Elhízás, súlykezelés és kontroll

A cikk áttekintése 6. kötet 1. kiadás

Sehnaz Ayar,

Ellenőrizze a Captchát

Sajnáljuk a kellemetlenséget: intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a csaló űrlapok beküldését az extrakciók és az oldalfeltérképezők által. Kérjük, írja be a megfelelő Captcha szót az e-mail azonosító megtekintéséhez.

Táplálkozási és Dietetikai Tanszék, Yeditepe Egyetem, Törökország

Levelezés: Binnur Okan Bakir, Táplálkozási és Dietetikai Tanszék, Yeditepe Egyetem, Inon, Tel 00902165780657, Fax 00902165780496

Beérkezett: 2016. november 4 Megjelent: 2017. január 24

Idézet: Ayar S, Bakir BO. Elhízás és cirkadián rendszer. Adv Obes Súlykezelő ellenőrzés. 2017; 6 (1): 30-41. DOI: 10.15406/aowmc.2017.06.00146

Az elhízás, egy járványos egészségügyi probléma, amely a világméretű morbiditási és halálozási szint magas szintjéhez kapcsolódik, jelentős növekedést mutatott az elmúlt évekre. A tanulmányok azokra a tényezőkre összpontosítanak, amelyek az elhízáshoz szükséges hatékony és tartós beavatkozásokat eredményeznek. Az éjszakai alvás időtartamának csökkenését az elmúlt évszázadhoz képest ezen tényezők egyikének tekintik, és a tanulmányok hangsúlyozzák az alvási szokások és az elhízás közötti összefüggést, valamint a kísérő egészségügyi rendellenességeket, mint a csökkent glükóz-anyagcserét, a szív- és érrendszeri betegségeket, a 2-es típusú diabetes mellitust, a magas vérnyomást, amelyek szintén szenvednek magas előjelek. Ez az irodalmi áttekintés a Pubmed és a Science Direct által különösen 2010 után megjelent cikkekkel készült annak érdekében, hogy megfeleljen az alvás és az elhízás összefüggésének bemutatásának céljáról, és megemlítették az említett egészségi rendellenességeket, az összefüggést nem elhanyagoló alapvető mechanizmusokat és ezek működését befolyásoló tényezőket. gépezet.

Kulcsszavak: alvás, alvásvesztés, elhízás, elhízás kísérő betegségek, cirkadián rendszer, hormonok, anyagcsere, alvás okozta változások

NPY, y neuropeptid; BMI, testtömeg ındex; SWS, lassú hullámú alvás; NREM, nem gyors szemmozgókT; RVLM, rostro ventrolaterális velő; TSH, tiroid stimuláló hormon

Az elhízás világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fektet a növekvő és életveszélyes társbetegségekre, nem pedig magára az elhízásra. Tehát az anyagcserén, a hormonokon vagy az idegrendszeren alapuló bármely olyan kérdést, amelyet az elhízás és annak társbetegségének prekurzorának vagy kockázati tényezőjének tekintenek, tanulmányozni kezdték az okok felderítésére és ezáltal jól működő beavatkozásokra az ilyen egészségügyi problémák megelőzése érdekében. Az elhízás kialakulásának másik kulcsfontosságú és a közelmúltban meglehetősen kevéssé vizsgált kérdése megváltoztatja a sípoló szokásokat, amelyek minden korosztályban függetlennek tekinthetők nemtől, fajtól és társadalmi-gazdasági állapottól.

Az alvás időtartama és elhízás

Jelezték, hogy az éjszakai alvás időtartama történelmileg csökkent a gyermekkori kortól a serdülőkorig, jóllehet ez nemenként, fajon és társadalmi-gazdasági státusonként változik. Keyes és mtsai. 9 Az alvás időtartamával kapcsolatos legújabb kutatásokból kiderült, hogy az átlagos éjszakai alvás időtartama 1,5 órával csökkent az elmúlt évszázadhoz képest. 11 Az alvás időtartamának évszázadok során bekövetkező ilyen változásáról úgy gondolják, hogy az elhízás számos szempontból vezet, például az energiafogyasztás növelése. 12 változó étkezési szokás, 13,14 növekvő cukros és energiasűrűbb ételek és italok választéka, 15 változás az étkezés időzítésében, 16 és a hormonok változásai, 17 és az anyagcsere. 18.

Alvási szokások és elhízás

Alvás építészet és elhízás

Az alvás minősége és az elhízás

Cirkadián ritmus és elhízás

Hivatkozások

Minta száma

A tanulmány célja

Eredmények

26 egészséges felnőtt

Az alváshiány káros metabolikus következményeinek meghatározása a cirkadián elmozdulást váltotta ki

Megszűnt az inzulinérzékenység az alváskorlátozás után mind a cirkadián, mind a rosszul beállított csoportokban Megnövekedett gyulladás és csökkent inzulinérzékenység a cirkadián rosszul beállított férfiaknál, függetlenül az alváshiánytól.

Az alváshiány hatásának meghatározása a cirkadián mechanizmusra

Alvási veszteség által kiváltott BMAL1 szuppresszió A melatonin szekréció ritmicitásának és a mag perifériás cirkadián óra oszcillátorainak változásai

11 fiatal
10 idősebb ember

Az alvásvesztés, a cirkadián zavar és a káros glükóz-anyagcsere és az elhízás összefüggésének meghatározása.

Csökkent nyugalmi anyagcsere arány
Csökkent inzulinszekréció

33 műszakos dolgozó
89 napszámos

A metabolikus szindróma és a cirkadián rendellenesség kapcsolatának meghatározása

Megnövekedett kortizol- és BMI-szint

Asztal 1 Képviseli az alváshiány által kiváltott cirkadián zavart és annak elhízással kapcsolatos eredményeit

Alvás és hormonok

Jelenleg számos tanulmány igazolta az alvás és a hormonok kölcsönös hatását egymásra. Míg a cirkadián ritmusok és az alvásváltozók, mint az alvás minősége és az alvási ciklusok, hatással vannak a napi hormonszabályozásra, a hormonok a cirkadián rendszert szabályozó belső jelekként működve befolyásolhatják a cirkadián ritmikát és ezáltal az alvásváltozókat is. Ennek alátámasztására egy perivív meta-elemzés során az orexinről az alvás ébrenléti ciklus szabályozói 54-ként számoltak be, az étvágymechanizmusban ismert szerepe mellett. Amint azt korábban tárgyaltuk, minden hormonnak megvan a maga napi ritmusa, és a fény és a sötét ciklus, valamint az etetési viselkedés, mint a legfontosabb cirkadián rendszer-szabályozók hatására ingadozik. Kim és mtsai. 55 beszámolt az inzulinrezisztenciáról, az elhízásról, a hormonális és anyagcsere-egyensúlyhiányról, mint az alvás imparimentuma és az alvászavarok által kiváltott hormonális ritmusok jelentős következményeiről, és áttekintette az alvással kapcsolatos hormonok, nevezetesen az emberi növekedési hormon, a TSH, a leptin, a ghrelin, a melatonin és az inzulin napi növekvő GH-szint alvás közben, magas melatoninszint éjszaka, maximális TSH-szint éjszaka közepén és a kortizol maximális szintje éjszaka közepén, reggel csúcsszintjével. 55

Emberi és állatkísérletekben a pajzsmirigy funkcióinak változásáról számoltak be, mint az alváskorlátozást követő endokrin változás egyikének. Egy 15 egészséges, normál testsúlyú férfival végzett keresztvizsgálatban 2 éjszakai alváskorlátozás és 2 normál alvási éjszaka következett be, emelve a tiroxin (T4) és a trijódtironin (T3) szintjét, éjszakai tompító Tiroid stimuláló hormon (TSH) kíséretében. alváskorlátozás állapotában jelentettek. Hasonlóképpen, a T4 és T3 fokozott perifériás aktivitását és központi hypothyreosisot figyeltek meg alváshiányos wistar patkányokban. 68 Az ilyen vizsgálatokkal ellentétben növekvő tirotrop tengely-aktivitást mutatnak be, egy nemrégiben végzett tanulmányban 14 napos alváskorlátozásnak (napi 4,5 óra) való kitettség csökkent nők THS- és T4-aktivitásának csökkenését eredményezte. 69

Noha az alvás által érintett pajzsmirigyfunkció aktivitása a nemtől függően változik, és az alváskorlátozás akut vagy krónikus, a tirotrop tengely aktivitásában 67 alvással kapcsolatos változás társul a glükóz metabolizmusához. Egy olyan vizsgálatban, amely összehasonlította a 2-es típusú cukorbetegeket és a prediabéteszes betegeket, akiknek csökkent a glükóztoleranciájuk, és egészséges embereket a pajzsmirigyhormonok szempontjából, a pajzsmirigyhormonok szintjének emelkedését figyelték meg azoknál, akik 2-es típusú cukorbetegségben szenvedtek és csökkent glükóztoleranciában szenvedtek. A megnövekedett inzulinrezisztencia pozitív kapcsolatban áll a pajzsmirigyhormonok szintjének emelkedésével ugyanabban a kísérleti 70 sorozatban, mint az a megállapítás, amely összhangban áll azzal, hogy a hypothyreosisban és a szubklinikus hypothyreosisban szenvedő betegeknél magasabb az inzulinrezisztencia és csökkent az inzulin stimulált glükóztranszport az euthyroid alanyokhoz képest. A csökkenő inzulin stimulált glükóztranszport és az inzulinrezisztencia növekedése szintén megfigyelhető a hyperthyreosisban szenvedő betegek körében. 72 Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a tirotrop tengely aktivitása lehetséges, mivel a potenciális kóros mechanizmus a glükóz metabolizmusának változásai alatt áll.

A legújabb kutatások kiemelték az adipokineket, az adipocita eredetű hormonokat, amelyek szerepet játszanak az inzulinrezisztencia, a gyulladás 82, valamint az étvágy és az energiamérleg szabályozásának szabályozásában, 66 az alvás által kiváltott változások szempontjából, amelyek elhízás és társbetegségek szempontjából hatnak. Az alvásvesztés által kiváltott adipokin-szekréció megváltozásáról beszámoltak arról, hogy krónikus gyulladásos állapotot hoznak létre, amely inzulinrezisztencia és 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásával károsítja a glükóz anyagcserét. 83 Hayes és mtsai. A 82 megállapította, hogy az alváscsökkenés mind a leptin, mind a visfatin szintjének növekedésével jár, az adipokinek a gyulladással és az inzulinrezisztenciával kapcsolatosak, és ezeket az elhízás biomarkerei között fogadják el. Emellett ugyanabban a vizsgálatban a REM-alvás minden egy órás csökkenését is összefüggésbe hozták a leptin és a visfatin szint 15% -os, illetve 31% -os növekedésével.