Objektíven mért fizikai aktivitás és ülő magatartás bronchiectasisos gyermekeknél: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Háttér

A bronchiectasis jelentősen hozzájárul a légzőszervi megbetegedésekhez és az egészségügyi ellátáshoz gyermekek és fiatalok körében. A bronchiectasis jelenlegi kezelési irányelvei a rendszeres testmozgásban való részvételt javasolják az aerob fitnesz és életminőség (QoL) javítása érdekében. Azonban egyetlen korábbi tanulmány sem értékelte a fizikai aktivitást és az ülő magatartást ebben a betegcsoportban, és nem ismert, hogy a bronchiectasisban szenvedő gyermekek mennyire felelnek meg a PA irányelveinek. Ilyen adatok hiányában objektíven mértük a bronchiectasisos gyermekek PA-ját, és összehasonlítottuk a jelenlegi irányelvekkel.

Mód

Negyvenhat, 4 és 14 év közötti bronchiectasisos gyermeket (átlagéletkor 7,5 ± 2,6 év) toboroztak a Queenslandi Gyermekkórházból, Brisbane-ből. Az ülő, könnyű és mérsékelt-erőteljes PA-ban (MVPA) a napi időt objektíven mértük 7 nap alatt az ActiGraph GT3X + gyorsulásmérővel, és összehasonlítottuk azok értékeit a jelenlegi irányelvekkel (napi minimum 60 perc MVPA). A napi irányelvnek való megfelelést és az átlagos napi lépések számát összehasonlítottuk az egészséges gyermekek két népességalapú egészségügyi felmérésének normatív adataival.

Eredmények

36 gyermek teljes mérését végeztük. Átlagosan 48,6 perc MVPA-t halmoztak fel naponta, és mozgásszegények voltak

7 óra/nap. Nem volt statisztikai különbség ezekben az értékekben a nemek, a hétköznapok és a hétvégék között. Csak 2 (5,6%) gyermek teljesítette a napi 60 perces MVPA ajánlást, szemben az egészséges gyermekek 42,1% -ával. A bronchiectasisban szenvedő gyermekek naponta 8229 lépést halmoztak fel (fiúk: 8422 ± SD 473, lányok: 8037 ± 594), jóval az ajánlott 12 000 lépés/nap alatt. Összehasonlításképpen, az egészséges gyermekek napi lépésszáma 11 500–14 500 lépés/nap között mozgott.

Következtetés

A bronchiectasisban szenvedő gyermekek nem eléggé aktívak az egészség javára, és jelentősen profitálnának a PA elősegítését és az ülő viselkedés csökkentését célzó programokból.

Bevezetés

A bronchiectasis egyre nagyobb szerepet játszik a légzőszervi megbetegedésekben és a gyermekek és fiatalok egészségügyi ellátásában [1,2,3,4,5]. Mégis, ez az egyik leginkább elhanyagolt tüdőbetegség [6]. Ez a krónikus suppuratív tüdőbetegség (CSLD) folytonosságának a végpontja, és a légutak rendellenes, irreverzibilis dilatációjaként írják le, ami a légúti fertőzéssel és gyulladással jár [1, 2]. Az exacerbációk vagy fellángolások (megnövekedett nedvesség és a köhögés súlyossága, légszomj, mellkasi fájdalom és/vagy sípolás) előfordulása gyakori kórházi kezeléshez és a tüdőfunkció további csökkenéséhez vezet [4, 5]. A gyermekek gyakoriságára vonatkozó adatok kevések; a CLSD epidemiológiájának nemrégiben készült áttekintése azonban a bronchiectasis prevalenciáját 0,2-15 esetenként 100 000-re becsülte [3]. A bronchiectasis különösen elterjedt a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság körében, például Ausztrália, Új-Zéland, Alaszka és Kanada őslakos közösségei között [2, 3]. Egy közép-ausztráliai bennszülött gyermekek tanulmánya szerint minden 68 bennszülött gyermeknél előfordulási gyakorisága ugyanolyan magas [2].

A gyermek aktív játékban és testmozgásban való részvétele az egészségi állapotának és közérzetének egyik legfontosabb mutatója. Az egészséges gyermekek körében a fizikai aktivitás számos egészségügyi előnyhöz kapcsolódik, mint például az aerob fitnesz javulásához, a mozgásszervi egészséghez és a pszichoszociális egészséghez, míg fordítva számos kardio-metabolikus kockázati tényezőhöz kapcsolódik, beleértve az elhízást, a magas lipidszintet, a glükóz intoleranciát és a magas vérnyomást [7,8,9]. Ezen bizonyítékok alapján a kormányzati szervek és a globális egészségügyi szervezetek azt javasolják, hogy a gyermekek és a 0020 serdülők vegyenek részt legalább 60 percig tartó közepes és erős intenzitású fizikai aktivitásban (MVPA) minden nap [10,11,12,13].

A bronchiectasis kezelésére és kezelésére vonatkozó jelenlegi irányelvek a rendszeres testmozgásban való részvételt javasolják az aerob erőnlét és az egészséggel kapcsolatos életminőség (QoL) javításának eszközeként [4]. Azonban egyetlen korábbi tanulmány sem értékelte a fizikai aktivitást ebben a betegcsoportban, és nem ismert, hogy a bronchiectasisban szenvedő gyermekek mennyire felelnek meg a fizikai aktivitás irányelveinek. Ezenkívül nincsenek információk az ülő viselkedés szintjeiről ebben a betegcsoportban. Új bizonyítékok arra utalnak, hogy az ülő viselkedés, amelyet hosszan tartó ülések jellemeznek, rövid és hosszú távú egészségügyi kockázatokkal jár, függetlenül a fizikai aktivitás hatásaitól [14]. A mai napig más légzőszervi betegségekkel, például asztmával és cisztás fibrózissal küzdő gyermekek fizikai aktivitását és/vagy ülő viselkedését értékelő tanulmányok ellentmondásos eredményeket hoztak. Míg egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a légzőszervi megbetegedésekben szenvedő gyermekek kevésbé aktívak, mint az általános gyermekpopuláció [15,16,17,18,19,20,21], más vizsgálatok nem mutatnak különbségeket [22,23,24,25]. A megállapítások eltérése legalább részben annak tulajdonítható, hogy korlátozott érvényességgel és/vagy a gyorsulásmérő adatainak csökkentésére szolgáló módszertanban különböznek a fizikai aktivitás önértékelő intézkedései [26].

Egyre növekvő felismeréssel, hogy a rendszeres fizikai aktivitás kulcsfontosságú szerepet játszik a QoL előmozdításában és a fogyatékossággal élő másodlagos állapotok, például elhízás, depresszió és szorongás megelőzésében [7,8,9], elengedhetetlen, hogy többet megtudjunk a gyermekek fizikai aktivitásáról és ülő viselkedéséről bronchiectasissal. Ezért bronchiectasisos gyermekeknél arra törekedtünk, hogy: 1) objektíven mérjük fizikai aktivitásukat és mozgásszegény viselkedésüket; 2) megvizsgálja, hogy megfelelnek-e a jelenlegi minimum 60 perc MVPA napi irányelvnek.

Mód

A résztvevők és a beállítás

Intézkedések

Szülői kérdőív

A szülők kitöltöttek egy kérdőívet, amelyben a gyermek típusára (pl. Nedves) és a köhögés hosszára, a jelenlegi gyógyszerek alkalmazására, az elmúlt 12 hónap orvoslátogatásainak gyakoriságára, valamint az elmúlt 12 hónap súlyosbodásainak gyakoriságára és súlyosságára kérdeztek rá. További elemek a család szerkezetét, a szülői életkorot, a szülő dohányzási állapotát, a szülői foglalkozást és a háztartás jövedelmét mérték.

A fizikai aktivitás mérése

A fizikai aktivitást objektíven mértük az ActiGraph GT3X + gyorsulásmérővel (ActiGraph Corporation, Pensacola, Fl, USA). A résztvevőket arra kérték, hogy az ébrenléti órákban hét egymást követő napon viseljék a gyorsulásmérőt a jobb csípőn, kivéve a fürdést és a vizes tevékenységeket. A résztvevők elkészítettek egy rövid naplót az alvási és ébrenléti idejük rögzítéséhez, és minden olyan időszak jelentéséhez, amelyről a monitort vízalapú tevékenységek vagy egyéb okok miatt eltávolították. A fizikai aktivitás felméréseit folyamatosan frissítették egy 12 hónapos időszakon keresztül, 2015 márciusától kezdődően és 2017 februárjában zárva.

Normatív adatok összehasonlítása

A bronchiectasisban szenvedő gyermekek és ugyanazon a földrajzi régióban élő egészséges gyermekek fizikai aktivitásának szintjének összehasonlításához a 60 perces MVPA irányelvnek megfelelő gyermekek százalékos arányát és az átlagos napi lépések számát hasonlítottuk össze a queenslandi gyermekek két populációra jellemző mintájának becsléseivel. Queensland megelőző egészségügyi felmérése [30] és az egészséges gyerekek Queensland felmérése [31].

A Queensland Preventive Health Survey egy telefonos felmérés, amelyet évente végez a Queenslandi Kormány egészségügyi minisztériuma [30]. Az adatokat Queensland felnőttek és gyermekek véletlenszerű mintájából gyűjtjük. A megkérdezett háztartásból egy felnőttet választanak ki a felmérés kitöltésére. A szülők válaszoltak gyermekük egészségi állapotával kapcsolatos kérdésekre. Gyermekeik fizikai aktivitása miatt a szülők a következő kérdést tették fel: "az elmúlt 7 napban hány nap volt fizikailag aktív gyermeke összesen napi 60 percig vagy tovább?" Egy gyermeket a fizikai aktivitás irányelveinek megfelelő besorolásnak minősítettek, ha az elmúlt 7 napban minden nap ≥60 percig aktív volt. A 2015–2016-os felmérésben 5025, 5–17 év közötti gyermek testmozgási adatait gyűjtötték össze.

A Queenslandi Egészségügyi Gyerekek Felmérését [31] a Queenslandi Kormány Egészségügyi Minisztériuma bízta meg adatok gyűjtésével a Queensland-i gyermekek étrendi és fizikai aktivitásának javítását célzó hatékony politikák és programok kidolgozása és végrehajtása érdekében. A felmérésben 112 véletlenszerűen kiválasztott állami és magániskola közül összesen 3691 1., 5. és 10. osztályos gyermek vett részt. A résztvevők lépésszámlálót viseltek öt egymást követő napon, beleértve a hétköznapokat és a hétvégi napokat is.

Statisztikai analízis

A fizikai aktivitás változók leíró jellemzőit átlagok, szórások, 95% -os konfidencia intervallumok (CI) és frekvenciák alkalmazásával írták le. A fizikai aktivitás változóinak nemi különbségeit statisztikai szignifikancia szempontjából értékeltük egyirányú ANCOVA-val, az életkor és a gyorsulásmérő kopási idejét kovariátorként számítva. A fizikai aktivitás változóinak hétköznapi és hétvégi különbségeit statisztikai szignifikancia szempontjából értékeltük kétirányú (nem x idő) ANCOVA alkalmazásával, az életkor és a gyorsulásmérő ideje kovariátumokként. Az összes statisztikai elemzést az SPSS szoftver 26. verziójával (IBM Corp, Armonk, New York) végeztük. A statisztikai szignifikanciát kétoldalas alfa szinten, 0,05-ben állítottuk be.

Eredmények

A vizsgálatba utalt 55 beteg közül 46 gyermek (83,6%) vett részt a vizsgálatban. Ebből a 36-ból minimum 4 érvényes megfigyelési napra volt szükség, beleértve 1 érvényes hétvégi napot. Az érvényes megfigyelési napok átlagos ± SD száma 5,9 ± 1,3 nap volt, az átlagos napi kopási idő 728,2 ± 114,6 perc volt. A teljes minta és a végső monitoring minta leíró jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. E tíz résztvevő kizárása viszonylag kevés hatást gyakorolt a minta jellemzőire; a végső analitikai mintában azonban az előző évben ≥20 orvoslátogatással rendelkező gyermekek és az éves jövedelemmel rendelkező háztartások kisebb százaléka volt az 1. táblázatban. Az összes felvett gyermek leíró statisztikája (n = 46) és gyermekek (N = 36) legalább 4 napos fizikai aktivitási adatokkal, beleértve 1 hétvégi napot

A 2. táblázat az életkor és a gyorsulásmérő kopási idejéhez igazított fizikai aktivitás-változók átlagát és 95% -os CI-jét mutatja. A résztvevők átlagosan 48,6 perc MVPA-t és 260,9 perc LPA-t halmoztak fel naponta. A résztvevők átlagosan 418,7 percig, azaz körülbelül napi 7 órán át ültek. Az ébrenléti órák százalékában kifejezve a bronchiectasisban szenvedő gyermekek átlagosan az idő 57,5% -ában, az LPA-ban az idő 35,8% -ában és az MVPA-ban az idő 6,7% -ában ültek. A fiúk folyamatosan magasabb fizikai aktivitást és kevesebb ülőidőt mutatnak, mint a lányok; azonban a nemi különbségek egyike sem volt statisztikailag szignifikáns a 0,05 szinten.

A 3. táblázat az életkor és a gyorsulásmérő kopási idejéhez igazított hétköznapi és hétvégi fizikai aktivitás-változók átlagát és 95% -os CI-jét mutatja. A résztvevők magasabb fizikai aktivitást és kevésbé ülő időt mutattak hétköznapokon a hétvégi napokhoz képest; azonban a különbségek egyike sem volt statisztikailag szignifikáns. Hasonló megállapítások figyelhetők meg, amikor a hétköznapi és a hétvégi fizikai aktivitást és a mozgásszegény viselkedést nemenként vizsgálták.

Összességében 5,6% (n = 2) résztvevő teljesítette a napi 60 perces MVPA ajánlást. Ehhez képest a Queensland Preventive Health Survey-ben résztvevő egészséges gyermekek 42,1% -a teljesítette a napi MVPA ajánlást. Az 1. ábra szemlélteti a bronchiectasában szenvedő gyermekek átlagos napi lépésszámát és az Healthy Queensland Kids Survey normatív adatait [31]. Átlagosan a bronchiectasisban szenvedő gyermekek naponta 8229 ± SD 2360 lépést halmoztak fel (fiúk: 8422 ± SD 473, lányok: 8037 ± 594), jóval az ajánlott 12 000 lépés/nap alatt. Összehasonlításképpen, az egészséges gyermekek napi lépésszáma 11 500–14 500 lépés/nap között mozgott.

A bronchiectasisban szenvedő gyermekek átlagos napi lépései az Healthy Kids Queensland Survey egészséges kontrolljaihoz képest. (BE = bronchiectasis, HK QLD Gr1 = Healthy Kids Queensland Survey - 1. osztályos hallgatók, HK QLD Gr5 = Healthy Kids Queensland felmérés - 5. osztályos diákok)

Vita

Objektív mérőeszközök segítségével azt tapasztaltuk, hogy a bronchiectasisos gyermekekből származó mintánk túlnyomó része nem volt eléggé aktív az egészség javára. A gyermekek kevesebb mint 6% -a érte el az ajánlott napi 60 perc MVPA-t. Ezzel szemben a normatív összehasonlító csoport egészséges gyermekeinek 42% -a teljesítette a napi 60 perces iránymutatást. Átlagosan a bronchiectasisban szenvedő gyermekek naponta 48 perc MVPA-t halmoztak fel, a fiúknál kismértékben magasabb volt az MVPA szintje, mint a lányoknál. Ezek az eredmények együttesen rámutatnak a hatékony és fenntartható programok szükségességére a bronchiectasisban szenvedő gyermekek rendszeres fizikai aktivitásának elősegítése érdekében.

Az olyan bizonyítékok fényében, amelyek a hosszan tartó ülést a gyermekeknél a megnövekedett kardio metabolikus kockázat független kockázati tényezőként azonosítják [14], a mozgásszegény viselkedésben töltött napi idő jelentős közegészségügyi témává vált. A jelenlegi vizsgálatban a bronchiectasisban szenvedő gyermekek ébrenléti idejük több mint felét ülőhelyen töltötték, a lányok több ülőidőt halmoztak fel, mint a fiúk. Hasonló eredményeket közöltek Aznar et al. [18] és Mackintosh és mtsai. [33]. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a bronchiectasisban szenvedő gyermekek javíthatják egészségüket és jólétüket azáltal, hogy az ülőidőt könnyű vagy közepes intenzitású fizikai tevékenységekkel helyettesítik. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a televízió kikapcsolásának hetének ösztönzése és az állóasztalok használata hatékony stratégiák lehetnek az egészséges gyermekek hosszan tartó ülésének csökkentésére [35]. Ezért az ilyen beavatkozások mennyire hatékonyak krónikus légzőszervi betegségben szenvedő gyermekeknél, fontos téma a jövőbeni kutatás szempontjából.

Következtetés

A fizikai aktivitás objektív mérésére gyorsulásmérővel 36 hörgőtágulatban szenvedő gyermeknél általában alacsony MVPA-szintet találtunk. Csak 2 gyermek (5,6%) érte el az ajánlott 60 perc napi MVPA-t. Az ébrenléti órák százalékában vizsgálva idejük több mint 50% -át ülő helyzetben töltötték. Ezek az eredmények rávilágítanak a fizikai aktivitás elősegítésére és az ülőidő csökkentésére irányuló programok szükségességére ebben a betegcsoportban. Az ilyen programoknak fejlõdésileg megfelelõeknek kell lenniük, és a krónikus légúti betegségben szenvedõ gyermekek igényeihez kell igazodniuk. A klinikusokat arra kell ösztönözni, hogy figyeljék és mozdítsák elő a betegek fizikai aktivitását, és ha indokolt, irányítsák őket fejlesztésüknek megfelelő terápiás edzésprogramokra és/vagy közösségi alapú fizikai aktivitási programokra.