Elhízás és halva született; O; G Magazine

Az elhízás jelentős orvosi probléma, és egyre inkább elterjed. Az elhízás ma már annyira elterjedt a fejlett világban, hogy elismerten a rossz egészségi állapot egyik legjelentősebb hozzájárulója. Ez az elismerés az egészség minden területén érvényes, beleértve a szülészetet is. Az ausztrál statisztikai hivatal megállapította, hogy a 2011 és 12 közötti időszakban a 18 évesnél idősebb ausztrálok 63 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott. Az elhízás, beleértve az anyai elhízást is, még inkább elterjedt a vidéki és távoli régiókban a nagyvárosi területekhez képest. Egyes kulturális csoportokban, köztük az ausztrál őslakosokban, az elhízás aránya magasabb, mint a lakosság átlagában.

halva

Régóta felismerték, hogy az elhízás a káros perinatális kimenetel kockázati tényezője. Gyakorlatilag az összes terhességi szövődmény előfordulása mind az elhízott anya, mind magzata esetében megnő. Jelentős kockázatok vannak a terhesség minden szakaszában és a gyermekágyi időszakban is. 1 Megállapítást nyert, hogy az anyai elhízás a terhességi cukorbetegség, a pre-eclampsia és a nagy dátumú csecsemők megnövekedett arányával jár együtt, egyéb kockázatok mellett.

Az elhízás a szaporodás minden szakaszában problémát jelent, kezdve a megnövekedett meddőségi arányokkal és az azt követő magasabb spontán korai és visszatérő korai vetélésekkel az egészséges testsúlyú nőkhöz képest. A reproduktív technológiák segítségével elért terhességekben az elhízott nőknél az első hat hétben nagyobb a terhesség elvesztésének aránya, mint a normál BMI kontrollnál (22%, szemben 12%; p = 0,03). 2

A későbbi terhességben számos tanulmány kimutatta, hogy az elhízott nőknél nő a születés előtti születés gyakorisága, még a cukorbeteg vagy hipertóniás terhességek kizárása után is. Sebire és kollégái 2001-ben 287 213 befejezett egyterhes terhességet vizsgáltak Londonban. 3 Ezek közül a nők közül 176 923 volt a normál súlytartományban (BMI 20-25), 79 014 BMI 25-30 és 31 276 BMI volt nagyobb, mint 30. A zavaró tényezők figyelembevétele után a méhen belüli halálozás kockázata a túlsúlyos csoportban 1,10 (99 százalékos CI 0,94–1,28), és a 30-nál nagyobb BMI-nél 1,40 (99 százalékos CI 1,14–1,71) volt.

Chu és munkatársai 2007-ben közzétett metaanalízise becslések szerint a halandó születés esélye 1,47 (95% CI 1,08–1,94) és 2,07 (95% CI 1,59–2,74) magasabb a túlsúlyosaknál (BMI 25–30) és az elhízottaknál (BMI> 30) nők, illetve a normál testsúly (BMI 20–25) kontrollokhoz képest, miután ismét lehetővé tették az anya egészségi állapotát a terhesség alatt. 4 Újabban az elhízott csoport részletesebb vizsgálata és a> 30-as BMI csoport I. osztályba (BMI 30–35), II. Osztályba (BMI 35–40) és III. Osztályba (BMI 40) való felosztása egyre nagyobb kockázatot mutatott. halandó születés az elhízás fokozódásával. 5 Ha a terhesség előtti elhízás és a terhesség alatti túlzott súlygyarapodás is kombinálódik, a terhesség káros hatásainak még nagyobb a kockázata. Ha az elhízott nőknél túlzott a terhességi súlygyarapodás (az Orvostudományi Intézet kritériumai alapján), megduplázódik a császármetszés aránya az elhízott nőkhöz képest, akiknek normális a terhességi súlygyarapodásuk. 6.

Alapvető fontosságú, hogy figyelemmel kísérjük a terhességi súlygyarapodást, bár a terhességen belüli súlygyarapodás ellenőrzésére irányuló programok korlátozott sikert mutattak. Egy kicsi ausztrál tanulmány viszonylag egyszerű beavatkozásokkal képes volt csökkenteni a terhességi súlygyarapodást és a terhességi cukorbetegséget 7, bár mások hasonló programokkal nem tudtak sikereket felmutatni.

Míg a terhességen belüli túlzott súlygyarapodás a megnövekedett káros perinatális kimenetekkel jár, a terhességek közötti súlygyarapodás szintén megnövekedett kockázattal jár. Villamor és Cnattingius az első és a második terhesség közötti terhességközi súlygyarapodást vizsgálták. 8 Az első terhességi kezdeti foglalási látogatás és a második terhesség alatti foglalási látogatás után a mérsékelt BMI-növekedés is a terhesség káros hatásainak megnövekedett arányához kapcsolódott. Ezek a kockázatok még azoknál a nőknél is fennálltak, akik mindkét terhességnél normális BMI-csoportnak számítottak.

Villamor és Cnattingius megállapította, hogy a pre-eclampsia, a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség és a nagy terhességi korú csecsemők kockázata a terhességek közötti egy-két BMI-egység közötti testtömeg-növekedéssel emelkedni kezdett, és ezután is fokozatosan növekedett. A halva születés esélye 63% -kal magasabb volt azoknál a nőknél, akiknél a terhesség közötti súlygyarapodás három vagy több BMI-egység volt, összehasonlítva azokéval, akiknél a terhességek közötti súlygyarapodás kevesebb, mint egy BMI-egység volt. Ez az összefüggés a többi társbetegségre való kiigazítás után is megmaradt. Amikor külön megvizsgálták a korai (37. héten túli) és a koraszülött (37. hét elõtt) születéseket, szignifikáns lineáris összefüggés volt a terhességek közötti növekvõ súlygyarapodás és a hosszan tartó születés között, de ezt az összefüggést nem figyelték meg a koraszülött születés között.

Úgy tűnik, még az elhízott népesség körében is vannak olyan nők, akiket még nagyobb veszély fenyeget a halandó születésre. Salihu a elhízott fekete nőknél megnövekedett halálozási kockázatot talált a fehér elhízott nőknél. 9 Mindkét fajcsoportban a halálozás kockázata fokozatosan nőtt a BMI növekedésével. Az elhízás minden szintjén azonban eltérés mutatkozott a fekete-fehér összehasonlításban, a fekete nőknél nagyobb volt az elhízással összefüggő halandó születés kockázata, mint a fehér nőknél. Ezzel szemben egy Auckland-i tanulmány megállapította, hogy míg a csendes-óceáni nőknél összességében megnövekedett a halandó születés kockázata az európai nőkhöz képest, a halandó születések arányában nem volt faji különbség, miután alkalmazkodtak más zavarókhoz, például a szegénységhez. 10.

Elismert tény, hogy a serdülő populációkban (30 BMI) serdülőknél nő a halandó születés aránya, összehasonlítva a normál és túlsúlyos serdülőkkel. 11.

Többszörös terhesség esetén az elhízás a halandó születés magasabb arányával jár, mind a részleges veszteség (egy magzat), mind a teljes veszteség (mindkét magzat) aránya megemelkedik, összehasonlítva a normál testsúlyú ikerterhes anyákkal. Úgy tűnik, hogy a kockázatok hármas terhességben növekednek, az elhízott nőknél (BMI> 30) négyszeres a halandó születés kockázata, összehasonlítva a normál testsúlyú, hármas anyákkal. 12.

Felvetették, hogy az elhízott nőknél a káros perinatális kimenetel fokozott kockázatának egy része a magzati mozgások csökkenésének észlelésének hiányához és az ebből következő késedelmes részvételhez kapcsolódik. 4 Az anyai elhízás és a születés közötti összefüggés tükrözheti a társadalmi-gazdasági helyzet különbségeit is; valamint az elhízott és nem elhízott nők közötti antenatális ellátás minősége, elérhetősége és felvétele. Minden vizsgálat, beleértve a kardiotokográfiát (CTG) és az ultrahangot, technikailag nehezebb és potenciálisan nehezebben értelmezhető elhízott anyáknál. Ezek a nehézségek, valamint a kórosan elhízott nőknél a magas bukási arány miatt jelentkező vonakodás a vajúdáshoz, habozáshoz vezethetnek a nők megszabadításának megkísérléséhez, ezáltal növelve a késői halvaszületés kockázatát.

Tekintettel az elhízás és a halvaszületés közötti összefüggésre, egyértelmű, hogy ezeknek a nőknek a legfontosabb beavatkozás a testsúlycsökkenés a teherbe esés előtt. A terhességen belüli és a terhességek közötti súlygyarapodás korlátozása szintén kiemelt fontosságú. Sajnos sok ember számára a hagyományos fogyókúrás programok, amelyek megváltoztatják az étrendet és fokozott testmozgást, gyakran kudarcot vallanak. A bariatrikus műtét megfelelő tanácsadással rendelkező betegeknél kimutatták, hogy hatékonyak a fogyásban és az orvosi morbiditás későbbi csökkentésében. 15 Ausztráliában azonban a bariatrikus sebészet nagyrészt a nagyvárosi területekre és a magánszektorra korlátozódik. Sok beteg földrajzi és pénzügyi szempontból nem tud hozzáférni ehhez a kezeléshez.

Szakterületünkön a szülészorvosok értékelni fogják az elhízott betegek terhesség előtti tanácsadásának lehetőségét és a terhesség utáni korai beutalást. A szülészek még hálásabbak lesznek, ha termékenységi kollégáink nem alkalmazzák az asszisztált reprodukciós technológiát elhízott betegeknél. A terhességben jelentkező elhízott betegeket határozottan ösztönözni és támogatni kell, hogy tartsák be az Orvostudományi Intézet terhességi súlygyarapodásról szóló irányelveit.

A megnövekedett halva születési kockázat elismerése nagyobb fokú éberséget, megfelelő szintű szülészeti ellátást és fokozott magzati ellenőrzést eredményez a harmadik trimeszterben. Amit ennek a fokozott ellenőrzésnek magában kell foglalnia, abban nincs egyetértés. Az egyik csoport javasolta a CTG monitorozásának megkezdését a 32–34. Héten és a magzati növekedés soros felmérését ultrahanggal a harmadik trimeszterben. 16 Bár egy ilyen megközelítés intuitívnak tűnik, egyelőre nincs bizonyíték egy ilyen politika alátámasztására.

Tekintettel arra, hogy a halandó születés egyik javasolt patofiziológiai mechanizmusa a korai feto-placenta diszfunkcióval jár, szerepet játszik a korai beavatkozás kutatása ebben a nőcsoportban. Minden elhízott terhes nőt alacsony dózisú aszpirinnel kell-e kezelni? Egy másik lehetséges ok a fokozott alvási apnoe-hoz kapcsolódik: vajon minden kórosan elhízott nőnek szüksége van-e alvásvizsgálatra és esetleg CPAP-ra? Minden 40-nél nagyobb BMI-vel rendelkező terhes nőt császármetszéssel kell-e választóan szülni 39. héten, ha ezt megelőzően nem dolgozott? Sok megoldatlan kérdés van.

A születés tragikus esemény, és a halálozás társulása az elhízással további oka annak, hogy társadalmunkban sürgősen kezelnünk kell a túlsúly és az elhízás járványát. Az elhízás egy összetett terület, amely minden ember számára többszörösen járul hozzá okaihoz, és számos okozó tényező van a közösségünkben az élelmiszer-előállítástól, a csomagolástól és a reklámtól kezdve egészen olyan kérdésekig, mint a városok, iskolák és munkahelyek fizikai elrendezése. Az elhízás arányának jelentős csökkenése, amely jobb eredményeket eredményez az orvostudomány minden területén, beleértve a szülészetet is, végső soron jelentős társadalmi változásokat igényel.