Dohányzás, Helicobacter pylori virulencia és a bél metaplazia típusa portugál férfiaknál

Absztrakt

Bél metaplázia
Helicobacter pylori
Dohányzó

Bevezetés

Széles körben elfogadott, hogy a „bél” típusú gyomor karcinómákat atrófiás gyomorhurut, bélmetaplazia és diszplázia előzi meg, egymást követő lépések sorozatát követve (1), amelyek környezeti expozícióval modulálhatók. Leírták a specifikus Helicobacter pylori genotípusok (cagA +, vacA s1 és vacA m1) és a gyomor karcinómát megelőző egyes lépések közötti összefüggést (2-8). Ezenkívül számos tanulmány foglalkozott a különböző életmódok és a rákot megelőző gyomor elváltozások közötti összefüggéssel (9, 10), a dohányzást tanulmányozták a legszélesebb körben, és azt, amely erősebben növeli a bélmetaplazia és a bélmetaplazia progressziójának kockázatát (10-18) ).

A hisztopatológiai és hisztokémiai vizsgálatok lehetővé tették a bél metaplázia két fő típusának azonosítását: teljes és hiányos. A mucin expressziós mintázataik a metaplasztikus változások két alternatív útjának hipotézisét támogatják (19), nem pedig egyetlen utat, amely a gyomornyálkahártya fenotípusos módosításának egymást követő lépésein alapul (1). Ezen végpontok specifikus kockázati tényezőinek értékelését korábban nem végezték el, és tisztázhatja a gyomor karcinogenezisének útvonalait és a környezeti expozíció szerepét a rák etiológiájában.

Ezért számszerűsítettük az összefüggést a bél különböző típusú metapláziái (teljes, hiányos és kevert) és a magas virulenciájú H. pylori törzsekkel (egyidejűleg cagA + és vacA s1/m1) és a dohányzás között fennálló összefüggéssel.

Anyagok és metódusok

A Portugáliától északra fekvő Viana do Castelo hajógyár dolgozóit 1998-ban meghívták egy gyomorpatológiai felmérésbe. Négyszázhatvan (435 férfi és 25 nő), az összes munkavállaló közel 40% -a jelentkezett önként a vizsgálatba, és befejezte a az orvos által beadott kérdőív az emésztési tünetekről, és vérmintát vettek róla. 354 résztvevőnek felső emésztési endoszkópiát végeztek, diszpeptikus tüneteket vagy szérum immunglobulin G antitesteket mutattak ki H. pylori.

Biopsziás mintákat (egyet korpuszból, egyet antrumból és kettőt incisura angularisból) minden alanyból vettünk. A szövettani diagnózis a legsúlyosabb elváltozáson alapult, ezt a csökkenő sorrendet követve: bélmetaplasia, krónikus atrófiás gastritis és krónikus nonatrophiás gastritis. A mucin markerek (19) szerint az alanyokat tovább osztályozták teljes bélmetapláziában, hiányos bélmetapláziában vagy vegyes bélmetapláziában (ha a teljes és a nem teljes típus jellemzőit is megfigyelték ugyanazon biopsziában vagy a gyomor különböző régióiban). Nem figyeltek meg rákot vagy diszpláziát.

A H. pylori cagA és a vacA (s és m) genotípusokat közvetlenül meghatároztuk a gyomor biopsziás mintában az antrum nagyobb görbületéből multiplex PCR-rel és reverz hibridizációval, ahogy azt korábban leírtuk (20). Mindegyik alanyot magas virulenciájú (egyidejűleg cagA + és vacA s1/m1, vacA s1/m2 vagy vacA s2/m1) vagy alacsony virulencia törzsekkel (egyébként) fertőzöttnek minősítették. A vacA s1 és s2 törzsekkel vagy a vacA m1 és m2 törzsekkel egyidejűleg fertőzött alanyokat magas virulencia törzsekkel fertőzöttnek tekintettük.

Minden résztvevőt arra kértek, hogy töltsön ki egy önállóan kitöltött kérdőívet, amely tartalmazta a dohányzási szokásokról és az alkoholfogyasztásról szóló életút-információkat. Az endoszkópia időpontjában minden alany soha nem volt, korábbi dohányosnak (legalább 6 hónapig) és jelenlegi dohányosnak (bármilyen mennyiségű cigarettának) minősült. A jelenlegi és a volt dohányosok esetében az élettartam-csomagolási évekbeli fogyasztást úgy számoltuk, hogy megszoroztuk az egyes alanyok dohányzott éveinek számát a napi átlagos dohányfogyasztással, csomagok számában kifejezve (1 csomag = 20 cigaretta). Ezenkívül a dohányzási szokások soha és soha nem voltak megosztottak, utóbbiak magukban foglalják a jelenlegi és a korábbi dohányzókat is. Az alkoholfogyasztáshoz (bor, sör, kemény ital, minden alkoholos ital) a résztvevőket az endoszkópia időpontjában a fogyasztás gyakorisága szerint kategorizálták: hetente legfeljebb 1 ital, 2 és 6 között, és ≥7 ital per ital hét.

Tekintettel a mintában szereplő nők kis számára, csak a férfi résztvevőkre vonatkozó adatokat mutatunk be. Csak 11 alany mutatta be a krónikus atrófiás gyomorhurutot a legsúlyosabb elváltozásként, és kizárták őket az elemzésekből, mivel az ilyen állapotú alanyok kis száma nem teszi lehetővé annak specifikus kockázati tényezőinek értékelését. E kizárások után teljes információ állt rendelkezésre 227 fertőzött alanyról, kivéve a dohányfogyasztást csomagolási években (n = 217) és az ivási szokásokat (n = 213). A végső mintában az alanyok medián életkora 43,3 év volt (tartomány: 25-59 év). Ötvenhét (25,1%) tantárgy ≤4 oktatási év volt, 128 (56,4%) 5–9 év, 42 (18,5%) pedig ≥10 évig tanult.

Az endoszkópián átesett alanyok között nem volt szignifikáns különbség a medián életkor (43,3 és 44,4, P = 0,758), a dyspeptikus tünetek (34,4%, szemben a 33,3%, P = 0,835) között, akikre vonatkozóan teljes körű információval rendelkezünk. és H. pylori fertőzés szerológiai módszerrel meghatározva (97,4% vs. 95,5%, P = 0,327). Azok a résztvevők, akik nem nyújtottak teljes körű információt, szignifikánsan kevésbé képzettek voltak (41,0%, szemben 25,1% -kal, akiknek ≤4 iskolai éve voltak, P + törzsek. A fertőző törzsek voltak vacA s1 109 (48,0%) résztvevőnél, vacA s2 80 (35,2%) és több vacA genotípusai 38 (16,7%) alanyban. Nyolcvan (36,6%) egyén fertőzött vacA m1-vel, 104 (45,8%) vacA m2-vel és 40 (17,6%) mindkét vacA m genotípussal.

A bélmetaplázia kockázata szignifikánsan magasabb volt az 50 évnél idősebb egyéneknél, szemben a 40 évesnél fiatalabbakkal [OR, 4,01; 95% konfidencia intervallum (95% CI), 1,48-10,84]. A cagA + (OR, 4,70; 95% CI, 2,46-9,01), a vacA s1 (OR, 7,18; 95% CI, 3,35-15,36) vagy a vacA m1 (OR, 5,93; 95% CI, 3,02-11,62) fertőzés jelentősen társul a bél metapláziájához. Mind a jelenlegi dohányosok (OR, 3,19; 95% CI, 1,51-6,73), mind a dohányzók, akiknek élettartama ≥20 csomag-év volt (OR, 2,65; 95% CI, 1,26-5,58), szintén szignifikánsan megnövekedett bélrendszeri kockázatot jelentettek metaplázia a soha nem dohányzókhoz képest. Nem észleltünk statisztikailag szignifikáns összefüggést a bélmetaplázia előfordulása és az alkoholos italok fogyasztása között (1. táblázat).

A bélmetaplázia és a szocio-demográfiai, a H. pylori virulencia és az életmódváltozók közötti összefüggés (logisztikus regresszióanalízis)

A magas virulenciájú H. pylori törzsekkel való fertőzés prevalenciája soha és soha nem dohányzók körében hasonló volt (35,3%, szemben 40,9%, P = 0,43). Az alacsony virulenciájú törzsekkel soha nem dohányzókkal összehasonlítva a bélmetaplazia kockázata 5,7-szeresére nőtt a magas virulenciájú törzsekkel fertőzött soha nem dohányzóknál, és 3,5-szerese az alacsony virulenciájú fertőzésben szenvedőknél. Azoknál az egyéneknél, akik egyszerre dohányoztak és magas virulenciájú H. pylori törzsekkel fertõzõdtek, a bél metaplázia kockázata tovább növekedett (OR, 8,61; 95% CI, 3,07-24,17; 2. táblázat). Nem figyeltünk meg statisztikailag szignifikáns interakciót multiplikatív skálán (β-dohányzás × H. pylori virulencia = −0,86; P = 0,227), de az interakció kontrasztaránya −0,56 volt, kizárva az additív hatást.

A bélmetaplázia, a H. pylori virulencia és a dohányzás állapota közötti összefüggés (logisztikus regresszióanalízis)

Amint a 3. táblázat mutatja, a magas virulenciájú törzsekkel való fertőzés jelentősen megnövelte a hiányos (OR, 9,81; 95% CI, 2,39-40,31) és a vegyes (OR, 3,28; 95% CI, 1,51-7,14) bélmetaplázia kockázatát. A teljes (OR, 2,82; 95% CI, 1,01-7,88) és a kevert (OR, 2,97; 95% CI, 1,12-7,84) bélmetaplázia gyakoribb volt a dohányzók között.

A teljes, hiányos és vegyes típusú bélmetaplázia, valamint a H. pylori virulencia és a dohányzás állapota közötti kapcsolat (multinomiális logisztikus regresszióanalízis)

Vita

A bélmetaplázia kockázata magasabb volt magas virulenciájú H. pylori törzsekkel fertőzött személyeknél és dohányosoknál, és tovább nőtt, ha mindkét tényező egyidejűleg jelen volt. A H. pylori cagA + és a vacA s1/m1 fertőzés megnövelte a hiányos és kevert bélmetaplázia kockázatát, a dohányzás pedig a bél metaplazia teljes és vegyes típusainak magasabb gyakoriságával társult.

Vizsgálatunk az észak-portugáliai régió hajógyári dolgozóit értékelte, ahol a legmagasabb a gyomorrák előfordulása (22), és ez kizárja megfigyelésünk általánosítását alacsony kockázatú régiókra. A mintánkban szereplő alanyok többsége ittas volt, hasonlóan ahhoz, mint Portugáliában (a portugál felnőtt férfiaknak csak ~ 5% -a teetalléros; 23. hivatkozás). Ezért az alkoholfogyasztás és a bélmetaplázia közötti összefüggéssel kapcsolatos eredményeink nem hasonlíthatók közvetlenül azokhoz a korábbi vizsgálatokhoz, amelyek összehasonlították az ivókat a nem ivókkal (10, 11, 13, 24). Ha megfontolandó az alkoholfogyasztás és a H. pylori fertőzés állapota közötti kölcsönhatás (25), következtetéseink csak azokra a populációkra vonatkozhatnak, ahol nagy az ivók aránya, és nem annyira a nőkre, amelyek ritkábban fogyasztanak alkoholtartalmú italokat ( 23).

Az 1. táblázatban bemutatott eredmények arra utalnak, hogy a többszörös vacA s törzsekkel való fertőzés a bél metaplazia alacsonyabb kockázatával járhat, mint az s1 törzsek, és ezek a különbségek még hangsúlyosabbak, ha figyelembe vesszük a több vacA m törzzsel történő fertőzést. A 2. és 3. táblázatban bemutatott elemzésben a több törzzsel történő fertőzés bekerült a „magas virulencia” csoportba, de a pontszámok hasonlóak maradtak az összes elemzésben, amikor a több törzzsel fertőzött alanyokat kizárták (adatok nem látható), még akkor is, ha a magas virulenciájú törzsek és a teljes bélmetaplázia közötti összefüggés statisztikailag szignifikánssá vált, és ez a lehetőség nem befolyásolja a tanulmány következtetéseit.

Korábbi vizsgálatokból ismert volt, hogy mind a dohányzás (12-15), mind a magas virulenciájú H. pylori törzsekkel való fertőzés (4-6, 8) növelte a bél metaplazia kockázatát. Bár tanulmányunk nem elég erőteljes ahhoz, hogy érzékelje a finom kölcsönhatást, mint amely várható lenne ezeknél az expozícióknál, azt sugallja, hogy a bél metaplázia kockázata additív skálán tovább növekszik, amikor mind a dohányzás, mind a magas virulencia H. pylori törzsek vannak jelen.

Vizsgálatunk a korábbi ismeretekhez hozzáadja a dohányzás és a H. pylori virulencia hatását a bél metaplazia specifikus típusaiban, amelyek hozzájárulhatnak a gyomor karcinogenezisének tisztázásához. Két értelmező hipotézis tűnik valószínűnek, hogy illeszkedjen a bél metapláziájához a karcinogenezis folyamatában: (a) a klasszikus szekvencia (1), ahol a teljes típus megelőzi a hiányos bél metapláziát, és (b) egy alternatív modell, amelyet Reis et al. (19) amelyben a teljes és hiányos bélmetaplázia ab initio divergens differenciálódási programokat képvisel. A magas virulenciájú H. pylori törzsekkel való fertőzés növeli a krónikus atrófiás gyomorhurut kockázatát (3, 26-28), és azt is megfigyeltük, hogy egyértelmű összefüggés van a hiányos bélmetapláziával, de nem olyan erős a teljes típus esetében. Ha sorvadás, teljes bélmetaplázia és hiányos bélmetaplázia lépne fel egymást követő lépésekben, a fertőzés és a teljes és nem teljes bélmetaplázia közötti kapcsolat sokkal hasonlóbb lenne, mert nem valószínű, hogy a megfigyelt hatásokat elrejtik ezekben a szorosan kapcsolódó lépésekben.

A legtöbb korábbi vizsgálat nem mutatott összefüggést a dohányzás és a krónikus atrófiás gyomorhurut kockázata között (10, 14, 29-32), de nyilvánvaló, hogy a cigarettafogyasztás növeli a bél metaplazia kockázatát (minden típus együttesen; 10-15., 17, 18). Vizsgálatunkban a dohányzás szignifikánsan csak a teljes bélmetaplázia típushoz kapcsolódott. Valószínű, hogy a dohányzás hozzájárul a krónikus atrófiás gyomorhuruttól a teljes bélmetapláziáig történő előrehaladáshoz, de nem várhatnánk a hiányos típussal való társulás hiányát, ha teljes bélmetapláziát követne, mert a dysplasia (10, 13, 33, 34) és a gyomor a rák a dohányzással is társul (35-37). Ezért feltételezhetjük, hogy a dohányzás két különböző végpont útvonalán hat: a teljes bélmetaplázia (hozzájárul a krónikus atrófiás gyomorhuruttól a teljes bélmetapláziáig történő előrehaladáshoz) és a hiányos bélmetaplázia (hozzájárul a diszplázia és a gyomorrák progressziójához anélkül, hogy befolyásolná maga a hiányos bélmetaplázia előfordulása).

A vegyes típusú bélmetaplázia kockázatát mindkét figyelembe vett tényező növeli. Bár a dohányzás asszociációjának nagysága hasonló a teljes bélmetaplazia típusnál megfigyelthez, a magas virulencia törzsekkel való fertőzés esetében ez közepes a teljes és a hiányos típusnál megfigyeltek között. Ez az (a) modell támogatójának tekinthető, ahol a vegyes típusú bélmetaplázia átmeneti lépés a teljes és nem teljes bélmetaplázia között. Ez a megfigyelés azonban illeszkedhet a (b) modellhez is, ahol a teljes és hiányos bélmetaplázia alternatív útvonalakat képvisel, és a vegyes típusú bélmetaplázia mindkét fő típus együttélésének eredménye, amelyek mindkét gyomor különböző helyein fordulhatnak elő, amikor mindkét tényezőnek kitettség történik egyidejűleg.

Tekintettel a nem teljes bélmetaplázia alacsonyabb gyakoriságára, tanulmányunk alátámasztja azt az elképzelést, hogy a hiányos bélmetaplazia súlyosabb elváltozás, mint a teljes bélmetaplazia, függetlenül a megfigyelésekhez legjobban illeszkedő karcinogenezis modelltől.

Eredményeink javítják a gyomor karcinogenezisével kapcsolatos ismereteinket, de ezeket további vizsgálatoknak kell követniük nagyobb adatállományokban, beleértve azokat az egyéb expozíciókat is, amelyek potenciálisan módosíthatják a rák előtti elváltozások progresszióját, mint például a gyümölcs- és zöldségfogyasztás (14, 15, 38–40), valamint a gazda genetikai faktorok (28, 41-44). Ezenkívül definiáltuk a bél metapláziáját teljesnek (más néven I. típusnak) és hiányosnak, bár ez utóbbi a II. És a III. Típust egyaránt magában foglalja (a mucinok expressziójának különböző mintáival; 45. hivatkozás). Ha mindhárom altípust figyelembe vesszük, akkor figyelembe lehet venni a bél metaplázia progressziójának alternatív modelljét (19), a bél metaplazia útjának első lépését a II. Típusú bél metaplazia képviseli, amely I vagy III típusú bél metapláziává fejlődhet. . Eredményeink nem zárják ki ezt a hipotézist, de a hiányos bélmetaplázia esetek átsorolására lenne szükség ahhoz, hogy további betekintést nyújtsunk a témába.

Összefoglalva, tanulmányunk megerősíti, hogy a magas virulenciájú H. pylori törzsekkel való fertőzés és a dohányzás növeli a bél metaplazia kockázatát. Ez azt is mutatja, hogy ezek a tényezők differenciáltan kapcsolódnak a bél metaplázia teljes és hiányos típusaihoz, ami divergens utakra utal a gyomor karcinogenezisében.

Lábjegyzetek

Ezt a munkát a Fundação Calouste Gulbenkian támogatásai felhasználásával hajtották végre (FC-54918 és FC-68697 projektek).

A cikk megjelenésének költségeit részben az oldaldíjak megfizetése fedezte. Ezért ezt a cikket a 18 U.S.C. Az 1734. § kizárólag ennek a ténynek a feltüntetésére.

Elfogadva 2006. december 6.
2006. október 20-án érkezett.
A felülvizsgálat beérkezett 2006. november 22-én.