Dyslipidemia kezelése cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél

A DYSLIPIDÉMIA KEZELÉSÉNEK INDOKOLÁSA

A diabéteszes dyslipidemia kezelésének indokolását az American Diabetes Association (ADA) „Dyslipidemia kezelése cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél” című technikai áttekintésében részletesen tárgyaljuk (1). A 2-es típusú cukorbetegség a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kétszer-négyszeres túlzott kockázatával jár.

A DYSLIPIDÉMIA MEGELŐZÉSE A 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGEKBEN

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél a diszlipidémia leggyakoribb mintája az emelkedett trigliceridszint és a csökkent HDL-koleszterinszint. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők átlagos LDL-koleszterin-koncentrációja nem különbözik szignifikánsan azoktól, akiknek nincs cukorbetegségük. Az LDL-koleszterin minőségi változásai azonban jelen lehetnek. Különösen a cukorbetegeknél nagyobb a kisebb és sűrűbb LDL részecskék aránya, amelyek hajlamosabbak az oxidációra, és ezáltal növelhetik a szív- és érrendszeri események kockázatát. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a részecskeméret klinikai gyakorlatban történő mérésére vonatkozó ajánlások megfogalmazásához.

Csakúgy, mint azoknál, akik nem szenvednek cukorbetegségben, a lipidszintet befolyásolhatják a glikémiával vagy az inzulinrezisztenciával nem összefüggő tényezők, például a vesebetegség, a hipotireózis és a genetikailag meghatározott lipoprotein rendellenességek (például a családi kombinált hiperlipidémia és a családi hipertrigliceridémia) gyakori előfordulása. Ezek a genetikai rendellenességek hozzájárulhatnak a súlyos hipertrigliceridémiához, amelyet néhány cukorbetegségben észlelnek. Ezenkívül az alkohol vagy az ösztrogén használata szintén hozzájárulhat a hipertrigliceridémiához.

LIPOPROTEIN KOCKÁZATI Tényezők a CVD-hez

A rendelkezésre álló prospektív kohorsz vizsgálatok azt sugallják, hogy a lipid-rendellenességek a kardiovaszkuláris események fokozott kockázatával járnak mind cukorbetegségben, mind cukorbetegségben. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az LDL, HDL és a trigliceridek független prediktorai a CVD-nek (2).

A lipidcsökkentés klinikai kísérletei cukorbetegségben szenvedő személyekben

A nemrégiben befejezett Heart Protection Study volt az eddigi legnagyobb tanulmány, amelybe 5963 40 évnél idősebb, cukorbetegségben szenvedő és 135 mg/dl-t meghaladó összkoleszterinszintű beteget vontak be és randomizáltak. Ebben a vizsgálatban a szimvasztatinnal kezelt cukorbetegek 22% -kal csökkentek (95% CI 13–30) a fő CVD események eseményarányában. Ez a kockázatcsökkenés hasonló volt az összes vizsgált LDL-alkategóriában, beleértve azokat a betegeket is, akiknek a kezelés előtt alacsonyabb az LDL-koleszterinszintje (50 mg/dl), az értékelés 2 évente megismételhető.

A CVD események lipiddel társított kockázata fokozatos és folyamatos. A cukorbetegségben szenvedő felnőttek cél LDL-koleszterinszintje 40 mg/dl (1,02 mmol/l); és a triglicerid szint 100 mg/dl, a farmakológiai terápiát az életmódbeli beavatkozás megkezdésével egyidejűleg kell elkezdeni.

A cukorbetegségben szenvedő betegeknél, akiknek nincs CVD, a jelenlegi ADA-ajánlások a farmakológiai kezelés megkezdésére: 1) az LDL-koleszterinszint ≥130 mg/dl (3,35 mmol/l) és 2) a cél 50 mg/dl, és a trigliceridek 40 mg/dl (1,15 mmol/l). Nőknél 10 mg/dl-rel magasabb HDL-cél megfelelő lehet. (C)

A trigliceridek csökkentése és a HDL-koleszterin fibráttal történő növelése a kardiovaszkuláris események csökkenésével jár együtt a klinikai CVD-vel, alacsony HDL-értékkel és a normálértékhez közeli LDL-szinttel rendelkező betegeknél. (A)

A lipidcélok eléréséhez szükség lehet statinokat és fibrátokat vagy niacint tartalmazó kombinált terápiára, de eredmény-tanulmányokban sem az események csökkentése, sem a biztonság szempontjából nem értékelték. (E)