Csökkentheti az agyi stimuláció az éhséget és a nassolást?

elektromos

Az Egyesült Államok és Németország kutatói azt vizsgálták, hogy a prefrontális kéreg ismételt elektromos agyi stimulálása javíthatja-e a fogyást az éhség, a sóvárgás és a nassolási szokások csökkentésével.

Az elhízással járó egészségügyi kockázatok

Az elhízás olyan kifejezés, amely azt írja le, amikor az ember testtömege legalább 20% -kal magasabb, mint kellene. Míg a gének, az életmód és a környezeti tényezők szerepet játszhatnak, az elhízás elsősorban akkor következik be, ha túl sokat eszünk és túl keveset mozgunk. Ha ételt fogyaszt, különösen azokat a magas zsírtartalmú és cukrokat, de nem égeti el az energiát a fizikai aktivitás, akkor a felesleges energia nagy részét a test zsírként tárolja. Felnőtteknél az elhízás számos fő egészségügyi probléma, például szívbetegség, stroke, magas vérnyomás, cukorbetegség, rák, osteoarthritis, alvási apnoe és asztma megnövekedett kockázatával függ össze.

Az elektromos agyi stimuláció csökkentheti-e az éhséget és a nassolást?

Az ember elfogyasztott étel mennyiségét mind az étvágy (az étkezési vágy), mind a jóllakottság (a teltségérzet) befolyásolja. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az elhízott embereknél alacsonyabb az agyi aktivitás a bal dorsolaterális prefrontális kéregben (DLPFC) étkezés után, mint a karcsú embereknél. Mivel az agy ezen régióját összekapcsolják a viselkedésszabályozással, ízléssel és jutalommal, a kutatók úgy vélik, hogy szerepet játszhat a túlevésben a vágyakozás és az önkontroll befolyásolásával.

Az American Journal of Clinical Nutrition folyóiratban megjelent tanulmány szerint az Egyesült Államok és Németország kutatói a bal DLPFC-re összpontosító ismételt elektromos agyi stimuláció hatásait vizsgálták a súlycsökkenésre.

A transzkraniális egyenáramú stimuláció (tDCS) magában foglalja az elektródák fejre helyezését, hogy egyenletes és állandó kis áramot szolgáltasson. A depresszió kezelésében történő alkalmazásának adatai azt mutatják, hogy a tDCS biztonságos és általában jól tolerálható.

Huszonhárom elhízott személyt vettek fel, hogy részt vegyenek ebben a tanulmányban. A 31 nap alatt a résztvevők fele tizenöt tDCS-kezelést kapott, míg a másik fele tizenöt ál-tDCS kezelést kapott. A testtömeg mérése a hónap elején és végén történt. Az étvágyat vagy az éhséget ad libitum étel- és snack-bevitelük és snack-ízük tesztjeivel mérték. A résztvevők a második és a 11. napon kitöltötték a viselkedési kérdőíveket.

A kutatócsoport négy hét elteltével nem talált közvetlen hatást a tDCS-re az éhségre és az ételek fogyasztására. Az ételbevitel nem csökkent jelentősen, és a súlyra sem volt hatással. Megállapították azonban, hogy éhség hiányában csökkent az evés. Ez azt jelenti, hogy az ismételt, intenzív, hosszú távú kezeléssel érhető el a gátló kontroll hatása.

Noha a kutatók négy hét elteltével nem találtak közvetlen hatást a tDCS-re az éhségre és az ételek fogyasztására, bizonyított volt, hogy a hosszú távú tDCS csökkentette az éhségérzetet és a nassolási vágyat. Bár ez egy kicsi tanulmány, amely csak szerény eredményekkel jár, kiegészíti ismereteinket az agynak a jóllakottságban és a gátló kontrollban betöltött szerepéről, és utat nyit a további hosszú távú vizsgálatok számára.

Írta: Debra A. Kellen, PhD

Hivatkozás: Heinitz, S., Reinhardt, M., Piaggi, P., Weise, C. M., Diaz, E., Stinson, E. J.,… és Krakoff, J. (2017). Az elhízott alanyok prefrontális kérgére irányított neuromoduláció egy randomizált vizsgálat során csökkenti az ételek fogyasztását és az éhséget. Az American Journal of Clinical Nutrition, ajcn158089. doi: 10.3945/ajcn.117.158089