Élelmiszertörvény

Élelmiszerügyi törvényeket hoztak a fogyasztók védelme érdekében a nem biztonságos, hamisított és elhibázott élelmiszerek ellen, valamint az élelmiszerek határokon átnyúló mozgásának megkönnyítésére.

Kapcsolódó kifejezések:

Állat-egészségügy
Ételgyártás
Nyomon követhetőség
Funkcionális ételek
Tápláléklánc
Codex Alimentarius
Egészségügyi állítások
Élelmiszeripar

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Élelmiszertörvény

Jogszabályok

Az uniós élelmiszerjog fogalmai

A 178/2002/EK rendelet, az Általános Élelmiszertörvény (GFL) az élelmiszerjog néhány általános fogalmát, kötelezettségét, követelményét és alapelvét tartalmazza (11. táblázat).

11. táblázat 2. cikk A 178/2002 rendelet meghatározása

E rendelet alkalmazásában „élelmiszer” (vagy „élelmiszer”) minden olyan anyagot vagy terméket, akár feldolgozott, részben feldolgozott, akár feldolgozatlan, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, vagy ésszerűen várhatóan elfogyasztanak.

Az „étel” magában foglalja az italt, a rágógumit és minden olyan anyagot, beleértve a vizet is, amelyet szándékosan építenek be az élelmiszerbe annak gyártása, elkészítése vagy kezelése során. Vizet tartalmaz (.).

Az „élelmiszer” nem tartalmazza:

élő állatok, kivéve, ha emberi fogyasztásra történő forgalomba hozatalra készültek;

növények betakarítás előtt;

dohány és dohánytermékek (…);

kábítószerek vagy pszichotrop anyagok az ENSZ 1961. évi egységes kábítószer-egyezménye és az Egyesült Nemzetek 1971. évi pszichotrop anyagokról szóló egyezménye értelmében;

maradványok és szennyező anyagok.

Az uniós élelmiszerjog alapelvei

Az élelmiszerjognak az emberi élet és egészség és (más) fogyasztói érdekek védelmére kell irányulnia (GFL 5. cikk). Az élet és az egészség védelme érdekében a tudományon kell alapulnia, vagyis kockázatelemzésen kell alapulnia (GFL 6. cikk). Ha a tudományos kockázatértékelés nem meggyőző, az elővigyázatosság elve indokolja az esetleges kockázatok elleni védelem érdekében meghozandó ideiglenes intézkedéseket (GFL 7. cikk).

Amennyiben léteznek nemzetközi előírások - például a Codex Alimentarius -, vagy kiteljesedésük küszöbön áll, azokat általában figyelembe kell venni az élelmiszerjog kidolgozása vagy adaptálása során (GFL 5. cikk (3) bekezdés). Az élelmiszer definíciója például a Codexhez igazodik, és a HACCP a Codexben részletezett elveit is beépítik az EU élelmiszerjogába.

Az élelmiszer-ipari vállalkozások felelősek a megfelelés biztosításáért. A tagállamok felelősek a végrehajtásért (GFL 17. cikk).

Élelmiszer-higiéniai szabályozás az Európai Unióban (EU)

B. Van der Meulen, H. Van de Weerd, Higiénia az élelmiszer-feldolgozásban (második kiadás), 2014

1.4.1 Általános élelmiszerjog (178/2002/EK rendelet)

Az általános élelmiszerjog (EC 2002) biztosítja az összes élelmiszerjog beágyazásának kereteit. Az általános élelmiszerjog célja a közegészség és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos érdekeinek védelme. A rendelet az élelmiszerek és takarmányok előállításának, feldolgozásának és forgalmazásának minden szakaszára vonatkozik, a hazai tevékenységek kivételével. Ezenkívül ez a rendelet meghatározza az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felépítését és feladatait is.

Az általános élelmiszerjog az élelmiszerjog számos alapvető fogalmát határozza meg. A többi élelmiszerjogban gyakran hivatkoznak ezekre a meghatározásokra. Lásd például a 852/2004/EK (EK 2004a) rendelet 2. cikkének (2) bekezdését. Az általános élelmiszerjog az élelmiszerjog általános elveit is meghatározza, például:

Az élelmiszerjognak lehetőség szerint kockázatelemzésen kell alapulnia.

Az elővigyázatosság elve: Ha a kockázat után továbbra is bizonytalanság áll fenn, ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket lehet hozni az egészség magas szintű védelmének biztosítására, amíg több tudományos információ nem áll rendelkezésre.

A fogyasztók érdekeit védeni fogják.

Az élelmiszer-biztonsági szabályozás jogalapja az Egyesült Államokban és az EU-ban

Az Egyesült Államok legkorábbi, az 1600-as és 1800-as évekbeli élelmiszer-törvényeit a gazdasági megtévesztés leküzdésére és az amerikai export védelmére tervezték. Az élelmiszer- és kábítószer-törvény, valamint az 1906-ban elfogadott szövetségi húsellenőrzési törvény volt az első szövetségi élelmiszer-törvény, amely megvédte az amerikai fogyasztókat. Az 1938-as élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai törvény a nem hús- és baromfitermékeket szabályozta az élelmiszer-biztonsági modernizációról szóló törvény 2010-es elfogadásáig. A húsipart nagyrészt az 1906. évi szövetségi húsellenőrzési törvény szabályozza. Az európai élelmiszerjogra hatással volt az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió megalakulása. Az élelmiszer-biztonsági törvények a huszadik század második felében a közös piac fejlesztésére összpontosítottak, de az Általános Élelmiszertörvény 2002-es bevezetésével a hangsúly az élelmiszer-biztonság magas szintjének biztosítására fordult. Az I. és II. Élelmiszer-higiénia elvének 2004-es elfogadása kiegészítette az EU élelmiszerjogát.

Az EU élelmiszer-higiéniai jogszabályai és következményei az élelmiszerüzemek tervezésére

M. van der Velde, B. van der Meulen, az élelmiszergyárak higiénikus tervezésében, 2011

3.3 Az EU általános élelmiszertörvénye (GFL)

Az általános élelmiszerjog (GFL) egységes keretet biztosít mind az uniós, mind a nemzeti élelmiszerjog számára. Meghatározza az élelmiszerekre és takarmányokra általában, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonságra vonatkozó általános elveket az Unió és a nemzeti szinten. 11 A takarmányokra vonatkozó szabályok az élelmiszer-biztonság általános rendszerének részei, amelyek olyan állatokkal foglalkoznak, amelyek a takarmányt emberi fogyasztásra szánt élelmiszerré alakítják. A következő szöveg csak az élelmiszerekre fog koncentrálni.

A GFL az élelmiszer-előállítás, -feldolgozás és -forgalmazás minden szakaszára vonatkozik. 12 Meghatározza az élelmiszerjog általános követelményeit. Az élelmiszereket nem szabad forgalomba hozni, ha azok nem biztonságosak. Az élelmiszer nem biztonságos, ha egészségkárosító vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan. 14 Az egészségügyi szempontokat az élelmiszer fogyasztó személyre és a következő generációkra gyakorolt valószínű közvetlen, rövid és hosszú távú hatások határozzák meg. Figyelembe kell venni a valószínű kumulatív toxikus hatásokat is. 15 Az élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmasságát az határozza meg, hogy szennyeződés, idegen anyag vagy egyéb okok miatt elfogadhatatlan-e, vagy rothadás, romlás vagy bomlás miatt. 16.

Az élelmiszer-ipari vállalkozó viseli a központi feladatokat. Biztosítania kell, hogy az élelmiszerek megfeleljenek az élelmiszerjog követelményeinek. Ellenőriznie kell, hogy ezek a követelmények teljesülnek-e. Az EU 17 tagállamának további feladatai vannak. Végrehajtaniuk kell az élelmiszerjogot, figyelemmel kell kísérniük és ellenőrizniük kell, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók teljesítik-e az élelmiszerjog vonatkozó követelményeit. Meg kell állapítaniuk az élelmiszerjog megsértése esetén alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű intézkedésekre és szankciókra vonatkozó szabályokat. 18 A tagállamok alkalmazzák nemzeti hatáskörüket az uniós jog megsértésének büntetésére, hogy ellensúlyozzák az Unió ilyen hatáskörének hiányát. A 3.1. Ábra áttekintést nyújt a hatóságokra vonatkozó élelmiszerjogi hatáskörökről és az élelmiszer-ipari vállalkozókkal szemben támasztott követelményekről. A tagállamok szintjén a hatóságokat a (tagállam) jelöli. Az élelmiszer-higiéniai törvényi előírások a „Process” doboz részét képezik.

3.1. Ábra Európai élelmiszerjog: áttekintés a hatóságok hatásköréről és az élelmiszeripari vállalkozásokra vonatkozó követelményekről.

Az élelmiszerjog általános elvei a törvényhozóknak és a kormányzati végrehajtó szerveknek szóló utasítások. Jelzik azokat a területeket, amelyek az élelmiszerpolitikát érintik. Mint ilyenek, ezek az elvek reflexióként szolgálnak az élelmiszer-ipari vállalkozók számára, akik a közvetlenül rájuk vonatkozó élelmiszerjogi követelmények mellett beépíthetik ezeket az aggályokat az élelmiszergyárak tervezésébe. Hogy egy példát említsek erre a gondolkodásra: a GFL 14. cikkének követelménye előírja, hogy az élelmiszereknek biztonságosnak kell lenniük, a GFL 5. cikkének általános elve előírja, hogy az emberi élet és egészség magas szintű védelme az élelmiszerjog egyik célja.

Az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok fejlődése a világ minden tájáról

2.7.5 Következtetés

Az élelmiszerjog ismét válaszút előtt áll. Az elemzés és a technológia gyors fejlődése együtt jár a növekvő globális kereskedelemmel és az élelmiszerek fokozottabb feldolgozásával, mielőtt elérnék a fogyasztókat. Ezek a feltételek megadják a fokozott hamisítás, a közfelháborodás, az instabil piacok és az élelmiszer-biztonság fokozottabb felügyeletének szükségességét.

Az elmúlt évtized amerikai kísérlet volt az élelmiszer-biztonsági deregulációval. Az eredmények miatt az amerikaiak egyre inkább érzékelik, hogy kormányuk nem tudta biztosítani az élelmiszer-biztonságot. Élelmezéssel járó betegségek kitörése - melamin az állateledelben, majd az emberi táplálékban, az E. coli spenótban, salátában, a Salmonella visszahívása a paradicsomon, paprikán és mogyoróvajon - kiszolgáltatottá tette a közvéleményt, és fokozottan felhívta az élelmiszer reformját biztonsági rendszer. A cégek dollárok százmillióit veszítették visszahívásaikban és elvesztették piaci részesedésüket.

Az élelmiszerek hamisításának története azt mutatja, hogy a fokozott feldolgozás és a globalizáció fel fogja növelni a tiszta és biztonságos ételek biztosításának kihívásait. A történelem utasítja, hogy a törvényhozók inkább kövessék, mint vezessék az élelmiszer-biztonsági reformokat. A tudósok kritikus szerepet játszanak az élelmiszerbiztonsági kockázatok tudatosításában. A közfelháborodás is szerepet játszik. Az élelmiszeriparnak vezető szerepet kell játszania. A felvilágosult önérdek szigorú, de igazságos élelmiszer-biztonsági szabályozásra mutat rá, amely az élelmiszer-kereskedelem megőrzéséhez és növekedéséhez szükséges.

Az élelmiszer-törvény jelentős reformja általában csak akkor következik be, amikor mindenkit - a tudósokat, a közvéleményt és az élelmiszeripar vezetőit - aktuális események gerjesztenek. Sajnos túl gyakran ez felháborító tragédia volt.

Hang 1

Gary A. Dykes,. Amreeta Sarjit, az Élelmiszer-kémia enciklopédiájában, 2019

Ausztrália

Az ausztráliai élelmiszerjogot szövetségi szinten az Új-Zéland Ausztrália Élelmezési Szabványai (FSANZ) szabályozzák. Minden ausztrál állam és terület joghatóságán belül elfogadta az FSANZ szabványokat, és azokat egy állami kormányzati szerv és a helyi városi tanácsok hajtják végre. Az FSANZ elismeri, hogy az élelmiszer-adalékanyagok fontos szerepet játszanak a fogyasztók által elvárt biztonság és minőség biztosításában. Az ausztrál élelmiszer-előírások, az 1.3.1. Szabvány élelmiszer-adalékanyagok és a különféle élelmiszer-adalékanyagok listájával együtt közzétett ütemtervek megtalálhatók a szövetségi jogszabályok weboldalán. Ezek az ütemtervek tartalmazzák az élelmiszerekben felhasználható foszfát különféle kémiai formáit, felhasználási céljaikat és a megengedett legmagasabb szinteket.

Az ausztrál élelmiszerjog 1.3.1. Szabványa kimondja, hogy az élelmiszer-adalékanyag az élelmiszerhez egy vagy több technológiai vagy funkcionális célból hozzáadott anyag, a 14. mellékletben felsoroltak szerint. A 14. melléklet felsorolja az élelmiszer-adalékanyag különböző technológiai funkcióit, beleértve azok definíciók. A 15. és 16. melléklet felsorolja az élelmiszer-adalékanyagként felhasználható anyagokat, az élelmiszereket, amelyekben felhasználhatók, és a megengedett legmagasabb szinteket. Ezekben a dokumentumokban különböző foszfátvegyületeket sorolnak fel, amelyek különböző termékekhez különböző maximális koncentrációban adhatók. A 7. melléklet felsorolja az élelmiszer-adalékanyagok különböző osztályait, amelyeket fel kell venni az élelmiszer-termékek címkéjén szereplő összetevők listájára. Ausztráliában az élelmiszer-adalékanyagokat a termék címkéjén osztálynév, az élelmiszer-adalékanyag neve vagy száma szerint kell feltüntetni.

A gyümölcsalapú funkcionális energiaitalok egészségfejlesztő perspektívái

Amna Sahar,. Rana Muhammad Aadil, Sport- és energiaitalok, 2019

12.5.2 Európai Unió

Az élelmiszertörvények és az Európai Unió (EU) jogszabályai általában az általános élelmiszerjogi 178/2002 rendelettől függnek; Élelmiszerek (172/2002/EK rendelet); Étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv; vitaminok, ásványi anyagok és egyéb táplálkozási élelmiszerek hozzáadása az 1925/2006 szeszezett élelmiszerekről szóló rendelet alapján; Táplálkozásra és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006 rendelet; Az új élelmiszerekről szóló 258/97 rendelet; és különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek (PARNUTS) (89/398/EGK irányelv). Az Európai Bizottság, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság és a nemzeti hatóságok tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokkal rendelkeznek (MyDrink Beverages, 2015). Az 1990-es élelmiszer-biztonsági törvény az élelmiszer-ipari termékeket az Egyesült Királyságban szabályozza.

Az 172/2002/EK rendelet meghatározza, hogy az élelmiszerek olyan gyógyszerek, amelyek nem szerepelnek az élelmiszerek meghatározásában. Az italok és étrend-kiegészítők az élelmiszer részét képezik, és szükségesek az emberi étrendhez. Ezeket a termékeket nem tekintik olyan tápláléknak, amely tápértékük kivételével további előnyökkel jár.

A PARANUTOK úgy határozhatók meg, hogy a speciális összetétel vagy a gyártási folyamat megkülönböztethető a normál fogyasztásra szánt egyéb élelmiszerektől, táplálkozási célokra alkalmasak táplálkozási célokra. A PARANUTS különféle anyagokból áll, mint vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, karnitin és taurin, nukleotidok, kolin és inozit (MyDrink Beverages, 2015). A meglévő élelmiszer-ipari termékekből táplálkozási gyógyszerek származnak. Nem azért kerülnek az élelmiszer definíciójába, mert nem nyújtottak további előnyöket, például a hagyományos tápértéket. A tápszeres ételek nem szerepelnek a PARANUT-ban, mivel nincsenek különféle anyagaik, például a PARANUT-ok.

Jogi és szabályozási kérdések az EU-ban: A hagyományos és etnikai ételeket érintő elemek az EU és két tagállama: az Egyesült Királyság és Hollandia jogában

Absztrakt

Az élelmiszerjog az EU-ban megvédi a fogyasztók életét és egészségét a nem biztonságos ételektől, és lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. A hagyományos ételek az uniós rendszerek alapján oltalom alatt álló megjelölést kaphatnak, a nemzeti jog szerint pedig oltalom alatt álló elnevezést. Az EU-ból származó hagyományos élelmiszer-kategóriákat a tapasztalatok alapján biztonságosnak tekintik. Azokat az élelmiszereket, amelyek 1997-ben nem voltak biztonságos használatban az EU-ban, új élelmiszerként engedélyeztetni kell. Az EU-ban újszerű, de egy harmadik országban hagyományos élelmiszerekre („egzotikus ételek”) enyhébb rendszert kell alkalmazni. Az élelmiszerek biztonságát a HACCP-n alapuló higiéniai eljárásokkal kell biztosítani. Az EU élelmiszer-higiéniai jogszabályai lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy rugalmas intézkedéseket hozzanak a hagyományos élelmiszerek és a hagyományos élelmiszer-előállítási módszerek folyamatos életképességének biztosítása érdekében.

A betainra vonatkozó engedélyezett uniós egészségre vonatkozó állítások

12.4.1 Általános élelmiszerjog

Az általános élelmiszerjog, a 178/2002/EK rendelet meghatározza az élelmiszerek vagy élelmiszerek EU-szintű fogalommeghatározását, és a betainot tartalmazó vagy azzal dúsított élelmiszerekre is vonatkozik. Valamennyi élelmiszeripari vállalkozónak tisztában kell lennie az általános élelmiszertörvények követelményeivel a betain vagy betain-tartalmú élelmiszerek forgalmazása során. Meghatározza az élelmiszer-biztonsági követelményeket, valamint az élelmiszer-ipari szereplők felelősségét az élelmiszerbiztonság tekintetében. Minden forgalomba hozott élelmiszernek biztonságosnak kell lennie a fogyasztók számára. Az élelmiszer-ipari vállalkozók feladata annak biztosítása, hogy az élelmiszerjoggal kapcsolatos összes követelmény teljesüljön, és az élelmiszerek nyomon követhetősége a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában létrejön. Ha egy élelmiszer-ipari vállalkozónak van oka feltételezni, hogy az élelmiszer-biztonsági követelmények nem teljesülnek, akkor képesnek kell lennie arra, hogy haladéktalanul eljárást indítson a szóban forgó élelmiszer visszavonására, és erről tájékoztassa az illetékes élelmiszer-hatóságokat.

Az általános élelmiszerjog meghatározza az EFSA céljait és feladatait is. Az EFSA tudományos tanácsadásban, valamint tudományos és technikai támogatásban részesíti a közösségi jogszabályokat és politikákat az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos valamennyi területen. Az EFSA egyik feladata az élelmiszerekkel kapcsolatos tudományos tanácsadás és tudományos vélemények nyújtása. Eddig az EFSA két véleményt tett közzé a betainnal kapcsolatban (EFSA, 2005, 2011a), az egyik egy új élelmiszer-alkalmazásról (lásd 12.4.4.), A másik pedig az ebben a fejezetben áttekintett egészségre vonatkozó állításról.

Fogyasztóvédelmi jogszabályok

K. Purnhagen, B. van der Meulen, az Élelmiszer és Egészség enciklopédiája, 2016

India

Az indiai élelmiszerjog az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-biztonság megerősítésére összpontosít. 2013-ban törvénybe iktatták az indiai nemzeti élelmiszer-biztonsági törvényt. Ez a törvény törvényi jogosultságokat teremt az indiai lakosság nagy része számára a támogatott élelmiszer gabonákra.

2006-ban új élelmiszer-biztonsági törvényt hoztak létre. Az Egészségügyi és Családjóléti Minisztérium ezt a törvényt a 2011. évi Élelmiszerbiztonsági és Szabványügyi Rendeleten keresztül hajtotta végre. A törvény és a rendelet az Indiai Élelmiszerbiztonsági és Szabványügyi Hatóság (FSSAI) területe.

A törvény olyan témákat érint, mint a hamisítás megelőzése, a higiénia és a csomagolt élelmiszerek címkézése, beleértve az egészségre vonatkozó állításokat, az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokat és színezékeket, valamint a mikrobiológiai követelményeket.

Minden hazai élelmiszeripari vállalkozónak az FSSAI engedélyével kell rendelkeznie.

Fontos jogszabályok (válogatás): Az élelmiszer-biztonsági előírásokról szóló 2006. évi törvény; Élelmiszerbiztonsági és szabványügyi rendelet, 2011; Indiai Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Törvény, 2013.