Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

vírusok

Orvostudományi Intézet (USA). Az élelmiszer-biztonság javítása egyetlen egészségügyi megközelítéssel: Műhely-összefoglaló. Washington (DC): National Academies Press (USA); 2012.

Az élelmiszer-biztonság javítása egyetlen egészségügyi megközelítéssel: Műhely-összefoglaló.

Szerzői

Absztrakt

Az étkezés útján terjedő fertőzést számos különböző vírus terjedésének egyik módjaként írták le, olyan betegségekkel társítva, amelyek az enyhe hasmenéstől a súlyos neurológiai tünetekig terjednek. Az ilyen transzmisszió lehetősége tanulmányozható közönséges emberi kórokozók modellként történő felhasználásával. A genomi epidemiológiai megközelítések szerint ez jelentős élelmiszerekkel összefüggő betegségeket tárt fel a norovírusok és a hepatitis A vírusok kapcsán, amelyek az élelmiszerkezelő transzmisszióval és a szennyvízzel szennyezett ételekkel társulnak. Ez utóbbi kategóriában a vírusok és más kórokozók összetett keverékei lehetnek egyetlen élelmiszerben, ami potenciális genetikai rekombinációt vagy újraszortírozást eredményezhet, és így tovább bővítheti e kórokozók sokféleségét. Ezért az állategészségügyi, élelmiszeripari és klinikai mikrobiológiai szakértelem és adatok összegyűjtése segíthet feloldani ezeket a bonyolultságokat, és azonosítani azokat a területeket, amelyek beavatkozásra és megelőzésre alkalmasak.

Bevezetés

A9-1. ÁBRA

A táplálékban és vízben terjedő vírusok epidemiológiája, bemutatva az átvitel bonyolultságát és a lehetséges fertőzésforrásokat. Az itt bemutatott tényezők közül melyik különbözhet az egyes élelmiszer-eredetű vírusok esetében.

A leggyakoribb vírusos élelmiszer-biztonsági aggályok

A jelenleg ismert vírusok, amelyek megfertőzhetik az embert, 24 családba vannak csoportosítva. Legalább 10 ilyen vírus esetében dokumentálták az élelmiszer útján terjedő vírusfertőzést, és az e fertőzésekkel járó betegségek az enyhe hasmenéses betegségtől a súlyos encephalitisig terjednek. Az élelmiszerek által terjesztett betegségek terhét úgy gondolják, hogy azok az emberi vírusok a legnagyobbak, amelyek rossz higiéniai gyakorlatok révén terjednek el, akár az élelmiszerkezelők, akár az élelmiszer-előállítás során (Scallan és mtsai, 2011). Ez vonatkozik azokra a vírusokra, amelyeket széklet-orális úton továbbítanak, így lenyelés után megfertőzik gazdájukat, majd sejtek inváziója következik be a bél hámbélésében, majd ezt követően ugyanazon a helyen vagy a test másutt replikálódik (Koopmans és Duizer, 2004).

Az élelmiszer útján terjedő fertőzés előfordulhat az élelmiszerek fertőzött élelmiszerkezelők általi szennyeződésével, az élelmiszer szennyezésével a gyártási folyamat során (például kagylótermelésnél), vagy ritkábban zoonotikus vírust hordozó állati eredetű termékek fogyasztásával. Bár intuitív, fontos megérteni ezeket a lehetséges potenciális forrásokat, mivel a betegségökológia különbözik a különböző szennyező források esetében. Ezek a különbségek minőségi jellegűek, de ennek ellenére segíthetnek a járványkitörések közvetlen vizsgálatában.

Élelmiszerkezelő által társított betegség

Forrás szennyeződés

Zoonotikus élelmiszer-eredetű vírusok

Zoonotikus táplálék útján terjedő fertőzés akkor fordul elő, amikor egy fertőzött állat húsát, szerveit vagy más termékeit fogyasztják. A vírusok esetében ez a legkevésbé elterjedt mód, bár az ilyen átvitel lehetősége aggodalomra ad okot minden kialakulóban lévő betegség kitörésekor. Bizonyíték van arra, hogy a súlyos akut légzési szindróma (SARS), a majomhimlő és a Nipah vírus étkezéssel kapcsolatos események révén terjedt át (Leung et al., 2006; Luby et al., 2006; Rimoin et al., 2010; Wang et al. ., 2005a). Ezen események részletesebb áttekintése azonban azt sugallja, hogy az élelmiszer-előkészítés (az állat levágása) valószínűsíthetően jelenti a legnagyobb kockázatot. A hepatitis E esetében dokumentálják az élelmiszer által közvetített fertőzést a húsfogyasztás révén.

A WHO/FAO/OIE szakértői értekezletén az elsődleges aggodalomra okot adó élelmiszer-árucikk-kombinációkra vonatkozó következtetések az irodalomban rendelkezésre álló bizonyítékokra támaszkodtak, de azt is megjegyezték, hogy nagy hiányosságok állnak rendelkezésre: a betegségek jelentésének tendenciái elérhetők A hepatitis A, de a többi vírus nem. Az e kórokozók által okozott megbetegedések azon arányának becslései, amelyek a szennyezett élelmiszerek fogyasztásának tulajdoníthatók, nagyon kevés tanulmányon alapulnak, és szisztematikus törzs-tipizálás hozzáadását igényelnék a rutinellenőrzéshez, és szisztematikusabb tanulmányokat kellene szolgáltatni a terhek becsléséhez szükséges adatok biztosításához ( Scallan és mtsai., 2011; WHO, 2008). Végül az áruk vírusainak vizsgálata nehéz, és jelentős vita folyik a molekuláris vizsgálatok eredményeinek értelmezéséről, mivel ezek nem nyújtanak információt a kimutatott kórokozók életképességéről (Baert et al., 2011). Ennek következtében a termékfigyelés adatai legjobb esetben is hiányosak.

Rövid leírás a táplálék által terjesztett vírusokról

Norovirus

Tekintettel a bizonyítékok kevésségére, kevés tanulmány próbált számszerűsíteni az élelmiszer által terjesztett betegség vírusoknak tulajdonítható terhét. Hollandiában a NoV gyomor-bélgyulladás közösségi eseteinek körülbelül 12-15 százaléka az élelmiszer által közvetített fertőzésnek tulajdonítható, a kérdőív adatainak felhasználásával végzett kockázati tényező elemzés alapján. Ez a NoV-t ugyanolyan gyakran okozza az élelmiszer által közvetített gastroenteritisben, mint a Campylobacter és gyakoribb, mint Salmonella (de Wit és mtsai, 2003). A rendelkezésre álló adatok nemrégiben készült elemzése szerint a megbetegedések csaknem 60 százalékát, a kórházi ápolás 26 százalékát és az étkezés által okozott megbetegedések halálának 11 százalékát a NoV okozza (Scallan és mtsai, 2011). Hasonlóképpen, az ausztráliai adatokon alapuló becslés azt sugallja, hogy a NoV-k fontos okai az élelmiszer által terjesztett betegségeknek (Hall et al., 2005).

A járványkitörési jelentések tanulmányozása során az „élelmiszer-eredetű” kifejezést lazán használták és nem szabványosították. Az élelmiszerek által okozott járvány által érintett személyek végső száma szintén ritkán ismert, és a jelentett járványok valószínűleg elfogultak lesznek (Kroneman et al., 2008b; Todd et al., 2008). A jelentett járványok átlagos mérete korlátozott, de vannak példák széles körű elterjesztésre, például esküvői torta, beteg pék szendvicseinek fogyasztása, deli hús után vadvízi evezés során a Grand Canyon, fagyasztott kagylók vagy kézzel készített saláta ( de Wit és mtsai, 2007; Friedman és mtsai, 2005; Malek és mtsai, 2009; Schmid és mtsai, 2007; Webby és mtsai, 2007). Érdekes példa volt egy új rekombináns NoV egyidejű megjelenése Európa kilenc országában 2001-ben (Ambert-Balay et al., 2005; Koopmans et al., 2003; Reuter et al., 2006). Ezt a változatot négy különböző kapsziddal együtt találták meg, amíg az egyensúly elérte, és a vírus tovább kering a GII3 kapsziddal kombinálva. Jelenleg ezek a vírusok jelentik a fertőzés második leggyakoribb okát a NoV-vel hospitalizált gyermekeknél (Beersma et al., 2009).

Ez a példa felveti azt a kérdést is, hogy hol kell meghúzni a határt az élelmiszer-eredetű betegségek becslési terhe szempontjából: meg lehetett volna-e akadályozni a GIIb törzsek széles körű forgalmát? Vagy csak a fertőzések első körét kell az ételeknek tulajdonítani? Noha ezeket nehéz bizonyossággal bizonyítani, ezek a példák szemléltetik az élelmiszerrel történő bevezetés hozzájárulását a populációban keringő vírusok sokféleségéhez, ez a helyzet virológiai szempontból nem kívánatos: a gének újszerű kombinációi kiszámíthatatlan hatással lehetnek a vírus viselkedésére és virulencia, és lehetőség szerint kerülni kell.

Hepatitis A (HAV)

Virológia A hepatitis A vírus a Picornaviridae családba, a nemzetségbe tartozik Hepatovírus. Hepatovírusokat csak emberekben és főemlősökben találtak, ami arra utal, hogy nincs veszély a tározóból történő bejuttatásra. A genetikai sokféleség alapján a hepatitis A vírusok hat vonalra vagy genotípusra oszlanak, amelyek közül az I – III genotípus megfertőzi az embert (Robertson és mtsai., 1992). Az I. és II. Genotípus szubgenotípusokat tartalmaz (Ia, Ib, IIa és IIb). Az endémiás HAV-keringésű régiókban további szegregáció figyelhető meg a földrajzilag meghatározott klaszterekbe, ez a tulajdonság felhasználható az élelmiszer-eredetű járványok forráskövetési tevékenységeinek támogatására (Costa-Mattioli et al., 2003; Robertson et al., 1992).

Járványtan A HAV kevésbé fertőző, mint a NoV, és előfordulása nagymértékben csökken azokban a régiókban, ahol megfelelő a higiénia és a jó higiénés körülmények. Ennek következtében nagy különbségek figyelhetők meg a HAV előfordulási gyakoriságában a világ minden táján a társadalmi-gazdasági státusszal összefüggésben (Jacobsen és Wiersma, 2010; Mohd Hanafiah et al., 2011). Ezek a különbségek befolyásolják a populáció immunitásának szintjét és ezáltal az élelmiszer-szennyeződésre való hajlamot is. Az erősen endémiás régiókban a HAV egyike a gyermekkori fertőzéseknek, amely az esetek többségében tünetmentesen lefut, miközben védő immunválaszt vált ki, amely sokáig, esetleg egész életen át tart (Hollinger és Emerson, 2007). Ilyen régiókban a HAV törzsek tartós keringése található, ami földrajzilag elkülönülő genetikai ujjlenyomatokat eredményez (Barameechai et al., 2008; Broman et al., 2010; Cao et al., 2011; Davidkin et al., 2007; Faber et al. ., 2009; Gharbi-Khelifi és mtsai, 2006; Klevens és mtsai, 2010; Kokkinos és mtsai, 2010; Munné és mtsai, 2007; Nejati és mtsai, 2012; Pérez-Sautu és mtsai, 2011; Sulbaran és mtsai, 2010; Yun és mtsai, 2008). Bár ez a földrajzi sokféleség nincs pontosan meghatározva, ezeket az információkat felhasználják a járvány kitörésének lehetséges forrásaival kapcsolatos vizsgálatok alátámasztására, vagy annak meghatározására, hogy a beteg hol fertőződött meg valószínűleg a betegségben (Bialek et al., 2007; Petrignani et al., 2010; Shieh és mtsai., 2007).

Az élelmiszer által terjesztett betegségterhelés becslése Az élelmiszer-eredetű kórokozók CDC-értékelésében a hepatitis A a második felsorolt ​​vírus, amelyet a súlyos betegség jelentős okának tekintenek (Scallan et al., 2011). Ez összefüggésben lehet a megnövekedett súlyossággal, amikor a HAV-fertőzést először felnőttkorban szerzik meg, bár a virulenciában is vannak különbségek a genotípusok között (Yoon et al., 2011).

Hepatitis E vírus (HEV)

A személyről emberre történő átvitel ritkának tűnik, de a HEV-esetek többségének a korábban elismert kockázati területeken kívüli átadásának pontos módját még meg kell határozni. A vízen keresztül történő átvitel mellett bizonyítékok vannak az élelmiszer útján terjedő, a vérkészítmények vagy szervek transzfúzióval történő transzmissziójára és az anyai-magzati átvitelre is (Aggarwal és Jameel, 2011).

Bizonyíték az élelmiszer által közvetített átvitelre Mint fentebb jeleztük, a legtöbb HEV-fertőzés forrása ismeretlen marad, de vannak bizonyítékok a 3-as genotípusú HEV élelmiszer-eredetű átvitelére alul főtt vaddisznókból és szarvasokból (Li et al., 2005; Tei et al., 2003). Az epidemiológiai vizsgálatok bizonyítékokat szolgáltattak az alul főtt vagy nyers (vad) sertéshús fogyasztására, mint a HEV-fertőzés megszerzésének kockázati tényezőire, de eddig csak nagyon kevés szisztematikus vizsgálatot végeztek (Colson és mtsai, 2010; Lewis és mtsai, 2010; Wichmann et al., 2008).

Az élelmiszer által terjesztett betegségterhelés becslése Jelenleg nincs elegendő információ ahhoz, hogy megbecsülhessük a táplálék által terjesztett HEV-fertőzés betegségterheit.

Élelmiszer által közvetített vírusos betegség kimutatása: specifikus kihívások

Az élelmiszer által közvetített betegségek kimutatása a laboratóriumi diagnózis, az epidemiológiai vizsgálatok, a kórokozók tipizálása és az élelmiszer-visszakeresési vizsgálatok kombinációjára támaszkodik. Mindezeket a tevékenységeket össze kell hangolni az optimális detektálás érdekében, és a fent említett vírusok specifikus kihívásai eltérnek (A9-2 ábra).

ÁBRA A9-2

Szükséges lépések (balra) és közös kihívások (jobbra) az élelmiszer-eredetű (vírusos) fertőzés igazolásának megállapításához. FORRÁS: Módosítva: http://www.cdc.gov/foodnet/surveillance_pages/burden_pyramid.htm.

NoV, HAV és HEV diagnosztizálása és genotipizálása embereknél

A hepatitis A esetében a diagnosztikai tesztek a standard diagnosztikai repertoár részét képezik; így az oltott személyeknél az esetek számának alulteljesítése nem jelent problémát, mint a hepatitis A esetében. A kihívás azonban itt a hosszú inkubációs periódus, amely 15 és 50 nap között lehet (CDC, 2008). Megbízható élelmiszer-fogyasztási előzmények megszerzése ilyen hosszú ideig az expozíció után gyakorlatilag lehetetlen, kivéve, ha egy esemény egy adott eseményhez kapcsolódik. A vírusszekvenciák elemzése segíthet azonosítani a járvány forrását (Bosch és mtsai, 2001; Dentinger és mtsai, 2001; Hutin és mtsai, 1999; Sanchez és mtsai, 2002; Shieh és mtsai, 2007; Wheeler és mtsai. al., 2005); a járványtörzsek szisztematikus tipizálása segített azonosítani az élelmiszerfogyasztással kapcsolatos betegek klasztereit, amelyeket a bejelentésekből nem ismertek el, de ez ritkán történik (Petrignani et al., 2010).

A HEV esetében ritka az akut hepatitisben szenvedő betegek rutin diagnosztikai értékelése olyan régiókban, ahol nincs ismert emberi HEV genotípus (1. és 2.) keringés, bár az a közelmúltbeli megállapítás, hogy a 3. genotípusú HEV krónikus betegségeket okozhat immunhiányos egyéneknél, megváltoztathatja ezt a gyakorlatot. Ezért a HEV valószínűleg jórészt alul diagnosztizált. Ismét törzs tipizálás használható a betegcsoportok azonosítására, de ez a gyakorlat jelenleg csak specifikus járványvizsgálatokra korlátozódik, és kutatási körülmények között történik.

NoV, HAV és HEV detektálása és genotipizálása az élelmiszerekben (állatok)

Az összes fenti vírus esetében nagy kihívásokkal kell szembenézni az élelmiszerek megbízható kimutatásában, ezt a gyakorlatot a járványkitörések vizsgálatának alapvető részének tekintik (Gentry és mtsai, 2009b; Le Guyader és mtsai, 2008a, 2008b; Li és mtsai. al., 2011; Rutjes et al., 2006). A legújabb publikációk kimutatták, hogy a vírusgének nagy gyakorisággal fordulnak elő a friss termékeken, megkérdőjelezve az ilyen eredmények relevanciáját, mivel nem tükrözik a fertőző cikkeket (Baert et al., 2011; Stals et al., 2011). Gyakorlati probléma, hogy a norovírusok számára nem állnak rendelkezésre sejttenyésztési módszerek (Duizer et al., 2004). Egy elegáns európai kutatás összefüggést mutat a kagylókban előforduló vírusos RNS mennyisége és a fogyasztók betegségei között, ami a szabályozási fellépés lehetséges alapját képezi (Lowther et al., 2010). A vírusszennyezettség szintje azonban termelési helyenként nagymértékben változik, jellemzően tükrözve a népsűrűséget és a szennyvízszennyezésből fakadó környezeti hatásokat, különösen a nagy esőzések után (Boxman et al., 2006; Elamri et al., 2006; Gentry et al., 2009a; Groci és mtsai, 2007; Le Guyader és mtsai, 2008b; Lowther és mtsai, 2010; Myrmel és mtsai, 2004; 2006; Nishida és mtsai, 2007; Nordgren és mtsai, 2009; Pommepuy és mtsai, 2004; Shieh és mtsai, 2003; Suffredini és mtsai, 2008).

Epidemiológiai és virológiai adatok összekapcsolása a források felkutatásához és hozzárendeléséhez

Feltörekvő vírusok és táplálék útján terjedő átvitel

Globalizáció és az új betegségek megjelenésének kockázata

Élelmiszerbiztonság és a víruskeresés korszaka

Egy másik következmény annak felülvizsgálata, hogy miként tekintünk a vírusok kimutatására az élelmiszerekben vagy a klinikai mintákban (Nakamura et al., 2009; Svraka et al., 2010). Ahogy a módszerek tovább fejlődnek, a tesztelt minták bármelyikében nagyobb a vírusok (és mikrobák) sokfélesége, ami kihívást jelentő feladatot követel annak megválaszolására, amit ezek a megállapítások jelentenek. Nincs ez másként a klinikai virológiában sem, ahol a multiplex polimeráz láncreakción alapuló módszerek vagy a mély szekvenálás egyre gyakrabban találja meg a potenciális kórokozók komplex keverékeit a tesztelt betegeknél. Ez megnehezíti annak eldöntését, hogy melyik vagy ezek kombinációja okozta a tüneteket. Módszerekre lesz szükség az adatok szűréséhez, hogy azok relevanciát mutassanak a kérdésben.

Következtetés

Az élelmiszer által közvetített átvitel gyakori, de nagyrészt alul diagnosztizált. Míg legalább 10 családból származó vírusok társulnak az élelmiszer által közvetített átvitelhez, a NoV és a HAV kiemelt szempontként szerepelnek. A genomiális epidemiológiai megközelítések alapján meghatározták az élelmiszerek kezelőjének átvitelével és a szennyvízzel szennyezett élelmiszerekkel összefüggő jelentős, élelmiszerekkel összefüggő betegségeket ezekre a vírusokra. Ez utóbbi kategóriában emberi és állati vírusok és más kórokozók összetett keverékei lehetnek egyetlen élelmiszerben, megteremtve a genetikai rekombináció vagy újraszortírozás lehetőségét, és ezáltal tovább bővítve ezen kórokozók sokféleségét. Az állatorvosi, élelmiszeripari és klinikai mikrobiológiai szakértelem összevonása segíthet feloldani ezeket a bonyolultságokat, és beazonosítható és megelőzhető területeket határozhat meg.