Epehólyag mozgása

Kapcsolódó kifejezések:

  • Epekő
  • Szekréció (folyamat)
  • Epe
  • Koleszterin
  • Kolecisztokinin
  • Mioelektromos komplexum migrálása
  • Cholelithiasis
  • Epehólyag
  • Epekő képződés

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

MÁJA | Enterohepatikus keringés

Mechanikus szivattyúk

Az epehólyag és a bélmozgás biztosítja az epesavak fő hajtóerejét, hogy elérjék a bél felszívódásának helyét, így mechanikus pumpaként működnek az enterohepatikus keringésben. A nagyon gyorsan ható kémiai szivattyúkkal ellentétben a mechanikus szivattyúk tárolókapacitásúak az epesav-medencében, ezért tartalmazzák az enterohepatikus keringés lassú részét (4. ábra).

hidrofób epesók

4. ábra Az enterohepatikus keringés fő mechanikai (GB, epehólyag és ileum) és kémiai szivattyúinak (ileális és máj Na + -taurocholate kotranszporter (NTCP)) sematikus ábrázolása.

Feltűnő fordított összefüggés van az epesav-medence újrafeldolgozási gyakorisága és az epesav-medence mérete között (5. ábra). Ha azt feltételezzük, hogy az epesav-medence nagysága a függő változó, és hogy a kémiai szivattyúk nem telítettek fiziológiai körülmények között, akkor az epehólyag és a vékonybél motoros működése képviseli az enterohepatikus keringés kinetikáját befolyásoló fő tényezőket. Két fő bizonyíték támasztja alá ezt a koncepciót. Először is, az epesav-medence nagysága fordítva változik az epehólyag ürítésének sebességével egészséges férfi alanyokban. Ezenkívül a gyorsabb epehólyag-ürítési sebességű alanyok kisebb medencemérete az elsődleges epesavak nagyobb frakcionális forgalmával és a szintézisük sebességének változásával nem jár. Ezek a megfigyelések közvetett módon azt sugallják, hogy az epehólyag kiürül az epesav-medence újrafeldolgozási gyakoriságára.

5. ábra Fordított összefüggés az epesav-medence nagysága és a medence újrafeldolgozási gyakorisága között különböző patofiziológiai körülmények között. Reprodukálva Carey MC és Duane WC (1994) Enterohepatic cirkulációból. In: Arias IM, Boyer JL, Fausto N, Jakoby WB, Schachter D és Shafritz DA (szerk.) The Liver: Biology and Pathobiology, 3. edn., 769–786. New York: Raven Press, engedéllyel.

Szintén negatív összefüggés van a vékonybél tranzit sebessége és az epesav teljes medence nagysága között. Az epehólyag ürítésével ellentétben a primer epesavak szintézisének sebessége, és nem a frakcionális forgalmi sebességük, a szignifikáns összefüggés a vékonybél tranzit sebességével. Összességében ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy míg az epehólyag ürítése fontos tényező a medence újrafeldolgozási gyakoriságának befolyásolásában, a vékonybél tranzit sebessége fontosabb lehet az epesav szintézisének szabályozó tényezőjeként, valószínűleg az epesav visszatérési sebességének befolyásolásával a májba. Ezt a hipotézist alátámasztja az a megállapítás, hogy a máj mikroszomális koleszterin-7α-hidroxiláza, amely egy fő szintetikus epesav útvonal sebességkorlátozó enzime, visszacsatolásnak van alávetve a hidrofób epesavak által az enterohepatikus keringésen keresztül a májba visszatérve.

Az epehólyag ürítésének manipulációjával és a vékonybél tranzit sebességével végzett vizsgálatok azt a második bizonyítékot szolgáltatják, hogy a mechanikus szivattyúk szerepet játszanak az epesav kinetikájában szabályozó tényezőként. Az étkezés utáni epehólyag ürítésének csökkentése táplálkozási intézkedések (cukor diéta) révén megnöveli az epesav medence méretét. Ezt a hatást a primer epesavak csökkent frakcionális forgalma kíséri, a szintézis sebességének változása nélkül. Hasonló eredményeket érünk el a vékonybél tranzitidejének meghosszabbításával, antikolinerg gyógyszerek krónikus alkalmazásával. Ellentétes hatások jelentkezhetnek a vékonybél tranzitidejének krónikus csökkenésével, szorbit adagolásával vagy kolecisztokinin-oktapeptid rendszeres injekcióival.

Ciszaprid

Emésztőrendszer

Kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban 77 epehólyag-betegségben szenvedő betegnél értékelték a 10 mg ciszaprid 2 mg dózisban a gasztroduodenális refluxra és az epehólyag mozgékonyságára gyakorolt ​​hatását [24]. A ciszaprid fokozta az epehólyag mozgékonyságát, de semmilyen hatással nem volt a gastroduodenalis refluxra. A hasmenés, a hasi görcsök és a húgyhólyag megnövekedett gyakorisága káros hatás volt.

353 betegen végzett multicentrikus vizsgálatban a nátrium-alginát (napi négy 10 ml-es tasak) hatékonyságát és toleranciáját értékelték a ciszapriddal (5 mg/nap) összehasonlítva a komplikáció nélküli gyomor-nyelőcső reflux tüneti kezelésében súlyos nyelőcsőgyulladás nélkül [25]. A nátrium-alginát, amely kevesebb, mint a ciszaprid, hatékonyabban enyhítette a tüneteket. A káros hatások ritkák voltak és nem súlyosak. A székrekedés volt az alginát leggyakoribb, míg a hasmenés a ciszaprid leggyakoribb káros hatása.

Epehólyag funkció

Nitrogén-oxid

Bár a nitrogén-monoxidot főleg az epehólyag mozgásának közvetítőjeként vizsgálták, kimutatták, hogy szerepet játszik a folyadék szekréciójának közvetítésében a gyulladt epehólyagokban is. A kolecisztitisz macskamodelljében a gyulladt epehólyag folyadék szekréciója a nitrogén-oxid-szintáz blokkolókra N ω -nitro-L-argininre és aminoguanidinre reagálva nettó abszorpcióvá vált, és a nitrát képződése csökkent. A hatásokat az L-arginin megfordította. Az indukálható nitrogén-oxid szintáz megnövekedett szintjét a gyulladt epehólyagban immunblotolással, immunfluoreszcenciával (főleg makrofágokban) és kalcium-független [3H] citrullin képződéssel [3H] argininből mutattuk ki. A nitrogén-oxid szintáz blokkolók nem voltak hatással a normál epehólyag folyadéktranszportjára (198).

Hang 1

20.4.1 Hipomotilitás epekő betegségben

A kalkuláris és az acalculous epehólyag-rendellenességek fémjelzi az epehólyag csökkent mozgékonyságát. Csökkent epehólyag ürítés figyelhető meg koleszterin epekövekben szenvedő betegeknél. Ezeknek az egyéneknek megnövekedett az éhomi maradvány epehólyag-mennyisége, valamint csökkent az étkezés utáni ejekciós frakció. 138,139 Ezenkívül a koleszterin epekövekben szenvedő betegek GBSM-csíkjainak in vitro a különböző ingerekre gyakorolt ​​kontraktilis válaszai romlottak. Az epehólyag hipomotilitása a koleszterin epekő betegség elsődleges hibája, amint azt az a megfigyelés is jelzi, hogy az extrakorporális sokkhullámú litotripszia az epekövek megtisztítására nem fordítja meg a motilitás hibáját. 141

Az epekőbetegség közös jellemzői közé tartozik az emelkedett koleszterinszint és a hidrofób epesók az epében, az epehólyag falának gyulladása (kolecisztitisz) és az epehólyag hipomotilitása (20.6. Ábra). Úgy tűnik, hogy a koleszterin és a hidrofób epesók ok-okozati összefüggésben vannak a többi tulajdonsággal. Magas koleszterin- és koláttartalmú étrendet fogyasztva az őrölt mókusok az epe-koleszterin fokozatos növekedésén mennek keresztül, ami az epehólyag összehúzódásának csökkenésével, a koleszterin-kő képződésével és a kolecytitisszel jár. 142 A koleszterin és a hidrofób epesók GBSM-re gyakorolt ​​hatásainak vizsgálata kimutatta, hogy mindkettő csillapítja a GBSM ingerlékenységét, de különböző mechanizmusokon keresztül hatnak (20.7. Ábra).

20.6. Ábra Az epekő betegség jellemzőinek triádját bemutató modell, beleértve az emelkedett koleszterin- és hidrofób epesók szintjét, valamint a mozgásképtelenséget. A legújabb eredmények azt sugallják, hogy a koleszterin és a hidrofób epesók dismotilitáshoz és gyulladáshoz vezetnek, és ezek a tulajdonságok epekő betegséghez vezetnek.

20.7. Ábra Vázlatos diagram, amely szemlélteti azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a koleszterin és a hidrofób epesó sói elnyomják az epehólyag simaizom aktivitását. A rövidítéseket lásd a 20.3. Ábrán .

(Lavoie B, Balemba OB, Godfrey C, Watson CA, Vassileva G, Corvera CU és mtsai engedélyével módosítva. A hidrofób epesók a GPBAR1 receptorok stimulálásával és a KATP csatornák aktiválásával gátolják az epehólyag simaizom működését. J Physiol 2010;588(Pt 17): 3295–305.)

A GBSM kalciumcsatorna működését és receptorkötési kinetikáját a koleszterin befolyásolja. Kimutattuk, hogy a koleszterin drámai módon csillapítja a spontán akciópotenciált a GBSM-ben, és ezeket az eseményeket gyakran elhárítja hosszan tartó koleszterin-expozíció után. 143 Ennek oka valószínűleg a Ca 2 + áramokra gyakorolt ​​hatás, amelyek a koleszterinnel dúsított sejtekben redukálódnak vagy eliminálódnak, anélkül, hogy a K + csatorna funkcióiban bármilyen észlelhető változás következne be. Ezenkívül Behar és munkatársai bebizonyították, hogy a koleszterin csökkenti a CCK képességét a GBSM receptorokhoz való kötődésére. A koleszterin GBSM-re gyakorolt ​​káros hatásai a membrán folyékonyságának csökkenésével járnak, különösen a caveoliban, amelyek gazdag Ca 2 + -csatornákban és CCK-receptorokban, és amelyek különösen hajlamosak a koleszterin-telítettségre. 145

A hidrofób epesók, beleértve a tauro-chenodeoxycholsavat (CDC), csillapítják az epehólyag összehúzódását, és ez a hatás közvetlenül összefügg a hidrofóbitás szintjével. A hidrofób epesók a G-fehérjéhez kapcsolt epesav-receptor 1 aktiválásával (GPBAR1: más néven TGR5) gátolják a GBSM kontraktilitását, ami a KATP-csatornák aktiválódásához és a kapcsolódó hiperpolarizációhoz vezet. 30 Ezért a hidrofób epesók ugyanazon jelátviteli mechanizmuson és ionvezető képességen keresztül gátolják a GBSM-et, amelyek közvetítik a gátló neurotranszmitterek működését. A GPBAR-1agonistákat metabolikus rendellenességek, például II-es típusú cukorbetegség, elhízás és érelmeszesedés kezelésére fejlesztik ki. Tekintettel ennek a receptornak az aktivációjára a GBSM-ben, a vegyületek potenciális káros hatásainak tesztelésekor figyelmet kell fordítani a lehetséges epeúti mellékhatásokra.

A hipomotilitás az epekő betegség kialakulásának kulcsfontosságú tényezője, nem pedig következménye. Az epekompozíció megváltozása és a GBSM aktivitásának zavara észlelhető egereken belül a litogén étrend megkezdését követő napokban, de a gyulladás csak néhány hét múlva észlelhető. 147 Ezek a megállapítások alátámasztják azt az elképzelést, hogy a hypomotility az epekő betegség korai jellemzője, és hogy a csökkent GBSM kontraktilitás hozzájárulhat a kolecystitis kialakulásához.

Kolecisztokinin

Toshio Sekiguchi, a Hormonok kézikönyvében, 2016

Fenotípus génmódosított állatokban

Bár a Cck null egerek életképesek, számos diszfunkció figyelhető meg, például az epehólyag mozgékonyságának hiánya, az epehólyag méretének növekedése és a koleszterin kristályosodása [8]. A Cck-hiányos egerek hasnyálmirigyében magas amiláz-szekréciót és alacsony inzulin-szekréciót észlelnek. A Cck1r null egereknek nagyobb az epehólyag térfogata, csökkent a vékonybél átmeneti ideje, és nagyobb az epekövek kialakulási hajlandósága. A Cck2r knockout egerek memóriahibákat mutatnak, ami arra utal, hogy a CCK részt vesz a memóriában. Az Otsuka Long-Evans Tokushima Fatty (OLETF) patkányok olyan mutációval rendelkeznek a Cck1r lokuszban, amely a CCK1R mRNS-expresszió csekély vagy egyáltalán nem expresszált fenotípusát mutatja. Az OLETF patkányoknál a jóllakottság hiánya miatt hyperphagia alakul ki [9] .

Epekövek, a patofiziológia

Az epehólyag szerepe

Az epehólyag kontraktilitása a koleszterin kő képződése előtt kimutatható volt egy litogén állatmodellben. Az epehólyag-pangással járó számos klinikai helyzet az epekövek nagyobb kockázatával is jár. Például a hosszan tartó teljes parenterális táplálkozás (TPN) mély epehólyag hipomotilitást és pangást vált ki, hajlamosítva a későbbi epeúti iszapra és az esetleges kőfejlődésre. A magas gerincvelő sérülése az epehólyag pangásához és az epekő képződéséhez kapcsolódik. A terhesség, az orális fogamzásgátlók, az elhízás, a cukorbetegség és az oktreotid terápia szintén károsodnak az ürítéssel és a kolelithiasissal.

Az epehólyag nyálkahártya-funkciója létfontosságú szerepet játszik a litogenezisben, de a nyálkahártya működésének szerepét nem annyira tanulmányozták az epehólyag mozgékonyságához képest. Az epehólyag-nyálkahártya felszívja a felesleges vizet és elektrolitokat, koncentrálva az epét. A nyálkahártya normál esetben hidrogénionokat és mucint is választ. A nátrium- és kloridionok nyálkahártyán való transzportja megváltozik a litogenezis állatmodelljeiben. Az epehólyag szerepe az epekoncentrációban epehólyag-pangással megnő.

Az epehólyag-koncentráció mellett az epehólyag-nyálkahártya fehérjéket válthat ki, például mucint, amely a koleszterin kristály kicsapódásának helyszíne lehet. Ugyancsak tanulmányozták az epehólyag-hám lipid-anyagcseréjének olyan változásait, amelyek növelhetik a koleszterin-tartalmat. A koleszterinszintézist szabályozó hidroxi-metilglutaril-CoA reduktáz aktivitás alacsonyabb az epehólyag nyálkahártyájában, mint a májszövetben, és a koleszterin észterezését katalizáló A-koenzim A: koleszterin-aciltranszferáz (ACAT) aktivitás többszörösen magasabb, mint a májban. Egy nemrégiben készült tanulmány azt is sugallja, hogy a normális emberi epehólyagok in vitro képesek felszívni az epéből a foszfolipideket és a koleszterint, aminek következtében az epe kevésbé litogén lesz. Ezzel szemben a koleszterin kövekben szenvedő betegek epehólyagai kevésbé voltak képesek felszívni a koleszterint és a foszfolipideket, ami potenciálisan több litogén epét eredményezett. Az epe lipidek abszorpciójának ez a károsodott képessége további patogenetikai tényező lehet az epeköveknél.

Nem májműtét cirrhotikus betegen

Kolecisztektómia

A laparoszkópos kolecisztektómia jobb megjelenítést kínál az aprólékos boncoláshoz, és elkerüli a nagy subcostalis vagy felső középvonalú metszés szükségességét. Kevésbé operatív vérveszteséggel, rövidebb operációs idővel és csökkent kórházi tartózkodás hosszával jár, szemben a nyílt eljárással cirrhotikus betegeknél (Puggioni & Wong, 2003). Ezenkívül a National Stacionárius Minta (NIS) retrospektív vizsgálata kimutatta, hogy a nyitott kolecisztektómián áteső cirrhotikus betegeknél a kórházban növekvő morbiditás és mortalitás a laparoszkópos kolecisztektómiához képest (Chmielecki et al, 2012). Cirrhotikus betegek laparoszkópos és nyitott megközelítéseit összehasonlító metaanalízis azt mutatta, hogy a laparoszkópos kolecisztektómia a rövidebb operációs idővel, a szövődmények arányának csökkenésével és a kórházi tartózkodás csökkentett időtartamával társult (Laurence et al, 2012).

A CTP és a MELD egyaránt jó előrejelzője a posztoperatív morbiditásnak és mortalitásnak, és kevés adat támasztja alá az egyik pontrendszert a másikkal szemben (lásd 3. fejezet). A CTP A és B betegeket elfogadható eredménnyel lehet megoperálni. A MELD pontszám pontos határértéke a tanulmányok szerint változó (Delis et al, 2010; Perkins et al, 2004). A CTP A és B osztályú betegeknél és általában azoknál a betegeknél, akiknek a MELD pontszáma kevesebb, mint 15, a laparoszkópos cholecystectomia megfontolandó, de valószínűleg a cirrhosis kezelésében jártas központokban kell elvégezni. C osztályú cirrhosisban szenvedő betegeknél a műtétet el kell halasztani, amíg a májbetegség jobban kompenzálódik, és alternatív beavatkozásokat, például perkután kolecisztosztómiát vagy endoszkópos stentelést kell végleges terápiaként vagy jobb körülmények között a kolecisztektómia hídjaként alkalmazni.

Cholelithiasis

Gyakorlat

A fizikai aktivitás az egészséges életmód szükséges eleme, és számos betegségre jelentős hatással van. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a testmozgás növelheti az epehólyag mozgékonyságát. A posztmenopauzás nőknél a fizikai aktivitás fordított összefüggésben áll az epekő betegség kialakulásával. 7 Egy jelentés szerint azok a nők, akik hetente több mint 60 órát ültek, 2,32-szer nagyobb eséllyel estek át kolecisztektómián. Szerencsére még a szerény fizikai aktivitásnak is pozitív hatása van, egy több mint 2000 ember által végzett megfigyeléses tanulmány szerint heti heti 2 órás tevékenység 40% -kal csökkentette az epekő kockázatát. 9.

Terhesség és gyomor-bélrendszeri betegségek

Rene Davila, Claudio R. Tombazzi, a Gasztroenterológiai Enciklopédia, 2004

Epekővel kapcsolatos betegség

Az epekövek előfordulása terhesség alatt növekszik. A tünetmentes terhes nőknél a prevalencia 2,5–12%. A megnövekedett előfordulás etiológiája összefügg az epehólyag mozgékonyságának rendellenességeivel, hormonális változásokkal, a koleszterin túltelítettségével és az epe epesav-összetételének változásával.

A klinikai megnyilvánulások hasonlóak, mint a nem terhes nőknél. A diagnózist általában hasi ultrahang segítségével végezzük. A radionuklid hepatobiliaris iminodiacetsav (HIDA) vizsgálata ellenjavallt a sugárterhelés miatt. A terhesség alatt kolecisztitiszben szenvedő betegeknél a konzervatív kezelés antibiotikumokkal és az intravénás folyadékpótlás a választott kezelés. Az ERCP-t kőeltávolítással korlátozott számú esetben végezték el rendkívüli ólomárnyékolással és a fluoroszkópia minimális felhasználásával. A kolecisztektómia olyan betegek számára javallt, akik nem reagálnak a konzervatív terápiára. A laparoszkópos kolecisztektómia a gravid méh károsodásának nagy kockázata miatt nem ajánlott. Az első trimeszter alatti nyílt kolecisztektómia hozzájárulhat az abortusz kockázatához, a harmadik trimeszter műtéte pedig vajúdást okozhat.

Ajánlott kiadványok:

  • A ScienceDirectről
  • Távoli hozzáférés
  • Bevásárlókocsi
  • Hirdet
  • Kapcsolat és támogatás
  • Felhasználási feltételek
  • Adatvédelmi irányelvek

A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .