Elhízás és vesebetegség: A járvány rejtett következményei

Vese világnapja

Nemzetközi Nefrológiai Társaság, a

A Vese Nemzetközi Szövetsége, Rue de Fabriques 1B

BE-1000 Brüsszel (Belgium)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Absztrakt

Az elhízás világméretű járványsá vált, és az elõrejelzések szerint az elkövetkezõ évtizedben 40% -kal fog növekedni. Ez a növekvő prevalencia kihat a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a krónikus vesebetegségek kockázatára. A magas testtömeg-index az újonnan kialakuló krónikus vesebetegség egyik legerősebb rizikófaktora. Az elhízás által érintett egyéneknél a megnövekedett testtömeg megnövekedett metabolikus igényeinek kielégítésére kompenzációs hiperszűrés történik. Az intraglomeruláris nyomás növekedése károsíthatja a vesét, és hosszú távon növelheti a krónikus vesebetegség kialakulásának kockázatát. Az elhízással kapcsolatos glomerulopathia előfordulása az elmúlt években tízszeresére nőtt. Az elhízás a nephrolithiasis és számos rosszindulatú daganat, köztük a veserák kockázati tényezője is. Idén a vesék világnapja népszerűsíti az elhízás káros következményeiről és annak vesebetegséggel való összefüggéséről szóló oktatást, támogatva az egészséges életmódot és az egészségpolitikai intézkedéseket, amelyek megfizethető lehetőségsé teszik a megelőző magatartást.

Bevezetés

2014-ben világszerte több mint 600 millió, 18 éves és idősebb felnőtt elhízott. Az elhízás erős kockázati tényező a vesebetegség kialakulásában. Növeli a krónikus vesebetegség (CKD) fő kockázati tényezőinek kialakulásának kockázatát, mint például a cukorbetegség és a magas vérnyomás, és közvetlen hatással van a CKD és a végstádiumú vesebetegségek (ESRD) kialakulására. Az elhízás által érintett egyéneknél (valószínűleg) a hiperfiltráció kompenzációs mechanizmusa lép fel, hogy megfeleljen a megnövekedett testtömeg megnövekedett metabolikus igényeinek. Az intraglomeruláris nyomás növekedése károsíthatja a vese szerkezetét, és hosszú távon növelheti a CKD kialakulásának kockázatát.

Jó hír, hogy az elhízás, valamint a kapcsolódó CKD nagyrészt megelőzhető. Az elhízás és az egészséges életmód, beleértve a megfelelő táplálkozást és testmozgást is, képzése és tudatosítása drámai módon segíthet az elhízás és a vesebetegségek megelőzésében. Ez a cikk áttekinti az elhízás és a vesebetegség összefüggését a 2017. évi vese világnapja alkalmából.

Az elhízás epidemiológiája felnőtteknél és gyermekeknél

Az elmúlt 3 évtizedben a túlsúlyos és elhízott felnőttek (BMI ≥25) prevalenciája világszerte jelentősen megnőtt [1]. Az Egyesült Államokban az elhízás életkorral korrigált prevalenciája 2013 és 2014 között 35% volt a férfiaknál és 40,4% a nőknél [2]. Az elhízás problémája a gyermekeket is érinti. Az Egyesült Államokban 2011-2014-ben az elhízás prevalenciája 17%, a szélsőséges elhízás 5,8% volt a 2-19 éves fiatalok körében. Az elhízás prevalenciájának növekedése szintén világszerte aggodalomra ad okot [3,4], mivel az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedben az egész világon 40% -kal nő. Az alacsony és közepes jövedelmű országok most azt mutatják, hogy a normál súlyról a túlsúlyra és az elhízásra váltanak át, ahogyan Európa és az Egyesült Államok egyes részein évtizedekkel ezelőtt [5]. Az elhízás ezen növekvő gyakorisága kihatással van a szív- és érrendszeri betegségekre (CVD), valamint a CKD-re is. A magas testtömeg-index (BMI) az egyik legerősebb kockázati tényező az újonnan megjelenő CKD számára [6,7].

Az elhízás meghatározása leggyakrabban a BMI alapján történik (vagyis a súly [kilogramm] osztva a magasságának négyzetével [méter]). A 18,5 és 25 közötti BMI-t az Egészségügyi Világszervezet (WHO) normál súlyúnak, a 25 és 30 közötti BMI-t túlsúlyosnak, és a> 30-as BMI-t elhízottnak tartja. Bár a BMI könnyen kiszámítható, rossz a zsírtömeg-eloszlás becslése, mivel az izmos vagy a bőr alatti zsírtartalmúaknál a BMI olyan magas lehet, mint a nagyobb intraabdominális (visceralis) zsírral rendelkezőknél. Az utóbbi típusú magas BMI a metabolikus és a szív- és érrendszeri betegségek lényegesen nagyobb kockázatával jár. A zsigeri zsír pontosabb megragadásának alternatív paraméterei közé tartozik a derékbőség (WC) és a derék-csípő arány (WHR)> 102 cm, illetve 0,9 a férfiaknál, illetve> 88 cm, és> 0,8, a nőknél. Kimutatták, hogy a WHR magasabb a BMI-nél az elhízás CKD-ben történő helyes osztályozása szempontjából.

Az elhízás társulása a CKD-vel és más vese-szövődményekkel

Számos népességalapú vizsgálat mutatott összefüggést az elhízás mértéke, valamint a CKD kialakulása és progressziója között (1. táblázat). A magasabb BMI a proteinuria jelenlétével [8] és fejlődésével [9,10,11] társul vesebetegség nélküli egyéneknél. Ezenkívül számos nagy népességalapú vizsgálatban úgy tűnik, hogy a magasabb BMI az alacsony becsült GFR [9,10,13] jelenlétével és kialakulásával jár együtt, a becsült GFR gyorsabb elvesztésével az idő múlásával [14], és az ESRD előfordulásával [15,16,17,18]. A megemelkedett BMI-szintek, a II. Osztályú elhízás és afeletti, összefüggésben vannak a CKD gyorsabb előrehaladásával a korábban fennálló CKD-ben szenvedő betegeknél [19]. Néhány tanulmány, amely a hasi elhízás összefüggését vizsgálta WHR vagy WC és CKD alkalmazásával, összefüggést ír le a magasabb kerület és az albuminuria [20], a csökkent GFR [8] vagy az incidens ESRD [21] között, függetlenül a BMI-szinttől.

Asztal 1

Tanulmányok, amelyek az elhízás és a CKD különböző mértékeinek összefüggését vizsgálják

A számítógépes tomográfiával mért magasabb zsigeri zsírszövet az albuminuria nagyobb gyakoriságával társult férfiaknál [22]. A hasi elhízás és a gyengébb vesekimenetek közötti BMI-független összefüggés megfigyelését az ESRD [23] és a vesetranszplantált betegek [24] halálozásával összefüggésben is leírják, és a visceralis adipozitás közvetlen szerepére utal. Általánosságban elmondható, hogy az elhízás és a gyengébb veseeredmények közötti összefüggések még az elhízás kardiovaszkuláris és metabolikus hatásainak, például a magas vérnyomásnak és a cukorbetegségnek a lehetséges mediátorainak kiigazítása után is fennállnak, ami arra utal, hogy az elhízás befolyásolhatja a vese működését olyan mechanizmusokon keresztül, amelyek részben nem kapcsolódnak ezekhez a szövődményekhez ( infra).

Az elhízás káros hatása a vesékre kiterjed más szövődményekre is, mint például a nephrolithiasis és a vese rosszindulatú daganatai. A magasabb BMI a nephrolithiasis megnövekedett prevalenciájával [25] és incidenciájával [26,27] jár. Ezenkívül az idő múlásával bekövetkezett súlygyarapodás és a magasabb kiindulási WC is összefüggésbe hozta a nephrolithiasis nagyobb előfordulását [27]. Az elhízás különféle típusú rosszindulatú daganatokhoz kapcsolódik, különösen a veserákhoz. Egy 5,24 millió, az Egyesült Királyságból származó, populációalapú vizsgálatban 5 magasabb BMI-vel társult a veserák 25% -kal magasabb kockázata, az összes veserák 10% -ának tulajdonítható a túlsúly [28]. Egy másik nagy elemzés, amely az elhízás globális terhét vizsgálja a rosszindulatú daganatokon, becslések szerint a férfiak és a nők összes veserákjának 17, illetve 26% -a volt a túlsúlynak tulajdonítható [29]. Az elhízás és a veserák közötti összefüggés konzisztens volt mind a férfiak, mind a nők, valamint a világ különböző pontjain élő populációk között egy metaanalízis során, amely 221 vizsgálat adatait tartalmazta (ebből 17 megvizsgálta a veserákokat) [30]. Az ebben a metaanalízisben vizsgált rákos megbetegedések közül a vese rákos megbetegedéseknél a harmadik legmagasabb az elhízással járó kockázat (relatív kockázat 5 magasabb BMI-re: 1,24, 95% CI 1,20-1,28), o