Cochrane

Felülvizsgálati kérdés

Az étrend vagy a fizikai aktivitás, vagy mindkettő képes-e megakadályozni vagy késleltetni a 2-es típusú cukorbetegség és az azzal összefüggő szövődmények kialakulását veszélyeztetett embereknél?

A mérsékelten megemelkedett vércukorszinttel (gyakran „prediabétesként” emlegetett emberek) azt mondják, hogy fokozott a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata. Jelenleg ajánlott, hogy minden, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával küzdő ember módosítsa étkezési szokásait és fizikai aktivitásának szintjét. Meg akartuk tudni, hogy az étrend, a fizikai aktivitás vagy mindkettő megváltoztathatja-e vagy késleltetheti-e a 2-es típusú cukorbetegséget a fokozott kockázatú embereknél. Azt is szerettük volna megtudni, hogy milyen hatással vannak a beteg által fontos eredményekre, például a cukorbetegség szövődményeire (pl. Vese- és szembetegségek, szívroham, stroke), bármilyen okból bekövetkező halálra, az egészséggel kapcsolatos életminőségre (az ember elégedettségének mértéke életük és egészségük) és mellékhatásai.

A tanulmány jellemzői

A résztvevőknek a normálnak tekintettnél magasabb vércukorszintnek kellett lenniük, de alacsonyabbnak a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálásához használt glükózszintnél. 12 randomizált, kontrollált vizsgálatot találtunk (klinikai vizsgálat, ahol az embereket véletlenszerűen két vagy több kezelési csoport egyikébe sorolták), 5238 résztvevővel. A kezelések időtartama két évtől hat évig változott. A legtöbb vizsgálatba azokat az embereket vonták be, akiknél a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatának van kitéve a glükózszint alapján, amelyet két órával mértek 75 g glükóz bevétele után (azaz „csökkent glükóz tolerancia” (IGT) orális glükóz tolerancia teszt után).

Ez a bizonyíték 2017. januárjában naprakész. A MEDLINE e-mail riasztási szolgáltatást alkalmaztuk az újonnan közzétett tanulmányok azonosítására 2017 szeptemberéig.

A legfontosabb eredmények

Egy tanulmány csak az étrendet hasonlította össze a fizikai aktivitással. A csak étrendet fogyasztó csoport 130 résztvevőjéből 57 (44%), míg a csak fizikai aktivitást végző csoport 141 résztvevőjéből 58 (41%) alakult ki 2-es típusú cukorbetegségben. Két tanulmány összehasonlította a fizikai aktivitást a szokásos kezeléssel; az egyik vizsgálatban 141 résztvevő közül 58-an (41%) a fizikai aktivitás csoportjában, míg a kontrollcsoport 133 résztvevője közül 90-ből (68%) 2-es típusú cukorbetegség alakult ki; a másik vizsgálatban a testmozgás csoport 84 résztvevője közül 10-en (12%) a kontrollcsoport 39 résztvevőjéből hét (18%) esetében 2-es típusú cukorbetegség alakult ki. Tizenegy tanulmány összehasonlította az étrendet és a fizikai aktivitást a szokásos kezeléssel vagy anélkül. Az étrend és a fizikai aktivitás csökkentette a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, amely 2122 résztvevő közül 315-ben (15%) fordult elő a diéta és fizikai aktivitás csoportban, szemben a standard kezelési csoport 2389 résztvevőjéből 614-tel (26%).

Sem az étrend, sem a fizikai aktivitás, sem mind a kettő előnyét és hátrányát nem észleltük a szívroham vagy agyvérzés szempontjából. Mellékelt tanulmányaink nem számoltak be a cukorbetegség szövődményeiről, például vese- vagy szembetegségről. Az egészséggel kapcsolatos életminőségre gyakorolt hatások nem voltak meggyőzőek. Nagyon kevés résztvevő halt meg a vizsgálatok során, és a mellékhatások is ritkák voltak. A jövőbeni hosszú távú vizsgálatoknak a beteg számára fontosabb eredményeket kell megvizsgálniuk, például a cukorbetegség szövődményeit, mert nem tudjuk biztosan, hogy a „prediabétesz” csak egy laboratóriumi méréssel önkényesen definiált állapot, vagy valójában valódi kockázati tényező a típus szempontjából 2 cukorbetegség és hogy ennek az állapotnak a kezelése a beteg számára fontosabb eredményeket eredményez-e.

A bizonyítékok minősége

Az összes vizsgálatban hiányosságok mutatkoztak az elvégzésük módjában vagy a legfontosabb tételek jelentésének módjában. Az étrend és a fizikai aktivitás a szokásos kezeléshez képest meglehetősen jó bizonyítékot találtunk arra, hogy az új 2-es típusú cukorbetegség kialakulása csökkent vagy késik. A többi összehasonlításban a résztvevők száma kicsi volt, ami a véletlenszerű hibák (szerencsejáték) kockázatát eredményezte.

Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a diéta önmagában vagy a fizikai aktivitás a szokásos kezeléshez képest befolyásolja a T2DM kockázatát és különösen a kapcsolódó szövődményeket azoknál az embereknél, akiknek fokozott a T2DM kialakulásának kockázata. Az étrend és a fizikai aktivitás azonban csökkenti vagy késlelteti a T2DM előfordulását az IGT-ben szenvedőknél. Nincsenek adatok az étrend és a fizikai aktivitás hatásáról más glikémiás változók által meghatározott köztes hiperglikémiában szenvedők esetében. A legtöbb RCT nem vizsgálta a beteg számára fontos eredményeket.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) előfordulásának várható növekedése világszerte jelentős egészségügyi problémává válhat. Nem ismert, hogy az étrend, a fizikai aktivitás vagy mindkettő megakadályozhatja-e vagy késleltetheti-e a T2DM-et és a kapcsolódó szövődményeket a veszélyeztetett embereknél.

Az étrend, a fizikai aktivitás vagy mindkettő hatásának értékelése a T2DM és a kapcsolódó szövődmények megelőzésére vagy késleltetésére a T2DM kialakulásának fokozott kockázatával küzdő embereknél.

Ez a Cochrane Review 2008-ban közzétett frissítése. Megkerestük a CENTRAL, MEDLINE, Embase, ClinicalTrials.gov, ICTRP keresési portált, valamint a szisztematikus áttekintések, cikkek és az egészségügyi technológiai értékelési jelentések referencia listáit. Az összes adatbázis utolsó keresésének dátuma 2017. január volt. Folyamatosan használtunk egy MEDLINE e-mail riasztási szolgáltatást, hogy azonosítsuk az újonnan közzétett tanulmányokat ugyanazzal a keresési stratégiával, amelyet a MEDLINE leírt, 2017. szeptemberig.

Bevettük a randomizált, kontrollált vizsgálatokat (RCT), amelyek időtartama legalább két év volt.

Az adatgyűjtéshez és elemzéshez standard Cochrane módszertant használtunk. A bizonyítékok általános minőségét a GRADE segítségével értékeltük.

12 RCT-t vontunk be véletlenszerűen 5238 emberbe. Egy kísérlet a résztvevők 41% -át tette ki. A beavatkozások időtartama két évtől hat évig változott. A mellékelt vizsgálatok egyikét sem ítéltük meg úgy, hogy alacsony az elfogultság kockázata az összes „Elfogultság kockázata” tartományban.

Az egyik vizsgálat a csak étrendben történő beavatkozást hasonlította össze fizikai aktivitással vagy szokásos kezeléssel. A résztvevőknek IGT volt. A diétás csoport 130 résztvevője közül hárman a testmozgás csoport 141 résztvevője közül egyik sem haltak meg (nagyon gyenge minőségű bizonyíték). A résztvevők egyike sem halt meg szív- és érrendszeri betegségek miatt (nagyon gyenge minőségű bizonyíték). Összesen a 130 étrend résztvevőjéből 57-en (43,8%), míg a 141 fizikai aktivitás résztvevőjéből 58-an (41,1%) 58 csoport fejlesztette ki a T2DM-et (nagyon alacsony minőségű bizonyíték). Nem regisztráltak nemkívánatos eseményeket (nagyon gyenge minőségű bizonyíték). Nem voltak adatok nem halálos kimenetelű szívinfarktusról, nem halálos stroke-ról, vakságról, végstádiumú vesebetegségről, az egészséggel összefüggő életminőségről vagy társadalmi-gazdasági hatásokról.