Cushing-szindróma

TÉMA: Cushing-szindróma.

A BETEGSÉG MEGHATÁROZÁSA: A Cushing-szindróma a hypercortisolizmusra vagy a szérum kortizol magas koncentrációjára utal. Számos etiológiája van, de a szindrómát általában két kategóriába sorolják - az adrenokortikotrop hormon (ACTH) függő vagy az ACTH-független. A harmadik ál-Cushing-szindrómáról is szó esik. A szindróma az amerikai sebész, Harvey Cushing nevéhez fűződik, aki 1912-ben leírta az állapotot (Bruyere, 2009)

PATFOZIOLÓGIA: A jatrogén ACTH-független, messze a leggyakoribb Cushing-szindróma, amely az esetek körülbelül felét okozza. Általában túlzott mennyiségű szintetikus glükokortikoid, például előírt prednizon vagy más orális, injekciós, helyi vagy inhalációs kortikoszteroid adagolása okozza. Ennek a gyógyszernek az adagolása, gyakran autoimmun rendellenességek kezelésére, túlzott mennyiségű keringő kortizolt eredményez. Ez a fajta Cushing-szindróma reverzibilis.

A Cushing-szindróma második típusa, az ACTH-függő, Cushing-kór néven is ismert. Általában az ACTH hiper-szekréciója okozza egy adenoma vagy egy jóindulatú hipofízis tumor miatt. A Cushing-kór oka lehet az agyalapi mirigy daganatok, például a kissejtes tüdőrák által okozott hiper-szekréció is. Ezt a típust méhen kívüli Cushing-kórnak is nevezik, mivel a hormon forrása kívül esik a neuroendokrin rendszeren. Végül a mellékvese és a hipotalamusz daganatai szintén túlzott szekréciót okozhatnak az ACTH-ban, és emelhetik a szérum kortizolszintjét (Bruyere, 2009).

A pszeudo-Cushing-szindróma a Cushing-szindrómától eltérő rendellenességek miatt másodlagos hiperkortizációra utal. Ide tartoznak a fizikailag stresszes, súlyosan elhízott személyek, a policisztás petefészek szindrómában szenvedők, a krónikus alkoholizmusban, alultápláltságban, anorexia nervosa-ban szenvedő betegek, vagy intenzív testmozgásban résztvevő betegek, valamint a pszichés stresszben szenvedők, különösen súlyos depressziós rendellenességek. Mindezek a rendellenességek a szérum kortizolszintjének emelkedését okozhatják (Nieman, 2012)

GENETIKA: Úgy tűnik, nincs genetikai kapcsolat a Cushing-szindrómához.

EPIDEMIOLÓGIA: A Cushing-szindróma bármely életkorban előfordulhat, de a szokásos megjelenése 30-50 év közötti. Kétszer-háromszor gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. Az ektopiás ACTH-szekréció okozta Cushing-szindróma azonban gyakoribb az idősebb felnőtteknél, különösen a férfiaknál. A mellékvese daganatok által okozott Cushing-szindróma gyakoribb gyermekeknél, különösen lányoknál (Huether & McCance, 2004).

A kockázati tényezők közé tartozik a kortikoszteroidok túlzott mennyiségének bevitele vagy alkalmazása. A cigarettázás szintén kockázati tényező, mivel a tüdő karcinómáját eredményezheti.

JELEK ÉS TÜNETEK: A súlygyarapodás a Cushing-szindróma leggyakoribb és elismert jellemzője, és a csomagtartóban és az arcban felhalmozódott fokozott zsírszövetnek köszönhető. Ezt a zsíreloszlási mintát truncalis elhízásnak, holdarcnak és/vagy bivalypúpnak nevezik.

A glükóz intolerancia azért fordul elő, mert a felesleges kortizol inzulinrezisztenciát, fokozott glükoneogenezist és glikogén tárolást okoz. A cukorbetegség a Cushing-szindrómában szenvedők körülbelül 20% -ában alakul ki.

A fehérje pazarlását az izomszövet lebontása okozza. Ezenkívül a csont fehérjevesztése csontritkuláshoz, törésekhez, csontfájdalomhoz, kyphosishoz és magasságvesztéshez vezet. Ezenkívül a csontvesztés hypercalcinuria-t és vesekövek kialakulását eredményezi. A kollagén elvesztése vékony és legyengült bőrhöz és erekhez vezet, ami jellegzetes lila striákat és fokozott zúzódásokat okoz.

Egyéb hatások közé tartozik az ACTH magas szérumszintje miatt másodlagos hiperpigmentáció, amely a nyálkahártyák, a haj és a bőr jellegzetes barna vagy bronz színét eredményezi. A nőknél az emelkedett androgénszint miatt másodlagos virilizációs tünetek jelentkezhetnek. Ezek a jelek közé tartozik az arcszőrzet, a pattanások és az oligomenorrhoea. A megnövekedett kortizol érszűkületet, magas vérnyomást, nátrium-visszatartást és hipokalémiát okoz. Immunszuppresszió és fokozott fertőzésre való hajlam van jelen, és ezek a megbetegedések egyik fő okozói (Huether & McCance, 2004).

Végül a Cushing-szindrómához kapcsolódik a mentális betegségek nagy része. A mentális állapot változása az ingerlékenységtől és a depressziótól a súlyos pszichiátriai zavarokig, például a skizofréniaig terjed.

DIAGNÓZIS: A diagnózis nehéz és három külön lépésből áll: a tüneteken alapuló gyanú, a megnövekedett kortizolszint dokumentálása több laboratóriumi teszt segítségével, végül a tumor jelenlétének meghatározása. A laboratóriumi vizsgálatok magukban foglalják a vizeletmentes kortizolt, az éjféli szérum vagy a nyál kortizol szintjét, a dexametazon szuppressziós tesztet és a plazma ACTH szintet. Az agyalapi mirigy daganatait MRI segítségével lehet kimutatni. A CT-vizsgálat felfedheti más daganatok jelenlétét.

KEZELÉS: A kezelési lehetőségek eltérnek, és függenek a hiperkortizolizmus kiváltó okától. Ezért az ok megkülönböztetése elengedhetetlen a hatékony kezeléshez. A kezelési lehetőségek közé tartozik a glükokortikoid gyógyszerek kiküszöbölése az iatrogén ACTH-független Cushing-szindróma esetén. A Cushing-kór az agyalapi mirigy daganatának műtéti eltávolításával és az azt követő hidrokortizon-helyettesítő terápiával kezelhető. Kezelés nélkül az érintett személyek 50% -a öt éven belül meghal, általában fertőzés, öngyilkosság, arteriosclerosis vagy magas vérnyomás miatt (Huether & McCance, 2004).