Nagyon gyakori a lisztérzékenység és a cukorbetegség. Itt van miért

Ebben a cikkben

Az orvosi szakirodalom áttekintése szerint a cukorbetegség diagnosztizálásának esélye nagyon magas, ha celiakia van. Ez fordítva is igaz: az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a lisztérzékenység előfordulása 10 és 20 százalék között mozog. Összehasonlításképpen: az állapot prevalenciája az általános populációban megközelítőleg egy százalék. Azok a személyek túlnyomó többsége, akiknél mindkét betegségről kiderült, vagy nem mutatják a lisztérzékenység tüneteit, vagy olyan tünetek jelentkeznek, amelyek könnyen összetéveszthetők a cukorbetegségükkel. Ennek fényében arra kérjük az embereket, akiknél celiaciát diagnosztizáltak, hogy végezzék el az 1-es típusú cukorbetegség vizsgálatát, és fordítva.

Ebben a bejegyzésben meg fogjuk bontani a kapcsolatot a cukorbetegség és a lisztérzékenység között.

Mi az a lisztérzékenység?

A lisztérzékenység, amelyet néha gluténérzékeny enteropátiának (GSE) vagy lisztérzékenységnek is neveznek, örökletes, autoimmun rendellenesség, amely elsősorban a vékonybelet érinti. A közönséges hiedelemmel ellentétben a lisztérzékenység nem gluténallergia (előző cikkünkben elmélyülhet az ételallergiák finomságában). Ebben a cikkben megismerheti az ételallergia és az ételintolerancia közötti fő különbségeket is.

Ne feledje azonban, hogy sok nem diagnosztizált cöliákia esetén a tünetek egyáltalán nem jelentkezhetnek. Ezért ajánlott sürgős celiakia-tesztet végezni, ha nagy a kockázata az állapotnak.

Mi az 1. típusú cukorbetegség?

Az 1-es típusú cukorbetegség krónikus autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer támadást indít, ezért elpusztítja a hasnyálmirigyben inzulint termelő speciális sejteket (béta-sejteket). Az inzulin egyedülálló fehérje, amely elősegíti a glükóz transzferjét a testsejtek energiafelhasználására. Pontosabban, az inzulin lehetővé teszi a glükóz felszívódását az ételből és a véren keresztül a sejtekbe juttatását, ezáltal szabályozva a vér glükózkoncentrációját. Amikor a szervezet nem tud elegendő inzulint termelni, a glükóz nem képes elérni a sejteket, emiatt a vércukor-koncentráció átmegy a tetőn (hiperglikémia). Ez súlyos károsodásokat okozhat az idegekben és az erekben. A kezeletlen 1-es típusú cukorbetegség súlyos egészségügyi szövődményeket okozhat, beleértve a vesebetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket, agyvérzést, szívrohamot, sőt amputációt is.

Az 1-es típusú cukorbetegség gyakori tünetei: fáradtság, szájszárazság, fogyás, túlzott éhség, túlzott szomjúság, homályos látás és gyakori vizelés.

Az 1-es típusú cukorbetegségben az autoimmun roham pontos oka még mindig nem ismert a kutatók előtt. Úgy gondolják, hogy bizonyos környezeti és örökletes tényezők növelhetik az állapot kialakulásának kockázatát.

Az 1-es típusú cukorbetegséget gyakran gyermekkorban vagy serdülőkorban diagnosztizálják, ezért nevezik néha fiatalkori cukorbetegségnek. Ha a betegséget diagnosztizálják, a legjobb módszer az életmódváltás elfogadása, az inzulin injekció vagy kombináció alkalmazása.

1. típusú cukorbetegség és 2. típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegséget az inzulinrezisztencia jellemzi, ami azt jelenti, hogy egyes sejtek nem reagálnak az inzulinra, hogy a vércukrot energiává alakítsák. Érdemes megjegyezni, hogy a 2-es típusú cukorbetegeknél béta-sejtek vannak, de nem termelnek elegendő inzulint.

Mind az 1., mind a 2. típusú cukorbetegségben a vércukor-koncentráció krónikusan megnő, károsítja az ereket és az idegeket.

Annak ellenére, hogy a 2-es típusú cukorbetegség pontos oka nem jól ismert, egyes kockázati tényezők közé tartozik az elhízás/túlsúly, az inaktív életmód, a 45 évnél idősebb, és ha van olyan családtagja vagy közeli hozzátartozója, akinek diagnosztizálták ezt az állapotot.

Miért gyakori mind a lisztérzékenység, mind a cukorbetegség

A lisztérzékenység és az 1-es típusú cukorbetegség közötti kapcsolatot a kutatók és az orvosok először az 1960-as évek elején figyelték fel. Azóta rengeteg orvosi jelentés készült, amelyek úgy tűnik, hogy genetikai kapcsolat áll fenn a két állapot között. Az elmúlt néhány évben nyilvánvalóvá vált, hogy a cukorbetegeknél a celiakia előfordulása meglehetősen jelentős. Pontosabban, a legújabb orvosi szakirodalom kimutatta, hogy a diagnózis kritériumaitól függően az 1-es típusú cukorbetegeknél a betegség prevalenciája 10 és 20 százalék közé esik.

Ha összezúzza a számokat, ez azt jelenti, hogy minden 100 ember esetében, akinél diagnosztizálták az 1-es típusú cukorbetegséget, legalább tízen is celiakia lesz. Ez nagyon magas korreláció, tekintve, hogy 1 százalék a lisztérzékenység gyakorisága az Egyesült Államok teljes népességében. Egyébként ez azt jelenti, hogy a cöliákia aránya 5-7-szer magasabb az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél az általános populációhoz képest. Több celiakia-szakértő és kutató megpróbálja kideríteni, miért van ez így.

A lisztérzékenység és az 1-es típusú cukorbetegség közötti kapcsolat egyértelműbbé válik a folyamatos kutatással, itt van a jelenleg ismert:

Mindkettő autoimmun állapot

Ezek olyan rendellenességek, amelyekben a test immunrendszere tévesen megtámadja saját egészséges szerveit, szöveteit vagy sejtjeit. A különbség a megtámadott testrész. A celiakiaiban a test immunreakciót indít a gluténre, megtámadva a vékonybelet. 1-es típusú cukorbetegségben a szervezet autoimmun támadást indít a hasnyálmirigy ellen, elpusztítva az egészséges inzulintermelő béta-sejteket. Mivel az 1-es típusú cukorbetegség és a lisztérzékenység egyaránt autoimmun rendellenességek, gyakori tüneteik vannak, többek között fáradtság, fogyás, hányinger és fejfájás.

A lisztérzékenység és a fiatalkori cukorbetegség intoleranciát mutat az olyan ételekkel szemben, amelyek speciális étrendet igényelnek

A lisztérzékenységben szenvedő betegeknek szigorú, egész életen át tartó gluténmentes étrendet kell alkalmazniuk; Az 1. típusú cukorbetegeknek olyan étrendet kell elfogadniuk, amely kevés vagy egyáltalán nem tartalmaz cukrot.

Az 1-es típusú cukorbetegség és a lisztérzékenység genetikai kapcsolatban áll

A tudósok megállapították, hogy a két betegségben legalább 7 közös gén van. Több kutatást fedeznek fel.

Nincs dokumentált kapcsolat a lisztérzékenység és a 2-es típusú cukorbetegség között

Bár a 2-es típusú cukorbetegségnek genetikai kockázati tényezői vannak, nem osztja meg a társult géneket a lisztérzékenységgel.

A túlsúlyos kérdések mindkét betegség egyik tényezője. Egy, az American Journal of Gastroenterology 2006-ban megjelent tanulmányában a kutatók a celiakia betegek 39, illetve 13 százalékának voltak túlsúlyosak és elhízottak.

A túlsúly vagy az elhízás nagyobb kockázatot jelent a beteg számára a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának. A gluténmentes étrend általában alacsony rosttartalmú, ami megmagyarázhatja a súlygyarapodást. Ezenkívül a legtöbb sült vagy feldolgozott gluténmentes termék magasabb kalóriatartalmú és zsírtartalmú, mint a gluténtartalmú ételek.

A lisztérzékenység és az 1. típusú cukorbetegség szűrése és kezelése

Leggyakrabban a betegeknél 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizálnak, mielőtt gluténérzékeny enteropathiát diagnosztizálnának náluk - írja a Chicagói Egyetem Kovler Diabetes Center. Figyelembe véve, hogy a legtöbb ember és orvos ismeri a cukorbetegség tüneteit, nem nehéz megérteni, miért van ez így. Tekintettel a két állapot genetikai kapcsolatára, sok szakértő most javasolja a lisztérzékenység szűrését, amint diagnosztizálják a fiatalkori cukorbetegséget. Bizonyos esetekben azt is javasolhatja, hogy teszteljék autoimmun pajzsmirigy-betegségre, ha celiakia, 1-es típusú cukorbetegség vagy mindkettő diagnosztizálva van.

A legtöbb lisztérzékenységben szenvedő cukorbetegség szerint egyáltalán nincsenek tünetei. Akárhogy is, ha igazolt celiakia vagy 1-es típusú cukorbetegség, elengedhetetlen, hogy szigorú gluténmentes étrendet folytasson.

Minél korábban követi a gluténmentes életmódot, annál kisebb az esélye annak, hogy kellemetlen tünetektől szenved, és más autoimmun rendellenességeket okozhat, például fekélyes vastagbélgyulladást, autoimmun pajzsmirigy-betegséget és pikkelysömört.

Bár még mindig vita tárgyát képezi, a gluténmentes étrend segíthet a cukorbetegek vércukorszintjének javításában. A kezeletlen cöliákia miatt a vékonybélben bekövetkező nagymértékű károsodás viszont megnövelheti a krónikusan alacsony vércukorszint (hipoglikémia) kockázatát, mivel a vékonybél már nem képes megfelelően felszívni az élelmiszerből származó glükózt.

Következtetés

Egyre több orvosi jelentés szerint egyértelmű összefüggés van a lisztérzékenység és az 1-es típusú cukorbetegség között, de a 2-es típusú cukorbetegséggel nem. Úgy gondolják, hogy a cukorbetegek körében a lisztérzékenység előfordulása 10-20 százalék, ami jóval magasabb, mint az USA teljes lakosságának 1 százalékos előfordulása. A további kutatások azonban folytatják a genetikai kapcsolatokat, és az a tény, hogy mindkét betegség élelmiszer-intoleranciával jár, segíthet megmagyarázni a lényeges összefüggést.