Elhízás és a későbbi kórházi kezelés kockázata tüdőgyulladással

Absztrakt

Az elhízás a tüdőgyulladás fokozott kockázatával járhat, de a kapcsolatról rendelkezésre álló adatok ritkák és következetlenek.

22 578 hím és 25 973 nő leendő kohorszát követtük a dán étrend-, rák- és egészségvizsgálatból, 50–64 évesek és a kiinduláskor súlyos krónikus betegségektől mentesek voltak (1993–1997), tüdőgyulladással történő első kórházi kezelés céljából (medián követés) -12 évig).

A normál testsúlyú férfiakhoz képest a tüdőgyulladás korrigált veszélyességi aránya (HR) 1,4 (95% CI 1,2–1,7) volt a közepesen elhízott férfiaknál (testtömeg-index (BMI) 30,0–34,9 kg · m −2) és 2,0 ( 95% CI 1,4–2,8) súlyos elhízással (BMI ≥35,0 kg · m −2) szenvedő férfiaknál, kontrollálva az életmód és az oktatási változókat. A nők körében az asszociációk gyengébbek voltak, a korrigált HR-ek mérsékelt elhízás esetén 0,8 (95% CI 0,6–1,0), súlyos elhízás esetén 1,2 (95% CI 0,8–1,6). A nyomon követés során diagnosztizált súlyos krónikus betegségek kiigazítása kiküszöbölte az elhízás és a tüdőgyulladás kockázatának összefüggéseit.

Az elhízás a tüdőgyulladással járó kórházi kezelés magasabb kockázatával jár a férfiak körében, de nem a nők körében, ami nyilvánvalóan más krónikus betegségek előfordulásával magyarázható.

Testtömeg-index
krónikus betegségek
epidemiológiai vizsgálat
elhízottság
tüdőgyulladás
kockázat

A tüdőgyulladás a morbiditás, a halálozás és az ellátás költségeinek fontos oka világszerte. Az influenzával kombinálva a tüdőgyulladás a nyolcadik halálozási ok az USA-ban, és a leggyakoribb halálozási ok a fertőző betegségek következtében 1. Az elmúlt évtizedben a 2–4 nyugati populációkban a tüdőgyulladással járó kórházi kezelések 20–50% -kal nőttek. Az öregedő népességet és a krónikus állapotok, például a szívbetegségek, a cukorbetegség, a krónikus obstruktív tüdőbetegségek és a rák növekedését javasolták fontos tényezőként ennek a 2–4. Ugyanakkor az elhízás gyakorisága világszerte növekedett 5.

Az elhízott egyéneknél fokozódhat a légúti fertőzések, köztük a tüdőgyulladás kockázata, de a témában a közelmúltban végzett néhány tanulmány ellentmondásos eredményeket adott 6–8. A közelmúltban az elhízás az influenza A (H1N1) 9 súlyos epizódjaival és a végzetes influenza A (H1N1) esetekben bekövetkezett bakteriális tüdőgyulladással is összefüggésben áll. A B-sejtek által közvetített immunválaszok, az aspiráció nagyobb kockázata, a csökkent tüdőmennyiség és a megváltozott ventilációs mintázat 11–13. Az elhízás más főbb krónikus betegségekkel is összefügg, amelyek növelhetik a tüdőgyulladás kockázatát, ideértve a cukorbetegséget, a szívelégtelenséget, agyvérzést, az asztmát, a gasztro-oesophagealis refluxot, a rák bizonyos formáit és a májbetegségeket. 5, 13. Nem világos, hogy van-e kapcsolat Az elhízás és a tüdőgyulladás közötti kockázat önmagában az elhízásnak köszönhető, vagy az elhízás által kiváltott társbetegségekkel magyarázható. Ezenkívül az elhízás kockázata nemenként eltérhet 7.

További tanulmányokra van szükség a súlyos tüdőgyulladás kockázati csoportjainak azonosításához, valamint az influenza és a pneumococcus immunizálások megfelelőségéről az elhízásban szenvedő személyek körében folyó jelenlegi vita minősítéséhez. 9. Ebben a prospektív kohortos vizsgálatban megvizsgáltuk, hogy az elhízás (testtömeg-index (BMI) alapján) összefügg a férfiak és nők tüdőgyulladással kapcsolatos kórházi kezelésének kockázatával, és megvizsgálja, hogy ez az összefüggés elhízott egyénekben más krónikus betegségek előfordulásával magyarázható-e.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Vizsgálati populáció

Ezt a kohorszos vizsgálatot a dán Diet, Cancer and Health Study 14 adatainak felhasználásával végeztük. 1993. decemberétől 1997 májusáig összesen 160 725 egyedet (80 996 férfit és 79 729 nőt) hívtak meg a vizsgálatba. Általános célja az volt, hogy megvizsgálja az egyes étrendi összetevők, ételek és tápanyagok közötti összefüggést, valamint a rák, elhízás és krónikus betegségek kockázatát. A támogatható résztvevők 50–64 évesek voltak, Dániában születtek, Koppenhága vagy Aarhus lakói voltak, és a Dán Ráknyilvántartásban nem volt nyilvántartásuk rákról. Összesen 57 053 egyént (27 178 férfit és 29 875 nőt) vettek fel a vizsgálatba. Valamennyi résztvevő kitöltötte a részletes étkezési gyakorisági kérdőívet és az életmódról és a háttérről szóló második alapkérdést. Antropometriai méréseket végeztek a kiinduláskor.

Alkalmazásában az elemzés, kizártuk 826 személyeket, akik tapasztalt kórházi tüdőgyulladás előtt beiratkozás, 337 számú miatt hiányzó kiindulási kérdőívet vagy hiányzó változók, és további 7339 egyének, akiknek más komoly krónikus betegségeket, mielőtt beiratkozás (lásd az alábbi krónikus betegségek meghatározása). Így elemzésünkbe összesen 48 551 egyed (22 578 férfi és 25 973 nő) adatait vontuk be.

A Dán Nemzeti Egészségügyi Szolgálat egyetemes, adó által támogatott egészségügyi ellátást biztosít, beleértve az alap- és kórházi ellátáshoz való ingyenes hozzáférést. 1968 óta minden dán lakos egyedi, a nemet és a születési dátumot kódoló polgári nyilvántartási számot kapott, amelyet minden egészségügyi nyilvántartásban használnak, és amely lehetővé teszi a nyilvántartási nyilvántartások egyértelmű összekapcsolását.

Antropometria

Antropometriai méréseket két Aarhus-i és dániai koppenhágai klinikán gyűjtöttünk össze. A magasságot cipők nélkül álló résztvevőkkel mértük, és 0,5 cm pontossággal rögzítettük. A súlyt digitális mérleggel mértük, a résztvevők könnyű ruhát vagy fehérneműt viseltek, és 100 g pontossággal rögzítették. A BMI-t kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetméterének hányadosa szerint osztották el.

Az első kórházi beavatkozás azonosítása tüdőgyulladással

A vizsgálat résztvevőit először tüdőgyulladással összefüggő kórházi ápolással azonosítottuk a Dán Nemzeti Nyilvántartó nyilvántartásban szereplő mentesítési diagnosztikai kódok segítségével. Ez a nyilvántartás összegyűjtötte az összes dániai kórházi ellátást 1977 óta és az összes járóbeteg-látogatást 1995 óta, és tartalmazza a polgári nyilvántartási számot, a műtéti eljárásokat és akár 20 mentesítési diagnózist. A diagnózisokat az orvosok kódolják a Betegségek Nemzetközi Osztályozása, 8. felülvizsgálat (ICD-8) szerint, 1993 végéig, és ezt követően a 10. felülvizsgálat (ICD-10) szerint. Az összes kórházi mentesítést azonosítottuk a tüdőgyulladás (ICD-10 kódok J12.x – J18.x), ornithosis (ICD-10 kód A709.x) vagy legionellózis (ICD-10 kód A481.x) diagnózisával, amelyek a dátum között fordulnak elő. Azok a betegek, akiket a tüdőgyulladás miatt kórházba szállítottak a vizsgálat felvétele előtt (a fenti ICD-10 kódokkal vagy ICD-8 kódokkal 480.XX – 486.XX, 0.73.XX és 471.XX ) kizárták.

Információk a halálról

A halálra vonatkozó információkat a dán polgári nyilvántartási rendszerből szereztük be.

Potenciális zavarók

Életmód és oktatási tényezők

Az élelmiszer-gyakorisági kérdőívben az alkoholfogyasztást (sör, bor, dúsított bor és szeszes italok) az előző év átlagos fogyasztott mennyiségeként jelentették. Az összes alkoholfogyasztást g · nap −1 értékre számították át. Az életmód kérdőívből információkat szereztünk a dohányzás állapotáról, iskolai végzettségéről és iskolai végzettségéről.

Egyéb súlyos krónikus betegségek

A nyomon követés során diagnosztizált egyéb súlyos krónikus betegségek adatait a dán nemzeti kórházi nyilvántartásból gyűjtötték, kórházi mentesítéssel vagy kórházi járóbeteg-diagnózissal. A cukorbetegségre vonatkozóan további adatokat szereztünk önjelentésekből és a Dán Nemzeti Cukorbeteg-nyilvántartásból, amely információkat tartalmaz minden olyan személyről, aki 1996 és 2006 között Dániában regisztrált cukorbetegségben szenved. 15. kiszámítottuk a komorbiditás összefoglaló mértékének kiterjesztett változatát, amelyet Charlson et al. 16. Az eredeti Charlson-index 19 fő betegségkategóriát foglal magában, beleértve a pangásos szívelégtelenséget, a krónikus tüdőbetegséget, az agyi érrendszeri betegségeket, a demenciát, a cukorbetegséget, a vesebetegségeket, a rákot, a májbetegségeket és az AIDS-et 16, amelyek mindegyike ismert módon növeli a tüdőgyulladás kockázatát. . Hozzáadtuk az indexhez az AIDS nélküli HIV-diagnózisokat, valamint hozzáadtuk a gastro-oesophagealis reflux és a magas vérnyomás diagnózisait, egyenként 1 ponttal. Ezután kiszámítottuk a követés és az első tüdőgyulladással kapcsolatos kórházi kezelés során elért kumulatív komorbiditási index pontszámot minden résztvevő számára. Három komorbiditási szintet határoztak meg: alacsony (0 pontszám), közepes (1-2) és magas (≥3).

Statisztikai analízis

EREDMÉNYEK

Leíró adatok

A kohorszunkba bevont 48 551 személy közül 1087 férfinak és 1025 nőnek volt első tüdőgyulladással összefüggő kórházi epizódja a medián 11,8, illetve 11,9 éves követési időszak alatt. A tüdőgyulladással járó kórházi kezelések megfelelő előfordulási aránya férfiaknál 4,2/1000 főév, nőknél 3,4/1000 fő-év. Az 1. táblázat a kohorsz résztvevőinek jellemzőit mutatja be, összességében és a BMI szerint. A beiratkozáskor a résztvevő férfiak 50% -a volt túlsúlyos, 12% -a közepesen elhízott és 2% -a súlyosan elhízott. A nők közül 34% volt túlsúlyos, 10% közepesen elhízott és 3% súlyosan elhízott. A normál testsúlyú résztvevőkhöz képest az elhízott résztvevők kevésbé voltak dohányosok, de inkább korábbi dohányosok, és átlagosan kevésbé képzettek voltak. Továbbá valamivel több elhízott férfi számolt be magas alkoholfogyasztásból, mint a normál testsúlyú férfiaké, míg az elhízott nők alacsonyabb alkoholfogyasztást jelentettek, mint a normál testsúlyú nők.

Elhízás és a tüdőgyulladással történő kórházi kezelés kockázata

A tüdőgyulladással (azaz a kiindulási dohányzási állapothoz, az alkoholfogyasztáshoz, az iskolai végzettséghez és az oktatáshoz igazított) a BMI szerinti kiigazított HR-t simított görbén mutatjuk be az 1. ábrán, és az alacsony normális BMI-vel rendelkező résztvevők körében magasabb a tüdőgyulladás kockázatát jelzi. és nagyobb a tüdőgyulladás kockázata a férfi túlsúlyos és elhízott résztvevők körében. A BMI és a tüdőgyulladás kockázata közötti összefüggés csak túlsúlyos és elhízott nők között volt szerény.

Korrigált kockázati arány (HR) a tüdőgyulladással járó kórházi kezelésre a férfiak és a nők körében a dán étrend-, rák- és egészségvizsgálatban a testtömeg-index (BMI) szerint. A BMI-vel társuló tüdőgyulladással történő kórházi kezelés HR értéke a) férfiak és b) nők esetében. -: HR; ---: CI-k 95% -a korlátozott köbös spline regresszióból származik hét csomóval. A BMI referenciapontja 22,5 kg · m −2. Az életkort használták a regressziós modell alapul szolgáló időváltozójaként, a dohányzási állapot, az alkoholfogyasztás, az iskolai végzettség és az iskolai végzettség további kiigazításával.

A normál testsúlyú férfiakhoz képest a kiindulási értékkel korrigált HR-ek 1,4 (95% CI 1,2–1,7) voltak a közepesen elhízott férfiaknál és 2,0 (95% CI 1,4–2,8) a súlyos elhízással küzdő férfiaknál (2. táblázat). Az elhízás és a fokozott tüdőgyulladás-kockázat közötti összefüggések általában a nemdohányzó férfiaknál és a ≥60 éves korosztálynál voltak a legerősebbek. A nők körében az asszociációk sokkal gyengébbek voltak: a közepes elhízással rendelkező nők esetében a korrigált HR-érték 0,8 (95% CI 0,6–1,0), a súlyos elhízással rendelkező nők esetében pedig 1,2 (95% CI 0,8–1,6). Az asszociációk nagyjából azonosak voltak a különböző korcsoportokban, és a nem dohányzó nők között voltak a legerősebbek (2. táblázat). Valamennyi kiigazított HR-érték közel állt a nyers becslésekhez, ami arra utal, hogy a dohányzás állapota, az alkoholfogyasztás, az iskolai végzettség és az iskolai végzettség kevéssé zavarja (2. táblázat).

A mérsékelt vagy súlyos elhízással rendelkező résztvevők közül a férfiak 48–58% -ánál és a nők 41–50% -ánál diagnosztizáltak egyéb súlyos krónikus betegségeket a nyomon követés és az első tüdőgyulladással összefüggő kórházi kezelés vagy cenzúra során (1. táblázat). A megfelelő arány 34% volt a normál testsúlyú férfiaknál és 32% a normál testsúlyú nőknél. A nyomon követés során diagnosztizált krónikus betegségek kiigazítása után a kiindulási értékkel korrigált HR-k 1,0 (95% CI 0,8–1,3) voltak a közepesen elhízott férfiaknál, és 1,2 (95% CI 0,8–1,7) a súlyos elhízással küzdő férfiaknál. Amikor a tüdőgyulladással kapcsolatos kórházi kezelés során diagnosztizált krónikus betegségeket is felvették a modellbe, a tüdőgyulladás és a súlyos elhízás között már nem volt összefüggés (korrigált HR 1,0, 95% CI 0,7–1,5). A nők körében a nyomon követés során diagnosztizált krónikus betegségekhez való igazodás után a HR-ek 0,7 (95% CI 0,6–0,9) voltak a közepesen elhízott nőknél, és 0,8 (95% CI 0,6–1,1) a súlyos elhízással rendelkező nőknél.

Összesen 108 férfinak és 65 nőnek volt tüdőgyulladással összefüggő kórházi kezelése, amely 30 napon belül halálhoz vezetett. Amikor a fatális tüdőgyulladással történő kórházi kezelés és a férfiak elhízása közötti összefüggéseket értékeltük, a kiindulási értékkel korrigált HR-k pontatlanok voltak, de valamivel magasabbak, mint a nem fatális tüdőgyulladás esetében, azaz 1,7 (95% CI 0,9–3,3) a halálos kimenetelűeknél, míg 1,4 (95% CI 1.1–1.7) a nem fatális tüdőgyulladásban a közepes elhízás csoportban és 2,1 (95% CI 0,6–7,2) a halálos kimenetelű versusban. 2,0 (95% CI 1,4–2,9) nem halálos kimenetelű tüdőgyulladás esetén a súlyos elhízás csoportban. A nők körében a megfelelő HR-k 0,8 (95% CI 0,3–2,1), szemben 0,8 (95% CI 0,6–1,1) a közepes elhízás csoportban és 1,8 (95% CI 0,6–5,5) szemben 1,1 (95% CI 0,8–1,6) ) a súlyos elhízás csoportjában. Az összes kockázatnövekedés eltűnt, ha a nyomon követés során diagnosztizált egyéb krónikus betegségeket adtak a korrigált modellhez: a mérsékelt és súlyos elhízással járó fatális tüdőgyulladásos HR-ek 0,9 (95% CI 0,5–1,7) és 0,8 (95% CI 0,2–2,7) a férfiaknál, nőknél 0,6 (95% CI 0,2–1,6) és 0,9 (95% CI 0,3–2,8).

VITA

Ebben a nagy prospektív kohorszvizsgálatban, amelyet 50–64 éves dánok körében végeztek, kórházi diagnózis nélküli társbetegséggel a beiratkozáskor, azt találtuk, hogy a közepes elhízás 1,4-szer nagyobb kockázattal jár a tüdőgyulladással összefüggő kórházi kezelésben a férfiak körében, míg a súlyos elhízás 2,0-szer nagyobb kockázattal társult. A nőknél csak gyenge asszociációkat figyeltek meg. Hasonló összefüggéseket tapasztaltak az elhízással a végzettel végződő tüdőgyulladásoknál. Az elhízás okozta magasabb kockázatot nyilvánvalóan más súlyos krónikus betegségek előfordulásával magyarázták a követés során.

Az eredményeket a dán Diet, Cancer and Health kohorsz tanulmányból nyertük, amelyben a résztvevők nyomon követése gyakorlatilag teljes volt. Minden magasság- és súlymérést laboratóriumi technikus végzett a beiratkozáskor, kihagyva az esetleges torzítást, például elhízott egyéneknél az alulsúlyozott súly. Ha az elhízott résztvevők további súlyt kapnának a nyomon követés során, akkor a kiindulási elhízás és a tüdőgyulladás kockázata közötti összefüggést túlbecsülnék. Az orvosok nagyobb valószínűséggel helyezik el az elhízottakat kórházba, mint a sovány, fertőzött betegeket. Ez az elfogultság az elhízással járó relatív kockázat túlbecsülését is eredményezné. Ennek ellenére a potenciálisan fokozott felügyelet nem tudta megmagyarázni a férfiak és a nők közötti kockázatbecslésekben megfigyelt különbségeket. Vizsgálatunk mentesítési diagnózisokra támaszkodik, amelyeket nem erősítettek meg önállóan. Noha előfordulhatott néhány hiba a tüdőgyulladás diagnózisainak kódolásában, a tüdőgyulladás diagnózisának pozitív prediktív értékét az Országos Betegnyilvántartásban korábban 90% -ra becsülték (95% CI 82–95%) 3.

A növekvő életkor és a társbetegségek jelenléte mellett a dohányzás és az alkoholfogyasztás növelheti a tüdőgyulladás kockázatát. 7 A dohányzás alacsony BMI-vel jár 17, míg az alkoholfogyasztással és a testtömeggel kapcsolatos vizsgálatok eredményei következetlenek. dohányzásról és alkoholfogyasztásról számolt be a beiratkozáskor, nem zárhatjuk ki a maradék zavarodást, ha ezt az információt tévesen jelentették, vagy ha a dohányzási és ivási szokások az idő múlásával megváltoztak. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás azonban nem hatott zavaró tényezőként tanulmányunkban. Noha a Charlson-indexet a halálozás, nem pedig a későbbi betegségek előrejelzésére 16 validálták, kiterjesztett komorbiditási indexünk lehetővé tette számunkra, hogy egyszerre alkalmazkodjunk a tüdőgyulladás kockázati tényezőként működő fontos betegségek széles köréhez. Ennek ellenére ismeretlen vagy nem megmagyarázott zavaró tényezők, beleértve a gyógyszerek alkalmazását is, befolyásolhatják kockázati becsléseinket.

Vitatták, hogy melyik elhízási markerek a legmegfelelőbbek a későbbi betegség kockázatának felmérésére 19. A BMI-t a súly és az elhízás közvetett mérőszámaként használtuk. A BMI azonban nem veszi figyelembe az életkort, a nemet, a csontszerkezetet, a zsíreloszlást vagy az izomtömeget. 20 Ennek ellenére a BMI könnyen megszerezhető, és lehetővé tette számunkra, hogy összehasonlítsuk eredményeinket a témával kapcsolatos korábbi tanulmányok eredményeivel.

Megállapítottuk, hogy az elhízás sokkal szorosabban kapcsolódott a férfiak tüdőgyulladásának kockázatához, mint a nőknél. A nemi különbségek gyengültek, de fennmaradtak, miután igazodtak más főbb krónikus betegségekhez. Ennek a feltűnő különbségnek az okai nem tisztázottak. A zsíreloszlás különbségei fontos szerepet játszhatnak, mivel a hasi elhízás, mivel a férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél, korlátozhatja a rekeszizom ereszkedését és csökkentheti a tüdőbázisok szellőztetését.

Vizsgálatunk középpontjában az elhízás állt, azonban további megállapításként azt tapasztaltuk, hogy az alacsony BMI mind a férfiak, mind a nők esetében magasabb tüdőgyulladás-kockázattal jár, ami megfelel a korábbi 6, 8 vizsgálatoknak. Az alacsony BMI-vel való összefüggés hiányzott vizsgálatunk nemdohányzók körében, ami azt sugallja, hogy az alacsony BMI-vel rendelkező egyének körében a megnövekedett tüdőgyulladás kockázata nagyrészt a dohányzással fennmaradó zavarral magyarázható. Az alacsony BMI emellett jelezheti az alultápláltságot, a diagnosztizálatlan szubklinikai állapotokat vagy mindkettőt.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy adataink azt mutatták, hogy az elhízás a tüdõgyulladással járó késõbbi kórházi kezelés szignifikánsan magasabb kockázatával jár a férfiak körében, a nõknél azonban nem. Ez a magasabb kockázat nyilvánvalóan más krónikus betegségek jelenlétével magyarázható elhízott egyéneknél.

Lábjegyzetek

Támogatási nyilatkozat

Ezt a munkát az Aarhusi Egyetem Klinisk Epidemiologisk Forskningsfond és a Dán Elhízás Kutatóközpont támogatta.