Diétás megközelítések a csontok egészségéhez: a Framingham Osteoporosis Study tanulságai

Shivani Sahni

Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, oktató, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5382, fax: 617-971-5339, ude.dravrah. lsh @ inhaSinavihS

Kelsey M Mangano

Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5321, fax: 617-971-5339, ude.dravrah.lsh @ onagnaMyesleK

Robert R McLean

Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, adjunktus, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5376, fax: 617-971-5339, ude.dravrah .lsh @ naeLcMR

Marian T Hannan

Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, egyetemi docens, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5366, fax: 617-971-5339, ude.dravrah .lsh @ nannaH

Douglas P Kiel

Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, professzor, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5373, fax: 617-971-5339, ude.dravrah. lsh @ leiK

Absztrakt

Az oszteoporózist a csonttömeg, az erő és a mikroarchitektúra szisztémás károsodása jellemzi, ami fokozza a törékenységi törés, a fogyatékosság, a függetlenség elvesztésének, sőt a halál kockázatát. A megfelelő táplálkozás fontos az optimális csonttömeg elérésében és fenntartásában, valamint e gyengítő betegség megelőzésében. Széles körben elfogadott, hogy megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel szükséges a csontok jó egészségéhez; a csont táplálkozási előnyei azonban meghaladják ezt a két tápanyagot. Ez az áttekintő cikk naprakész információt fog szolgáltatni minden olyan tápanyagról és élelemről, amelyről már megértették a csontok egészségének megváltoztatását. Konkrétan ez a cikk a Framingham Osteoporosis Study, a Framingham Heart Study kiegészítő tanulmányának kapcsolódó kutatásaira összpontosít, több mint ötezer felnőtt férfi és nő adataival.

2. BEVEZETÉS

A csontritkulás világszerte a felnőttek egyik fő közegészségügyi problémája. A csontritkulás kétmillió törött csontért és 19 milliárd dollár kapcsolódó költségért felelős évente [1]. Történelmileg a kalcium és a D-vitamin az elsődleges tápanyag, amelyet az idősebb felnőtteknél figyelembe vesznek az oszteoporózis megelőzésében. További javasolt megelőzési megközelítések közé tartozik a rendszeres testmozgás, a dohányzás elkerülése és az alkoholfogyasztás korlátozása. Az elmúlt két évtizedben számos előrelépés történt, amelyek indokolttá teszik a csontritkulás megelőzésére szolgáló meglévő étrendi stratégiák felülvizsgálatát. A mai napig számos tanulmány kapcsolatban állt további tápanyagokkal a csontok egészségével, például az A, B, C, E, K vitaminokkal; ásványi anyagok (kálium, magnézium, szilícium); és makrotápanyagok (fehérje és zsírok). A tanulmányok túlmutattak az egyes tápanyag-asszociációkon, és az ételeket, az élelmiszer-csoportokat és az étrendi szokásokat összekapcsolják a csontok egészségével. Fontos ennek a munkának a szintetizálása annak meghatározása érdekében, hogy mely étrendi megközelítéseket lehet maximalizálni a csontok optimális egészségének és az oszteoporózis megelőzésének érdekében. Ebben a cikkben áttekintjük a csontok egészségének tápanyagokkal, ételekkel és étrendi szokásokkal való kapcsolatával kapcsolatos kutatásokat, amelyek a Framingham Osteoporosis Study-ból származnak.

A Framingham Osteoporosis Study a Framingham Heart Study kiegészítő tanulmánya; népességalapú kohorsz, amely 1948-ban kezdődött a szívbetegségek kockázati tényezőinek vizsgálatára. Ez az áttekintés a Framingham Original Cohort tanulmányaira összpontosít, amely idősebb férfiakat és nőket foglal magában (5 209 beiratkozott férfi és nő, átlagéletkor 77 év, tartomány: 68–96), valamint a Framingham utódok kohortját, amely a Framingham Original felnőtt gyermekeit is magában foglalja. Kohort és házastársaik (5124 férfi és nő, átlagéletkor 55 év, tartomány: 26–86). Mindkét kohorszban az étrendet a kiindulási Willett élelmiszer-gyakorisági kérdőív [2, 3] felhasználásával mértük, és a csontok egészségi állapotát több csont ásványi sűrűség (BMD) mérés során értékeltük, és a csípőtöréseket a követés során megerősítettük.

3. GYÜMÖLCSÖK ÉS NÖVÉNYI BEVITEL

A gyümölcsök és zöldségek számos mikroelemet tartalmaznak, például K-vitamint, folátot, magnéziumot, káliumot, valamint antioxidánsokat, például C-vitamint és karotinoidokat. A magasabb gyümölcs- és zöldségfogyasztás magasabb BMD-vel [4] és kevesebb BMD-vesztéssel járt az idők során [5]. Nyolc vizsgálat szisztematikus áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a menopauza utáni nőknél a keresztmetszeti vizsgálatok alátámasztják a gyümölcs- és zöldségfogyasztás pozitív kapcsolatát a csontok egészségével; azonban a gyümölcsök és zöldségek jótékony hatásának bizonyítékai a csontritkulás megelőzésében a leendő kohorszokban és a randomizált, kontrollált vizsgálatokban kevésbé egyértelműek. [6] Egy újabb tanulmány középkorú és idősebb férfiak és nők körében a napi ajánlott 5 adagnál kevesebb gyümölcs és zöldség bevitelhez kötötte a csípőtáji törés nagyobb kockázatát [7]. A Framingham Original kohorszban a gyümölcs- és zöldségbevitel keresztmetszetben pozitívan társult a BMD-hez mind a férfiak, mind a nők körében; és a férfiaknál a csípőnél kevesebb BMD-veszteség [8]. Ezenkívül a gyümölcsben és zöldségben gazdag étrendi szokások a férfiak magasabb BMD-jéhez kapcsolódtak [9]. Ez az áttekintés összefoglalja a gyümölcsök és zöldségek kiválasztott tápanyagaira vonatkozó jelentéseket és a csontok egészségében betöltött szerepük bizonyítékait.

C vitamin

Számos tanulmány bevonta az oxidatív stresszt az osteoporosis patogenezisében [10–12]. Az antioxidánsok, például a C-vitamin antioxidáns hatásuk révén elnyomják az oszteoklaszt aktivitását. Ezenkívül a C-vitamin kofaktorként működik az oszteoblaszt-differenciálódás elősegítésében [13], valamint kofaktorként működik a stabil hármas hélixek képződéséhez szükséges hidroxiprolin és hidroxilizin kollagénképződésében és szintézisében [14]. Ennek a gondolatnak megfelelően számos epidemiológiai tanulmány vizsgálta a C-vitamin összefüggését a BMD-vel [15–19] és a törésekkel [20, 21]. E vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a C-vitamin táplálkozási faktorokkal [E-vitamin és kalciumbevitel [16]] és nem táplálkozási tényezők [dohányzás [21], ösztrogénhasználat/menopauza utáni hormonterápia) kölcsönhatásban áll.

Karotinoidok

Folát és B12

Az Egyesült Államokban a finomított gabonatermékek, beleértve a dúsított kenyereket, gabonaféléket és lisztet, valamint a gyümölcsök és zöldségek, az FDA folsavdúsításra vonatkozó 1998-as megbízása óta az elsődleges folátforrássá váltak. Kevés a bizonyíték arra nézve, hogy a folát közvetlen kapcsolatban állna a csontbiológiával; azonban a homocisztein anyagcserében játszott szerepe révén közvetett módon befolyásolhatja a csont minőségét és a törés kockázatát. A Framingham Original kohorsz adatai az elsők között azonosították a megemelkedett plazma homocisztein koncentrációt, mint a csípőtáji törés erős kockázati tényezőjét [37]. Habár a homocisztein és a csontok egészségét összekapcsoló biológiai mechanizmus továbbra sem tisztázott, McLean 2004-ben közzétett kezdeti eredményei felpezsdítették a folát és a B12-vitamin csontokhoz való viszonyát vizsgáló kutatások lendületét, mivel ezeknek a vitaminoknak az alacsony állapota az elsődleges meghatározó az emelkedett homocisztein idősebbeknél felnőttek. A foláttal ellentétben a B12-vitamin nincs jelen a növényi élelmiszerekben, de elsősorban az állati termékekben és a dúsított reggeli müzlikben található meg. Mivel a folát és a B12-vitamin étrendi bevitelének módosítása hatékonyan csökkentheti a vér homocisztein-koncentrációját, ezeket a tápanyagokat feltételezték, hogy lehetséges étrendi beavatkozások a csontok egészségének javítására.

A Framingham-tanulmányban végzett munkánk arra utal, hogy a B12-vitamin, bár talán nem folát, fontos meghatározója lehet a csontok egészségének. A Framingham utódcsoportban a B12-vitamin-plazmakoncentrációban 1 résztvevők és Shivani Sahni, az Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, oktató, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617 -971-5382, Fax: 617-971-5339, ude.dravrah.lsh@inhaSinavihS.

Kelsey M Mangano, Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5321, fax: 617-971-5339, ude. dravrah.lsh@onagnaMyesleK.

Robert R McLean, Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, adjunktus, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5376, fax: 617-971-5339, ude.dravrah.lsh@naeLcMR. .

Marian T Hannan, Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, egyetemi docens, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5366, fax: 617-971-5339, ude.dravrah.lsh@nannaH.

Douglas P Kiel, Öregedéskutató Intézet, héber SeniorLife, professzor, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, 1200 Center St., Boston, MA 02131, telefon: 617-971-5373, fax: 617-971-5339, ude.dravrah.lsh@leiK.

BIBLIOGRÁFIA

A közelmúltban megjelent, különös érdeklődésre számot tartó dokumentumok a következők voltak: • Fontosak vagy •• Nagy jelentőségűek