Cushing-szindróma egy kórosan elhízott páciensnél, akit kiértékelnek a bariatrikus műtét előtt

Livia Borsoi, MD, MPH

akit

Szociális Orvostudományi Intézet, Közegészségügyi Központ

Bécsi Orvostudományi Egyetem

1090 Bécs, Kinderspitalgasse 15 (Ausztria)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Célkitűzés: A Cushing-szindróma (CS) rendkívül ritkán fordul elő betegesen elhízott betegeknél. A szakirodalomban eddig nem számoltak be olyan elhízott betegeknél, akiknek a testtömeg-indexe 60 kg/m 2 felett volt. Esetleírás: Ez az esettanulmány egy olyan beteget ismertet, akit a bécsi Orvostudományi Egyetem Endokrinológiai és Metabolizmus Klinikai Osztályának kórtermébe vettek fel a bariatrikus műtét előkészítése céljából. A beteg egy 49 éves nő volt, akinek kóros elhízása (BMI 61,6 kg/m 2), magas vérnyomás és helyettesített hypothyreosis mutatkozott. A műtét előtti munka során a mellékvese adenoma miatt CS-t tártak fel. Ezért a beteg egyoldalú adrenalectomián esett át, majd 6 hónappal később bariatrikus műtéten. Következtetés: Mivel a nem diagnosztizált CS súlyos perioperatív szövődményeket okozhat a már megnövekedett kockázatú populációban, ez az esetjelentés hangsúlyozza a kórosan elhízott betegek körültekintő endokrin értékelésének fontosságát. Végül is a ritka endokrin okokat is ki kell zárni.

Bevezetés

Bár a túlsúly és az elhízás gyakoriak a Cushing-szindrómában (CS) szenvedő betegeknél, a kóros elhízás (III. Osztályú elhízás; BMI ≥ 40 kg/m 2 [1]) ebben a csoportban rendkívül ritka. A 60 kg/m 2 feletti BMI-s elhízott, CS-vel diagnosztizált betegekről a mai napig nem jelentettek jelentést. Valóban, egy sor 433, kórosan elhízott páciensnél, akiket ambuláns rendelőintézetünkben (41 ± 12 éves kor; BMI 47 ± 6,9 kg/m 2; 76% nő) diagnosztizáltak hypercortisolismusra a bariatrikus műtétek előkészítése céljából, senkinek sem diagnosztizálták a CS-t [ 2].

Esetleírás

3. ábra

Súly kg-ban (függőleges tengely) idővel (vízszintes tengely).

Vita

Az elhízási járvány közvetlen következményeként az elhízott betegek egyre nagyobb része bariatrikus beavatkozást igényel [12]. A nem diagnosztizált CS bariatrikus műtéten átesett betegeknél növeli a posztoperatív tromboembóliás események [13] és a késleltetett CS diagnózis következtében fellépő magasabb csontvesztés kockázatát az egyszerű elhízással rendelkező betegeknél [14]. Sőt, Fleseriu et al. [15] egy diagnosztizálatlan CS-ben szenvedő beteg haláláról számolt be a malabsorptív beavatkozás által kiváltott súlyos alultápláltság miatt [16]. Ezért a bariatrikus műtétre felsorolt ​​elhízott betegeknek preoperatív endokrinológiai szűrővizsgálaton kell átesniük, bár a betegség prevalenciája ebben a kockázati csoportban alacsony. Valójában a CS-t a 783 elhízott személynek (174 férfi, BMI 46,8 ± 8,5 kg/m 2; 609 nő, 45,2 ± 7,7 kg/m 2 BMI) csak 0,8% -ánál találták 18-65 éves korosztályban, akiket bariatériás kezelés előtt vizsgáltak műtét [17.] Sőt, ambuláns rendelőintézetünk fent említett 433 betegében senkit sem érintett a CS [2].

Bár a súlygyarapodás és a hasi zsír felhalmozódása a CS tipikus jellemzője, a betegségben szenvedő betegek többségénél nem jelentkezik kóros elhízás, amint az a Cushing-szindróma európai nyilvántartásának (ERCUSYN) vizsgálati csoport jellemzőiből is kitűnik: a beiratkozottak átlagos BMI-je A CS-betegek 23 európai országban 31 ± 7 (17-56 tartományban) kg/m 2 voltak [18].

A kórosan elhízott betegeknél a CS nagyon alacsony előfordulása annak tudható be, hogy a CS-betegeknél négyszer nagyobb a halálozás, amelyet olyan kardiovaszkuláris szövődmények okoznak, mint a koszorúér-betegség, a pangásos szívelégtelenség és a szívinfarktus [6]. Ezen adatok és a kezeletlen CS végzetes kimenetelére vonatkozó egyéb tanulmányok [19] alapján feltételezzük, hogy alacsony annak a valószínűsége, hogy 60 kg/m 2 fölötti BMI-t érjünk el káros esemény bekövetkezése nélkül. Az itt leírt esetben a rendkívül magas BMI-t több tényező is befolyásolhatja, például az elhízás genetikai hajlamát, amelyet a terhesség és a hypothyreosis (utóbbi valószínűleg bizonyos késéssel diagnosztizáltak) súlyosbított, és hozzátette a CS-hez kapcsolódó súlynövekedéshez.

Várható volt, hogy az adrenalectomia után (bariatriás műtét előtt) betegnél javult a BMI és a vérnyomás: 50 ACTH-független hypercortisolismusban szenvedő beteg vizsgálata szerint az adrenalectomia után elhízásból és magas vérnyomásból származó klinikai gyógyulást 59,6% -nál és 57,5% -nál figyelték meg. az esetek, illetve [20].

Megoldatlan még az a kérdés, hogy a beteg mennyi ideig szenvedett CS-ben a diagnózis előtt. Figyelembe véve, hogy 44 éves koráig normotenzívnek számolt be a tartós elhízás ellenére, spekulálhatunk a CS kialakulásáról 5 évvel a diagnózis előtt.

Egyéb jelentett tünetek, például álmatlanság, fáradtság, memóriavesztés és elhízás nem elsősorban a CS-re utalnak, és meglehetősen gyakoriak az általános lakosság körében; sok tényezőtől függhetnek (pl. stressz, életesemények, genetikai hajlam stb.). Emellett az olyan jelek, mint a bivalypúp, a holdarc, a bőr napfény-érzékenysége és a telangiectasias, könnyen összetéveszthetők az elhízás mintájával vagy a beteg egyéni jellemzőivel.

Következtetés

Noha a CS-szűrés nem alkalmazható minden olyan beteg esetében, akit egyszerű elhízás érint, mivel ez utóbbi gyakorisága sokkal nagyobb, a jelen eset arra utal, hogy a CS ritka, de lehetséges diagnózis a betegesen elhízott személyeknél. A korai diagnózis lehetővé tétele és a posztoperatív szövődmények megelőzése érdekében a bariatrikus műtétet kereső és esetlegesen CS-nek tulajdonítható tünetekkel (pl. Magas vérnyomás, cukorbetegség és metabolikus szindróma) jelentkező betegeknek rendszeresen endokrin munkát kell végezniük, beleértve a dexametazon szuppressziós tesztet.

Közzétételi nyilatkozat

A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.