Elhízás és irritábilis bél szindróma: átfogó áttekintés

Absztrakt

Az elhízás a felnőttek 1 körülbelül egyharmadát érinti az Egyesült Államokban, és társult betegségekkel társul, amelyek több szervrendszert is érintenek, beleértve a gyomor-bél traktust is. Az 1, 2 Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy krónikus bélbetegség, amely az Egyesült Államokban a felnőttek legfeljebb 20% -ánál fordul elő, és hasi fájdalom vagy kellemetlen érzés jellemzi a megváltozott bélszokásokat. Az IBS 3, 4 jelentős morbiditást okoz, az IBS-sel kapcsolatos tünetek 3,6 millió éves orvoslátogatást, romlott életminőséget és csökkent munkanélküliséget eredményeznek. 5 - 7 Habár az elhízás és a gyomor-bélrendszeri betegségek, például a gastrooesophagealis reflux betegség közötti összefüggés jól megalapozott, az elhízás és az IBS közötti összefüggést vizsgáló adatokat nem írták le jól. 8.

Bár az IBS etiológiája nem világos, egyes kutatók feltételezik, hogy ez rendellenes bélmozgást, étrendet és/vagy megváltozott bélmikrobiotát érinthet. 9 Állatkísérletek azt sugallják, hogy a test habitusa megváltozik az alsó gasztrointesztinális traktus motilitásával; az adatok azonban következetlenek. 10-12 étrend, amely kevés rosttartalmat (amely modulálja a széklet ozmolaritását), magas a telített zsírokat (amelyek növelik a motilitást) és a magas fermentálható szénhidrátok (például fruktóz és laktóz), hozzájárulhatnak az IBS tüneteihez az elhízott embereknél. Továbbá feltételezték, hogy az IBS tünetei összefüggenek az étrenddel, és az elhízott embereknél gyakoribbak lehetnek a túlfogyasztás következtében a károsodott szaturációs jelekre reagálva. 13 Végül a bél mikrobiotájának összetételében bekövetkezett változásokról beszámoltak mind az elhízás, mind az IBS tekintetében, és közös kapcsolat lehet a 2 rendellenesség között. 4 - 20

Az elhízás és az IBS közötti kapcsolat megteremtése nagyobb hangsúlyt helyezhet az elhízott személyek súlycsökkentő beavatkozásaira, azzal a céllal, hogy csökkentse az IBS tüneteinek terhelését ebben a populációban. Ezen átfogó áttekintés célja az elhízás és az IBS közötti összefüggés értékelése.

Mód

Elektronikus keresés

A szakirodalom keresését a MEDLINE és az Embase segítségével végezték el az angol nyelven 1980-tól 2012 júliusáig megjelent tanulmányokhoz. Az 1980 előtti irodalmat nem vették fel, mivel ez az időszak megelőzi az elhízási járványt. A keresési stratégia a következő keresési kifejezéseket tartalmazta: elhízás, túlsúly, IBS, funkcionális vastagbélbetegség, székrekedés, hasmenés és emésztőrendszeri mozgékonyság. Ezenkívül a referenciákat egy „kézi kereséssel” azonosították, amelynek során az e témában közzétett cikkek hivatkozási listáit keresték meg az elektronikus adatbázis-keresésben nem azonosított potenciálisan támogatható tanulmányok azonosítására.

Egyetlen recenzens megvizsgálta a szakirodalomban kapott tanulmányok kivonatait az a priori felfogási vagy kizárási kritériumok után. Megfigyelési tanulmányok, beleértve a keresztmetszeti, esetkontrollos és kohorszos vizsgálatokat, alkalmasak voltak a felvételre. Az ebben a felülvizsgálatban részt vevő vizsgálatok gyermek- vagy felnőtt vizsgálatok voltak, amelyek az elhízás gyakoriságát vagy összefüggését vizsgálták IBS-ben szenvedő betegeknél, vagy az IBS gyakoriságát vagy társulását elhízott személyeknél. Az elhízást úgy határoztuk meg, hogy a testtömeg-index (BMI) legalább 30 kg/m 2 volt. Az IBS jelenlétét az összes érintett vizsgálatban érdekes eredményként azonosították.

Adatok absztrakciója

A kezdeti keresés címét és kivonatát egyetlen bíráló (OP-B) vizsgálta felül a tartalom szempontjából. A Pertinent cikkeket ezután teljes szöveges formátumban tekintette át ugyanaz a recenzens. Az adatokat a recenzens elvonta és elektronikus adatbázisba vezette be.

Minőségének értékelése

A vizsgálat minőségét a nem randomizált vizsgálatokhoz a Newcastle-Ottawa skála (NOS) segítségével értékelték. 13 A NOS-t alkalmazták az eset-kontroll és a kohorsz vizsgálatokra; azonban nem alkalmazták keresztmetszeti vizsgálatokra és esetsorokra. A megfelelő vizsgálatok NOS-pontszámait a táblázat tartalmazza .

asztal

A felülvizsgálatban szereplő tanulmányok

- Az IBS előfordulása elhízott és nem túlsúlyos fogyasztóknál: 23,3%, illetve 21,4%

- Az IBS előfordulása elhízott és nem elhízott nem fogyasztóknál: 11,6% és 4,9%

- NOS pontszám a: n/a

- 3 hónapos tünetek felidézése

- A mértéktelen evéshez kapcsolódó IBS tünetek

- Az IBS előfordulása: 5,4% a vizsgálati mintában

- Az elhízás előfordulása IBS-esetekben: 6,9%

- Az elhízás előfordulása a kontrollokban: 5,1%

- VAGY elhízás IBS esetekben vs kontrollok: 2,6 (95% CI, 1,0-6,4)

- VAGY az elhízás diszkordáns ikerpárokban: 1,5 (95% CI, 0,2-8,9)

- Az IBS kimenetelének értékelése nincs szabványosítva

- Az ikrek nem megfelelő BMI-variációval rendelkeznek

- Az IBS súlyossági pontszáma elhízott esetekben magasabb, mint a kontrolloké (21,9 ± 14,6 vs 15,6 ± 13,3) a kiinduláskor

- Az IBS-esetek súlyossági pontszáma magasabb a preoperatív kohorszban, mint a posztoperatív kohorszban (21,9 vs 14,5 ± 13,5)

- A kontrollcsoport nincs egyértelműen meghatározva

- Nincs szükség a zavarókra (pl. Súlycsökkenés mértéke)

- A tüneteket a műtét után 6 hónappal értékelték

- VAGY IBS elhízott egyéneknél: 1,16 (95% CI, 0,69-1,96)

- Eredményértékelés 26 éves korban

- VAGY IBS elhízott egyéneknél: 1,58 (95% CI, 1,05-2,38)

- Az IBS előfordulása a vizsgálati mintában: 13,3%

- VAGY IBS státusz növekvő BMI mellett: 1,02 (95% CI, 0,98-1,05)

- További adatok a táplálékfelvételről és az étkezési szokásokról

- Az elhízás prevalenciája IBS-ben szenvedő betegeknél: 24,8%

- A kontrollokra vonatkozóan nincsenek megadva a prevalencia adatok

- Az IBS előfordulása elhízott nőknél: 24%

- Az IBS előfordulása elhízott férfiaknál: 12%

- Nincs szokásos súlycsökkentő műtét

- A túlsúlyos és elhízott, IBS-ben szenvedő betegeknél a tünetek súlyossága nagyobb volt, mint a normál testsúlyú IBS-ben szenvedőknél

- Megvizsgált tranzit: a vastagbél, az ereszkedő és a rectosigmoid tranzit gyorsabb túlsúlyosaknál és elhízottaknál, összehasonlítva az egészségügyi kontrollokkal

- Másodlagos végpontként megvizsgált tünetek

- Az elhízás prevalenciája IBS esetekben: 42%

- Az elhízás prevalenciája IBS-ben szenvedő betegeknél és tartós fájdalom a nyomon követés során: 20%

- Nincs kontrollcsoport

- 12-15 hónapos utánkövetés

- Az IBS előfordulása elhízott egyéneknél: 18%

ASQ, hasi tünetek kérdőíve; BMI, testtömeg-index; GI, emésztőrendszer; GSRS, emésztőrendszeri tünetek besorolási skálája; IBS, irritábilis bél szindróma; NOS, Newcastle-Ottawa skála; VAGY, esélyhányados; RYGB, Roux-en-Y gyomor bypass.

Eredmények

Az elektronikus keresések során kapott tanulmányok közül 51 teljes szövegű cikket tekintettek át. Negyven teljes szövegű cikket, köztük 2 állatkísérletet, 2 ismétlődő vizsgálatot, 30 cikket, amelyek nem foglalkoztak a tanulmány kérdésével, és 6 áttekintő cikket kizártunk. Az adatokat összesen 11 tanulmányból vontuk le, amelyekről ebben az áttekintésben számoltak be.

A 11 mellékelt vizsgálat adatait a táblázat tartalmazza. 2 vizsgálat volt, amely az elhízást és az IBS-t vizsgálta gyermekeknél. Teitelbaum és munkatársai az IBS 25% -os előfordulásáról számoltak be az elhízott gyermekek körében, és megjegyezték, hogy az IBS-ben szenvedő gyermekeknél az elhízás szignifikánsan gyakoribb, mint az IBS-vel nem rendelkező gyermekeknél. 21 Az IBS-ben szenvedő gyermekek egy csoportjában azonban Bonilla és munkatársai nem tudták kimutatni, hogy az elhízás gyakoribb, mint az elhízás. 22.

Kilenc tanulmány vizsgálta az elhízás és az IBS kapcsolatát felnőtteknél. Crowell és munkatársai az elhízás és az IBS tünetei közötti pozitív összefüggésről szóló legkorábbi jelentést tették közzé, amelyet 2 későbbi tanulmány is megerősített. Egy súlycsökkentő vizsgálatban részt vevő elhízott személyek körében végzett nagy, keresztmetszeti vizsgálatban az IBS prevalenciája 13% volt. 26 IBS-ben szenvedő személyek egy csoportjában a tünetek súlyossága pozitívan társult a megnövekedett BMI-vel. Hasonlóképpen, 3 tanulmány arról számolt be, hogy az IBS tüneteinek gyakorisága elhízott, testsúlycsökkentő műtétet váró vagy áteső betegeknél 12% és 24% között mozgott. 28 - 30 Clements és munkatársai kimutatták, hogy az elhízott egyének IBS tünetei javultak a súlycsökkentő műtét után. 28 A fent említett tanulmányokkal ellentétben Talley és munkatársai, valamint Levy és munkatársai nem mutatták ki az IBS megnövekedett esélyét elhízott alanyokban az új-zélandi születési kohorsz és az elhízott alanyok egy csoportjának, akiket orvosilag felügyelt fogyásba bevontak. beavatkozási tárgyalás, ill. 26, 31

Vita

Ez az áttekintés azt mutatja, hogy gyermekeknél az elhízás és az IBS közötti összefüggés továbbra sem tisztázott. Felnőtteknél az IBS prevalenciája elhízott személyeknél a vizsgált populáció alapján változó. A jelenlegi szakirodalom alapján az elhízás és az IBS közötti összefüggés felnőtteknél sem világos.

Mind az IBS, mind az elhízás jelentős hatással van az egészségügyi rendszerre és a társadalomra. 5 - 7, 32 Az orvosi terápiák és az IBS-re vonatkozó jelenlegi terápiák hatékonyságát alátámasztó klinikai bizonyítékok korlátozottak, míg az elhízás legtartósabb és leghatékonyabb kezelése a bariatrikus műtét, amelyet az elhízás súlyos kategóriáinak tartanak fenn. 33, 34 Ha az IBS tünetei valóban társulnak az elhízással, a gasztroenterenterológusok egyedülálló helyzetben vannak, hogy hangsúlyozzák a súlycsökkenést, mint az IBS lehetséges terápiás módját.

Számos lehetséges mechanizmus létezik arra, hogy az IBS tünetei elhízottaknál kialakuljanak. Először is, az elhízott személyek megváltozott vékonybél- és vastagbél-átjutása magyarázhatja az IBS tüneteit, de az ezen a területen korlátozottak az adatok. Moos és munkatársai elhízott patkányoknál rövidebbek voltak a teljes gyomor-béltranzit átmeneti idők a sovány társaikkal összehasonlítva, míg Kiely és munkatársai hosszabb átfogó tranzit időről számoltak be a leptinhiányos elhízott egerekben a sovány társaikhoz képest. 10 - 12

Humán vizsgálatokban Basilisco és munkatársai elhízott alanyoknál késleltetett orocecalis tranzit időkről számoltak be a laktulóz lélegeztető teszt segítségével, míg egy későbbi tanulmányban ezt a megállapítást szcintigráfia segítségével nem sikerült reprodukálni. 35, 36 Sadik és munkatársai azonban fordított összefüggésről számoltak be a BMI és a vastagbél tranzitideje között az IBS-ben szenvedő betegeknél. 27 Meg kell jegyezni, hogy ez a tanulmány gyorsabb ereszkedésről és rektosigmoid tranzitról is beszámolt elhízottaknál, összehasonlítva az IBS-ben szenvedő normál testsúlyú alanyokkal. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy míg a késleltetett vastagbél-transzport elfogadható magyarázat a székrekedés tüneteire, a szegmentális vastagbél motilitási zavarai magyarázhatják a hasmenés tüneteit elhízott, IBS-ben szenvedő betegeknél. Tekintettel a korlátozott adatokra az elhízás megváltozott bélmozgásával kapcsolatban, további vizsgálatokra van szükség, mielőtt a megváltozott motilitás felidézhető lenne az IBS tüneteinek kialakulásának magyarázataként ebben a populációban.

Az alacsony rosttartalmú és a magas finomított szénhidráttartalmú étrend az elhízáshoz kapcsolódik, és az elhízott személyek IBS-tüneteinek további lehetséges hozzájárulása, bár kevés adat támasztja alá ezt az elméletet. Az IBS-ben szenvedők 67% -a panaszkodik ételintoleranciára, ami felveti annak lehetőségét, hogy a bevitt élelmiszertermékek mind az elhízás, mind az IBS tüneteinek kiváltó okai. Egy korai populációalapú vizsgálat nem mutatott ki szignifikáns különbséget az étrend makrotápanyag-összetételében vagy bizonyos „tettes” ételek (pl. Búza, fruktóz, tejtermékek és laktóz) elfogyasztásában az IBS-ben szenvedő alanyokban a kontrollokkal összehasonlítva. 38 Ezenkívül egy újabb tanulmány kimutatta, hogy az IBS-ben szenvedő betegek gyakran fogyasztottak konzerveket, feldolgozott húsokat és olyan ételeket, mint sütemények és fagylaltok, valamint gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek. A rendelkezésre álló adatok alapján az étrend továbbra is potenciális tényező, amely összekapcsolja az IBS-t az elhízással.

A bél mikrobiota elmozdulásai megmagyarázhatják az elhízás és az IBS közötti lehetséges kapcsolatot, és mind az elhízás, mind az IBS esetében beszámoltak róla. 14 - 19 A vékonybél baktériumok elszaporodása (SIBO) potenciális mechanizmus lehet, amely révén az IBS tünetei elhízott személyeknél jelentkeznek. A bariatrikus műtétre váró betegek egy csoportjában a SIBO 41% -ban volt jelen. 40

Bár az elhízásban a megváltozott bélflóra mechanizmusai nem világosak, az étrend (például a magas zsírtartalmú „nyugati típusú” diéták) néhány tanulmányban kimutatták, hogy befolyásolják a bél mikrobiotáját, és hozzájárulhatnak az elhízott betegek későbbi IBS-tüneteihez. Bár a jelenlegi adatok provokatívak, nem elegendőek ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést állapítsanak meg a bél mikrobiota elmozdulása és az IBS tünetei között elhízott betegeknél.

Az elhízás és az IBS kapcsolatát értékelő szakirodalom értelmezésekor figyelembe kell venni néhány korlátozást. Először is, a jelen áttekintésben szereplő vizsgálati populációkban jelentős heterogenitás figyelhető meg. Különösen a gyermek- és a felnőttpopuláció szerepel, annak ellenére, hogy az elhízás meghatározása az egyes populációkban eltérő és az idők folyamán változott. A Metropolitan Life táblázatait használó korábbi tanulmányok valószínűleg nem reprezentatívak az Egyesült Államok lakosságára nézve, ezért alulbecsülhetik az elhízás elterjedtségét. Az elhízás prevalenciájának alábecsülése pedig az elhízás és az IBS közötti összefüggés alábecsülését eredményezheti. Ezenkívül egyes populációalapú vizsgálatokban az elhízás objektív mércéivel szemben a szubjektív (pl. Alanyonkénti jelentés, illetve a mért magasság és súly) alulbecsülheti az elhízást is. Ezen túlmenően az IBS kimenetelének értékelése jelentős heterogenitást mutat az ebben a felülvizsgálatban közölt tanulmányokban.

Az IBS standardizált értékelésének hiánya kihívást jelent az adatok értelmezése során. Kimutatták, hogy az IBS prevalenciája változó, az alkalmazott kritériumoknak megfelelően. 42, 43 Bár néhány vizsgálatban validált béltüneti kérdőíveket és Manning-kritériumokat használtak az IBS kimenetelének mérésére, a leggyakrabban használt kimenetelmérő a jól ismert római kritériumok voltak. Ennek ellenére a jövőbeni tanulmányoknak szabványosított kritériumokat kell alkalmazniuk az IBS-re.

Végül ez a felülvizsgálat csak olyan vizsgálatokat tartalmazott, amelyekben a testtömeg és az IBS közötti összefüggés volt az elsődleges eredmény. Ezért a publikáció torzítása a jelen tanulmány további korlátozását képezi, mivel a testtömeg és az IBS közötti összefüggést másodlagos eredményként vizsgáló tanulmányok valószínűleg nem jelentenek negatív összefüggést.

Ha valóban az elhízás társul az IBS-hez, meg kell határozni, hogy a testtömeg és az IBS tünetek közötti összefüggés lineáris-e annak érdekében, hogy az IBS tüneteinek súlyosságát az elhízás osztálya szerint megjósolják. Hasonlóképpen, a jövőbeni tanulmányoknak ki kell értékelniük az önkéntes fogyás hatását az elhízott emberek IBS tüneteire. Az elhízott betegek nagyobb valószínűséggel hajlandóak súlycsökkentő beavatkozásokat folytatni, és a szolgáltatók nagyobb valószínűséggel javasolják a súlycsökkentő beavatkozásokat, ha kimutatták, hogy az önkéntes fogyás javítja az IBS tüneteit. Ezzel szemben, ha a fogyás, például a bariatrikus műtét után megfigyelt, súlyosbítja az IBS tüneteit, ezt az információt az egészségügyi szolgáltatók felhasználhatják az egyes betegek számára a legmegfelelőbb súlycsökkenési mód kiválasztására.

Következtetések

Az elhízás és az IBS összekapcsolható; azonban egy valódi társulást és annak mögöttes mechanizmusait még ki kell deríteni. Az elhízás és az IBS standardizált felmérésével végzett jövőbeni vizsgálatnak arra kell összpontosítania, hogy az IBS gyakoribb-e az elhízott embereknél, meg kell értenie azokat a mechanizmusokat, amelyekkel az elhízás kapcsolódik az IBS tüneteihez, az IBS klinikai lefolyásának megértését elhízott embereknél, valamint a fogyás hatásának meghatározását beavatkozások az IBS tüneteire.

Lábjegyzetek

Dr. Pickett-Blakelynek nincs releváns összeférhetetlensége.