Kék puha tőkehal

Kapcsolódó kifejezések:

Proteáz
Szénhidrátok
Hidrolizátumok
Makréla
Tőkehal
Peptidázok
Halászat
Surimi
Niacin
Szacharóz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Fehérjetartalmú melléktermékek tengeri feldolgozása: Biofunkcionális élelmiszer-összetevők forrása

A. C. Neves, R.J. FitzGerald, a Fehérje melléktermékek, 2016

3.4 Egyéb bioaktivitások

Omega-3 zsírsavak forrásai

2.6.10 Norvég tőkehal és kék puha tőkehal

A norvég tőkehal halászata viszonylag kicsi, és elsősorban Norvégiára és Dániára korlátozódik. A melléktermékeket valószínűleg más halászati melléktermékekhez keverik, és külön termékként nem állnak rendelkezésre. A kék puha tőkehal olyan nagy halászterület, amely elsősorban az EU-ra és az észak-európai országokra korlátozódik, kisebb fogásokkal 25 másik ország ellenőrzése alatt áll. A 2.25. Táblázat az e halászatokból származó halolaj kirakodásait és potenciális hozamát mutatja be. A kék puha tőkehal az omega-3 zsírsavak egyik lehetséges forrása, és a 2.26. Táblázat néhány, a kék puha tőkehal, a déli kék puha tőkehal és a norvég tőkehal zsírsavprofil adatait tartalmazza.

2.25. Táblázat Norvég tőkehal, kék puha tőkehal és dék kék tőkehal, Gadidae család, 10 éves átlagos kirakodás

FajA norvég tőkehal, a kék puha tőkehal vagy a kék tőkehal fogása országban és% -ban A felsorolt országok összes kirakodása (mmt) 100% melléktermék (mmt) 2% olajhozam (t)

Norvég tőkehal	Dánia (66%), Norvégia (31%), Feröer szigetek (2%)	0,07	0,07	1400
Kék tőkehal	Dánia (3%), Feröer szigetek (14%), Franciaország (1%), Németország (1%), Izland (17%), Írország (2%), Hollandia (4%) Norvégia (35%), Orosz Föderáció (16%) Spanyolország (2%), Svédország (1%), Egyesült Királyság (3%)	1.7	1.70	34000
Déli kék puha tőkehal	Argentína (26%), Chile (22%), Japán (21%), Új-Zéland (22%), Spanyolország (3%), Ukrajna (3%)	0,14	0,14	2800
Teljes	1.91	38200

2.26. Táblázat A norvég tőkehal omega-3 zsírsavtartalma, kék puha tőkehal és déli kék puha tőkehal olajok és lipidek

Faj% Összes zsírsavTelített zsírsavak Mono-telítetlen zsírsavak C18: 3 n-3 C18: 4 n-3C20: 5 n-3C22: 5 n-3C22: 6 n-3EPA + DHATotál omega-3

Norvég tőkehal 1	22.	22.	1	1	14	1	33	47	50
Norvég tőkehal 2	20	44.	1	3	9.	1	14	23	28.
Norvég tőkehal 3	20	42	1	3	9.	1	14	23	27.
Kék tőkehal 3	26.	9.	21	29.	50
Déli kék puha tőkehal 4	24.	18.	8.	1	40	48	50
Kék tőkehal 3	20	49	1	3	7	1	8.	15	19.

Dél-Georgia és a South Sandwich-szigetek mint potenciális nagyméretű antarktiszi védett területek biofizikai és gazdasági profilja

Alex D. Rogers,. Pippa Gravestock, a tengerbiológia fejlődésében, 2015

5.2.1 A halászat története az Atlanti-óceán déli részén/Georgia déli részén

1972-ben megkezdték az antarktiszi krill célzott halászatát, és a fogások gyorsan növekedtek. Lengyelországból, Chiléből és Koreából származó hajók csatlakoztak a halászterülethez. A fogások 1981/1982-ben tetőztek 528 201 t körül, és azóta csökkentek, részben a Szovjetunió összeomlása és a halászati támogatások elvesztése, mind pedig a falklandi konfliktus eredményeként, amely megzavarta a halászatot 1982-ben (Agnew, 2004). Technikai kérdéseket találtak a krill feldolgozásával kapcsolatban is, beleértve a magas fluoridszintet, amely az állatok karapszus exoskeletonjában volt megtalálható. A krillfogás 120 000 körül maradt, ebből körülbelül 30 000 tonnát fogtak Dél-Georgia környékén, bár a halászat technológiai fejlődése azt jelenti, hogy az érdeklődés gyorsan növekszik.

Tengeri gyógyszerek

Mahinda Senevirathne, Se-Kwon Kim, az élelmiszer- és táplálkozási kutatás előrehaladásában, 2012

5 Rákellenes hatás

Mezopelágikus halak *

Élettörténetek

Egyes fajok növekedését és korösszetételét az otolitokban feltételezett annulusok vagy napi növekedés számlálásával tanulmányozták. A hideg és mérsékelt vizekben mind az éves, mind a napi növekedés megtalálható. A trópusi vizekben általában csak a napi növekedés mutatható ki, részben a rövidebb élettartam miatt, részben pedig a mérsékelt égövi régiókból származó halak szezonalitásának hiánya miatt. Amikor a környezetben évszakos változások vannak, ezt általában annulusként regisztrálják az otolitokban. Csak ritkán igazolták a növekedés gyakoriságát mezopelágikus halak esetében. Mindazonáltal a vizsgálatok igazolták a napi mikroelemek számát például Maurolicus muelleri, Benthosema suborbitale, B. pterotum, B. fibulatum, Lepidophanes guentheri, Diaphus dumerilii, D diademophilus, Lampanyctus sp. és Myctophum spinosum. Az éves növekedést részben igazolták M. muelleri, B. glaciale, Notoscopelus kroyeri és Stenobrachius leucopsaurus esetében.

Az aszimptotikus méret felé vezető szokásos növekedési minta (amelyet általában a von Bertalanffy-növekedési egyenletnek a hosszúság és az életkor közötti empirikus adatokra való illesztésével fejeznek ki) - amely a halaknál gyakori - nem fordulhat elő minden mezopelágikus fajban. Néhányan az életkorral szinte lineárisan növekszenek, és életük során általában nem érnek el aszimptotikus hosszúságot. Mások idősebb korukban lassítják a hosszúság növekedését, de elérik az aszimptotikus hosszat.

A széles körben elterjedt mezopelágikus fajok között földrajzi eltéréseket találtak a morfológiában, az élettörténetben vagy a genetikában. A morfológia alapján világszerte 15 M. muelleri alfajt azonosítottak. A B. glaciale és a Notoscopelus elongatus merisztikus karakterei különböznek a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán északi része között, ami genetikai heterogenitásra utal. Ezenkívül a nyugat-norvég fiordokban található B. glaciale populációi genetikailag különböznek egymástól és a norvég-tengeri populációtól, és élettörténetük is változik, gyorsabban növekszik az alacsonyabb maximális hosszúság felé a fiord populációkban. Genetikai izoláció valószínűleg a B. glaciale általában mély eloszlása miatt lehetséges, és viszonylag sekély küszöbökkel kombinálva a fjordok szájában. A norvég fiordokban található Maurolicus muelleri halálozási aránya alacsonyabb, mint az óceáni víztömegeké. A becsült fényszint a M. muelleri által elfoglalt mélységben szintén alacsonyabb a fiordokban, mint a polcon kívül, és ez jobb védelmet nyújthat a halak számára a vizuálisan orientált ragadozók ellen. A növekedési ütem, a szaporodási stratégia és a ragadozás kockázata szintén különbözik a fiordok között.

A szexuális méretű dimorfizmus számos mezopelágikus fajban, valamint számos más halfajban megfigyelhető. Ilyen dimorf fajokban a nőstények átlagos mérete nagyobb, mint a hímeké. Az ilyen különbségek lehetséges magyarázata az alacsonyabb mortalitás és/vagy a nőstények nagyobb növekedése. Egyes fajokban (pl. Cyclothone microdon, Gonostoma gracile) nemi változás következik be; idősebb korukban hímből nővé válnak. Az, hogy a nőstények nagyobbak, mint a hímek, azt jelzi, hogy a nagy testméret nagyobb előnyökkel jár a nők számára, mint a hímek, valószínűleg azért, mert a nagy nőstények jobban termékenyek, mint a kis nők. Egyes fajokban másodlagos nemi karakterek is találhatók. A mikofidok közül a hímeknek supracaudalis könnyű szervük van, míg a nőknek infracaudalis könnyű szervük van. Ezek a könnyű szervek talán olyan struktúrák, amelyek kapcsolatba hozhatók az udvarlási magatartással.

Az európai szürke tőkehal, a Merluccius merluccius biológiája és halászata az Atlanti-óceán északkeleti részén

2.5 Etetés

Sőt, Trenkel et al. (2005) a Kelta-tengerben azt találta, hogy az európai szürke tőkehal etetésének sebességét a lómakréla és a kék puhatőkehal esetében a zsákmánysűrűség befolyásolta, vagyis bizonyíték volt a sűrűségtől függő táplálkozásra és a térbeli/szezonális zsákmányváltási viselkedésre. Ezek a szerzők azt is megállapították, hogy az európai szürke tőkehal etetési szokásai szezonális mintát követtek, így nyáron a kék puha tőkehal, valamint a makréla és a Trisopterus spp. télen. A kék puha tőkehal nyáron tapasztalt nagyobb mértékű ragadozása a fiatalkorúak Kelta-tengerbe érkezésével járt.

A kannibalizmus a szürke tőkehalnál is megfigyelhető (Gonzalez et al., 1985; Guichet, 1995; Hickling, 1927; Velasco és Olaso, 1998). A szürke tőkehal aránya a szürke tőkehal étrendjében azonban a vizsgált területeken és hosszuk szerint is változott. Például, míg Hickling (1927) megállapította, hogy a kannibalizmus a szürke tőkehal étrendjének 15–20% -át teheti ki, Velasco és Olaso (1998) szerint a Kantábiai-tenger összes zsákmánymennyiségének kevesebb, mint 4% -a.

Rostdúsított tenger gyümölcsei

A.J. Borderías,. I. Sánchez-Alonso, Rostban gazdag és teljes kiőrlésű élelmiszerek, 2013

17.3.1 Magok

A guar-gumi, a szentjánoskenyér-bab és a tamarind-gumi a magokból kivont vízoldható DF-ek példái. Ezeket a funkcionális tulajdonságok, például a WHC és a reológiai tulajdonságok javítására használják alacsony koncentrációkban (kb. 0,5–1%). 1% guar-gumi hozzáadása a darált halizomhoz, amelyet a sovány halak rostforrásának kell tekinteni, megállapította, hogy jelentősen (kb. 15% -kal) megnöveli a kék puha darálógélek WHC-jét. A magasabb koncentráció (legfeljebb 4%) nem javította a hatást, és csökkentette a hajtogatási teszt és a keménység pontszámát (17.1. Táblázat) (Pérez-Mateos és Montero, 2000).

Megállapították, hogy a szentjánoskenyér babgumi (1%) növeli a kék puha darált gélek törési deformációját (Pérez-Mateos és Montero, 2000). Más tanulmányok szerint azonban a sáska babgumi (1%) negatívan befolyásolta az ezüst pontyból származó myofibrilláris fehérjegélek nyírási stresszét (Hypophthalmichthys molitrixat) (Ramírez et al., 2002). Mindkét íny (1% szentjánoskenyér és 0,5% guargumi) másképp viselkedik a kék puha darált zselékben, különböző gélképződési körülmények között (17.2. Ábra), valószínűleg a halgél-mátrixban kialakuló eltérő szerkezet miatt: fonalas nyomású gélesedésben és még sok más hőgélesítéssel aggregálva (Montero et al., 2001). Chen és Xue (2009) arról számoltak be, hogy a tamarindgumi hozzáadása javította a fattyúmakréla surimi gélesedési tulajdonságait, amelyek sűrű és egységes háromdimenziós hálózatot képeztek.

17.2. Ábra 0,5% guar-gumit tartalmazó kék puha darált gél pásztázó elektronmikroszkópos képei (× 1500 nagyítás). a: 200 MPa, 7 ° C, 10 perc; b: 375 MPa, 37 ° C, 20 perc.

Adaptálva Montero et al. (2001) .