Cikkek

Megfigyelések a Kísérleti Biológia 2014-ből

A mai bejegyzés vendégblogger, Apeksha Gulvady, PhD. Apeksha táplálkozástudományi diplomával és PhD-vel rendelkezik az austini Texasi Egyetemen, ahol kutatásai az öregedés és az étrend okozta elhízás immunsejtek működésében betöltött szerepére összpontosítottak. Apeksha korábban a PepsiCo R&D-vel dolgozott, ahol támogatta az alapvető táplálkozási üzleti tevékenységeket és prioritásokat mind a globális élelmiszerek, mind italok terén, és nemrég csatlakozott az Edelman Public Relations-hez, hogy folytassa szenvedélyét a táplálkozási kommunikáció iránt.

Évek óta egyetlen tápanyag-paradigma vetette meg az alapját a táplálkozástudomány erőfeszítéseinek a tápanyaghiány leküzdésére. Amint az életmódbeli tényezők és a krónikus betegségek közötti összefüggések nyilvánvalóbbá váltak, a kutatások fókusza az egyes tápanyagokról az élelmiszerekre, mint ezek tápanyagok hordozóira, végül az étrendi táplálkozási szokásokra irányult, amelyek potenciálisan befolyásolhatják az egészséget. A fehérjével kapcsolatos tanulmányok hasonlóan haladtak és a százszorszépre jutottak a 2014-es kísérleti biológia (EB) konferencián - a világ legnagyobb élettudományi éves találkozóján, amely 24 000+ tudományos kutatóból, szövetségi szabályozókból, fogyasztói csoportokból és az ipar képviselőiből áll.

Az idei San Diego-i konferencián eltöltött négy izgalmas nap után a résztvevők agya egyéb kulcsfontosságú témák mellett tele volt információkkal az étrendben lévő fehérje erejéről. A fehérjeszekciók voltak a legjobban látogatott foglalkozások, amelyek arra utalnak, hogy a fehérjetudomány továbbra is kiemelten érdekli a táplálkozástudományi közösséget. A fehérjetanulmányok, amelyek közül többet részben vagy teljes egészében az ENC kutatási pályázati programja támogatott, rámutattak arra, hogy ennek a makroelemnek mind a minősége, mind a mennyisége módosítása hogyan hozhat kicsi, de érdemi változásokat az anyagcserében és a testösszetételben.

Az EB 2014-ben bemutatott egyik tanulmányban kimutatták, hogy a tojásfehérje reggelire fogyasztva befolyásolja az étkezés utáni energia-anyagcserét és fokozott jóllakottságot biztosít a túlsúlyos gyermekeknél. 1 A fehérje tehát kulcsszerepet játszhat a súlykezelésben. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a napi egy tojás fogyasztása nem befolyásolta a vér lipidszintjét a cukorbetegeknél. A tojásfehérje tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati populációban nem növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. 2

A fehérjén túl az étrendi koleszterin és a szív egészségének metaanalíziséből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy az étrendi koleszterin-fogyasztás és a szívbetegségek közötti korábban deklarált összefüggések megalapozatlanok lehetnek. 3 A kutatók megvizsgálták az étrendben a differenciális makrotápanyagok eloszlásának hatásait is, és megállapították, hogy a szénhidrátbevitel csökkentése csökkentheti az inzulinrezisztenciát4 és felgyorsíthatja a zsír oxidációját. 5 Az étrend, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatának feltárása során egy állatkísérlet azt mutatta, hogy a teljes tojásfehérje megnövelte a vér D-vitamin-koncentrációját és kedvezően befolyásolta a fiziológiás diabéteszes diszfunkciókat. 6 És egy másik tápanyag-megfelelőségi vizsgálat során kiderült, hogy a petesejtek pozitívan befolyásolhatják bizonyos karotinoidok szérumszintjét. 7

Amint azt a 2014-es EB konferencián bemutatták, a jelenlegi bizonyítékok tehát arra utalnak, hogy a tojás fogyasztása kiváló minőségű fehérje forrásaként elősegítheti a fogyást, javíthatja a betegség kockázati tényezőit és elősegítheti bizonyos tápanyagok bevitelét. További vizsgálatot indokol azonban az, hogy a fent említett hatások idővel fennmaradhatnak-e.

A reggeli valóban a nap legfontosabb étele?

Gyerekkorunk óta mindannyiunknak azt mondták, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése. De vajon? A reggeli többet befolyásol, mint gondolná. Vegye figyelembe a legújabb kutatási eredményeket:

A serdülők hétvégén történő reggeli fogyasztása a hétvégi mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitás nagyobb mértékű elkötelezettségével jár. 1

A reggeli kihagyásának gyakorisága kockázati tényező a nők csípőcsontjainak alacsonyabb sűrűségében. Sőt, a csípőcsont ásványianyag-sűrűsége azoknál a nőknél, akik kihagyják a reggelit, három vagy többször alacsonyabbak, mint azoknál a nőknél, akik nem hagyják ki a reggelit. 2

A magas kalóriatartalmú reggeli fogyasztása lényegesen több fogyást eredményez, mint a magas kalóriatartalmú vacsora fogyasztása. 3

A reggeli fogyasztása az aerob fitneszhez és az alsó végtag izomerejéhez kapcsolódik a gyermekeknél. 4

Az alacsony kalóriatartalmú étrend, a reggelinél nagyobb kalóriamennyiséggel, nagyobb zsírtartalom-csökkenést és jobb inzulinérzékenységet eredményezhet, mint egy tipikus napi étrend. 5.

A reggelit fogyasztókkal összehasonlítva azok a nők, akik ritkán vagy soha nem esznek reggelit, általában rosszabb önértékeléssel és kevesebb táplálkozási ismerettel rendelkeznek, dohányzók, kevesebb figyelmet fordítanak egészségükre, és nem helyezik elsőbbségbe saját egészséges táplálkozásukat, amikor elfoglalt a családjuk gondozása. 6.

Úgy tűnik tehát, hogy szüleinknek igazuk volt - tekintettel arra, hogy ez mennyire szorosan kapcsolódik a fizikai tevékenységben való részvételhez és a napi tápanyagigények kielégítéséhez, a reggeli valóban a nap legfontosabb étkezése lehet. Annak érdekében, hogy kihasználhassa ezt az ókori közmondást, bátorítsa pácienseit és ügyfeleit arra, hogy minden nap tápanyagokban gazdag, kielégítő reggelivel kezdjék. A jobb egészségi állapot elérése, beleértve a súlykontroll, a csontok egészségének javítását és más egészséges életmódbeli szokások kialakítását, ilyen egyszerű lehet.

Corder K, van Sluijs EM, Ridgway CL, Steele RM, Prynne CJ, Stephen AM, Bamber DJ, Dunn VJ, Goodyer IM, Ekelund U. (2014). Reggeli fogyasztás és testmozgás serdülőknél: napi asszociációk és óránkénti szokások. Am J Clin Nutr. 99 (2): 361-368.
Kuroda T, Onoe Y, Yoshikata R, Ohta H. (2013). Kapcsolat a reggeli kihagyása és a fiatal japán nők csontásványsűrűsége között. Asia Pac J Clin Nutr. 22 (4): 583-589.
Garaulet M, Gómez-Abellán P. (2014). A táplálékfelvétel és az elhízás időzítése: Újszerű társulás. Physiol Behav. Január 24.
Thivel D, Aucouturier J, Isacco L, Lazaar N, Ratel S, Doré E, Meyer M, Duché P. (2013). Az étkezési szokások összefüggenek az általános iskolás gyermekek fizikai erőnlétével? Egyél Behav. 14 (1): 83-86.
Lombardo M, Bellia A, Padova E, Annino G, Guglielmi V, D’Adamo M, Iellamo F, Sbraccia P. (2014). Hajnali étkezés hatékonyabb a zsírvesztés érdekében egy 3 hónapos életmódbeli beavatkozás során. J Am Coll Nutr. 8: 1-8.
Smith KJ, McNaughton SA, Cleland VJ, Crawford D, Ball K. (2013). A reggeli kihagyásának egészségi, viselkedési, kognitív és társadalmi összefüggései a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos környéken élő nők körében. J Nutr. 143 (11): 1774-1784.

A szerkesztőség megvizsgálja az ipar szerepét a egészséges táplálkozástudományban

Továbbá, amint arra az Obesity Society weboldalán nemrégiben megjelent cikk rámutat, fontos felismerni, hogy a nem ipari finanszírozási források, beleértve az alapítványokat, az érdekképviseleti szervezeteket, a kormányzati szerveket és másokat, elfogultsággal vagy „napirenddel” is rendelkezhetnek, csakúgy, mint egyes akadémikusok.

Tehát mit tehetünk kutató „fogyasztóként” annak érdekében, hogy elválasszuk a búzát a pelyvától? Egyrészt átláthatóságot követelhetünk a kutatóktól és finanszírozási forrásaiktól. Az etikai tudósoknak és a finanszírozó ügynökségeknek nem okozhat gondot annak feltárása, hogy egy adott tanulmány finanszírozása honnan származik. Egészségügyi szakemberként arra is szükségünk van, hogy ügyesek legyünk a jó tudomány és a rossz megfejtésében. Ha laikus folyóiratokban vagy újságokban szereplő címsorokra támaszkodunk a kutatási eredmények számunkra történő lefordításához, akkor lehet, hogy nem vagyunk teljes körűen tájékoztatva a kutatás valódi eredményeiről. Fontos ismerni egy jól megtervezett tanulmányt egy rosszul megtervezett kísérletből, a megfelelő módszereket és a nem megfelelő módszereket. Vagy ha a kutatás megtervezése nem erősség, akkor kötelességünk kommunikálni azokkal az emberekkel, akiknek vannak ismereteik ezen a színtéren, mielőtt elfogadnánk vagy cáfolnánk a kutatási eredményeket. Ha valaha reméljük, hogy valódi válaszokat tudunk találni számos, jelenleg minket sújtó egészségügyi/táplálkozási kérdésre, akkor ez a legkevesebb, amit tehetünk.

Az ENC Nutrition Close Up című közelmúltbeli cikkében idézek egy dokumentumot, amelyet weboldalunkon elhelyezünk, amely felvázolja azokat a lépéseket, amelyeket iparilag finanszírozott csoportként megteszünk a támogatott kutatás integritásának biztosítása érdekében. Javasolom, hogy olvassa el a dokumentumot, és válaszoljon gondolatokkal/megjegyzésekkel. A kutatók, finanszírozási források és orvosok közötti jobb partnerség hosszú távon jobb kutatási adatokhoz vezethet.

A kolin bevitel és ajánlások az Egyesült Államokban nem lehetnek optimálisak

Mai bejegyzésünk Taylor C. Wallace-től, PhD, CFS, FACN-től származik. Dr. Wallace kiváló élelmiszer-táplálkozási szakértő, Washington DC-ben lakik. Három akadémiai tankönyv mellett számos szakértői cikket publikált. Dr. Wallace doktori fokozatot szerzett az Ohio Állami Egyetemen az élelmiszer-tudományról és táplálkozásról, és gyakran a média szóvivőjeként dolgozik az aktuális táplálkozási, élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-technológiai kérdésekben. Látogassa meg Dr. Taylor Wallace blogját a www.drtaylorwallace.com címen.

A kolin a B-vitaminokhoz hasonló tápanyag, gyakran összetapad bennük, de hivatalosan nem B-vitamin. Ez segít a májunkban a zsír felhalmozódásának elkerülésében, elősegíti a neurotranszmissziót, és sejtmembránjaink egyik szerkezeti eleme.

Gondolt már arra, hogy mennyi kolin van az étrendben? Az a tény, hogy a legtöbb fogyasztó, sőt az egészségügyi szakemberek is „sötétben vannak”, amikor erről a létfontosságú tápanyagról tudni kell. A kolinnak számos fontos funkciója van a szervezetben; nélkülözhetetlen a máj és az agy megfelelő működéséhez az egész életen át. A hiány általában felnőtteknél máj- és izomkárosodást eredményez. Azoknál a nőknél, akiknél alacsonyabb a kolin bevitel, sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy idegi csőhibával rendelkező babát szüljenek, mivel a kolin nagymértékben részt vesz a magzat növekedésében és az agy fejlődésében. A terhesség és a szoptatás alatt a megfelelő kolinbevitel elérése még fontosabb, mivel az anya tartalékai könnyen kimerülhetnek (vagyis az anya alacsony bevitele egyenlő a csecsemő alacsony bevitelével). 1

Az Egyesült Államok Orvostudományi Intézete (IOM) legutóbb több mint 15 évvel ezelőtt vizsgálta felül és hozta létre a kolin étrendi referencia-bevitelét (lásd a táblázatot). 2 A megfelelő bevitel (AI) egy számított „célérték” az optimális egészség elérése érdekében. A tolerálható felső beviteli szint (UL) az az érték, amelyet az egészséges egyén nem haladhat meg. Amikor ezeket az értékeket az IOM 1998-ban megállapította, feltételezték, hogy az egyének közötti genetikai különbségek miatt a populáció kevesebb mint 5% -ának volt szüksége a megállapított AI-nál nagyobbra. Azóta számoltak be arról, hogy a lakosság 50% -ának magasabb kolinszintre lehet szüksége. 3

Asztal 1: A kolin étrendi referencia-bevitele az IOM által 1998-ban meghatározottak szerint.

Népesség	AI 1	UL 2
Csecsemők 0-6 hónap 6-12 hónap	125 mg/nap (18 mg/kg) 150 mg/nap	Nem lehet megállapítani
Gyermekek 1-3 év 4-8 év 9-13 év	200 mg/nap 250 mg/nap 375 mg/nap	1000 mg/nap 1000 mg/nap 2000 mg/nap
Hímek 14–18 év ≥19 év	550 mg/nap 550 mg/nap	3000 mg/nap 3500 mg/nap
Nőstények 14-18 év ≥19 év	400 mg/nap 425 mg/nap	3000 mg/nap 3500 mg/nap
Terhesség Minden korosztály	450 mg/nap	Az életkornak megfelelő UL
Szoptatás Minden korosztály	550 mg/nap	Az életkornak megfelelő UL

1 AI = Megfelelő bevitel
2 UL = tolerálható felső felvételi szint