Az elhízás betegsége

Az elhízás meghatározása

Az elhízás már nem számít kozmetikai kérdésnek, amelyet a túlevés és az önkontroll hiánya okoz. Az Egészségügyi Világszervezet (W.H.O.) a nemzeti és nemzetközi orvosi és tudományos társaságokkal együtt ma már az elhízást krónikus progresszív betegségként ismeri el, amely számos környezeti és genetikai tényező következménye.

Az elhízás betegsége nemcsak gazdaságilag, hanem az egyéni és társadalmi egészség, a hosszú élettartam és a pszichológiai jólét szempontjából is rendkívül költséges. Az elhízás progresszív jellege miatt egész életen át tartó kezelést és kontrollt igényel.

Az elhízás mérése

Az elhízás betegségét a testzsír túlzott felhalmozódása jellemzi. Különböző eszközök állnak rendelkezésre a zsír és a sovány szövet mennyiségének felmérésére a testben. Ezen eszközök költségei és a testzsír-felméréshez szükséges idő miatt azonban az elhízást klinikailag olyan intézkedések határozzák meg, amelyek „megbecsülik” az adipozitást a testsúlytól, a testfelépítéstől és a testmagasságtól.

Ideális testtömeg (IBW)

A testméretre vonatkozó ilyen becslések egyike az ideális testtömeg (IBW), ezt a számot a Metropolitan Life Insurance Company táblázata adja. Az IBW táblázat a halálozási adatokon alapul, és megköveteli a testtömeg és a testrész ismeretét, ezt az intézkedést sok szakértő önkényesnek tartja. E táblázat segítségével a túlsúlyt és az elhízást az IBW-t meghaladó tömegszázalék határozza meg.

Testtömeg-index (BMI)

A testtömeg-index (BMI) egy másik mérték, amelyet a túlsúly és az elhízás meghatározására használnak, és a test zsírosságának pontosabb becslésének tekinthető, mint az IBW. Nagy populációs tanulmányok szerint a BMI általában a felnőttek túlzott testzsír-mennyiségét tükrözi, bár vannak bizonyos kivételek, például terhes nő, sportoló, testépítő vagy idősek BMI-je. A BMI azonban nem feltétlenül veszi figyelembe a személyek zsíreloszlását (hasi vagy perifériás), és nem jól méri az ember zsírszövetének metabolikus aktivitását.

A BMI figyelembe veszi az egyén magasságát és súlyát meghatározhatja a BMI diagram segítségével, vagy kiszámíthatja a következő képletek egyikével:

(1) Súly kilogrammban osztva a magassággal négyzetméterben (BMI = kg/m2)

(2) A súly fontban elosztva a magasság hüvelyk négyzetben, és ezt az értéket megszorozzuk 705-tel (BMI = [(lbs/in2) x 705])

A BMI-t alkalmazó testméret-kategóriák a BMI azon tartományain alapultak, amelyek a halálozás bizonyos kockázatával társulnak1-2. A kategóriák és a megfelelő BMI kategóriák a következők:

Kategória	BMI tartomány
Normál méret	18,9–24,9
Túlsúly	25–29,9
I. osztály, elhízás	30-34,9
II. Osztály, súlyos elhízás	35-39,9
III. Osztály, súlyos elhízás	40 és annál nagyobb

Az elhízás előfordulása és előfordulási aránya

A W.H.O. szerint a világ népességének 65 százaléka olyan országokban él, ahol a túlsúly és az elhízás több embert ölt meg, mint alulsúlyos. A világon körülbelül 500 millió felnőttet érint elhízás, egymilliárdot pedig a túlsúly, 48 millió gyermek mellett.

Az Egyesült Államokban egy folyamatban lévő tanulmány epidemiológiai adatai, amelyek több ezer amerikai tényleges testméretet mérnek, azt mutatják, hogy a 20 évesnél idősebb felnőttek 34 százalékát érinti az elhízás, 68 százalékát pedig túlsúly (2007–2008 adatai). Az elhízás a két és öt év közötti gyermekek 10% -át, a 6-11 éves gyermekek 2% -át és a serdülők 18% -át érinti.

Az elmúlt 20-25 évben az elhízás előfordulása riasztó ütemben nőtt. 1985 óta a Center for Disease Control (CDC) támogat egy folyamatos tanulmányt, amelyet évente végeznek az állami egészségügyi osztályok, hogy megvizsgálják az elhízás prevalenciájában az államok közötti változásokat, és a következőket találta:

1990-ben az államok többségében az elhízás prevalenciája legfeljebb 10 százalék volt.
1995-re az államok több mint felének 15 százalékos volt a prevalenciája.
2000-re az államok közel felének 20% -os vagy magasabb volt a prevalenciája.
Öt évvel később (2005) három kivételével az összes állam prevalenciája meghaladta a 20% -ot, és csaknem egyharmaduk prevalenciája legalább 25% volt.
2010-re az adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok többségében 25 százalékos volt a prevalencia, és sokukban 30 vagy annál magasabb volt a prevalencia.

A prevalencia éves változásainak megtekintéséhez tekintse meg a CDC online adatait.

Az elhízási járvány száma nemcsak az elmúlt két évtizedben, hanem súlyossága is nőtt. A CDC által támogatott, évente támogatott amerikai tanulmányból származó adatok azt találták, hogy 1987 és 2005 között a súlyos elhízás prevalenciája 500 százalékkal, a szuper súlyos elhízás (BMI több mint 50) közel 1000 százalékkal nőtt. Az NHANES 2007–2008-as eredményei szerint az amerikai felnőttek 5,7 százalékát, vagyis csaknem 14 millió embert érinti súlyos elhízás.

Az elhízás betegségének progresszív jellege

Az elhízást multifaktoriális betegségnek tekintik, erős genetikai összetevővel. A genetikai háttér alapján számos hormonális, anyagcsere, pszichológiai, kulturális és viselkedési tényező elősegíti a zsír felhalmozódását és a súlygyarapodást.

Pozitív energiamérleg

A pozitív energiaegyensúly súlygyarapodást okoz, és akkor fordul elő, amikor az elfogyasztott kalóriamennyiség (energiafogyasztás) meghaladja a test által felhasznált kalóriamennyiséget (energiafelhasználás) az alapvető biológiai funkciók, a napi tevékenységek és a testmozgás során. A pozitív energiamérleg oka lehet a túlfogyasztás vagy az elégtelen fizikai aktivitás. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek befolyásolják az energiaegyensúlyt és a zsír felhalmozódását, és amelyek nem járnak túlzott étkezéssel vagy ülő viselkedéssel. Ezek tartalmazzák:

Krónikus alvásvesztés
Olyan ételek fogyasztása, amelyek a kalóriatartalomtól függetlenül metabolikus/hormonális változásokat okoznak, amelyek növelhetik a testzsírt. Ide tartoznak a magas cukortartalmú ételek vagy a magas fruktóz tartalmú kukoricaszirup, a feldolgozott gabonafélék, a zsír és a feldolgozott húsok
Alacsony zsírtartalmú ételek, például gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek, diófélék, magvak, minőségi fehérje bevitele
Stressz és pszichés distressz)
Sokféle gyógyszer
Különböző szennyező anyagok

Súlygyarapodás

A súlygyarapodás a súlygyarapodásnak, vagy más szóval az elhízásnak az elhízást „szüli”, és ez az egyik oka annak, hogy a betegséget „progresszívnek” tekintik. A súlygyarapodás számos hormonális, metabolikus és molekuláris változást okoz a szervezetben, ami növeli a még nagyobb zsírfelhalmozódás kockázatát. Az ilyen, az elhízáshoz kapcsolódó biológiai változások csökkentik a test képességét a zsír oxidálására (elégetésére), növelik a glükóz (szénhidrát) zsírokká történő átalakulását, és növelik a test zsírraktár-raktárakban (zsírszövetekben) történő raktározási képességét. Ez azt jelenti, hogy az elfogyasztott kalóriák nagyobb része zsírként kerül tárolásra. A helyzetet még rosszabbá teszi, hogy az elhízás az étvágy és az éhség bizonyos szabályozóit befolyásolja oly módon, hogy az étkezés méretének és az evés gyakoriságának növekedéséhez vezethet. A súlygyarapodás tehát oly módon változtatja meg a test biológiáját, hogy az kedvez a további súlygyarapodásnak és az elhízásnak.

Az elhízással kapcsolatos állapotok

Az elhízással összefüggő számos egyéb állapot hozzájárul a betegség előrehaladásához. Az elhízás csökkenti a mobilitást és a kalóriák számát, amelyek elégetnének a tevékenység során. A súlygyarapodás pszichológiai vagy érzelmi szorongást is okozhat, ami viszont hormonális változásokat eredményez, amelyek további súlygyarapodást okozhatnak az étvágygerjesztés és a zsírraktárakban történő zsírfelvétel növelése révén.

Az alvás időtartamát a súlygyarapodás csökkenti számos olyan körülmény miatt, amely rontja az alvás minőségét, például fájdalom, alvási apnoe és egyéb légzési problémák, a gyakrabban vizelési igény, bizonyos gyógyszerek alkalmazása és a testhőmérséklet megváltozott szabályozása. A rövidített alvási idő viszont bizonyos hormonokat termel, amelyek serkentik az étvágyat és növelik a zsír felvételét a zsírraktárakba.

A súlygyarapodás hozzájárul más betegségek, például magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegségek, osteoarthritis és depresszió kialakulásához is, és ezeket a betegségeket gyakran olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek hozzájárulnak a további súlygyarapodáshoz. Mindezen és több módon az elhízás „elhízza” az elhízást, és ördögi súlygyarapodási ciklusba keveri az egyént.

Fogyókúrák

Az alacsony kalóriatartalmú étrend a túlsúly és az elhízás elsődleges kezelési módja, de a fogyókúra is hozzájárul az elhízás előrehaladásához. Az étrendi fogyás olyan biológiai reakciókat okoz, amelyek hosszú ideig fennmaradnak, és hozzájárulnak a súly visszanyeréséhez. E válaszok egyike befolyásolja az energiaegyensúlyt. Amikor egy személy lefogy, a test „azt hiszi”, hogy éhezik, és az energiafelhasználás csökken a kalória megőrzése érdekében. Az étrendi fogyás csökkentése az energiafogyasztást megköveteli, hogy a fogyás fenntartása érdekében a fogyókúrázó még kevesebb kalóriát fogyasszon, mint egyforma testméretű valaki, aki soha nem tartott diétát. A kevesebbet enni azonban nehéz a diéta után, mert az étvágyszabályozókban hosszú távon változások következnek be, amelyek növelik az étkezési vágyat és az elfogyasztható ételek mennyiségét. Az ilyen étrend által kiváltott változások elősegítik a pozitív energiaegyensúly és a testsúly visszaszerzését, és mivel az energiafelhasználás csökkenéséért és az étkezési hajlandóságért felelős feltételek hosszú ideig fennállnak, az egyén gyakran nemcsak visszanyeri fogyását, de akár több.

A diétázás során bekövetkező másik biológiai válasz a zsíranyagcserében bekövetkező változásokkal jár, amelyek csökkentik a test zsírégető képességét és növelik a zsírraktárakban (zsírraktárakban) történő raktározás képességét. Az étkezési súlycsökkenés hatására a test által égetett étkezési zsír mennyisége körülbelül 50 százalékkal csökken. Ezenkívül a diéta csökkenti a test zsírégetését az alacsony minőségű tevékenységek, például séta, ház takarítása, vacsora javítása vagy számítógéppel végzett munka során. Az étrendi fogyás következtében az üzemanyagként elégetett zsír mennyiségének csökkenése több zsírt tesz elérhetővé a zsírraktárak számára, a diéta pedig növeli a zsírraktárak kapacitását, még a fogyókúra előttinél is. Az étrendi fogyás csökkenti a zsír üzemanyag-felhasználását és növeli a nem felhasznált zsír raktározásának képességét. Ezek a változások a zsírfelhalmozódás fokozatos növekedéséhez vezetnek, még akkor is, ha az egyén nem eszik túl.

Összegzés

A genetikai háttérre ható több tényező súlygyarapodást és elhízást okoz. A súlygyarapodással és a test biológiai változásaival összefüggő, a súlygyarapodás következtében fellépő állapotok hozzájárulnak a betegség előrehaladásához, gyakran az ördögi súlygyarapodási ciklusban csapdába esnek. Ha aggódik a testsúlya miatt, kérjük, forduljon elsődleges orvosához, ha többet szeretne megtudni arról, hogyan javíthatja súlyát és egészségét.