról számoltak be, ideértve a fekália [1] által okozott mechanikus akadályokat, az elégtelen élelmi rostszintet [2] és a családi tényezőket [3]. Azonban anorexia nervosa (AN) betegeknél a fekvőbeteg-ellátás során nem számoltak be vakbélgyulladás előfordulásáról.

Az AN krónikus és súlyos betegség, amely nemcsak pszichés, hanem fizikai tünetekkel is jár és különféle fizikai szövődményekkel jár [4–6]. Ezért gondos pszichoszomatikus beavatkozásokra van szükség [7]. Az újratáplálási időszakban súlyos fizikai szövődményeket, például újratáplálási szindrómát kell figyelembe venni; ezért gondosan meg kell fontolni az AN kezelési stratégiáit, például az energiafogyasztás fokozatos növelését [8].

Itt három vakbélgyulladásos esetről számolunk be AN-ban szenvedő betegeknél az utánpótlási időszak alatt fekvőbeteg-ellátásban.

Eset bemutatása

1. eset

Asztal 1

A betegek profiljának és adatainak összefoglalása

1. eset 2. eset 3. eset referenciaértékek

A betegek profilja a felvételkor
Életkor (év)	34	17.	38	-
Diagnózis	AN-BP	AN-R	AN-BP	-
BMI (kg/m 2)	13.6	12.9	11.9	-
EDI a felvételkor
Teljes	101	108.	72	-
Vezessen a soványságért	3	19.	18.	-
Az interoceptív tudatosság hiánya	22.	16.	22.	-
Bulimia	13.	12.	4	-
A test elégedetlensége	11.	22.	8.	-
Eredménytelenség	24.	19.	6.	-
Perfekcionizmus	8.	4	9.	-
Interperszonális bizalmatlanság	9.	9.	5.	-
Érettségi félelmek	11.	7	0	-
Laboratóriumi adatok a kezdetkor
Fehérvérsejt (/ μl)	21400	12890	8240	3500–9000
Neutrofil (%)	89.7	91.5	86.8	40–70
Vörös vérsejtek (× 10 4/μl)	406	383	390	385–465
Hemoglobin (g/dl)	12.6	12.2	11.9	12,0–16,0
AST (egység/l)	22.	33	38	13–33
ALT (egység/l)	20	79	49	6–30
BUN (mg/dl)	7	12.	13.	8–22
Cr (mg/dl)	0,67	0,65	0.7	0,40–0,70
CRP (mg/dl)	2.48	1.20	0,09	≧ 0.10

BMI testtömeg-index, EDI étkezési rendellenességek leltára, AN-BP anorexia nervosa mértéktelen evés/öblítés típusú, AN-R anorexia nervosa korlátozó típus, AST aszpartát-aminotranszferáz, ALT alanin-aminotranszferáz, BUN vér karbamid-nitrogén, Cr kreatinin, CRP C-reaktív fehérje

A hasi CT képei. a 1. eset, b 2. eset, c 3. eset: A nyíl a duzzadt függeléket jelzi

2. eset

Ennek a 17 éves nőbetegnek 2 éves anamnézisében volt AN anélkül, hogy megtisztította volna a viselkedését. A beteg BMI-je 12,9 kg/m 2 volt a felvételkor (1. táblázat). Elkezdtük a szájon át bevitt energia bevitelét 1200 kcal/nap, az intravénás táplálást pedig 200 kcal/nap. Nem irritáló hashajtót kezdtünk hagyományos dózisban, a beteg székrekedésről szóló jelentése miatt. A 4. napon (BMI 12,9 kg/m 2) a beteg algoritmust, magas lázat és hasmenést mutatott ki. A fizikai vizsgálatok során nagyon enyhe hasi érzékenységet és fokozott bélhangot észleltek. A leukocita szintet 12890/μl-re emelték, és neutrofíliát figyeltek meg (1. táblázat). Ezért először akut enterocolitist diagnosztizáltunk neki, és azonnal megkezdtük az intravénás antibiotikum-terápiát. Az ötnapos antibiotikum-terápia ellenére azonban továbbra is fennmaradt a magas láz és a hasi fájdalom. A hasi USA nem tudott semmilyen rendellenességet kimutatni, de a hasi CT (1b. Ábra) intrapelvicus tályogot jelzett a jobb oldalon, és másnap műtéti műtétet hajtottak végre a Sebészeti Osztályon. A betegnél intraoperatív módon akut gangrenous vakbélgyulladást és lokalizált peritonitist diagnosztizáltak.

3. eset

Ennek a 38 éves nőbetegnek 8 éves anamnézisében AN volt olyan tisztító magatartással, mint hányás mértéktelen evés után és hashajtó bántalmazás. A beteg BMI-je felvételkor 11,95 kg/m 2 volt (1. táblázat). A felvételkor végzett vérvizsgálat során pancytopeniát figyeltek meg. Nem irritáló hashajtót kezdtünk hagyományos dózisban, mivel a beteg beszámolt székrekedésről a felvétel után; azonban a teljes fekvőbeteg-időszakban átmeneti székrekedést figyeltek meg. A beteg testtömege fokozatosan nőtt a fekvőbeteg terápiával. A 224. napon (BMI 16,2 kg/m 2) a beteg enyhe hasi fájdalmat mutatott izomvédelem nélkül. Pyrexiát nem figyeltek meg, és a leukocita értékek a normál tartományon belül voltak (1. táblázat). A CRP szint kissé megemelkedett. A hasi USA nem tudott semmilyen rendellenességet kimutatni, de a hasi CT (1c. Ábra) akut vakbélgyulladást jelzett, és sebészeti műtétet végeztek ugyanazon a napon a Sebészeti Osztályon. A műtét utáni kóros vizsgálat alapján a betegnél akut flegmonás vakbélgyulladást diagnosztizáltak.

Az AN kezelését mindhárom esetben folytatták a sikeres műtétek után.

Gyakran megfigyelhetők gyomor-bélrendszeri szövődmények, például székrekedés, krónikusan rendellenes étkezési magatartás vagy irritáló hashajtók alkalmazása miatt, amelyekről beszámoltak AN-betegek körében [10, 11]. Az AN kezelése során azonban nem jelentettek appendicitis előfordulását.

Az akut vakbélgyulladás az egyik gyakori hasi betegség, és számos okról számoltak be; például a mechanikus obstrukció jelenti az apendicitis egyik okát [1, 12]. Ezért a krónikus székrekedés összefüggésben lehet az appendicitis előfordulásával. A székrekedés tendenciája változó mértékben figyelhető meg mindhárom esetben, amelyek különböző AN altípusokat mutattak. A nem megfelelő táplálékfelvételből eredő székrekedés az AN egyik gyakori szövődménye. Chiarioni arról számolt be, hogy a székrekedésre panaszkodó legtöbb anorexiás nőnek lassú a vastagbél tranzitideje [10]. Ezen túlmenően az AN-t fogyasztó/öblítő típusú betegek közül az irritáló hashajtók krónikus alkalmazásával kiváltott katartikus vastagbél szindróma [13] lehet a székrekedés kiváltó oka. Ezenkívül a hasi CT-ben megfigyelt nagy mennyiségű széklet valószínűleg a megfelelő táplálékfelvétel és a székrekedés hajlamának kombinációjából származott fekvőbeteg állapotban. A vakbélgyulladás szövődményeinek megelőzése érdekében fontos lehet a székletürítés gondos ellenőrzése az AN-betegek fekvőbeteg-ellátása alatti újratáplálási időszakban.

Az appendicitis kialakulása a 3. esetben a 224. napon következett be, míg az 1. és a 2. esetben az apendicitis kialakulása az újratáplálás viszonylag korai szakaszában történt. A vakbélgyulladás megjelenésének időzítésében mutatkozó különbség oka nem egyértelmű; azonban a 3. esetben a látens székrekedés már létező krónikus állapot lehetett.

A megfelelő diagnózis és kezelés a legfontosabb a perforáció vagy a peritonitis kockázatának megelőzésében. A három eset egyike sem mutatott súlyos hasi tüneteket, amelyeket vakbélgyulladásban figyeltek meg, például Rovsing vagy Blumberg jele. Különösen a 2. esetben a klinikai állapot gangrenous vakbélgyulladássá és lokalizált hashártyagyulladássá fejlődött, mivel az első megnyilvánulások diffúzak voltak, és mintha akut enterocolitist jeleznének, és a helyes diagnózis késik. A 3. esetben a leukocita szint a normális tartományba esett, és a CRP szint csak kissé emelkedett, valószínűleg azért, mert a pancytopenia fennállt.

Az vakbélgyulladás diagnosztizálásához általában a hasi USA hasznos, és ez lehet az első választott képalkotó módszer [14, 15]. Mindhárom esetben azonban a hasi USA-nak nehézségei voltak a rendellenességek felderítésében. Ezért hasi CT-t is elvégeztünk, amely hasznosabbnak bizonyult a diagnózis felállításában.

Általában nehezebb diagnosztizálni a vakbélgyulladást, ha a beteg terhes [16] vagy gyermek [17]. Salo és mtsai. [18] beszámolt arról, hogy a vakbélgyulladásban szenvedő fiatalabb gyermekek diffúz tünetei késleltetett diagnózishoz és komplikált vakbélgyulladáshoz vezettek. Mivel az AN-betegek körében az evészavarok leltárában [19] az interoceptív károsodásokról gyakran beszámolnak [20], csökkenhet a testi jeleik észlelése. Így, hasonlóan Salo és munkatársai jelentéséhez, enyhe és diffúz tüneteket figyeltek meg a fent leírt AN esetekben.

Következtetés

Az AN-ban szenvedő betegek diffúz és enyhe tünetei lehetnek a vakbélgyulladásnak, ami nehézségeket és késést okoz a diagnózisban. Az AN kezelése alatt az újratáplált vakbélgyulladás megelőzése érdekében fontos lehet a székletürítés gondos ellenőrzése. Bár ez a tanulmány egy megfigyelés arra nézve, hogy kapcsolat állhat fenn az apendicitis esetei és az AN újratáplálása között, és nem bizonyítékosan bizonyítja az okot, ezek a megállapítások azt sugallják, hogy az apendicitist az egyik lehetséges fontos szövődménynek kell tekinteni a AN.

Beleegyezés

Az esettanulmány és a kísérő képek közzétételéhez a betegektől szóbeli tájékozott beleegyezést kaptak.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak a Kyushu Egyetemi Kórház Sebészeti és Onkológiai Osztályának, valamint a Sebészeti és Tudományi Osztály tagjainak a betegek sikeres műtétéért.

Ezt a munkát részben a JSPS KAKENHI támogatási száma 15 K08920 támogatta.

Rövidítések

AN	anorexia nervosa
AN-BP	anorexia nervosa, mértéktelen evés/öblítés típusú
AN-R	anorexia nervosa, korlátozó típus
BMI	testtömeg-index
CRP	C-reaktív protein
CT	komputertomográfia
EDI	evészavar-leltár
MINKET	ultrahangvizsgálat

Lábjegyzetek

Versenyző érdekek

Shu Takakura, Hiroaki Yokoyama, Chie Suzuyama, Keita Tatsushima, Makoto Yamashita, Motoharu Gondou, Chihiro Morita, Tomokazu Hata, Masato Takii, Keisuke Kawai és Nobuyuki Sudo nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

A szerzők hozzájárulása

Shu Takakura részt vett a betegek terápiájában, a tanulmány konceptualizálásában, az adatgyűjtésben és a cikk megírásában. Hiroaki Yokoyama, Chie Suzuyama, Keita Tatsushima, Makoto Yamashita, Motoharu Gondou, Chihiro Morita, Tomokazu Hata, Masato Takii, Keisuke Kawai és Nobuyuki Sudo részt vett a betegek terápiájában és a kézirat szerkesztésében. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.