A Bajkál-tó: A világ legnagyobb, legmélyebb tava

A Bajkál-tó a legnagyobb édesvízi tó a világon (térfogat szerint) és a világ legmélyebb tava. Kissé félhold alakú, Oroszország déli Szibéria területén található. 1996-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

legmélyebb

"A Bajkál-tó a világ legrégebbi tava. Körülbelül 1700-1800 endemikus növény- és állatfajnak ad otthont" - mondta Jennifer Castner, a Pacific Environment oroszországi programja. Ezenkívül a tó mélységének köszönhetően a világ édesvízének 20 százalékát tartja fenn.

A számok szerint

Hangerő: 5521 köbméter víz (23 013 köbkilométer). Ez a kötet megközelítőleg megegyezik az észak-amerikai nagy tavak mind az ötével együtt - írja a Geology.com.

Maximális mélység: 5332 láb (1632 méter). A Smithsonian magazin szerint legalacsonyabb pontja több mint 4000 láb (1219 m) a tengerszint alatt van.

Átlagos mélység: 2442 láb (744 m), írja a Smithsonian magazin.

Felszíni terület: 12 248 négyzetkilométer (31 722 négyzetkilométer) a Smithsonian magazin szerint. Ez a terület a felszín szempontjából világszerte a hetedik helyet foglalja el - írja a Geology.com.

Hossz: 397 mérföld (640 km), a Baikal tó szerint. Org.

Maximális szélesség: 49 mérföld (79,5 km), a Baikal World Web szerint.

Átlagos szélesség: 29 mérföld (47 km), a Baikal World Web szerint.

Minimális szélesség: 16 mérföld (25 km), a Baikal World Web szerint.

Partvidék: 1300 mérföld (2100 km), a Baikal tó szerint. Org.

A Bajkál-tó elhelyezkedése

A Bajkál-tó Oroszország déli középső részén található, a mongol határ közelében. A közeli legnagyobb város Irkutszk. A Bajkál-tó történelmileg nagy szerepet játszott az orosz képzeletben. Oroszország érintetlen szépségét képviseli, és néha Szent Tengernek is nevezik. A Bajkál-tó központi szerepet játszik számos helyi alkotásmítoszban, és az egész orosz folklórban megjelenik a Baikal Nature szerint. A Bajkál-tó évente több mint 500 000 turistát vonz a Siberian Times szerint.

Noha Szibéria déli részén található, a Bajkál-tó körüli területek általában melegebbek, mint a többi terület, mert a nagy víztestek mérséklő erővel bírnak - írja a LakeBaikal.org.

A Bajkál-tó jellemzői

A Bajkál-tó szerint 27 többnyire lakatlan sziget található a Bajkál-tó szerint. A legnagyobb 45 mérföld hosszú (72 km) Olkhon, amelyen falvak találhatók. Körülbelül 1500 ember él ott.

Több mint 300 patak és folyó táplálkozik a Bajkál-tóba, de az Angara folyó az egyetlen kimenet. Évente mintegy 60 köbkilométer (15,8 billió gallon) vizet juttat a Jeniszej folyóba. Végül a víz a Jeges-tenger felé vezet.

A Selenga folyó a legnagyobb vízforrás, amely a Bajkál-tóba érkezik. A Mongóliától északra áramló víz a tó vizének közel 50% -át adja. A Ramsari Egyezmény szerint a Bajkál-tóhoz hasonlóan a Selenga-deltát nemzetközileg is elismerték biológiai sokfélesége és fontossága miatt.

A Bajkál-tó az egyetlen nagyon mély tó, amelynek legalacsonyabb mélységében oxigénezett víz található, mint az óceán - derül ki a BioScience 2009-es cikkéből. Ezenkívül a Bajkál-tó alatt felmelegszik a föld. A hő oka ismeretlen.

A Bajkál-tavat a világ egyik legtisztább tavának tartják a CNN Traveler szerint. A nyár folyamán, amikor a tó tele van olvadt jéggel a szibériai hegységből, néha több mint 130 métert (39 m) lehet látni lefelé. A lenyűgöző tisztaság az olvadt jég tisztaságának, az úszó törmeléket megevő planktonnak és az ásványi sók hiányának a következménye.

A Bajkál-tó melegebb lehet, mint Szibéria más részei, de télen még mindig nagyon hideg van. Az átlagos léghőmérséklet télen mínusz 6 F (mínusz 21 C). Mérete ellenére a Bajkál-tó télen befagy, és általában májusban vagy júniusban megolvad - írja a LakeBaikal.org. A jég legfeljebb 2 méter vastag lehet. Nyáron az átlagos léghőmérséklet 52 F (11 C). A víz hőmérséklete augusztusban kb. 50 F (10 C).

A Bajkál-tó története

A Bajkál-tó legalább 25 millió éves, a világ legrégebbi tava. A környező hegyeket a földkéreg törése és mozgása hozta létre. A Bajkáli Világháló szerint valószínűleg eredetileg folyómeder volt, de a földkéreg remegései és törései megnövelték és kiszélesítették a partok közötti teret. A Bajkál-medence egyes részei a tercier korszakban (66–2,6 millió évvel ezelőtt) különböző időpontokban fejlődtek. Az olvadó gleccserek emelték a vízszintet is.

Valószínű, hogy a Nagy-tavakhoz hasonló tavak sora alakult ki először, majd egyesült a pliocén korszakban (5,3–2,58 millió évvel ezelőtt) - írja a Baikal World Web. Számos elmélet létezik arról, hogy mi okozhatta az egyesülést, beleértve a süllyedő földet, a kőzetek zuhanását, az eróziót és a földrengéseket. Valószínűleg ez minden tényező kombinációja volt.

A Bajkál-tó hasadékvölgyben van, és évente legfeljebb 2000 földrengésremegést észlelnek. A földrengések elmélyítik a tavat és megnövelik a méretét. Például egy 1862-es földrengés a Proval-öböl létrejöttét eredményezte az Irkutsk.org szerint.

A Bajkál Központ szerint egyes geofizikusok úgy gondolják, hogy a Bajkál-tó egy óceán születik. A partok évente 2 cm-rel (0,78 hüvelyk) messzebbre sodródnak egymástól, ugyanolyan ütemben, mint Afrika és Dél-Amerika.

Az őslakos közösségek legalább a Kr. E. 6. század óta élnek a Bajkál-tó környékén, bár jóval azelőtt meglátogatták őket. Csata helyszíne volt a han-xiongu háborúban (i. E. 133-tól 89-ig). A Smithsonian magazin szerint a helyi legenda szerint Jézus meglátogatta a Bajkál-tavat. Az első európaiak, akik 1643-ban meglátogatták a Bajkál-tavat, az orosz Kurbat Ivanov volt. Oroszország kibővítette területét a Bajkál-tóval a 17. századi orosz Szibéria hódítása alatt.

A Bajkál-tó ökoszisztémája

Az UNESCO Világörökségi Bizottsága szerint a Bajkál-tavat néha "Oroszország Galapagosának" nevezik, mivel kivételes biológiai sokfélesége és az evolúciós tudomány szempontjából fontos. A Bajkál-tó kora, elszigeteltsége és mély oxigénes vize a világ egyik leggazdagabb édesvízi ökoszisztémáját eredményezte.

A Bajkál-tónál talált több mint 3700 faj mintegy 80 százaléka endemikus, vagyis sehol máshol nem találhatók meg a Földön. E fajok közül talán a leghíresebb a nerpa, a világ egyetlen kizárólag édesvízi fókája. A tudósok nem biztosak abban, hogy a nerpa hogyan került a Bajkál-tóhoz és hogyan fejlődött, de gyanítják, hogy a fókák egy őskori folyón úszhattak le az Északi-sarkvidékről - írja a LakeBaikal.org. Egyéb endemikus fajok közé tartozik az olajos, pikkelyes golomyanka hal és az omul, egy fehér hal, amely a Bajkál-tó egyik leghíresebb étele.

A Bajkál-tó környékén található egyéb szárazföldi fajok közé tartoznak a medvék, rénszarvasok, jávorszarvasok, vaddisznók, szibériai őzek, pólók, hermelin, sable és farkasok. A Bajkál-világháló szerint Kanadából behozott amerikai minkek is a Bajkál-tó környékén élnek.

A Bajkál-világháló szerint több mint 50 halfaj él a Bajkál-tóban. A vízi gerinctelen fajok között több mint 100 laposféregfaj, több mint 700 emberféle (rovar, pókféle és rákféle) és több mint 170 puhatestűfaj található. Ezek a gerinctelenek mind segítik a víz tisztítását.

A Bajkál-tó területén több tucat fafaj terem, köztük cédrus, fenyő és luc. A fák egy része legfeljebb 800 éves. Az angara fenyőfa őshonos a környéken - írja a Baikal World Web.

A Bajkál-tó fenyegetései

Amint Oroszország és Mongólia egyre iparosodottabbá válik, és az idegenforgalom növekszik, a Bajkál-tó egyre több veszélyt jelent a környezetére nézve. Ezenkívül a klímaváltozás veszélyezteti ökoszisztémáját. A víz hőmérséklete és a jégtakaró már megváltozott a BioScience szerint.

Castner leírta a Bajkál-tóra néző számos veszélyt. A legnagyobb fenyegetést valószínűleg a "hatalmas probléma okozza az algákkal a tavon, és a kormány nem tud megfelelő választ kifejleszteni" - mondta. A hatalmas zöld algák pestis víztesteket virágoznak, mint a Nagy-tavak, de az orosz tudósok sokáig azt feltételezték, hogy a Bajkál-tó túl nagy ahhoz, hogy befolyásolják őket. De legalább 2008 óta a Spirogyra alga virágzása megjelent a tó fenekén - írja a National Geographic. Az algák virágzása a sekély vízben található, és a parton mossa le magát, ahol iszonyatos bűzt árasztanak.

Az algák mérgezőek más fajokra. Az algák megrongálták a vízi csigákat, a szivacsokat, a halakat és a rákokat - amelyek a méreganyagokat továbbadják az embereknek - írja a New York Times.

"Az algavirágzást feltehetően a hőmérséklet-változás, az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági szennyvízből és az ipari szennyvízből a tóba történő túlzott lefolyás okozza" - mondta Castner. Az algák koncentrációja a sekély vízben és az a tény, hogy az algák virágzása történelmileg megjelent a kezeletlen szennyvízzel rendelkező területeken, arra utal, hogy a kezeletlen szennyvíz jelentősen hozzájárul a problémához. - De - jegyezte meg Castner - nem végeztek megfelelő tanulmányt az algák virágzásának okának végleges meghatározására.

Hozzátette: "A tó körüli partokon hatalmas a turizmus növekedése, és nincs igazán megértés arról, hogy ez hogyan befolyásolja a tavat." A helyi közösségek nem rendelkeznek megfelelő hulladékgazdálkodási rendszerrel a turisták számához viszonyítva. De legalább egy erőfeszítés a turisták egészséges kezelésére a Bajkál-tónál sikeres: a Bajkál-tó ösvénye, amely körülveszi az egész tavat, lassan, de biztosan épül.

"Egy másik komoly veszély a javasolt gátak sora a Selenga folyón és mellékfolyóin" - mondta Castner. Mongólia aktívan tervezi a gátak építését az energia megszerzése érdekében. De a gátak komolyan csökkentenék a tóba áramló édesvíz mennyiségét. A tó szintjének csökkentése mellett a gátak megváltoztathatják a tóba kerülő üledék szintjét, és ronthatják a madarak és halak tenyészhelyeinek minőségét, valamint elzárhatják vándorlási útvonalaikat - írja a The New York Times.

A Bajkál-tó a múltban sikeresen teljesítette a környezeti kihívásokat. 2006-ban az aktivisták elérhették a kormányt, hogy teljesen átirányítsa az olajvezetéket. "Átment volna a tó vízválasztójára északon, és a tótól 800 méteres körzetbe kerülne. Pusztító hatásai lettek volna" - mondta Castner.

1966 és 2008 között a Bajkálszk Papír- és cellulózgyár működött a Bajkál-tó partján. "A papírgyártás és a cellulózfeldolgozás vízigényes folyamatok, amelyek magukban foglalják a víz felhasználását, majd lerakását" - magyarázta Castner. A piszkos vizet a tóba engedték, amelynek eredményeként egy 12 négyzetmérföldes környezeti holt zóna keletkezett a sekélyben. A közösség által irányított ellenzék a tanulmány megalapozott tanulmányozásához vezetett, és bár a kormány többször késlekedett vele, a malmot végül leállították. Ma a vízben lévő környezet lassan helyreáll. De az üzemet nem bontották le, a körülötte lévő földet nem állították helyre, és a körülötte lévő vegyszereket sem távolították el. A város gazdaságilag küzd.