A gyermekek harapásmérete és az előétel fogyasztása nagyobb adagokkal nagyobb, mint az életkornak megfelelő vagy saját maga kiválasztott adagokkal 2

Absztrakt

Háttér

Azt, hogy a nagy adagok befolyásolják-e a gyermekek étkezési magatartását, ritkán vizsgálták.

gyermekek

Célkitűzések

Célunk az volt, hogy 1) meghatározzuk a befogadó nagy részének ismételt expozíció hatásait az óvodás korú gyermekek számára az adagok méretére, az önállóan kiválasztott adagméretre és az ételbevitelre, valamint 2) értékeljük a gyermekek reakcióját az adagok méretére súlyállapottal és túlevéssel.

Tervezés

Az energiafogyasztást, a harapás nagyságát és az adagok méretével kapcsolatos megjegyzéseket 30 gyermek értékelte 2 ebédsorozaton, amelyekben az életkornak megfelelő adagot vagy a belépő nagy részét szolgálták fel. Külön alkalmakkor értékelték a gyermekek önkiszolgáló részeit, súlyát, magasságát és a túlevésre való hajlamot.

Eredmények

A belépők életkorának megfelelő rész megkétszerezése 25% -kal, illetve 15% -kal megnövelte az ebédnél az entrée és a teljes energia bevételt. A változások annak tudhatók be, hogy a belépő gyermek harapásainak átlagos mérete megnövekedett, anélkül, hogy az étkezés során felszolgált egyéb ételek bevitele kompenzálóan csökkent volna. Ez a növekedés annak ellenére is megfigyelhető volt, hogy a megfigyelési adatok azt mutatták, hogy a gyerekek nagyrészt nem voltak tisztában az adagméret változásával. Az adagméretre való nagyobb reagálás magasabb mértékű túlevéssel járt. A gyerekek 25% -kal kevesebbet fogyasztottak a belépőből, amikor megengedték maguknak, hogy kiszolgálják magukat, mint akkor, ha nagy előételet szolgáltak fel.

Következtetések

A nagy előétel részek „obezigenikus” környezeti hatást jelenthetnek az óvodás korú gyermekek számára azáltal, hogy túlzott mennyiségű ételt fogyasztanak. A jóllakottsághiányos gyermekek leginkább a nagy adagokra lehetnek fogékonyak. Ha lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy maguk választhassák ki az adagjukat, megkerülhető a nagy adagoknak való kitettség hatása a gyermekek étkezésére.

BEVEZETÉS

Az 1970-es évek közepe óta a gyermekkori túlsúly gyors növekedése nem magyarázható pusztán genetikai tényezőkkel, ami arra utal, hogy a túlsúly akkor fejeződik ki, ha a genetikailag fogékony gyermekeket olyan környezetbe helyezik, amely elősegíti az elhízást elősegítő magatartást (1). Az obesigenikus étkezési környezetekről úgy gondolják, hogy kényelmes hozzáférést kínálnak nagy adagok olcsó, ízletes, energiasűrűségű ételekhez (2–5). Aggodalomra ad okot, hogy az elmúlt években az adagok mérete túlságosan nagy lett, különösen az otthonon kívül fogyasztott ételek esetében (2–5, 6). Egy friss jelentés azt jelzi, hogy az éttermi részek az ajánlott napi élelmiszer-csoportokhoz közeli adagokat kínálhatnak egyetlen vállalkozásban (7). Mivel az átlagos amerikai család minden élelmiszer-dollárból 1-et költ el otthonról elfogyasztott ételekre és italokra (7), ezért sok gyermek nagy adagokban van kitéve nagy adagoknak.

Azt, hogy a gyermekek túlzott ételadagolás milyen mértékben befolyásolja a gyermekek energiafogyasztását és testtömegét, ritkán vizsgálták. A mai napig csak egy tanulmány kísérletileg értékelte a növekvő adagméret hatását a gyermekek táplálékfelvételére. Rolls és mtsai (8) az óvodás korú gyermekeket egy főétel előételének kicsi, közepes vagy nagy adagjában, 3 különböző ebédnél kínálták. A 4–6 éves gyermekek megnövekedett éttermi és ebédfogyasztással rendelkeznek, a növekvő enteriőr-rész nagysága mellett. A 2-3 éves gyermekek körében történő felvétel azonban nem változott ezekben a körülmények között. Ezek a megállapítások kezdeti bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy az adagok növekedése serkenti a kisgyermekek táplálékfelvételét, és ez a hatás nyilvánvalóvá válik, mire a gyerekek elérik az óvodát. Ezek a megállapítások felvetik azt a kérdést, hogy ezek a hatások átmeneti jellegűek-e vagy ismétlődő expozíció esetén is fennmaradnak-e, és miért fordulhatnak elő fejlődési különbségek a nagy adagokra való reagálásban.

Ezt a kutatást úgy tervezték, hogy kiterjessze a korábbi vizsgálatot (8) azáltal, hogy meghatározza a befogadó nagy részének ismételt expozíció hatásait az óvodás korú gyermekek harapási gyakoriságára, harapásméretére és ebédsorozatok energiafogyasztására. A gyerekek észrevételeit az adagok nagyságáról és a gyermekek önkiszolgáló adagjairól szintén értékelték, hogy megértsék, milyen mértékben tükröződhetnek a gyermekek táplálékfelvételére gyakorolt ​​hatások az önválasztásuk változásában vagy az adagok méretének tudatában. Feltételeztük, hogy a nagy adagok ismételt expozíciója következetesen megnöveli a bevitelt az étkezés során, különösen az idősebb gyermekek körében, és ezt az adagméret és az önkiszolgált adagok tudatosságának növekedése kíséri. Végső és feltáró cél a gyermekek súlya, a túlevés és a nagy adagokra való hajlam közötti összefüggések értékelése volt. Mivel az energiafogyasztás szabályozásának képességében mutatkozó egyéni különbségek az óvodáskorú gyermekek (9–12) közötti súlyával vannak összefüggésben, feltételeztük, hogy azok a súlyosabb gyermekek, akiknek jóllakottság-hiányuk van, hajlamosak a legtöbbet enni, ha nagy adagokban szolgálják fel őket.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Tervezés