Elhízási kardiomiopátia: patogenezis és patofiziológia

Absztrakt

Az elhízás világméretű jelenséggé válik. Az elhízott állapothoz kapcsolódó szívizomváltozásokat egyre inkább felismerik, függetlenül a magas vérnyomástól, az obstruktív alvási apnoétől és a koszorúér betegségtől. Az elhízás kardiomiopátia fennállását számos bizonyíték támasztja alá: epidemiológiai vizsgálati eredmények, amelyek összefüggést mutattak az elhízás és a szívelégtelenség között; klinikai vizsgálatok, amelyek megerősítették az adipozitás és a bal kamrai diszfunkció összefüggését, függetlenül a magas vérnyomástól, a koszorúér betegségtől és más szívbetegségektől; és a szívizom szerkezeti és funkcionális változásainak kísérleti bizonyítékai a fokozott zsírbetegségre adott válaszként. Az elhízás kardiomiopátia kialakulásának legfontosabb mechanizmusai az anyagcserezavarok (inzulinrezisztencia, megnövekedett szabad zsírsavszint, valamint az adipokinek szintjének emelkedése), a renin – angiotenzin – aldoszteron és a szimpatikus idegrendszer aktiválása, a szívizom átalakulása és a kis- érbetegség (mikroangiopathia és endothel diszfunkció egyaránt). A két részből álló áttekintés első részében arra törekszünk, hogy értékeljük az elhízás kardiomiopátia fennállásának bizonyítékait, és tisztázzuk a felelős mechanizmusokat.

Főbb pontok

Az elhízás kardiomiopátiájának fennállását számos kísérleti modell, valamint epidemiológiai és klinikai tanulmány egyre inkább elismeri és támogatja.

Ezek a szívizomváltozások nem tulajdoníthatók hipertóniának, cukorbetegségnek, obstruktív alvási apnoének vagy koszorúér betegségnek

Az elhízás kardiomiopátia egyaránt magában foglalja a bal és a jobb kamrai struktúrát, valamint a szisztolés és a diasztolés funkciót

Metabolikus tényezők (inzulinrezisztencia, lipotoxicitás, megnövekedett szabad zsírsavak és adipokinek), renin – angiotenzin – aldoszteron és szimpatikus idegrendszer, szívizom átalakulás és kisérbetegség egyaránt hozzájárulhatnak